A tejfehérje-allergia mértéke és kezelése

A tejfehérje-allergia (tejallergia) az immunrendszer kóros reakciója a tejben található fehérjékre, mint például a kazeinre vagy a savófehérjékre. Tejallergiában a szervezet idegenként ismeri fel ezeket az egyébként ártalmatlan fehérjéket, és allergiás immunválaszt indít el ellenük. Fontos tudni, hogy a tejallergia nem azonos a laktózintoleranciával, bár a két állapotot gyakran összekeverik. Míg a laktózérzékenység kellemetlen, de nem életveszélyes állapot, addig a tejallergia súlyos esetben életet veszélyeztető allergiás reakcióhoz (anafilaxiához) is vezethet.

A tejfehérje-allergia és a laktózintolerancia két teljesen eltérő állapot, ezért a diagnózis során nagyon fontos ezek pontos megkülönböztetése. A tejcukor-érzékenység esetén a panaszokat nem az immunrendszer, hanem az emésztőrendszer enzimhiánya okozza. Ilyenkor a szervezet nem tudja lebontani a tejcukrot (laktózt) a szükséges laktáz enzim hiányában. Ezzel szemben a tejallergiában akár kis mennyiségű tejfehérje is súlyos, perceken belül jelentkező tüneteket válthat ki.

A tejallergia kialakulása és előfordulása

A tejallergia kialakulásában az örökletes tényezők fontos szerepet játszanak, a kórkép ezért családi halmozódást mutathat: akiknek mindkét szülője atópiás (allergia kialakulására hajlamos), és azonos típusú allergiában szenved, azok 60-80%-ban maguk is allergiásak lesznek. Akiknek szülei eltérő allergiában szenvednek, 40-60%-ban, akiknél pedig csak az egyik szülő allergiás, azok 20-40%-ban válnak allergiássá. Az ételallergia kisgyermekek 6%-ában, felnőttekben már csak 1-2%-ban fordul elő.

A tehéntej-fehérje allergia többnyire csecsemő- vagy kisgyermekkorban jelentkezik, rendszerint akkor, amikor az anyatejről vagy a hipoallergén tápszerről a gyermek tehéntej alapú tápszert kap, vagy a tejtermékek bevezetésre kerülnek az étrendjébe. Ilyenkor a szülők azt vehetik észre, hogy a baba vagy kisgyermek tej fogyasztása után nem várt tüneteket produkál. A GasztroKlinika gasztroenterológusának feladata, hogy minden lehetséges okot feltárjon és a megfelelő szakember bevonásával (allergológus, dietetikus) pontos diagnózist adjon.

Gyermekkori tejallergia - kinőhető-e?

Szerencsére a tejallergiás gyerekek jelentős része kinövi ezt az allergiát. Az orvosi tapasztalatok alapján a gyermekek többsége (becslések szerint 80-90%-a) 3-5 éves korára megszabadul a tejallergiától. Az allergiára hajlamos csecsemőknél is sokszor megfigyelhető a tünetek enyhülése és megszűnése az óvodáskor környékére. Mindössze a betegek kis hányada, kb. 5-10% az, akinél a tejallergia megmarad későbbi gyermekkorban vagy felnőttkorban is. Korai felismerés és szakszerű gyermekgyógyászati/gasztroenterológiai gondozás mellett nagyobb az esély arra, hogy a gyermek idővel toleránssá válik a tejre. Ennek ellenére mindig vannak olyan esetek, amikor az allergia nem múlik el, különösen, ha a reakciók súlyosak voltak vagy nagyon magas az allergiás ellenanyag szintje.

A tejallergia tünetei felnőttkorban

Felnőttkorban a tejallergia kétféle módon jelentkezhet: vagy a gyermekkorból megmaradt allergia kíséri végig a beteget, vagy - ritkábban - újonnan alakul ki tejallergia felnőtt életszakaszban. A felnőttkori tejallergia tünetei röviddel a tej vagy tejtartalmú étel fogyasztása után vagy késleltetve (akár néhány óra múlva) is jelentkezhetnek.

• Bőrtünetek: viszkető kiütések, csalánkiütés (urticaria), bőrpír, duzzanatok.
• Emésztőrendszeri tünetek: hányinger, hányás, görcsös hasfájás, hasmenés.
• Légúti tünetek: orrdugulás vagy orrfolyás, torokviszketés, köhögés.

A késleltetett tünetek (amelyek órákkal vagy egy nappal később jelentkezhetnek) közé tartozhat a tartós hasi diszkomfort, puffadás, esetleg bőrtünetek elhúzódó megjelenése vagy általános rossz közérzet. Ezek a késői reakciók a nem-IgE mediált immunfolyamatok miatt alakulhatnak ki, és gyakran az emésztőrendszert érintik (például tartós hasmenés vagy gyulladásos jelek a bélben). Felnőtteknél ilyen formában jelentkező tejallergia tünetei nehezen felismerhetők, és a gasztroenterológus sokszor kizárásos alapon (minden más okot vizsgálva) jut el a tejallergia diagnózisához.

A tejallergia diagnosztizálása

A tejallergia biztos felismerése érdekében az orvos részletes kórelőzményi kikérdezéssel kezdi a kivizsgálást: rákérdez a gyermekkori allergiás előzményekre, a tünetek jellegére és jelentkezésének idejére (milyen hamar a tej fogyasztása után). Már a háziorvos vagy gasztroenterológus gyaníthatja a tejallergiát a panaszok alapján, de a diagnózis megerősítéséhez speciális allergiatesztek szükségesek.

Diagnosztikai módszerek:

• Vérvizsgálat: ellenőrizhető a tej ellen termelődött specifikus IgE ellenanyagok szintje - ha ez magas, az alátámasztja az IgE-mediált tejallergiát. Fontos tudni, hogy nem minden tejallergiás reakció mutatható ki egyszerű tesztekkel - különösen a késleltetett típusú, nem-IgE mediált allergiák esetén a vérvizsgálat és Prick-teszt is negatív lehet.
• Bőrpróba (Prick-teszt): a vizsgálat során az alkarra karcolás után kis mennyiségű tejfehérjét tesznek. Ha allergiás a tejfehérjére akkor csalánkiütés szerű bőrtünet jelenik meg a boron a vizsgálat helyén. A vizsgálat azonban nem 100%-os.
• Táplálkozási napló: ilyen gyanú esetén a táplálkozási napló vezetése hasznos: a beteg leírja, mit fogyasztott és milyen tünetei voltak, így az orvos összefüggést kereshet a tejtartalmú ételek és a panaszok között.
• Eliminációs-provokációs teszt: a tejallergia diagnózisának arany standardja az eliminációs-provokációs teszt. Ennek lényege, hogy a páciens egy előre meghatározott ideig (általában 2-4 hétig) szigorú tejmentes diétát tart, majd orvosi felügyelet mellett visszakap bizonyos mennyiségű tejfehérjét (provokáció). Ha a provokáció során ismét jellegzetes allergiás tünetek jelentkeznek, az megerősíti a tejallergia diagnózisát. Felnőtt betegek esetén ezt a provokációs tesztet a kórházi vagy ambuláns körülmények között, gasztroenterológus/allergológus szakorvos felügyeletével végzik, készen állva az esetleges súlyos reakció azonnali ellátására.

Tejfehérje-allergia és laktózintolerancia megkülönböztetése

Amennyiben a tünetek főként emésztőrendszeriek (pl. puffadás, hasi görcsök, hasmenés), és enyhébb lefolyásúak, a gasztroenterológus gyakran először laktózintolerancia-vizsgálatot végez vagy javasol. A GasztroKlinikán végzett vizsgálat során a beteg laktóztartalmú italt fogyaszt, majd meghatározott időközönként megmérik a kilélegzett levegő hidrogén- és metántartalmát. Mivel a legtöbb helyen alkalmazott eszközök csak a hidrogént mérik, azokban az esetekben, amikor a bontás során főként metán termelődik, a vizsgálat álnegatív eredményt adhat. A GasztroKlinika eszközparkja egyedülálló Magyarországon, mivel a kilélegzett levegő mindkét gázát képes kimutatni, így sokkal pontosabb és megbízhatóbb képet ad. A hidrogén- és metánszint emelkedése a kilélegzett levegőben a laktóz lebontásának zavarára - azaz laktózintoleranciára - utal. Ha a laktózteszt pozitív, az nem allergia, hanem enzimhiány. Előfordulhat azonban, hogy valakinél mindkét állapot fennáll egyszerre (például laktózintoleranciája is van és a tejfehérjére is reagál), ezért fontos a teljes kép áttekintése.

A tejallergia kezelése és diéta

Jelenleg a tejallergia egyetlen oki kezelése a tej és a tejfehérjét tartalmazó élelmiszerek teljes kiiktatása az étrendből. A GasztroKlinika gasztroenterológusa a kezelés során hosszú távú partnerként támogatja a beteget. Feladata nem ér véget a diagnózis felállításával: a rendszeres kontrollokon figyelemmel kíséri a beteg általános állapotát, tápláltsági állapotát (nincs-e fogyás, hiánybetegség a diéta miatt), és szükség esetén módosít a diétás vagy terápiás javaslatokon.

Tejmentes diéta

Tejallergiában minden állati eredetű tej (tehéntej, kecsketej, juhtej, bivalytej stb.) fogyasztása tilos, valamint az ezekből készült összes élelmiszer kerülendő. Ide tartoznak a tejtermékek (sajt, túró, joghurt, kefir, tejföl, vaj, tejszín, tejpor, sűrített tej stb.), illetve minden olyan feldolgozott élelmiszer, amely akár nyomokban tejfehérjét tartalmaz. Fontos tudni, hogy a laktózmentes tejtermékek sem biztonságosak a tejallergiás számára, mivel azokból csak a tejcukrot bontották le, de a tejfehérje ugyanúgy jelen van bennük. Tehát a tejallergiás betegnek nem elegendő a laktózmentes termékeket választani - teljes tejmentességre van szükség.

A tejmentes étrend betartásakor az egyik legfontosabb feladat a rejtett tej összetevők elkerülése. Minden élelmiszer vásárlásakor gondosan el kell olvasni a címkén az összetevők listáját. Az allergének (köztük a tej vagy tejszármazékok) általában kiemelve szerepelnek a csomagoláson, de nem szabad csak a vastagon szedett „Tejet tartalmaz” feliratot keresni - végig kell nézni az apróbetűs összetevőlistát is, mert a tejfehérjét sokféle néven tüntethetik fel. Gyakori tejtartalmú adalékok vagy alapanyagok: kazein, laktalbumin, savó (tejsavó), kulturált tej (író), tejpor, tejsavópor, kazeinátok, laktoglobulin stb. Ha egy terméken az szerepel, hogy „nyomokban tejet tartalmazhat”, azt jobb elkerülni, mert a gyártás során belekerülhetnek kis mennyiségű tejfehérje-maradványok.

Táplálékkiegészítés és alternatívák

A tejallergiások étrendjében gondoskodni kell a kalcium és D-vitamin pótlásáról, mivel a tejtermékek elhagyása ezeknek a fontos tápanyagoknak a hiányát okozhatja. Az orvos javasolhat kalciumtablettát vagy D-vitamin cseppeket, illetve segíthet olyan alternatív élelmiszerek kiválasztásában, amelyek gazdagok kalciumban. Jó kalciumforrás lehet például sok növényi tej (szójatej, rizstej, mandulatej, zabtej stb.) - figyelni kell, hogy dúsított változatot válasszunk, amelyhez kalciumot és D-vitamint adtak. Emellett a mák, diófélék, sötétzöld leveles zöldségek (brokkoli, kelkáposzta), hüvelyesek, szezámmag, halak (főleg szardínia, amit szálkástul fogyasztunk) szintén tartalmaznak kalciumot.

Keresztallergia

Keresztreakcióról akkor van szó, ha az allergiás személy a rokon vagy hasonló szerkezetű allergéneket sem tolerálja, mert az immunrendszere „összetéveszti” azokat. Tejallergiásoknál sajnos gyakori, hogy a más állatok tejével (juhtej, kecsketej) is ugyanúgy reagálnak, mivel ezek fehérjéi nagyon hasonlóak a tehéntejéhez. Ezért nem jelent megoldást a tehéntej helyettesítése kecske- vagy juhtejel - ezeket is kerülni kell, hacsak az orvos kifejezetten nem tesztelte és engedélyezte. Ugyanígy, sok tejallergiás a tehéntej alapú tápszereket sem fogyaszthatja (gyermek esetén ez egyértelmű, de felnőtt korban fehérje-turmixporokban is lehet tejfehérje). Egy érdekes keresztallergia: bizonyos esetekben a tehéntejre allergiás személy a marhahúsra is allergiás lehet. Ennek az az oka, hogy a marhahúsban lévő szérumalbumin nevű fehérje hasonlít a tej fehérjéihez, így az immunrendszer erre is reagálhat. Ez nem törvényszerű minden betegnél, de ha valaki tejallergiásként marhahús fogyasztása után is tüneteket észlel, mindenképp említse meg kezelőorvosának. A GasztroKlinika gasztroenterológus segíthet tisztázni, fennáll-e ilyen keresztallergia, és ha igen, tanácsot ad a szükséges étrendi változtatásokhoz.

Súlyos allergiás reakciók és sürgősségi ellátás

Ha a tejallergiás beteg mégis tejtartalmú ételt fogyaszt és allergiás reakció indul, a kezelés a tünetek súlyosságától függ. Enyhébb tünetek (például kis körű bőrkiütés, viszketés) esetén antihisztamin tabletta segíthet enyhíteni a panaszokat. Súlyosabb reakciónál, amely érinti a légzést vagy általános tüneteket okoz, szteroid gyógyszerek (tabletta vagy injekció formájában) válhatnak szükségessé a gyulladásos reakció csillapítására. A legsúlyosabb, életveszélyes állapot, az anafilaxiás sokk esetén az adrenalin az egyetlen életmentő azonnali szer.

A legsúlyosabb fokozatú allergiás reakció az anafilaxia, más néven anafilaxiás sokk. Anafilaxia során a teljes szervezetet érintő, életveszélyes tünetek alakulnak ki: a vérnyomás hirtelen zuhan (sokk), a légutak beszűkülnek és a torok nyálkahártyája megduzzad, ami fulladáshoz vezethet, a bőrön pedig gyakran kiterjedt vörösség vagy csalánkiütés észlelhető. Gyakori az ajkak és a nyelv duzzanata is. A beteg ekkor súlyos hasi görcsöket érezhet, hányhat, és pillanatok alatt általános rosszullét lép fel. Anafilaxiás reakció gyanúja esetén azonnal mentőt kell hívni (112), és ha van adrenalin injekció (Epipen vagy más autoinjektor), azt haladéktalanul be kell adni a combizomba. Az adrenalin hatása átmeneti: segít megakadályozni a keringés összeomlását és csökkenti a légúti duzzanatot, de mindenképpen kórházi ellátásra van szükség a stabilizáláshoz és a további kezeléshez. Minden tejallergiás betegnek tisztában kell lennie azzal, hogy bármikor előfordulhat súlyos reakció, ezért fontos egy allergiás vészhelyzeti terv kidolgozása orvosával. Ennek része, hogy a beteg felismerje az anafilaxia korai jeleit, tudja használni az adrenalininjektort, és a környezetében élők (család, kollégák) is tudjanak az allergiájáról, illetve arról, mit kell tenniük rosszullét esetén.

tags: #tejfeherje #allergia #mertek