Az ezredforduló óta hazánkban is egyre több szülőt láthatunk, akik a babakocsi alternatívájaként kendőt, hordozót, kengurut használnak. A hordozás megnyugtatja a babát, hasznos a kötődés kialakulása szempontjából, és számos utazási helyzetet megkönnyíthet. Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a Mommies csapata egyértelműen a hordozás szerelmese. Nem tudunk elmenni a rengeteg tény mellett, ami mellette szól. Létezik azonban rossz hordozás is, amellyel nagyobb kárt okozunk, mint amennyi jót... De melyik ez? Persze tisztában vagyunk vele, hogy egyik anya sem akar rosszat a gyermekének. Pláne nem azzal, hogy hordozza. Sajnos azonban a hordozással kapcsolatban még mai napig számos olyan érv és ellenérv kering, amelyek között nehéz eldönteni, hogy melyik állja meg a helyét. Így könnyedén előfordulhat, hogy a hordozás során tudtunk nélkül olyan pozícióba helyezzük gyermekünket, amely rossz hatással van tartására.
A helytelen hordozás buktatói
A szakemberek mégis azt javasolják, amíg a baba nem tud stabilan ülni, érdemes a rugalmas, karikás vagy szövött kendőt használni, mivel ezekkel lehet biztosan megtámasztani a baba hátát, gerincét - így nem terheljük túl. Vannak ennél megengedőbb ajánlások is, de ebben az esetben sem javasolt három hónapos kornál korábban váltani a kendőről a csatos hordozóra.
Sokan hiszik, hogy a babák számára jó, ha minél többet látnak hordozás közben. Valójában azonban a babák a világgal a szülőn keresztül ismerkednek meg. A kifelé hordozással egyrészt az a baj, hogy a baba nem tud elbújni a világból jövő ingerek elől, nem tudja szabályozni, hogy miből milyen mennyiséget fogadjon be. Másrészt a kifelé hordozás esetében a babák lába nincs megfelelően alátámasztva, lóg. Mivel a csípőízületnél az ízületi vápa még sekély - azt a mozgásfejlődés során a combcsont feje fogja kimélyíteni -, ez a lógó pozíció a csípőízület szempontjából egyáltalán nem szerencsés, esélyt ad akár a csípőficam kialakulásának is.
De nem csak a csípőízület láthatja kárát a kifelé hordozásnak. Az újszülöttek gerince C alakot formáz. A gerinc későbbi fiziológiás görbületei a mozgásfejlődés során fognak kialakulni. Addig azonban, amíg ez nem következik be, fontos ennek a C alaknak a megtartása hordozáskor.
Ha kifelé hordozzuk gyermekünket, hátulról még csak-csak támasztékot nyújt testünk a fejének, azonban alvás közben a feje csak lóg, ami nagyon veszélyes. Ha ez hosszútávon fennáll, a gyermek légutai akár el is záródhatnak, ami súlyos esetben fulladáshoz is vezethet.
A gyermek lábait legalább a csípő szintjéig kell emelni. Ez csak akkor lehetséges, ha a hordozó a gyermek egész combját és térdhajlatát tartja. Ha a baba előre támasztott lábakkal néz kifelé, nemcsak egyszerűen lógnak a lábai, de a csípője és gerince sincs megtámasztva.
A kifelé hordozás és a szűk terpesz (lógó lábak) homorításra kényszerítik a babát. Nekik a hátizmuk még fejletlen, ezért ha olyan dolgot kénytelenek csinálni, amit maguktól még nem tudnak, terhelt állapotba kerülnek. És bizony azt a fejecskét is, ami testük egyharmadát teszi ki, igen nehéz pihentetés nélkül tartani. Ha elalszanak, nincs megtámasztása a fejnek, hacsak a szülői kéz be nem segít.
Sokak álltak tévesen feltételezett gondolat, hogy a gyermek csak kifelé hordozva tud elég ingert és tapasztalatot gyűjteni a világról. Mellkasunkon pihenve is ugyanúgy érik ingerek, sőt, így sokkal gyorsabban tudunk reagálni igényeire, jelzéseire.
Ha sok nekik a szemből jövő információ (fények, zajok, idegenek), nem tudnak megnyugvást találni hordozójuknál, mert csak lógnak kifelé az ingergazdag világba. Sok esetben a "túlpörgetett", sok információt kapott babáknál a nap későbbi szakában látszik ez a túlterheltség, egy esetleges vigasztalhatatlan sírás formájában.
A hát kinyújtóztatása természetesen nem káros, azonban az igen, ha a gyermeket folyamatosan ebbe a pozícióba kényszerítjük.
Sokkal nehezebb úgy hordozni, hogy eláll a tested vonalától, mint úgy, hogy kényelmesen rásimul. Az a magzatpóz amit a helyes hordozás közben normál esetben felvesz a baba, hozzájárul az egészséges mozgásfejlődéshez és a megfelelő gerincgörbe kialakulásához is.
Végül fontos arról is beszélni, hogy nemcsak a baba, de az őt hordozó anya vagy apa számára is megterhelő a kifelé hordozás. A baba súlypontja ugyanis ebben a pozícióban még távolabb kerül a felnőtt súlypontjától, ráadásul a lábával sem tud ráölelni apára, anyára - így a hordozó személy nehezebbnek fogja érezni a baba súlyát.
A "bugyikenguru" és más hordozóeszközök veszélyei
A köznyelvben sokszor az úgynevezett egészséges babahordozókra is azt mondják, hogy kenguru, ezért gondolhatnánk azt, hogy nincs különbség a kettő között. Ha szűk terpeszű kenguru vásárlása előtt állsz, lebeszélnélek erről a hordozóeszközről. Ha pedig már kenguruban hordod babádat, megdicsérnélek, mert mindenkori tudásod szerint a legjobbat akarod kisbabádnak, és a legjobbat is teszed vele: ott hordod őt, ahol a legnagyobb biztonságban van. Majd utána mutatnék neked olyan eszközt, mely biztosan egészséges nemcsak kisbabád, hanem a te számodra is - bízva abban, hogy a bugyikengurut nem fogod többé használni. A "bugyikenguruk" ugyanis nem tartoznak az egészséges babahordozók közé.
A szűk terpeszű hordozók alatt a bugyikengurukat értem. A szűk terpesz a fent említett módon nem adja meg az ortopéd szempontból vett helyes csípőtartást, ezért fennállhat a csípődiszplázia veszélye. Mivel ebben a hordozóeszközben lóg a baba egy keskeny alátámasztáson, (gondoljunk csak arra, milyen lógó lábakkal egy gerendán ülni, ami a lábunk között fut) kisfiúk esetében fennállhat a herezúzódás veszélye is.
A kenguruk általában mesterséges, merev, műanyagokból állnak, melyek nem követik a baba helyes fiziológiás testtartását. Ezáltal - mivel nincs pontról pontra megtámasztva a kicsi -, még befelé fordított pozícióban is terhelt állapotba kerül. A babától elálló merev hordozó nem segít a teher elosztásában, így a baba súlya ráterhelődik a csípőtájéki részre és gerincvonalra (mintha ülne a földön megrogyva), mely terhelés egy ülni nem tudó babánál gondokat okozhat.
Itt szeretném megjegyezni, hogy a babák egy egészséges hordozóban nem "ülnek", illetve nem úgy "ülnek", mint a földön, ezért semmi szükség nincs arra, illetve nem lehet feltételként megszabni sem, hogy a baba pl. mei tai vagy csatos hordozó használatához ülni tudjon.
A babák közül 10-ből 10 azt rágcsálja, ami a szája közelébe kerül. Jelen esetben egy műanyag hordozóeszközt.
A kengurut nem lehet elég magasan "puszimagasságban" rögzíteni a hordozó személyen. Ezáltal a has magasságában lógó baba húzza előre a szülőt, aki folyamatosan ellentart, így a derék- és hátfájdalmak elég hamar kialakulhatnak. Egy egészséges hordozóeszközben a kettőtök súlypontja a lehető legközelebb van (és helyes magasságban), optimális terhelés elosztást biztosítva. Ez egy bugyikenguruval nem tud megvalósulni.
A kenguru pántja vékony, nem párnázott, ezért hosszú távon kényelmetlen lehet, vághat viselőjének.
A kengurukat átalában elöl hordozásra találták ki, így ha a baba eléri az elöl hordozás súlyhatárát - és még nem nőtte ki a hordozót -, akkor vagy kénytelen a szülő lemondani a hordozásról, vagy szenved a számára tehernek megélt súly alatt - még ha kisbabájáról is van szó.
A kenguru nem tartozik a komfortos hordozóeszközök közé, a hordozó személy általában lábával rugdossa az alacsonyan lévő baba lábát, sokszor pedig a himbálódzó csomagot minimum még egy kezével tartja is.
A helyes hordozás szempontjai
A hordozásban - többek között - az a nagyszerű dolog, hogyha a baba elfárad, csak lehajtja a fejecskéjét, és elalszik. Ez ebben az eszközben kifelé fordítva kényelmesen nem tud megvalósulni.
Megoldásként a kifelé hordozás helyett a csípőn- és háton történő hordozást ajánlom. Alapesetben elöl befelé fordítva hordozzuk a babát, de ha már nagyobbacska és kifelé tekereg, illetve tolja el magát tőled, akkor a látótér megnövelése érdekében köthetjük csípőre vagy hátra - babahordozótól függően.
A gyermek lehetőleg függőleges helyzetben, kellő magasságban legyen a hordozóeszközben, és szorosan simuljon hordozójához (bármerre dőlünk/fordulunk, a baba teste ne távolodjon el a miénktől). Ez a testhelyzet biztosítja a szabad légutakat.
A gyermek lábai terpeszben legyenek, a térdei behajlítva. A hordozóeszköz térdhajlattól térdhajlatig érjen, támassza alá a combokat is, ne csak a popsit!
A baba mindig felénk nézzen hordozás közben!
Az elölhordozás kb. 4 hónapos korig javasolt.
A hordozókendő ideális babahordozó eszköz, mely sokoldalúan használható újszülött kortól a gyermek kb. 4 éves koráig elöl- csípőn- és háton hordozásra. A kendőben való helyes hordozás segíti a baba egészséges ortopédiai, neurológiai és pszichológiai fejlődését.
Kenguru vagy hordozó?
Mi a különbség a kenguru és a babahordozó között? A köznyelvben sokszor az úgynevezett egészséges babahordozókra is azt mondják, hogy kenguru, ezért gondolhatnánk azt, hogy nincs különbség a kettő között.
A csatos hordozók, kenguruk sokak számára szimpatikusak, hiszen nem kell minden felvételkor kötögetni, magunkra igazítani, mint a hordozókendőket.
A "bugyikenguruk" ugyanis nem tartoznak az egészséges babahordozók közé. A szűk terpesz a fent említett módon nem adja meg az ortopéd szempontból vett helyes csípőtartást, ezért fennállhat a csípődiszplázia veszélye.
A kenguruk általában mesterséges, merev, műanyagokból állnak, melyek nem követik a baba helyes fiziológiás testtartását.
A kenguru pántja vékony, nem párnázott, ezért hosszú távon kényelmetlen lehet, vághat viselőjének.
A kenguru nem tartozik a komfortos hordozóeszközök közé, a hordozó személy általában lábával rugdossa az alacsonyan lévő baba lábát, sokszor pedig a himbálódzó csomagot minimum még egy kezével tartja is.
A hordozásban - többek között - az a nagyszerű dolog, hogyha a baba elfárad, csak lehajtja a fejecskéjét, és elalszik. Ez ebben az eszközben kifelé fordítva kényelmesen nem tud megvalósulni.
A legjobb babahordozók 2026-ban (egy anyukától, aki mindet kipróbálta)
Tájékozódás és minőségellenőrzés
Az elmúlt hetekben három csecsemő tragikus halálának híre járta be a nemzetközi és hazai sajtót. A gyermekek halála egy bizonyos Infantino márkájú táskaszerű hordozóeszköz használatához köthető. Mielőtt babahordozót vásárolunk, célszerű alaposan tájékozódni, hogy a kiszemelt eszköz megfelel-e a legmagasabb minőségi követelményeknek mind tervezését, mind gyártását tekintve.
A német “Öko-test” magazin 1998-ban végzett vizsgálatot a hordozóeszközökről. Huszonnyolc hordozót vizsgáltak meg, ezek közül mindössze öt kapta meg az „ajánlott” minősítést. Közülük négy hordozókendő volt.
A hordozókendő ideális babahordozó eszköz, mely sokoldalúan használható újszülött kortól a gyermek kb. 4 éves koráig elöl- csípőn- és háton hordozásra. A kendőben való helyes hordozás segíti a baba egészséges ortopédiai, neurológiai és pszichológiai fejlődését.
