A kiabálás és a stressz hatása a terhesség alatt: Kockázatok és megelőzési tippek

A várandósság időszaka tele van változásokkal, mind az anya testében, mind az életében. Ez egy rendkívül érzékeny időszak, amikor a leendő anyák számos aggodalommal szembesülhetnek, az élettani változásoktól kezdve a lehetséges egészségügyi problémákig. Különösen fontos megérteni, hogy a stressz és a kiabálás milyen hatással lehet a magzatra, és mit tehetünk a kockázatok csökkentése érdekében.

A stressz hatása a magzatra

Ma már köztudott, hogy az anya várandósság alatti stresszelése komoly hatással van a születendő gyermekre. Kutatók a koraszülés és az alacsony születési súly okait vizsgálták, és meglepődve tapasztalták, hogy a fenti jelenségek második legfőbb oka a „nagy pszichoszociális stressz” volt. Nagy stressznek számítanak azok az élethelyzetek, amelyek hosszan és tartósan megterhelik az anyukat fizikailag és lelkileg is. Ilyennek számít például a gyász, közeli hozzátartozó elvesztése vagy súlyos beteggé válása, válás, szakítás, fizikai vagy szóbeli bántalmazás, a jövedelem 25%-os csökkenése.

Ráadásul nagyon sok fiatal pár a várandósság hírére kezdi el szervezni az esküvőt, ami önmagában is stresszforrás. Számtalan pár ekkor kezd el másik lakást keresni, költözni, ami szintén jelentős terhet róhat a kismamára. A stressz egy bizonyos szintig normális az életünkben. Természetes, hogy új helyzetekben szorongunk, és a várandósság alatt az orvosi vizsgálatoknak köszönhetően találkozunk néhány új helyzettel. Normális, ha néha dühöt élünk át, van egy-egy hangosabb szóváltásunk valakivel, ha átmenetileg egy nagyobb megrázkódtatás következtében (pl. haláleset, baleset) többet szorongunk. Ilyenkor az átmeneti stresszt követően a nyugalmi állapot hamar visszaáll.

Ha azonban a stressz állandósul, az anya szervezetében nagymennyiségű stresszhormon képződik, ami a méhlepényen keresztül a baba vérkeringésébe is bejut. Az ilyen huzamosabb ideig (hetekig, hónapokig) tartó stressz a születés után a baba viselkedésére is kihat: az átlagosnál nyűgösebb, ingerlékenyebb, nyugtalanabb lehet. A londoni King’s Egyetem felmérése is alátámasztja, hogy az anyát érő nagyfokú stressz a kisbaba immunrendszerére és az agyára van jelentősebb hatással, a fehérállomány pedig másképp fejlődik ennek hatására.

A Bázeli Egyetem kutatói 75 000 várandós nőt vizsgáltak meg, és a gyermekeik egészségügyi állapotát 10 éves korukig követték nyomon. A stresszes kismamák gyermekeinél fokozott volt a testi panaszok kialakulásának kockázata. Ha a kismamát terhessége alatt mindennapos stressz éri, később a gyermeknél egészségügyi problémák jelentkezhetnek, például légúti-, bőr- vagy emésztőrendszeri megbetegedések fordulhatnak elő a kicsinél. Az erős stressz és a félelem hatására a kisbaba túl kis súllyal vagy idő előtt születhet meg. Ugyanakkor azt tapasztalták, hogy az anya olyan érzelmeinek, mint amilyen a rövidebb ideig tartó szomorúság vagy lehangoltság, nincs hatása a születendő gyermek egészségi állapotára. A rövid ideig tartó stressznek megállapításaik szerint tehát nincs hatása a magzatra.

A Zürichi Egyetem és a Max Planck Intézet közös kutatásából kiderült, hogy az anyát ért tartós pszichés stressz megváltoztathatja a méhlepény anyagcseréjét és a magzat növekedését is befolyásolhatja. Az anyát hosszasan érő nagymértékű stressz növelheti a gyermeknél később pszichés és testi betegségek kialakulásának kockázatát, úgymint pl. a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) vagy szív-érrendszeri betegségek rizikóját. Stressz hatására az anya szervezete hormonokat választ el, hogy képes legyen megküzdeni a megterheléssel. A felszabaduló adrenokortikotropin hormon (CRH) hatására megemelkedik a kortizol nevű stresszhormon szintje.

A méhlepény, amely a magzat tápanyagellátásáról gondoskodik, szintén képes CRH felszabadítására, ami kis mennyiségben a magzati keringésbe és a magzatvízbe is bekerül. Hatására felgyorsulhat a növekedés üteme, aminek rengeteg veszélye van: egyrészt ha a növekedés üteme túl gyors, az a szervek differenciálódásának, érésének rovására mehet, másrészt koraszüléshez vezethet. A Jénai Egyetem kutatói azt találták, hogy a tartós anyai stressz hatására megemelkedett stresszhormonszint befolyásolja a magzat agyának fejlődését és növeli a későbbi életszakaszában olyan betegségek fellépésének esélyét, mint pl. a depresszió, gyakorlatilag "beleprogramozza" azokat.

A holland Tilburg Egyetem tudósai megállapították, hogy a tartós anyai stressz, különösen ha az a 12. és 22. terhességi hét között éri az anyukát, kedvezőtlenül befolyásolja a gyermek érzelmi és kognitív fejlődését és hatásai még húsz évvel később is felismerhetők. További kutatásokkal megállapítást nyert, hogy a magas anyai kortizolszint a terhesség második felében heves stresszválaszt vált ki a magzatnál. Ha hosszú időn át emelkedett a stresszhormon szintje, akkor a szervezet energiaigénye megnő. A szimpatikus idegrendszer fokozza a vérkeringést és növekszik a pulzusszám. Emiatt a magzat súlygyarapodása és fejlődése késhet, az idegrendszere érése is elmaradhat.

Elsősorban a pszichoszociális stressz vezet az anyai, placentáris és magzati neuroendokrin paraméterek megváltozásához. Megnövekszik a fejlődési rendellenességek, a koraszülés, a preeklampszia és a gesztációs diabétesz rizikója is, továbbá nagyobb a kockázata a gyermek későbbi életében érzelmi és kognitív problémák jelentkezésének. A kutatók 49, 22 és 39 év közötti terhes nőt vontak be vizsgálatukba, amelynek során azt kérdezték meg a várandós hölgyektől, hogy a feszült helyzetekben hogyan reagálnak. A szülés után a kutatók EKG-val vizsgálták meg a babák szívverését, és azt találták, hogy az agresszív anyák gyerekeinél kisebb volt a szívverés ritmusának az ingadozása. Az ingadozás egészséges, hiszen az annak a jele, hogy a szervezet jól alkalmazkodik a változásokhoz. A dühkitörésekre való hajlam befolyással van a magzat fizikai fejlődésére.

A kiabálás és a magzat

A magzat mindent érzékel az anyaméhben: a hangokat, zajokat, fényeket, ízeket, érintéseket - és az anya érzelmeit is. De honnan tudja a baba, hogy mit érzünk? A hormonokon keresztül, amik a méhlepényen keresztül hozzá is eljutnak. Ha jó a kedved, azt is érzi a baba, ha rossz a kedved, azt is. Mivel ezek a legelső tapasztalatai az érzelmekkel kapcsolatban, fontos, mit tanul meg, ebben az egészen kicsi, magzati korban az érzelmek kezeléséről.

A gyerekek általában megijednek, ha kiabálunk velük, néha még sírásig is fajulhat ez a dolog. A kiabálás emellett mint kommunikációs technika sem működik jól, és ugyan kívülről úgy tűnik, a gyerekek ilyenkor meghallgatják a szülőt, elfogadják, amit közölni próbál, valójában a legtöbbször lefagynak. Noha a szakértők szerint a kiabálással nem ronthatjuk el a gyerekeket, pszichológiai és emocionális értelemben nem okozunk vele nagy kárt, azonban mégis hatással vagyunk egy kicsit így a gyermek agyára.

Ha például feszült egy gyermek, és valamiféle nyugtató dolgot teszünk vele, például megöleljük, az agyában található neurotranszmitterek arra úgy reagálnak, hogy nyugtató biokémiai anyagokat szabadítanak fel. Azonban kiabálás esetén ennek épp az ellenkezője történik, és olyan anyagok szabadulnak fel a gyerek agyában, amelyek olyan üzenettel szolgálnak, hogy küzdjön, meneküljön vagy fagyjon le. Erre egy kisgyerek reagálhat úgy, hogy például csapkodni kezd, elszalad, vagy akár le is blokkolhat. A folyamatos kiabálással azt tanítjuk a gyereknek, hogy ez a normális viselkedés, ha valaki ideges. Ha folyton felemeljük a hangunkat, akkor a gyerekek számára is ezt a viselkedést tesszük normálissá otthon, így ha valakinek valami nem tetszik, akkor máris üvöltözésbe kezdhet.

Fontos, hogy a várandósság alatt minél kevesebb negatív stressz érje az anyukát. Jó hír, hogy azt találták, hogy a boldog kisgyermekkor és egy szerető család képes lehet ellensúlyozni az olyan, enyhébb, nem maradandó problémákat, amelyeket az anya által megélt stressz okozott. Az anya nyugodt szívverése támogatja a magzat érzelmi és testi fejlődését. A legfontosabb, hogy a kisbaba azt érezze, hogy szeretik, elfogadják és várják, hogy a világra jöjjön.

Stresszkezelés és megelőzés a terhesség alatt

Az, hogy a várandósság alatt hogyan élsz, mit eszel és mennyire figyelsz oda magadra, természetesen hatással van a kisbabádra is. De érdemes szót ejteni arról is, hogy nem csak ezek számítanak a gyermek egészségében. Minden pár vitatkozik, még a várandósság 9 hónapja alatt is. Ez természetes, ám az, hogy mennyire gyakori, már fontos szerepet játszhat a gyermeked életében.

Az anya és a gyermek biztonságát nagyban szolgálja, ha az anya rendszeresen részt vesz a várandósgondozáson és betartja a védőnő utasításait. A várandós nőnek ezen felül tartózkodnia kell:

• az alkohol és a drogfogyasztástól;
• a dohányzástól (a passzív dohányzástól is);
• a nehéz fizikai megterheléstől;
• a stressztől és a lelki megpróbáltatásoktól (lehetőség szerint).

Mentális és fizikai egészséged érdekében fontos, hogy aktív maradj és kikapcsolódj a terhesség alatt is. Nem szívesen hagy fel senki a hobbijával vagy edzésekkel, főleg, ha ez megszínesíti az életét. Ugyanakkor fontos elkerülni azokat a dolgokat, amelyek veszélybe sodorhatnak téged vagy babádat.

Mit lehet tenni a stressz csökkentése érdekében?

• Zenehallgatás: Sokszor egy kis zenehallgatás is elegendő a lazításhoz.
• Meditáció, jóga, relaxáció: Ezek a technikák segítenek a feszültség oldásában.
• Légzéstechnikák: Különféle nyugtató, ellazító légzéstechnikák elsajátítása.
• Rendszeres testmozgás: Jótékony hatású a tánc, a rendszeres testmozgás (szigorúan orvosi felügyelet mellett, lásd alább).
• Kreatív tevékenységek: Kertészkedés és a különféle művészeti tevékenységek (festés, zenélés, éneklés, kreatívkodás) is segíthetnek.
• Étkezés: Az étcsokoládé boldogsághormonjának köszönhetően a szerotonin növelésében nyújt segítséget, amely szintén segítségünkre lehet a stressz csökkentésében. Nyugtató hatásuk miatt a különböző ízesítésű gyógyteák segítenek a stressz csökkentésében. Egészségünkre kedvező, valamint stresszcsökkentő hatásuk miatt ajánlottak a különböző aromák és illóolajok is akár fürdővízbe, vagy gyertya formájában, mint például a narancsvirág, kamilla, rózsa, vagy levendula.
• Bach-virágterápia: Várandósság alatt előforduló szorongás miatt kipróbálhatjuk a Bach-virágterápiát is, ugyanis például a vörös vadgesztenye, segít az ijesztő gondolatok elűzésében, a dió pedig segít megbirkózni a különböző kihívásokkal.
• Ruházat színe: Várandós kismamaként ha sokat stresszelünk érdemes figyelni a ruházatunk színére is, ugyanis például míg a piros színtől ingerültebbé válhatunk, addig a zöld, valamint a kék színű ruhák nyugtató hatással bírhatnak.
• Megfelelő vitamin- és ásványi anyag bevitel: Különösen stresszes helyzetekben még nagyobb figyelmet kell fordítani a megfelelő mennyiségű vitaminok- és ásványi anyagok bevitelére (kalcium, magnézium, folsav, A-, B-, C-, E-vitamin, cink).
• Pszichológiai támogatás: Azoknak az anyukáknak, akik tartós stresszhatásnak vannak kitéve, javasolt pszichológus vagy pszichoterapeuta támogatását kérni, hogy megtanuljanak könnyebben és eredményesen megküzdeni az őket érő stresszel, mind saját maguk, mind kisbabájuk érdekében.

A babára különösen nyugtató hatással vannak az anyai szívhangok, ezért nyugszik meg könnyebben, ha a mellkasodon fekhet. Ezt, valamint a várandósság alatt elszenvedett erőteljes stresszhatást a babánál megszületése után sok testközelséggel, dédelgetéssel, igény szerinti szoptatással tudod mérsékelni.

Fizikai aktivitás a terhesség alatt: Mit szabad és mit nem?

Fontos elkerülni azokat a dolgokat, amelyek veszélybe sodorhatnak téged vagy babádat. Terhesség alatt hagyd ki azokat a tevékenységeket, amelyek növelik a méh sérülésének kockázatát. Míg a baba elég jól párnázott az anyaméhben (különösen a terhesség korai szakaszában, amikor a méh a medencecsont mögött van), egy kemény ütközés vagy rázkódás veszélyes lehet, különösen a terhesség előrehaladtával.

Ne feledd, hogy a sérülések és a terhességi szövődmények kockázata részben attól függhet, hogy milyen készségekkel rendelkezel a különböző tevékenységek során. Ha tapasztalt futó, kerékpáros vagy súlyemelő vagy, nyugodtan folytasd! De tudd, hogy a terhesség megváltoztatja a testedet és azt a képességedet, hogy a megszokott módon mozogj. Minden testmozgással kapcsolatos tevékenységet körültekintően csinálj. Mindig egyeztess szülész-nőgyógyászoddal és érdemes olyan edzőhöz fordulni, aki várandós tornára specializálódott.

A terhesség alatt kerülendő tevékenységek:

• Ejtőernyős ugrás, jégkorong, búvárkodás: Szigorúan tilosak.
• Hullámvasút, dodzsem és más, rángatózó, pattogó mozgású tevékenységek: Határozottan nem ajánlottak, mivel a hirtelen, megrázó indítás vagy megállás veszélyes lehet.
• Foci, kosárlabda, kézilabda, röplabda és jégkorong: Nagy kockázatot jelentenek a labda vagy korong miatti hasi sérülés, egy másik játékossal való ütközés vagy játék közbeni esés miatt.
• Merülés: Káros lehet a baba számára, ha erőteljesen belecsapódik a hasad a vízbe. Fennáll a méhlepény-leválás veszélye, amikor a méhlepény elválik a méh falától. A nyomásváltozások miatt gázbuborékok képződhetnek a baba ereiben, ahogy felszínre kerülsz.
• Lesiklás, snowboardozás: Nem jó ötlet a várandósság alatt. Fennáll a hasi sérülések kockázata, amely méhlepény-leváláshoz vagy koraszüléshez vezethet.
• Lovaglás: Még ha jó lovas is vagy, a terhesség alatti lovaglás veszélyes lehet, mivel magas az esés kockázata.
• Pezsgőfürdő, jakuzzi, szauna: Veszélyes lehet a fejlődő babára, mert fennáll a túlmelegedés veszélye. Elszédülhetsz vagy elájulhatsz a hőségtől. Emellett a forró fürdővel is ügyelni kell.
• Szörfözés: A terhesség előrehaladtával a súlypontod eltolódik, ami bonyolultabbá teszi az egyensúlyozást, és növeli az esések kockázatát.
• Vízisí: Hatalmas esésekkel jár, és növeli a hasi sérülések esélyét.

Biztonságosabbnak ítélt, módosított tevékenységek:

• Futás: Rendben van, amíg extra óvintézkedéseket teszel az esések ellen.
• Hasizom gyakorlatok: Az első és a második trimeszter elején minden hasizom gyakorlat biztonságos. 20 hetesen azonban kerülnöd kell ezeket a mozgásformákat, és kerülnöd kell a hátadon fekvést is, mert ilyenkor, a méhed nyomást gyakorol a nagy vénára, ami vérnyomás esést, ájulást, magzati pulzus csökkenést idézhet elő.
• Síelés: Ragaszkodj az enyhe lejtőkhöz, és legyél tudatában annak, hogy egyensúlyi problémáid lehetnek, ahogy a hasad nő, így hajlamosabb leszel az esésekre.
• Tenisz: A mérsékelt tempójú teniszjáték rendben van, ha már a várandósság előtt is játszottál. Problémáid lehetnek azonban az egyensúlyoddal teniszezés közben is, ezért figyelj a lépéseidre.
• Súlyzós edzés: Jó gyakorlat lehet a várandósság alatt, de szükség lehet néhány módosításra. Mindenképp dolgozz együtt edzővel! Segíthet egy biztonságos terhességi program kidolgozásában, vagy segíthet módosítani a jelenlegi súlyemelő programod. Amíg várandós vagy, a súlyemelési célok növelése helyett a szinten tartásra koncentrálj! A szalagok és az ízületek lazábbak a terhesség alatt, ezért a sérülések elkerülése érdekében fokozottan ügyelj, hogy milyen formában használod a súlyokat. Érdemes lehet kerülni a gyalogos kitöréseket (ami megterheli a térded), és használj könnyebb súlyokat több ismétlésszámmal. 20 hét után kerüld az emelést hanyatt fekve.

Aggodalomra okot adó tünetek a terhesség alatt

Az aggodalomra okot adó tünetek a várandósság bármely szakaszában jelentkezhetnek. Általános érvényű szabály, hogy ha a kismama nem is biztos a tüneteiben - néha csak „úgy érzi”, hogy valami nincs rendben a gyermekkel vagy vele magával -, értesíteni kell a kezelőorvost, aki dönt a továbbiakkal, akár az esetleges kivizsgálással kapcsolatban.

Szövődményre utaló jelek

Az alábbi tünetek egyértelmű jelei a várandósság alatti szövődménynek, ezért bármelyik fennállása esetén orvosi segítségre van szükség!

A várandósság során bármikor:

• Elhúzódó vagy súlyos hányás;
• Hüvelyi vérzés;
• Szokatlan vagy a szokásosnál bőségesebb hüvelyi folyás;
• Súlyos vagy hosszan tartó fejfájás, vagy szédülés;
• Folyamatos fogyás;
• Láz vagy hidegrázás;
• Fájdalmas vagy égő érzés vizeléskor;
• Állandó légszomj, gyengeség vagy szívdobogásérzés;
• Ha a hasat ütés (trauma) érte (esés, baleset, erőszakos incidens);
• Ha hosszabb ideig tartó, jelentősebb érzelmi probléma áll fenn.

A várandósság korai szakaszában (a 20. hét előtt) jelentkező fájdalom, illetve vérzés bizonyos típusai vetélés vagy méhen kívüli terhesség jelei lehetnek.

Amennyiben ezek valamelyike fennáll, sürgős orvosi segítségre van szükség - ha más (gyorsabb) lehetőség nincs, hívja a 112-t és kérjen mentőt!

• Tartós vagy erős fájdalom jelentkezik a has egyik oldalán, vagy az egyik vállban;
• Erős alhasi fájdalom vagy görcs jelentkezik;
• Hüvelyi vérzést tapasztal.

A várandósság későbbi (20. hét utáni) szakaszában néhány tünet orvosi kontrollt igényel:

• Látászavarok (villogó fények, szikralátás, homályos látás) - ezek a preeklampszia jelei lehetnek;
• Hirtelen fellépő, súlyos, akár fájdalmas ödéma a kézen, a lábon vagy az arcon;
• Erős bőrviszketés;
• Ha a magzat mozgásában változás áll fenn (a kismama úgy érzi, hogy a szokásostól eltérően mozog, kevesebbet mozog, vagy nem mozog);
• Májtáji fájdalom;
• Bevérzések jelentkezése a bőrön;
• Vérnyomásmérés során magasabb vérnyomásérték mérése;
• Hüvelyi vérzés.

Terhességi szövődmények és kezelésük

A terhességi szövődmények egy része nem előzhető meg, mivel sok esetben eleve kockázatot jelent, ha a kismamának a fogantatás előtt súlyosabb egészségügyi problémája volt, vagy ha része volt már komplikált terhességben, netán vetélésben. Családi halmozódás sem kizárható. Éppen ezért még a családtervezés fázisában, a fogantatás előtt érdemes lehet az életmódbeli tényezőket rendezni, ezzel csökkentve a szövődmények kockázatát.

Vérzés a várandósság alatt

A várandósság idején a vérzés viszonylag gyakori tünet, és nem minden esetben ad okot aggodalomra, ettől függetlenül minden esetben jelezni kell a kezelőorvosnak, fontos ugyanis a háttérben álló ok felderítése. A kivizsgálás általában hüvelyi vagy kismedencei vizsgálattal, ultrahang-, illetve vérvizsgálattal történik - utóbbit a hormonszintek, máj- és vesefunkciók és a teljes vérkép ellenőrzése érdekében végzik. A vérzés a terhesség alatt sokféle lehet. Előfordulhat pecsételő vérzés - ez a terhesség korai szakaszában jelentkező enyhe, barnás vérzés, ami általában csak a megtermékenyült petesejt méhfalba történő beágyazódását jelzi. Gyakran a következő menstruáció esedékességének időpontja körül következik be.

A terhesség első 12 hetében a hüvelyi vérzés lehet vetélés vagy akár méhen kívüli terhesség jele is, azonban sok esetben nincs szó ilyen súlyos következményekről, és az anya sikeresen kihordja gyermekét. Előfordulhat viszont, hogy a vérzés miatt - a gyermek és a saját maga biztonsága érdekében - az anyának a várandóssága jelentős részét kórházban, megfigyelés alatt kell töltenie.

Méhlepény-leválás

Ez a szövődmény igen súlyos, az anyai és a magzati életet is veszélyeztető állapot, amely - ahogy a neve is utal rá - azt jelenti, hogy a méhlepény elkezd leválni a méhfal belsejéről. A méhlepény-leválás általában a méh tónusfokozódásával, az érintett területen hasi fájdalommal jár, de nem minden esetben kíséri vérzés (általában barnás vérzés jellemzőbb, ritkább esetben bő és friss piros vér távozik). Burokrepedés esetén a magzatvíz vérrel festenyzett lehet. A magzati szívműködés monitorozása során oxigénhiányra utaló jelek lehetnek. Ha a leválás időpontja közel esik a szülési időponthoz, lehetséges, hogy a baba idő előtt megszületik.

Krónikus lepényi elégtelenség

Előfordul, hogy a méhlepény nem látja el megfelelően a funkcióját, ami azt jelenti, hogy a fejlődő magzat nem kapja meg a szükséges oxigént és tápanyagokat. Ez kiválthatja a magzat fejlődésben való visszamaradását, vagy koraszülést, a szülés során fellépő oxigénhiányt, alacsony vércukor- vagy kalciumszintet az újszülött vérében, de halva születést is okozhat. A lepényi rendellenesség megnyilvánulhat a placenta kis méretében vagy rendellenes formájában is. Ennek a terhességi szövődménynek nincsenek szubjektív tünetei, általában úgy derül ki, hogy a baba keveset mozog, vagy várandósgondozás során végzett rutinvizsgálatok derítenek rá fényt. Ilyenkor a 37. hét előtt az anyát szoros megfigyelés alatt tartják, de ha már közeli a szülés időpontja, előfordulhat, hogy az orvos a szülés idő előtti megindítása mellett dönt. A dohányzás vagy a drogfogyasztás fokozza a rendellenesség kialakulásának kockázatát.

Placenta praevia

Előlfekvő méhlepényről beszélünk, ha a lepény nem a méh megfelelő szakaszán tapad. A méhszájtól való távolság alapján soroljuk őket kategóriákba, legrosszabb esetben a méhlepény a méhszáj fölött helyezkedik el. Általában a tünetek a harmadik trimeszterben jelentkeznek, fájások nélkül hirtelen fellépő vérzés képében. A harmadik trimeszter előtt pecsételő vérzések előzhetik meg. A vérzés életet veszélyeztető mértékű is lehet, így felismerése és időben történő kezelése elengedhetetlen fontosságú. Egyértelmű diagnózist ultrahang kép alapján lehet felállítani. Általában azonnali császármetszés indikációi közé tartozik.

Placenta accreta

A placenta accreta a méhlepény-beágyazódási egy ritka, de súlyos rendellenessége, ami életet veszélyeztető terhességi szövődményt okoz. Általában kizárja a hagyományos szülés lehetőségét. Olyankor alakul ki, amikor a méhlepény túl mélyen ágyazódik be a méh falába (esetleg a méhszájba), de előfordulhat, hogy a méh külső oldalán is megjelenik. Ilyenkor a szülés után nem távozik a méhlepény - ahogy normálisan -, hanem a méhhez tapadva marad. Ez súlyos vérzést okozhat, de koraszülés oka is lehet. A betegséget a gyanút követően - pl. vérzés a harmadik trimeszterben - általában ultrahang- vagy MRI-vizsgálattal igazolják, de előfordul, hogy csak a gyermek születése után derül rá fény. A szövődmény miatt súlyos esetben méheltávolításra is sor kerülhet. A rendellenesség valószínűségét fokozza minden műtét, amely után heg marad a méhnyálkahártyán - ilyen például a korábbi császármetszés is.

Hegszétválás

Előzetes császármetszés után a méhen ejtett vágás hege a következő várandósság alatt fokozott figyelmet érdemel, mivel a várandósság során a hegszétválás veszélye fennáll. Ennek gyakorisága igen alacsony, azonban nyilalló, fájdalmas hegvonal, terhesség alatti vérzés, a méh (és a has) alakjának a hirtelen változása esetén gondolni kell rá.

Preeklampszia

A preeklampszia (terhességi toxémia) a terhesség második felében (a 20. hét után), vagy nem sokkal a szülés után jelentkezhet, általában a terhességi rutinvizsgálatok során derül rá fény. Csökkent véráramlás következtében alakul ki az anya szervezetéből a méhlepény felé, melynek eredménye a magzat nem megfelelő oxigén- és tápanyagellátása. Sok esetben enyhe lefolyású, de kezelés nélkül előfordul, hogy súlyos szövődményekhez vezet az anya és a gyermek szempontjából is. A betegség a gyermek születésével megszűnik, addig általában gyógyszeres vérnyomáscsökkentést alkalmaznak. Szélsőségesen súlyos esetben - megfelelő korú terhesség esetén - sor kerülhet idő előtti szülésindításra vagy császármetszésre is.

Jellemzőbb tünetek:

• Magas vérnyomás;
• Végtag- és arcödéma;
• Erős fejfájás;
• Látászavarok, szikralátás;
• Fájdalom közvetlenül a bordák alatt.

A fenti tünetek minden esetben orvosi vizsgálatot igényelnek! Minél korábban megállapításra kerül a betegség, annál jobbak az anya és a gyermek kilátásai.

Vérszegénység a várandósság alatt

A terhességi vérszegénység azt jelenti, hogy túl kevés a vörösvértest (és a hemoglobin) a várandós nő szervezetében ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű oxigént szállítson a fejlődő magzat számára. Ilyenkor általában nem áll szervi ok a háttérben, egyszerűen arról van szó, hogy a terhes nők szervezetében az átlagosnál jóval több vér kering, és a többlet előállításához nagyobb mennyiségű vasra, B12-vitaminra és folsavra van szükség. A várandósság alatti vérszegénység enyhébb fokozatát a legtöbb anya a fáradékonyság formájában megtapasztalja, de a probléma jól kezelhető megfelelő táplálkozással vagy - az orvos által előírt mennyiségben - étrendkiegészítők szedésével.

Terhességi cukorbetegség

A várandósság idején jelentkező cukorbetegség (a normálisnál magasabb vércukorszint) általában átmeneti állapot: a terhesség második felében jelentkezik, és a gyermek születése után legtöbb esetben megszűnik. Az ebben szenvedő nők egy részének elegendő diétát tartani, súlyosabb esetekben viszont inzulinadagolást igényelhet. A terhességi cukorbetegség nem ritka állapot, a várandósok 12-14 százalékánál alakul ki. A terhességi diabétesz leggyakoribb következménye lehet az átlagosnál nagyobb magzat, ami bizonyos esetekben császármetszést tehet indokolttá. Azonban a legtöbb terhességi cukorbetegséggel diagnosztizált nőnek egészséges lefolyású a terhessége, és normális lefolyású szülés során egészséges gyermeket hoz világra.

Vészes terhességi hányás

A hányinger és a hányás sok nő esetében a terhesség velejárója, különösen az első trimeszterben. Amikor ez az állapot túlzott mértéket ölt - a táplálék és a folyadék nem, vagy alig marad meg a várandós nőben - vészes terhességi hányásról van szó, ami akár kórházi kezelést is igényelhet. A drámai tünetek ellenére ez a betegség általában nem okoz kárt a magzatban, azonban ha az anya sokat veszít a normális súlyából, az befolyásolja a születendő gyermek testsúlyát is. Kezelése általában infúziós folyadékpótlással és hányingert csillapító készítményekkel történik.

Koraszülés

Ha a gyermek a terhesség 24. hete után, de a 37. hete előtt megszületik, koraszülésről beszélünk. Ennek - a gyermek fejlettségétől függően - vannak fokozatai: minél korábban születik meg a baba, annál több kockázattal kell szembenézni. A legtöbb koraszülött csecsemő azonban megfelelően fejlődik a kórházi, majd az otthoni körülmények között. A koraszülésre figyelmeztető jelek:

• Tompa, „mély” hátfájás;
• Nyomásérzés a medencében;
• Végtag- vagy arcödéma;
• Óránként négynél többször jelentkező összehúzódások;
• Hányinger, hányás vagy hasmenés;
• Homályos- vagy kettős látás, egyéb szemészeti zavarok;
• Menstruációs fájdalomhoz hasonló hasi görcsök;
• A baba mozgása lelassul vagy megszűnik;
• Folyadék vagy vér távozik a hüvelyből.

Mindezek nem feltétlenül utalnak vetélésre, de jelentkezésükkor indokolt sürgős orvosi ellátás kérése. Az is előfordulhat, hogy semmilyen előjele nincs a koraszülésnek.

Vetélés

A vetélés - vagyis a magzat elvesztése a 24. terhességi hét előtt, vagy míg nem érte el az 500 grammos súlyt - az esetek többségében az anyán kívül álló ok(ok) miatt következik be. Sor kerülhet rá a terhesség egészen korai szakaszában, ilyenkor a nők többségének még nincs is tudomása arról, hogy gyermeket várt. A vetélések hátterében álló ok sokszor nem egyértelmű, azonban a legtöbbször a gyermek fejlődési vagy kromoszóma-rendellenessége okozza. A már megkezdődött vetélés nem megállítható, ugyanakkor az azon átesett nő az esetek többségében újabb, egészséges terhességet hordhat ki.

Az embrió vagy a magzat halálát (az életjel hiányát) több, egymástól független vizsgálattal igazolják. Ezt követően a szülészorvos javaslata alapján a megszakadt terhességet - ha nem indul be a vetélés spontán - műtéttel, vagy a 13. hét után általában mesterségesen megindított vetéléssel fejezik be. A vetélés gyakori jelei a görcsös, menstruációhoz hasonló hasfájás és a hüvelyi vérzés. Mindezek azonban nem minden esetben jelentenek vetélést! A vetélés megelőzése vagy megállítása érdekében nem lehet tenni semmit. A vetélés valószínűsége csökkenthető a fent elsorolt kockázatok - dohányzás, alkohol, koffein - kerülésével.

tags: #kiabalas #terhesseg #alatt