Lengyelország, Európa egyik hagyományosan római katolikus országa, hosszú ideje az egyik legszigorúbb abortusztörvényt mondhatja magáénak. Az elmúlt években azonban a terhességmegszakítás szinte teljes tilalmát célzó javaslatok és a már hatályos szigorítások országszerte és nemzetközi szinten is hatalmas felháborodást és tiltakozáshullámot váltottak ki. Ez a rendkívül megosztó kérdés a lengyel társadalom mélyén húzódó ellentéteket is felszínre hozza, miközben a nők elszántan küzdenek alapvető jogaikért.
A jogi háttér és a szigorítások története
Jelenleg Lengyelországban az abortuszt csak nemi erőszak vagy vérfertőzés esetén engedélyezik, illetve ha a nő életét vagy egészségét fenyegeti veszély. A reprodukciós jogok védői szerint azonban az orvosok és a kórházak még ilyen esetekben is visszautasítják a nőket, tartva a lehetséges jogi következményektől vagy erkölcsi kifogásaikra hivatkozva. A valóság azonban az, hogy sok lengyel nőnek már volt abortusza, gyakran külföldről rendelt tablettával, vagy veszélyes, illegális körülmények között.
A szigorítások története egészen addig nyúlik vissza, hogy az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította azt a rendeletet, amely lehetővé tette az abortuszt abban az esetben, ha az egészségügyi körülmények arra utalnak, hogy a magzat nagy valószínűséggel súlyos és visszafordíthatatlan mértékben károsodott, illetve az életét veszélyeztető, gyógyíthatatlan betegségben szenved. Ez a döntés gyakorlatilag teljesen betiltotta a terhességmegszakítást az országban, hiszen a beteg magzatokra hivatkozva elvégzett abortuszok eddig az összes elvégzett beavatkozás 98 százalékát tették ki.
A középutas miniszterelnök, Donald Tusk pártja és az Új Baloldal a 12. hétig legálissá tenné az abortuszt, és törvénymódosítással kívánja elérni, hogy a nők a várandósság 12. hetéig szabadon dönthessenek. Még ha a törvényhozók meg is szavaznák az abortusz engedélyezését a 12. hétig - ami bizonytalan -, ekkora változást nem lehet gyorsan bevezetni. Minden liberalizációs törvényjavaslatot valószínűleg megvétózna Andrzej Duda elnök, a Jog és Igazságosság szövetségese, aki múlt hónapban megvétózta azt a törvénytervezetet is, amely vény nélkül elérhetővé tenné a sürgősségi fogamzásgátlást - az úgynevezett esemény utáni tablettát - a nők és a 15 év feletti lányok számára.
A szigorú abortuszszabályozás nők egészségébe és életébe kerül. Rengeteg empirikus kutatás mutat rá, hogy a szigorú abortuszpolitika nem csökkenti az abortuszok számát, csak a nők számára veszélyessé teszi a beavatkozást. Szakértők évi 150 ezerre becsülik azoknak a lengyel nőknek a számát, akik illegálisan szakítják meg terhességüket, általában a neten megrendelt gyógyszerek segítségével.
A tiltakozáshullám és a "Fekete Tüntetés"
Tavaly tavasszal Lengyelországban és világszerte tiltakozáshullám vette kezdetét, miután a lengyel kormányfő arra tett utalást, hogy a kormány támogatná azt a teljes abortusztilalmat indítványozó törvényjavaslatot, amelyet egy „civil” bizottság nyújtott be és a lengyel katolikus egyház is erőteljesen propagált. Az abortusztörvény szigorítása óta Lengyelországban folyamatosan tartanak a tüntetések.
A Czarny Protest, vagyis Fekete tüntetés néven ismert sztrájk során a tüntetők feketébe öltöztek, hogy jelezzék: reproduktív jogaik halálát siratják. A varsói tüntetés résztvevői között fiatalok és idősek egyaránt képviseltették magukat, jelezve, hogy „ez egy kortalan ügy”. Az idős hölgyek elmondták, hogy 1993 óta minden egyes olyan tüntetésre elmennek, amely a nők jogairól szól. A tömeg hangulata a rendkívül rossz időjárás ellenére nagyon pozitív volt, a közösség és szolidaritás érzete szinte tapintható volt.
Lengyel nők tüntetnek a szinte teljes abortusztilalmat ellen
Nemzetközi szolidaritás és a budapesti demonstráció
A lengyel nőkkel szolidarizáló budapesti tüntetés résztvevői is megemlékeztek arról, hogy az így is rendkívül szigorú lengyel abortusztörvény Lengyelországot a nők poklává tette. A demonstráció célja az volt, hogy a résztvevők szolidaritásukat fejezzék ki a lengyel nőkkel. A helyszínen tartózkodó tudósítónk arról számolt be, hogy a szervezők eredetileg csak a járdát foglalták le a tüntetőknek, de az eseményt biztosító rendőrök lezárták a Városligeti fasort az autós forgalom elől. Hét óra után pár perccel nagyjából ötszáz fő gyűlt össze a követség előtt. Bár nem esik, sok tüntető tart fekete esernyőt, ezzel tisztelegnek a lengyel szüfrazsettek előtt, akik 1918-ban esernyőikkel kopogtak a járdán, szavazati jogot követelve.
A felszólalók három nyelven, lengyelül, magyarul és angolul is mondtak beszédeket. A szervezők szerint az ügy határokon átívelő fontosságát mutatja, hogy rövid idő alatt ilyen sok embert meg tudott mozgatni a tüntetés. Kiemelték, hogy szerdán hét órától világszerte tüntettek a lengyel alkotmánybíróság döntése ellen. „A genfi konszenzus aláírása miatt a lengyel nők harca a mi közös harcunk is” - mondta az első felszólaló. „A szolidaritás a fegyverünk!” és „Közös ügy” - skandálta később a tömeg magyarul és lengyelül.
A budapesti tüntetésen egy papi performansz is felhívta a figyelmet arra, hogy a teljes abortusztilalom propagálásában a lengyel katolikus egyház komoly szerepet játszik. A papot megszemélyesítő résztvevő ellen több jogcímen („vallásgyalázás”, „gyülekezési szabadság megsértése”, stb.) tettek feljelentést különböző személyek, többek közt az Ifjú Kereszténydemokraták Szövetsége (IKSZ), a Magyar Idők egyik újságírója és a tüntetésen megjelent egyetlen ellentüntető - ezek közül a vallásgyalázás ügyében tett feljelentést már biztosan lezárta a rendőrség a nyomozati szakaszban. A feljelentők szerint az, hogy ők személy szerint megsértődtek, elég ok a szólásszabadság és véleményszabadság korlátozására: az ő sértettségük fontosabb, mint az, hogy mások tiltakozhassanak az ellen, hogy a nők élethez való jogának lábbal tiprását az ún. életpártiság nevében újabb szintre emeljék, az egyház közreműködésével.
A reproduktív jogok mint rendszerkritika
A nők alárendelésének oka, hogy csak ők képesek szülni, ezért az „emberi erőforrások” feletti kontrollt, azaz hogy mely csoportok termeljék újra magukat és melyek ne, a nők teste feletti kontrollon keresztül lehet érvényesíteni. Azaz a nőket a reproduktív biológiájuk alapján zsákmányolja ki a társadalom. Erről (és nem a „magzatgyermekekről”) szól nem csak az abortusz korlátozása, hanem a nők egyéb reproduktív jogainak korlátozása (pl. fogamzásgátláshoz való hozzáférés nehézségei az információtól az elérhetőségig, a nőgyógyászati és szülészeti erőszak, cigány nők vagy fogyatékosok kényszersterilizálása, stb.).
Példa erre, amikor egy kormányzat a nők elsődleges feladatának nevezi a szülést a társadalom és a munkaerő újratermelése érdekében, és ezért korlátozza az érintett nők reproduktív jogait. Része ennek az abortuszellátás hozzáférhetőségének nehezítése, például Magyarországon csak a műtéti abortusz megengedett, csak állami intézményben, amikor az orvosi konzultáció után (akár távgyógyításban, lásd telemedicine) végzett otthoni gyógyszeres abortusz egyre elterjedtebb gyakorlat, és az interneten keresztül külföldi orvosokkal történő konzultáció után Magyarországra is lehet abortusztablettát rendelni (womenonweb.org, womenhelp.org), illetve sok környező országban könnyebb klinikák szolgáltatásait igénybe venni.
A mostani magyar abortuszszabályozás a műtéti abortuszok szövődményeinek következtében a későbbi, kívánt terhességek során ráadásul koraszülésekhez vezet. Ezen túl mind pszichésen, mind fizikailag megterhelő, hogy a hazai protokollnak megfelelően a magzatot meg kell növeszteni kb. 6-8 hetesre a műtéti abortuszhoz. Az esemény utáni tablettához való hozzáférés is indokolatlanul meg van nehezítve, az EU országai közül csak Magyarországon és Horvátországban receptköteles mind a kétféle esemény utáni tabletta. A reprodukciós jogok körüli diskurzus is szigorúan le van szabályozva, az abortusz reklámozása tilos, de nincs szankció, és nincs pontosan meghatározva mi számít reklámozásnak.