Az agyhártyagyulladás (meningitis) az agyhártyák vagy agyburkok, azaz a központi idegrendszert (az agyat és a gerincvelőt) körülvevő hártyáknak a gyulladásos megbetegedése. Ez egy súlyos, életveszélyes állapot, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel. Elsősorban a csecsemőkre és az 5 év alatti gyermekekre a legveszélyesebb.
Csecsemőknél ez különösen veszélyes lehet, mivel az immunrendszerük még nem elég fejlett ahhoz, hogy hatékonyan fellépjen a fertőzésekkel szemben. Fontos, hogy a szülők tudják, mikor kell orvoshoz fordulniuk, melyek az aggasztó tünetek.
Az újszülött, különösen a koraszülött, éretlen/érésben lévő, épülő immunrendszerrel rendelkezik a születéskor és ez sokáig még a csecsemőkorra is érvényes. Kevés eszköz áll rendelkezésre a szervezetüknek, hogy felvegyék a harcot a mikroorganizmusokkal. A koraszülöttek körében gyakoribbak lehetnek a fertőzések, mert éretlenebb a védekező rendszerük és az intenzív osztályos ellátásuk során ki vannak téve a különféle kórházi kórokozóknak is (nozokomiális fertőzések).
Az agyhártyagyulladás típusai és kórokozói
A gyulladás okát tekintve két csoportot különböztetünk meg: fertőzés okozta és nem fertőzés okozta gyulladás. A kettő közül a mikroorganizmusok által okozott fertőzés a gyakoribb kórok. Az agyhártyagyulladás leggyakrabban fertőző kórokozók, például baktériumok vagy vírusok miatt alakul ki. A betegség kórokozói lehetnek vírusok, baktériumok és gombák is. A betegség súlyosságát alapvetően a kórokozó fajtája határozza meg.
Bakteriális agyhártyagyulladás
A baktériumok által okozott agyhártyagyulladás egy súlyos fertőzés, amely sürgős orvosi beavatkozást igényel. A baktériumok általában valamilyen más fertőzésből, például súlyos fülgyulladásból, tüdőgyulladásból vagy a torokból indulnak ki. A kórokozók a véráramba kerülve elérik az agyat és a gerincvelőt borító hártyákat, ahol gyulladást okoznak. A bakteriális agyhártyagyulladást elsősorban a véráramba jutó és az agyhártyát elérő baktériumok okozzák.
Az agyhártyagyulladás második leggyakoribb okozói a baktériumok. Többféle baktérium okozhat agyhártyagyulladást, és a következmény ebben az esetben is igen súlyos lehet. A leggyakoribb formák a Neisseria meningitidis (meningococcus), a Streptococcus pneumoniae és a Haemophilus influenzae baktériumok által okozott fertőzések. Ezek közül a meningococcus által okozott fertőzést szoktuk járványos agyhártyagyulladásnak nevezni, ugyanis nagyon könnyen terjed közösségekben és könnyen vezethet járványok kialakulásához.
A nagyobb gyerekekben a Neisseria meningitidis meningococcus és a pneumococcus 6-os, 9-es, 14-es, 18-as és 23-as szerotípusa okozza a legtöbb esetet. Felnőttekben az N. meningitidis és az S. pneumoniae felelős a legtöbb esetért. Ötvenéves kor felett megnő a L. monocytogenes által okozott agyhártyagyulladás gyakorisága.
A koponya sérülései lehetőséget adnak az orrban tenyésző baktériumoknak az agyhártyába való behatolásra. Az agyvíz elvezetésére szolgáló eszközzel élők is veszélyeztetettebbek. A tuberkulózisos agyhártyagyulladás azokban a régiókban gyakori, ahol elterjedt a Mycobacterium tuberculosis, a gümőkór baktériuma. A visszatérő bakteriális agyhártyagyulladás a tartósan fennálló anatómiai eltéréseknek vagy az immunrendszer gyengeségének tulajdonítható. Ezek az anatómiai eltérések kapcsolatot teremtenek az idegrendszer és a külvilág között.
Vírusos agyhártyagyulladás
A fertőzéses agyhártyagyulladás okozója leggyakrabban vírus, ami többnyire veszélytelen és a beteg spontán, pár napon belül felépül. A vírusos agyhártyagyulladás általában enyhébb lefolyást mutat. A vírusok által okozott agyhártyagyulladásnál az antibiotikumok nem hatékonyak. A kezelés főként a tünetek enyhítésére összpontosít, mint például a lázcsillapítás és a megfelelő folyadékpótlás. Ezen szupportív (támogató) kezelés mellett a gyermek magától gyógyul meg. Az agyhártyagyulladás vírusos formáját olyan kórokozók okozzák, amelyek gyakran felelősek más, enyhébb betegségekért, mint például a megfázás vagy a gyomor-bélrendszeri fertőzések.
Európában vírusmeningitist a kis RNS vírusok (picorna- és enterovírusok) okoznak leggyakrabban. Okozhatja még herpes simplex 1 és herpes simplex 2 vírus, tógavírus, a mumps és poliomyelitis vírusa. Az AIDS-meningitis gyakorisága növekszik. Az enterovírus fertőzés legtöbbször széklet eredetű, szennyvizek közvetítik. Főként gyermekek és fiatal felnőttek betegszenek meg. A fertőzés 90%-ban csak enyhe emésztőszervrendszeri panaszt, légzőszervi megbetegedést okoz. Az első szakaszban a vírus az emésztőszervrendszerben és a mandulákban szaporodik és a vér útján éri el a lágyburkokat, ahol lymphocytás gyulladás alakul ki.
Gombás és parazitás agyhártyagyulladás
A gombák és paraziták által okozott megbetegedés viszonylag ritka. A gombák által okozott agyhártyagyulladás többnyire immunhiányos betegeken jelentkezik. Gombákkal szennyezett gyógyszer okozta agyhártyagyulladásra is volt már példa. Az eozinofilek feldúsulása az agy-gerincvelői folyadékban parazitát valószínűsít. A leggyakoribb agyhártyagyulladást okozó élősködők az Angiostrongylus cantonensis és a Gnathostoma spinigerum hengeresférgek.
Nem fertőzéses agyhártyagyulladás
A fertőzésmentes agyhártyagyulladás azokat az eseteket foglalja magába, amelyekben nem mutatható ki bakteriális fertőzés. Legtöbbször a vírusos agyhártyagyulladásra vonatkoztatják, de ide tartoznak a részben már gyógyult esetek vagy a szomszédos területekről átterjedő gyulladások, például az orrmelléküregekből, vagy a szívburokból. Kiválthatják spirálbaktériumok, például a Treponema pallidum (a szifilisz kórokozója) vagy a Borrelia burgdorferi (a Lyme-kór okozója).
Az agyhártyagyulladásnak lehetnek más, nem fertőző okai is. Az agyhártyagyulladást extrém ritka esetekben a Naegleria fowleri nevű amőba, közismert nevén agyevő amőba is okozhatja. Ezek az amőbák általában édesvizekben találhatóak, és a víz orrüregbe jutásával fertőznek. Attól függetlenül, hogy a fertőzés rendkívül ritka, a halálozási aránya 98%, ami rendkívül magas.
Hogyan terjed az agyhártyagyulladás?
Az agyhártyagyulladást okozó kórokozók emberről emberre terjednek közvetlen fizikai kapcsolat, fertőzött testváladékok útján (pl. tüsszentés, köhögés) vagy fertőző váladékkal szennyezett tárgyak megérintése által (kilincsek, játékok stb). A fertőzés leggyakrabban a légutakban kezdődik, majd a kórokozók a véráram útján jutnak a gerincvelőbe és az agyba. A járványos agyhártyagyulladás cseppfertőzéssel, például köhögéssel vagy tüsszentéssel, illetve közvetlen érintkezés útján terjed. A járványos agyhártyagyulladás betegséget okozó baktérium nem él sokáig a testen kívül, így nem tud megélni a felületeken. Ezek a baktériumok általában felső légúti fertőzést okoznak, de a véráramba jutva okozhatnak agyhártyagyulladást. A járványos agyhártyagyulladás főként tinédzsereket és fiatal felnőtteket érint. A járványos agyhártyagyulladás rendkívül fertőző: zárt közösségekben, például a gyermek kollégiumi közösségében, táborokban könnyen terjedhet.
Tünetek és diagnózis
Milyen tünetekre figyeljünk csecsemőknél?
Az agyhártyagyulladás tünetei csecsemőknél gyakran nem egyértelműek, ami megnehezítheti a szülők és az egészségügyi szakemberek számára a betegség időben történő felismerését. A csecsemőknél az agyhártyagyulladás tünetei - mint a láz, hányás, ingerlékenység, aluszékonyság vagy etetési nehézség - számos más, kevésbé súlyos betegség, például megfázás, emésztőrendszeri betegség vagy fülgyulladás jelei is lehetnek. A láz gyakori tünet, amely önmagában nem feltétlenül jelzi az agyhártyagyulladást.
Ha a csecsemő szokatlanul sokat alszik és nehezen ébreszthető fel, vagy éppen ellenkezőleg, folyamatosan sír és nehezen megnyugtatható, az figyelmeztető jel lehet. Ha a baba feje tetején lévő kutacs megduzzad vagy előre domborodik, az a megnövekedett koponyaűri nyomás jele lehet, ezért azonnali orvosi vizsgálatot igényel. Fontos megjegyezni, hogy a kutacs normál körülmények között is előre domborodhat, például sírás közben vagy fekvő helyzetben. Pozíció változtatáskor fájdalmas sírás is jelezheti a betegséget.
Az újszülöttek és a csecsemők nem mutatják a járványos agyhártyagyulladás fent felsorolt klasszikus tüneteit. Ezeket a tüneteket nehéz észrevenni a csecsemőknél, akik nem tudják jelezni, körülírni, hogy mi lehet a gond. Ehelyett a csecsemők lassúak vagy inaktívak lesznek járványos agyhártyagyulladás esetén. Ingerlékennyé is válhatnak, sokat sírnak, rosszul táplálkoznak és hánynak a csecsemők. Amennyiben a fenti tünetek alapján gyermekénél felmerül a járványos agyhártyagyulladás gyanúja, azonnal orvost kell hívni!
Agyhártyagyulladás jelei és tünetei csecsemőknél | Agyhártyagyulladás most
Általános tünetek
A tünetek nagyban függnek az aktuális kórokozótól, és jelentős egyéni különbségeket is mutatnak. Az agyhártyagyulladás korai jelei közé tartozik a láz, a súlyos fejfájás, a merev nyak, a hányinger, a hányás és a fényérzékenység. Láz, fejfájás, hányás, izgatottság, levertség és zavartság, tarkókötöttség, ritkán tudatzavar. A kórokozótól függően a meningitist kísérheti fültőmirigy-gyulladás, hasmenés, izomfájdalom vagy garatgyulladás. Fej- és tarkófájdalom, fény- és fájdalomingerre mutatott fokozott érzékenység, láz, hányás, zavartság, görcshajlam, eszméletzavarok.
A tünetek közé tartozik a rendkívül erős fejfájás, a nyakmerevség, a hirtelen magas láz és a megváltozott elmeállapot. Mindezen tünetek azonban egy elemzés szerint a fertőzés okozta agyhártyagyulladás eseteinek csak kb. 45%-ában jelentkeznek. Két hagyományos, könnyen kiváltható reakció a Kernig-jel és a Brudzinski-jel. Az előbbit egyszerűsége miatt már 1882-től alkalmazzák. A Neisseria meningitidis coccus által okozott betegségre jellemzően gyorsan terjedő, kék és lila színű pontokból álló bőrvérzéses kiütés előzi meg a többi tünetet. Ez rendszertelenül terjed a csípőn, a lábszárakon, a kötőhártyán és olykor a beteg talpán és tenyerén.
Diagnózis
Minden esetben kórházi felvétel szükséges. Az orvos klinikai gyanú esetén az agyhártyagyulladást különböző vizsgálatokkal állapítja meg, például vérvizsgálattal vagy egyéb laboratóriumi tesztekkel. Az egyik legfontosabb diagnosztikai lépés a gerincvelői folyadék vizsgálata, amit lumbálpunkciónak is neveznek. Ezzel az eljárással az orvosok mintát vesznek a gerincvelőt körülvevő folyadékból, amely információkat nyújthat a fertőzés jelenlétéről és típusáról. Ez a vizsgálat rendkívül fontos, mert ennek a mintának az elemzésével meg lehet határozni, hogy az agyhártyagyulladást baktériumok, vírusok vagy esetleg más kórokozók okozzák-e. A laboratóriumban a mintát különböző teszteknek vetik alá, amelyek kimutathatják a gyulladást okozó sejtek és kórokozók jelenlétét. Ez az információ segít az orvosoknak a megfelelő kezelés megválasztásában.
A gerinccsapolás (lumbálpunkció): a vizsgálat során egy speciális tű segítségével deréktájon agyvizet vesznek a gerinccsatornából. Az így nyert agyvizet sokféle vizsgálatnak vetik alá, többek közt megpróbálják a kórokozót kitenyészteni (baktériumok esetében) vagy specifikus ellenanyag jelenlétét kimutatni.
A gerinccsapolás kerülendő, ha felmerül a gyanú, hogy a betegnek magas a belső agybeli nyomása, daganata, vagy szövethiánya van. Ekkor egy agykinyomódás halálos kimenetelű lehet. Ilyenkor még az eredmények megérkezése előtt elkezdik az antibiotikumos kezelést. Egyébként a gerinccsapolásos vizsgálat jön először, amit MRI követ. A gerinccsapolásos vizsgálatnál a kezdeti nyomás mérése az első feladat, mert ennek nagysága lehet az első jel arra, hogy bakteriális gyulladással állnak szemben. Egy 180 mm víznyomás (kb. 18 cm vízoszlop) feletti érték a bakteriális agyhártyagyulladás jele.
Ezután az agy-gerincvelői folyadékból való mintavétel és annak részletes elemzése következik: fehérvérsejt-tartalomra, és annak teljes típuseloszlásának meghatározására, valamint fehérje- és glükóztartalomra. A baktériumtenyészeti vizsgálat eredményének értékét csökkentheti, ha a bakteriális kórokozót a kultúrában nem sikerült kimutatni, de az agy-gerincvelői folyadékból vett mintát az antibiotikumokkal való kezelés megkezdése után vették, mivel ilyenkor az elemzés eredménye hasonlít a virális eredményhez. Ekkor nem kizárt, hogy mégis bakteriális kórokozóval állhatnak szemben. Gyakran a vírus okozta betegség kategóriájába sorolnak minden nem bakteriális, fertőzésmentes enyhe agyhártyagyulladás esetet. Ezt a csoportot külön részletezni lehet egy, az agy-gerincvelői folyadék- vagy vérmintán elvégzett PLR vagy szerológiai vizsgálattal. Ez ki tudja mutatni az enterovírus, herpesz szimplex 2 és varicella zoster vírust.
Kezelés
Ahogy korábban említésre került, az agyhártyagyulladás kezelése attól függ, hogy vírusos vagy bakteriális eredetű. A bakteriális meningitis bejelentése kötelező a területileg illetékes ÁNTSZ-hez.
Bakteriális agyhártyagyulladás kezelése
A bakteriális agyhártyagyulladás ezzel szemben súlyosabb betegség, amely azonnali orvosi beavatkozást igényel. Ha fennáll a bakteriális agyhártyagyulladás gyanúja, az orvos azonnal elkezdheti az antibiotikumos kezelést, hogy megelőzze a fertőzés terjedését és a szövődményeket. Fontos hangsúlyozni, hogy még időben megkezdett kezelés esetén is előfordulhatnak maradványtünetek, mint például hallássérülés, tanulási zavarok, epilepszia vagy más idegrendszeri eltérések.
Célzott antibiotikumos terápia szükséges vénásan. A bakteriális agyhártyagyulladás könnyen életveszélyes lehet, bakteriális támadás esetén azonnali orvosi beavatkozásra van szükség. A legkisebb gyanú felmerülése esetén még az alaposabb kivizsgálás kezdete előtt el kell kezdeni oxigénadagolás mellett a tapasztalati antibiotikumokkal való kezelést, mégpedig intravénás gyógyszeradagolással, ha a betegnek alacsony a vérnyomása vagy sokkos állapotban van. A gyógyszerek között a legismertebb a benzilpenicillin. Felnőtteknél, különösen ha az pneumococcus eredetű, az agyhártyagyulladás okozta hallásveszteség, a neurológiai utóhatás, valamint a halál gyakoriságát hatásosan lecsökkentik a kortikoszteroid gyógyszerek. Ha a beteg nincs tudatánál, vagy nem tud megfelelően lélegezni, akkor lélegeztetés szükséges. Ha emellett megnőtt a nyomás az agyban, akkor ezt a nyomást figyelemmel kell kísérni, és megfelelő értékre beállítani. A rohamokat antiepileptikumokkal kell kezelni.
A bakteriális fertőzés súlyossága miatt az antibiotikumos kezelést már a vizsgálatok megkezdése előtt el kell kezdeni. A pontos gyógyszerezést az adott helyen előforduló gyulladást okozó baktériumfajok alapján állapítják meg. Az agy-gerincvelői folyadék vizsgálata 24-48 óra múlva ad eredményt. Ezután a kórokozó már egyértelmű, és ez alapján megkezdhető a specifikus gyógyszerezés. Azonban nem minden, az adott kórokozó ellen hatásos gyógyszer segít az agyhártyagyulladás leküzdésében. A tuberkulózisos agyhártyagyulladás hosszan tartó kezelést igényel. A kortikoszteroidos kisegítő kezelést gyerekeknél is ajánlják. Az antibiotikumokat hét-tíz napon keresztül adják, de sokkal hosszabb időbe is beletelhet, amíg a gyermek jobban érzi magát. Ez különösen akkor igaz, ha komplikációk lépnek fel. Antibiotikum szedése azoknak is ajánlott, akik együtt élnek vagy szoros kapcsolatban állnak a járványos agyhártyagyulladás érintettjével. Ez azt jelenti, hogyha gyermekünk megbetegszik, szülőként nekik is el kell kezdeni antibiotikumot szedni, mert nagy az esélye, hogy megfertőződtünk a gyermekünktől. Az antibiotikum terápiát akkor is el kell kezdeni, ha be vagyunk oltva a járványos agyhártyagyulladás ellen, habár akkor sokkal kevésbé valószínű, hogy kialakul a betegség.
Vírusos agyhártyagyulladás kezelése
A vírusos agyhártyagyulladás általában enyhébb lefolyású, és a legtöbb esetben elég a tüneti kezelés, mint a lázcsillapítás és a folyadékpótlás. A gyermekek legtöbbször néhány nap alatt maguktól meggyógyulnak. A legtöbb agyhártyagyulladást okozó vírus ellen nincs speciális ellenszer. Tipikus a támogató terápia.
Szövődmények és prognózis
Az agyhártyagyulladás egy súlyos, de megelőzhető és időben felismerve kezelhető betegség. Ugyanakkor a betegség még sikeres kezelés esetén is hagyhat maga után maradványtüneteket, amelyek befolyásolhatják a gyermek életminőségét. A járványos agyhártyagyulladás egy súlyos betegség, amely sokszervi károsodáshoz és halálhoz is vezethet. A Neisseria meningitidis nevű baktérium megfertőzheti az agyhártyát, a véráram révén pedig más szerveket is. A járványos agyhártyagyulladás lefolyása rendkívül gyors, így a felismerés és a korai kezelés kulcsfontosságú.
Rövid távú szövődmények közé tartozhatnak a rohamok és a kognitív károsodás, míg a hosszú távú szövődmények krónikus fejfájást, tanulási nehézségeket és viselkedési problémákat okozhatnak. Százból tíz-tizenöt ember meghal járványos agyhártyagyulladás következtében, még akkor is, ha antibiotikummal kezelik őket. A túlélők 20%-ánál hosszú távú szövődmények és károsodások alakulnak ki. Az agyhártyagyulladás siketségig menő hallásvesztést, értelmi fogyatékosságot, epilepsziát, tanulási és viselkedési zavarokat hagy maga után a túlélő gyerekek 15%-ában. A hallásvesztés bizonyos esetekben visszafordítható. A felnőtt betegek 66%-a marad ép a betegség gyógyulása után.
A túlélés esélye más okoktól is függ, mint a kórokozótól. Így a fertőzéstől a kórokozó agy-gerincvelői folyadékban való megjelenésééig eltelt időtől, a betegség súlyosságától, az öntudat szintjétől, vagy az agy-gerincvelői folyadékban jelen levő fehérvérsejtek számától. Például a Haemophilus influenzae vagy a meningococcusok által okozott agyhártyagyulladásnak jobb a prognózisa, mint a B streptococcusok és az S. pneumoniae által okozott agyhártyagyulladásnak.
Megelőzés
Védőoltások
Az agyhártyagyulladás megelőzésének egyik leghatékonyabb módja a védőoltás. A bakteriális agyhártyagyulladás ellen védettség biztosítható rövidtávra antibiotikumokkal, és hosszabb távra védőoltással. A hazai védőoltási rend alapján 2, 4 és 12 hónapos korban oltást kapnak a csecsemők Pneumococcus ellen. Haemophilus influenzae B ellen 2, 3, 4 majd 18 hónapos korban kötelező a védőoltás. A hatályos módszertani levél szerint Meningococcus C szerotípusa ellen kiemelt, 100% támogatással részesülhetnek védőoltásban két évnél fiatalabb gyermekek.
A koraszülöttek számára a védőoltásoknak kiemelt jelentősége van. Ezeket kronológiai sorrendben kapják meg terminustól függetlenül, ugyanabban az időben, mint az időben érkező társaik. A járványos agyhártyagyulladás ellen több fajta védőoltás is forgalomban van, melyek hatékony védelmet nyújtanak és segíthetnek megelőzni ezt a veszélyes betegséget. A járványos agyhártyagyulladás elleni vakcina nem tartozik a kötelező védőoltások közé, de szülőként dönthetünk úgy, hogy mégis kérjük gyermekünknek. A tinédzserek is fiatal felnőttek számára javasolt az oltás felvétele, ők ugyanis sok időt töltenek társaságokban, zárt közösségben.
Ismert és népszerű a kullancs terjesztette agyhártya- és agyvelőgyulladás elleni védőoltás. Az 1980-as évek óta több ország is bevezette a kötelező védőoltások közé a Haemophilus influenzae ellen védelmet nyújtó vakcinát. Ezekben az országokban eltűnt a kisgyerekek köréből az ebből bekövetkező agyhártyagyulladás. A meningococcusok több típusa ellen is létezik védőoltás. Ezek az A, C, W135 és Y törzsek. Azokban az országokban, ahol bevezették a C törzs elleni védőoltást, nagymértékben csökkent a C törzs által okozott agyhártyagyulladásos esetek száma. Létezik kombinált oltás is a négy törzs ellen, az ACW135Y vakcina. Ez az oltás kötelező a mekkai zarándoklatra szóló vízum kiváltásához. Afrikában a járványok megelőzése és ellenőrzése a betegség korai felismerésén és a tömeges sürgősségi oltásokon alapul. Ezekben az oltásokban A/C vagy A/C/W135 poliszacharid vakcinákat használnak. Magyarországon sokáig a B típus volt az uralkodó, de újabban előretört a C típusú meningococcus. A Streptococcus pneumoniae elleni PCV (konjugált pneumococcus elleni vakcina) védőoltás a kórokozó összes szerotípusa ellen véd. Ez az oltás szintén hozzájárul a pneumococcusos agyhártyagyulladás leküzdéséhez. A poliszacharid pneumococcus elleni vakcinát csak bizonyos esetekben, például lépeltávolításon átesett személyek esetén használják, mivel nem vált ki mindenkinél megfelelő immunválaszt. Gyerekekben a tuberkulózis elleni védőoltás hatásos a tuberkulózisos agyhártyagyulladás ellen, de felnőttek esetén már nem nyújt védelmet.
Higiénia
A higiénia szintén kiemelten fontos: a rendszeres kézmosás, a játékok tisztán tartása és a biztonságos élelmiszer-használat mind segíthet a fertőzésveszély csökkentésében. Koraszülött osztályon a legfontosabb tényező a kórházi fertőzések elkerülése érdekében a higiéniai szabályok betartása. Alapos szappanos kézmosás, kézfertőtlenítés könyékig az osztályra érkezéskor és a bent töltött idő alatt több alkalommal is. Amennyiben lázas beteg a szülő, köhög, hasmenése van, vagy bármilyen más fertőző betegség gyanúja felmerül, gyógyulásig nem látogathatja a babát.
Anyatejes táplálás
Az anyatej jelentősége hatalmas, hiszen tartalmazza az összes, az édesanya által egész életében legyőzött kórokozó ellen elkészült védelmet (immunglobulinok).
Statisztikai adatok és történelem
Habár az agyhártyagyulladást sok országban törvényileg kötelező bejelenteni, a pontos előfordulás ismeretlen. A nyugati országokban évi 100 000 emberből 3 betegszik meg bakteriális agyhártyagyulladásban. Az incidencia 100 000 főre vetítve: a nyugati országokban évi 3 fő betegszik meg bakteriális agyhártyagyulladásban. Széles körben végzett vizsgálatok szerint a vírusos agyhártyagyulladás elterjedtebb, évi 10,9 beteggel. A bakteriális agyhártyagyulladás kórokozói különböző területeken terjedtek el. Európában a N. meningitides B és C törzsei felelősek a legtöbb esetért, Ázsiában és Afrikában inkább az A törzs terjedt el.
1985 és 1996 között Magyarországon évente 260-an betegedtek meg kullancs agyhártya- és agyvelőgyulladásban. Az utóbbi években az oltás népszerűsége miatt a betegség visszaszorult, 60-70 megbetegedésről tudni. Leginkább Vas, Zala és Somogy megyékben fordult elő. Ezzel szemben a meningococcus C előretört, 2010 júliusa és 2011 áprilisa között 69-en betegedtek meg meningococcusos C agyhártyagyulladásban, melyből 9 eset halállal végződött.
Attia és társai szerint már Hippokratész ismerte az agyhártyagyulladást. A középkori orvosok, például Avicenna már biztosan találkoztak vele. A tuberkulózisos agyhártyagyulladást Sir Robert Whytt Edinburghban működő orvos írta le. Jelentése csak halála után, 1768-ban került nyilvánosságra. A betegség és kórokozója közötti kapcsolatot csak a 19. század végén ismerték fel. Az agyhártyagyulladás-járványok viszonylag új jelenségek. Gaspard Vieusseux dokumentálta az első járványt, amely Genfben tört ki 1805-ben. A következő évtizedekben August Hirsch Nyugat-Poroszországban, Elisa North pedig Massachusettsben számolt be járványos agyhártyagyulladásról. Az első Afrikában kitört járványról 1840-ben írtak. Afrikában gyakoribbá váltak a járványok a 20. században. Anton Weichselbaum 1887-ben írta le a meningococcust. A régi beszámolók szerint a betegek 90%-a meghalt. 1906-ban készült az első antiszérum lovakban. A módszert Simon Flexner amerikai kutató fejlesztette tovább. Ezzel nagyban sikerült lecsökkenteni a halálozási arányt. 1944-ben a penicillin hatásosnak bizonyult a betegség kezelésében. A 20. század második felétől bevezették az agyhártyagyulladás elleni vakcinát, ami tovább csökkentette a halálozási arányt és a megbetegedések számát.
tags: #kesoi #ujszulottkori #meningitis