A hálapénzfizetés oka a szülészetben az, hogy jobb ellátást kapjon a kismama és, hogy a választott, fogadott orvos és szülésznő rendelkezésre álljon akkor, amikor a szülés beindul.
A valódi reformok azonban elmaradtak a szülészeti ellátásban és attól, hogy büntethetővé vált a hálapénz intézménye, még mindig sokan érzik úgy, hogy jobb szolgáltatást szeretnének vásárolni és a másik oldalon is sokan tartják indokoltnak. A hálapénz így utat talált.
“Van olyan lehetőség, hogy a borítékot nem a kórházban adják át. Előfordul, hogy a pénzt a hivatalosan átadható összeghatárú (jelenleg maximum 8370 forintos) ajándékba rejtik. Néhány helyen a szülészeti osztály véleménye szerint az orvosválasztás mégiscsak működik Magyarországon, amiért ellentételezés jár: az orvos ezeken a helyeken tehát választható, ám annak informális költségvonzataival együtt. Persze, hogy nem tűnt el a hálapénz. Kiszámlázom.
Ezzel párhuzamosan, de ettől nem teljesen függetlenül, egyre több orvos megy át a magánellátásba és azok, akik meg tudják fizetni a magánkórházak szülészei tarifáit, azok ott fognak szülni. A magánellátás díjai azonban megfizethetetlenek a társadalom széles rétegei számára. A hálapénz kivezetése valódi reformok nélkül tovább mélyített olyan strukturális problémákat, amelyek miatt a hálapénzhez szorosan kötődő orvosválasztásra továbbra is jelentős igény van - írja a lap. Az egyik oldalon lesznek azok, akik meg tudják fizetni a jó, humánus, korszerű szülészeti magánellátást, a másik oldalon pedig azok maradnak, akik nem tudnak fizetni, de félő, hogy ők korszerűtlen ellátást kapnak.
A kecskeméti megyei kórház közölte, az intézmény szülészeti-nőgyógyászati osztályán is biztosítják az egészségügyi törvényben szereplő szabad orvosválasztási jogot.
Év elején jelentette be a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának kollektívája, hogy miután a hálapénz kivezetését minden munkatársuk különösen fontosnak tartja, több változást indítanak el, elsőként azt, hogy a „fogadott” orvos és szülésznő rendszerét megszüntetik egészen addig, „amíg azt tiszta viszonyok között nem lehet folytatni”. Már másnap, január 6-án elindult egy online petíció, „aggódó kismamák” aláírással, melyhez szerda délutánig közel 14 ezren csatlakoztak (Kecskemétről 280-an). Ebben a kezdeményezők leírják, a várandós nőknek szükségük van olyan szakemberekre, akik nemcsak a tudásukkal segítenek, hanem akiket bizalmukba is fogadnak a legintimebb gondjaik, kérdéseik tekintetében. Az ügyben aztán az Emberi Erőforrások Minisztériuma közölte, a hálapénz kivezetésére hivatkozva nincs lehetőség a szabad orvosválasztás jogát korlátozni. A Bács-Kiskun Megyei Kórház kedden látta indokoltnak egyértelművé tenni, hogy nem adtak ki utasítást a szabad orvosválasztási jog gyakorlása kapcsán.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat feljelentése alapján az ügyben a BRFK Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztálya folytatja le az eljárást vesztegetés elfogadásának gyanúja miatt. A meggyanúsított főorvos a vezetői beosztását kihasználva az állami és a magánellátást tudatosan összemosta, az állami intézményben meglévő vezetői beosztását, munkakörét és az állami intézmény infrastruktúráját, eszközeit arra használta fel, hogy a magánrendelőjében keletkező bevételét maximalizálja - olvasható a rendőrségi közleményben. Az orvos a saját magánrendelőjének weboldalán hirdette a „szülési készenléti díj (állami) - 280 000 Ft” szolgáltatást, mindezt a hálapénz eltörlését követően is.
A hálapénz mértéke és indokai
Tizenegyezren töltötték ki az Ígyszültem.hu szülésélmény-térképet. A válaszokból többek közt kiderült, hogy a szülések 68 százalékában fizetnek hálapénzt, ennek átlagos összege pedig 111 ezer forint. Az egészségügyet érintő korrupció legismertebb megjelenési formája Magyarországon a leegyszerűsítve hálapénznek nevezett valami, amit a betegek vagy hozzátartozóik a jobb minőségű ellátás, az emberséges hozzáállás reményében vagy pusztán megszokásból fizetnek az orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak.
Annak érdekében, hogy mélyebben megismerjük a szülészeti hálapénz közvetlen hatásait, 2020 nyarán elindítottuk az Ígyszültem.hu oldalt, ahol arra kértük azokat az anyákat, akik az elmúlt 10 évben állami intézményben hozták világra gyermeküket, hogy számoljanak be a szülésélményeikről. Fontos leszögezni, hogy a felmérésben minden nem lepapírozott, tehát számla nélküli, feketén, akár borítékban teljesített (például a szülés levezetéséért adott) kifizetést hálapénznek tekintettünk. Ez sokszor olyan esetben is előfordult, amikor cseppet sem volt hálás a páciens.
Az adatok területi szempontok mentén és a szülés típusa szerint súlyoztuk, hogy az elérhető hivatalos adatok (2018-as NEAK adatközlés) szerint reprezentatívnak tekinthessük az eredményeket. A feldolgozott válaszokat 2020. július 27. és október 31. között gyűjtöttük. A szülések 68 százalékánál fizetnek az ellátottak hálapénzt, részben kérésre (15 százalék), részben maguktól. Az utóbbi a jóval gyakoribb eset, de ennek ahhoz is köze lehet, hogy a hálapénz követelése bűncselekménynek számít, az igényt ráutaló magatartással is a páciens tudtára lehet hozni. A tranzakcióra az esetek 97 százalékában a szülés után kerül sor.
A válaszadók felsorolhattak indokokat, hogy miért fizettek hálapénzt. A leggyakoribb válasz a saját orvossal / szülésznővel való szülés volt (55%), a második leggyakoribb pedig a hála (45,5%). A válaszadók 38 százaléka azért fizetett, hogy a szülésznő vagy az orvos a várandósság alatt is elérhető legyen. Ez utóbbi kategória valamint a ‘saját orvossal való szülés’ köthető leginkább a fogadott orvosi rendszerhez, és egyfajta - feketén - fizetett rendelkezésre állást jelentenek. A válaszadók csaknem 30 százaléka több figyelmet, 25 százaléka a szülési igényeinek figyelembe vételét (pl. mesterséges beavatkozások elkerülése), 22,5 százaléka magasabb minőségű ellátást, 15 százaléka pedig jobb körülményeket várt a hálapénzért cserébe. Ezek az okok jelentik a baksist a jobb ellátásért.
A fogadott orvosi rendszer és a szülési statisztikák
A fogadott orvosi rendszer a szülészetben igazi hungarikum, más országokban nem jellemző. Az orvosválasztás pedig szorosan összefügg a hálapénz fizetéssel. A leggyakrabban az előzetesen kiválasztott szülészorvos kap hálapénzt, ekkor nagyobb valószínűséggel beszélhetünk előre „bekért” vagy előre egyeztetett hálapénzről.
Az egyik gyakran idézett adat, amely jól mutatja a rendszer egyik hatását, a születésszámok megoszlása a hét napjain: hétvégén és ünnepnapokon akár harmadával is kevesebb gyerek születik. Miért? A feltételezés szerint azért, mert a fogadott orvos inkább előbbre vagy későbbre tolja a szülést, hiszen ő is szeretne pihenni. Ezzel együtt a magyar nők 65 százaléka fogadott orvossal (és/vagy szülésznővel) szül, sőt azoknak a száma, akik orvost választanak ennél is magasabb lehet, mert a válaszadók 20 százaléka arról számolt be, hogy végül nem annál szült, akiknél szeretett volna. Fogadott orvos esetén a hálapénzt fizetők aránya 90 százalék. Ez a szám mutatja talán a legjobban, hogy a hálapénz nem csak a háláról szól, sokkal valószínűbb, hogy egyfajta feketén fizetett rendelkezésre állási díj.
Az Ígyszültem.hu felmérés adataiból az is kiderül, hogy a fogadott orvossal zajló szülések esetében gyakoribbak a császármetszések. Azoknál, akik fogadott orvossal szültek, 43 százalék volt a császármetszéses szülések aránya, míg az ügyeletes orvosnál történt szüléseknél ez a szám 29 százalék. A szülések negyedénél számoltak be a válaszadók arról, hogy a szülést meg kellett indítani. Fogadott orvos esetében 31 százalék a megindított szülések aránya, ügyeletes orvosnál 20 százalék. Hogy a különbség nem csupán a véletlen műve, összefügghet az előbb idézet felfedezéssel, hogy a fogadott orvosok egy része, úgy tűnik, szereti a saját naptárához igazítani a szüléseket. Természetesen hiba volna minden császármetszést vagy szülésindítást erre visszavezetni. A WHO 10-15 százalék közé teszi az elfogadható császárarányt - ilyen arányban a beavatkozás életet ment, a probléma az ennél jóval magasabb (vagy épp jóval alacsonyabb) számoknál van. A magas császárarány mögött természetesen más okok is vannak, nem csak a fogadott orvos naptára. Lehet ilyen az orvosi rutin hiánya a komplikáltabbnak tűnő szüléseknél, de nem ritka az arra való hivatkozás sem, hogy az anyák kifejezett kérésére történik császár (felmérésünkben 3% alatt voltak ezek a válaszok). Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a császárarány Magyarországon rendkívül magas (és növekvő tendenciát mutat), és úgy tűnik, hogy a fogadott orvos jelenléte a rendszerben dob jó néhány százalékot ezen a statisztikán.
Magyarországon nagyon magas a mesterségesen megindított szülések aránya. A válaszok alapján a szülések 69 százalékát orvos és szülésznő közösen vezette. 22 százalékban kizárólag orvos, 5 százalékban pedig kizárólag szülésznő. A hálapénzes és a hálapénzfizetés nélkül zajló szülések esetében jelentős különbségek vannak: a szülésznők által vezetett szüléseknél 56 százalékban került sor hálapénz fizetésre, míg az orvos által vagy közösen vezetett szülések esetében 70 százalék körüli az arány. Érdekesség, hogy néhány kórháztól eltekintve a legtöbb szülészeti osztályon nem lehetséges, hogy egy szülésznő önállóan vezessen egy szülést.
Egy szülésért fizetett hálapénz összege átlagosan 111.000 forint volt, a medián érték (azaz a középső érték) pedig 100.000 forint. Ez az összeg viszont csak az esetek harmadában (31%) vándorol egyetlen emberhez. A hálapénz összege nagyon széles skálán mozog a néhány ezer forintos összegtől kezdve az 1 millió forintig. Nem drasztikus a különbség, de az mindenképpen látszik, hogy a kért hálapénz esetében az összeg magasabb. Jelentős különbség figyelhető meg a hálapénz átlagos összegét tekintve térségenként.
A COVID-járvány alatti szüléseknél ritkábban kerül sor hálapénz fizetésére, de akik fizetnek, vastagabb borítékot adnak, és ez meghaladja a hálapénz - mondhatni - inflációt követő emelkedését.
A hálapénz kivezetésének következményei és a jövőbeli kilátások
Nagy kérdés, hogy az orvosi béremelés, a kettős praxisra vonatkozó tilalom (vagy annak hiánya) és a hálapénz szigorúbb büntetése milyen hatással lesz ezekre a mutatókra és természetesen magára az ellátásra. Már ebből a rövid felmérésből is kiderül, hogy a hálapénzrendszer nem kizárólag az egészségügyben dolgozók alacsony bérei miatt működik, noha az minden bizonnyal jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ilyen sokáig elfogadott gyakorlat maradt. A hálapénzrendszer legalább ilyen fontos fenntartója az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom hiánya, amelyet pénzzel tömött borítékokkal remélünk megvásárolni például a legjobbnak hitt orvos formájában. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy semmire sem garancia a hálapénz. Ugyan elképzelhető, hogy többet találkozik a választott nőgyógyászával a szülés során a leendő édesanya és kedvesebben is viselkednek vele, de ez nem menti meg attól, hogy ha az orvosnak úgy kényelmesebb, akkor művi beavatkozással segíti világra hozni a gyereket.
Az ellátás minőségét érintő jelentős különbségek miatt ugyanakkor nehéz elvitatni az érintettek azon jogát, hogy legalább megpróbálhassanak olyan orvost vagy intézményt keresni, ahol objektív mutatók alapján figyelemmel vannak a szülési igényekre. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az egészségügyben zajló átalakulás során nem történt valódi párbeszéd a törvényhozó, a szakmai szervezetek és a társadalom, leginkább a nők szélesebb köre között, amely transzparenssé tette volna a különböző csoportok céljait, szándékait és felszínre hozta volna a rendszer orvosolandó hibáit.
Félő, hogy az új szabályok sem fognak változást hozni, ha nem áll helyre a társadalom bizalma az egészségügyi ellátás minősége iránt, és a jobb ellátás reményében továbbra is ott lesz a boríték a páciensek kétharmadának a zsebében. A szakmai szempontok helyett jelenleg két gyakorlati szempont látszik meghatározni a reform alakulását: 7 milliárdos "piacból" jelentős hasznot húzó szűk orvosi réteg lobbiereje, és azon választók tízezrei, akik elvesztik a jogukat, hogy olyan orvost keressenek, akiben megbíznak - és ez komoly feszültséget szülhet. Ha a reform alól hosszú távon kivétel marad a szülészet, az a jelenlegi problémák konzerválásához vezet.
A hálapénz kivezetésének következményeként szárnyra kapott a hír, hogy a debreceni szülészeti klinika vezetése és munkatársai a „fogadott” orvos és szülésznő intézményét felfüggesztették, amíg szabályozott nem lesz az orvosfogadás. A hírre reagálva az EMMI úgy nyilatkozott, hogy a szabad orvosválasztás jogát nem korlátozhatja az egyetemi klinika. Az egészségügyi törvény kimondja, hogy a betegnek joga van az ellátását végző orvos megválasztásához. A szabad orvosválasztásnak azonban vannak feltételei. A választott orvos egyetértése; az orvosok nem kötelezhetők arra, hogy minden beteget ellássanak, aki ezt kéri. Észszerű indokok alapján (pl. Az egészségügyi szolgáltató működési rendje: a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az orvosválasztás alapvetően a tervezhető ellátásokra vonatkozik. Az előre nem látható, sürgős ellátásokat azok az orvosok nyújtják, akik éppen dolgoznak (munkaidő- vagy ügyeleti beosztás szerint). A szabad orvosválasztás joga ilyenkor az éppen dolgozó orvosokra korlátozódik.
A szülészetben nehézséget okoz, hogy mind a tervezhető (várandósgondozás és utógondozás), mind a nem tervezhető ellátás (maga a szülés) jelen van benne. A szabad orvosválasztás jogának korlátaiból viszont az következik, hogy ez csak a szülészeti ellátás tervezhető részére, azaz a szülés előttre és utánra vonatkozik. A szabad orvosválasztás szerint az éppen elérhető orvosok közül a beteg (a szülészeti ellátásban a várandós nő) maga választhatja meg, hogy ki vizsgálja meg, ki lássa el. Ha ehhez az érintett orvos is hozzájárul, akkor kérheti, hogy minden előre tervezhető vizsgálatot, beavatkozást a választott orvos végezzen el a jövőben is. Ezt a jogot semelyik kórház nem korlátozhatja! Tehát a várandósgondozás, szülésfelkészítés során továbbra is lehetővé kell tenni az orvosválasztást. Ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne megállapodni arról, hogy egy orvos az ellátás nem tervezhető részében, tehát a szülésnél is jelen legyen. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy ez nem vezethető le a szabad orvosválasztás jogából. A szabad orvosválasztás csak a szülés tervezhető részére vehető igénybe.
A „fogadott orvos” kifejezésének elhagyását javasoljuk, amely nem különíti el kellőképpen a két szakaszt. Ha az orvos vállalja, hogy elérhető lesz a nem tervezhető ellátásokra, azt rendelkezésre állásnak nevezzük. Fontos kiemelni azt is, hogy ez az értelmezés nem jelent kevesebb jogot a várandós nők számára, mint amennyivel eddig is rendelkeztek. A szülészeti ellátásokban a szabad orvosválasztást eddig is biztosítani kellett hálapénz nélkül is, és ezután is biztosítani kell a tervezhető ellátások esetén, azaz a várandósgondozás alatt és a gyermekágyas időszakban. A nem tervezhető ellátásokra, azaz a szülésre pedig megteremthetők azok a feltételek, amelyekkel szabályozni lehet az orvosok rendelkezésre állását.
1. A szülészetben az tette általánossá az orvosfogadást, hogy az ellátás nagyon egyenetlen, akár még egyetlen kórházon belül is. A cél az lenne, hogy a szülészeti ellátás jóval kevésbé legyen személyfüggő, vagyis ne kelljen feltétlenül orvost választani ahhoz, hogy a szülő nő jogait tiszteletben tartsák.
2. Ha minden várandós nő megfelelő, egységes színvonalú, a jogait figyelembe vevő ellátást kapna, akkor a szülészorvos személyének jóval kisebb lenne a jelentősége. Így a fogadott szülészorvos jelenléte a többség számára nem kényszer, hanem csupán többletszolgáltatás lenne. Ebben az esetben az orvos rendelkezésre állásáért, tehát azért, hogy a nem tervezett ellátásánál, azaz a szülésnél is jelen legyen, törvényesen lehetne pénzt kérni, a várandós nőnek pedig a szerződés garanciát jelentene, hogy valóban megkapja azt a minőségi ellátást, amiért fizetett. Az összeg a kórház esetleges többletköltségét és az orvos rendelkezésreállási díját is fedezné. Szerintünk a kórházaknak jelenleg is lehetősége van bevezetni a rendelkezésre állás szabályozott, szerződéses viszonyát.
3. Pusztán a hálapénz kivezetése nem oldja meg azokat a problémákat, ami eddig az orvosfogadásra kényszerítette a várandós nőket. A szülészeti ellátás megváltoztatására irányuló javaslatok hosszabb távon javíthatják a rendszert, de a jelenleg várandós, néhány héten, hónapon belül szülő nőknek nem segítenek, sőt, még nehezebb helyzetbe hozhatják őket.
4. A hálapénz kivezetésével a jogalkotó feladatainak nincs vége, nem lehet a helyzet rendezésének felelősségét a kórházakra áthárítani. A lehető leghamarabb ki kellene dolgozni egy új szabályozási keretet a szerződéses orvosfogadással kapcsolatban.
5. A szülészeti ellátásban sokszor már ma is nagyobb szerep hárul a szülésznőkre, mint a szülészorvosokra, és ha javulna az ellátási rend, a jelentőségük még tovább növekedhetne.
Átszövi a hálapénz a magyar egészségügyet
A hálapénz kivezetése valódi reformok nélkül tovább mélyített olyan strukturális problémákat, amelyek miatt a hálapénzhez szorosan kötődő orvosválasztásra továbbra is jelentős igény van. Az egyik oldalon lesznek azok, akik meg tudják fizetni a jó, humánus, korszerű szülészeti magánellátást, a másik oldalon pedig azok maradnak, akik nem tudnak fizetni, de félő, hogy ők korszerűtlen ellátást kapnak.
tags: #kecskemeten #szules #mennyit #adtatok