A csecsemők temperamentuma és annak jelentősége a fejlődésben

Már csecsemőkorban előtérbe kerülnek a gyermekek különböző jellemvonásai, hiszen minden baba más és mindenki egy más természettel, temperamentummal születik. A temperamentum velünk született, biológiai alapú viselkedés és érzelmi mintázat, míg a személyiség sokkal inkább a kulturális hatások és személyes tapasztalatok alapján formálódik. Ez azt is jelenti, hogy ezek a tulajdonságok nemcsak meghatározóak, hanem mély és állandó vonások a személyiségben. Meghatározzák, hogy hogyan fog reagálni ugyanarra a megoldásra az egyik baba és hogyan egy másik.

A különböző temperamentumok megismerése segíthet a saját gyermekünk jobb megértésében és támogatásában. A temperamentum ismerete nem a tetteket jósolja meg, hanem inkább azok mikéntjét, a helyzetekre adott reakciók módját, érzelmi töltetét.

A temperamentum kutatása csecsemőkorban

Az amerikai Jerome Kagan, a huszadik század egyik legnagyobb hatású fejlődéspszichológusa, egy izgalmas kísérletet írt le. Ebben ötszáz 4 hónapos babát figyeltek meg. 45 percen át különféle ingereknek tették ki őket (emberi beszédet, lufi kipukkadásának hangját játszottak le, színes, táncoló alakzatokat vetítettek nekik, alkoholszagú vattacsomót szagoltattak velük). A babák különféleképpen reagáltak: 20%-uk hamarosan éktelen sírásba kezdett, 40%-uk szemlélődő és nyugodt maradt, míg a maradék 40% reakciója alapján a két véglet közé esett. Kagan szerint a síró babákból csendes, nyugodt, óvatos kamaszok válnak majd, míg a csendesen nézelődőkből jóval inkább merész, önérvényesítő, laza tinédzserek lesznek. A kutatás a serdülőkorig követte a gyermekek fejlődését, és Kagan feltételezése beigazolódott.

Mi állhat a látszólagos ellentmondás mögött? Azok a kisbabák, akik soknak érezték az ingermennyiséget és sírni kezdtek, a magas reaktivitású csecsemők; akiket pedig nem billentett ki nyugalmukból a vizsgálat, az alacsony reaktivitásúak. A fő különbség - és ezt alátámasztja a csecsemőkkel végzett kísérlet is - az idegrendszer érzékenysége. Ez az introvertáltakra fokozottan jellemző. Ők mélyebben, alaposabban dolgozzák fel a külvilágból érkező ingereket, információkat - így gyorsabban el is fáradnak. A magas reaktivitás, így az introverzió tehát biológiai gyökerű.

Jung introvertált és extrovertált típusai

A fenti két fogalom a híres svájci pszichiáter és pszichológus, Carl Gustav Jung nevéhez fűződik. Eredetileg a kifelé és a befelé forduló személyiségtípust különböztette meg. A kutatások szerint az emberek fele-harmada introvertált, ám sokan közülük - alkalmazkodva az elvárásokhoz - már fiatalon megtanulnak extrovertáltként működni. Ám ettől még nem lesznek azok!

• Introvertált babák: Egy idő után sírós, nyűgös lesz, ha több vendég érkezik a családhoz látogatóba; csecsemőként a nyaralást nem viseli jól; ahogy telnek a napok, egyre rosszabbul bírja, és végül már csak az anyán nyugszik meg. Az introvertált gyermek kevés, de mély barátságot alakít ki, melyekhez jobban ragaszkodik, és kitart az első hobbija mellett.
• Extrovertált babák: Nyugodtan lehet utazni, jönni-menni, nem zavarja a környezetváltozás, sem a nyüzsgés. Az extrovertált gyermek könnyen barátkozik, hamar a társaság magjába kerül, szívesen vált és próbál ki új dolgokat.

Thomas és Chess temperamentumkategóriái

Alexander Thomas és Stella Chess pszichiáter páros nevéhez fűződik az a 3 temperamentumkategória, amit kifejezetten a csecsemők vizsgálatával határoztak meg még egy fél évszázaddal ezelőtt. Kutatásaik azt bizonyították, hogy a 2-3 hónapos csecsemők energikussága, alkalmazkodóképessége, ingerekre adott reakciójának minősége és általános hangulata nemcsak hogy könnyen vizsgálható, de hosszú távon iránymutató is a személyiségük formálódását tekintve. Eredményeiknek köszönhetően olyan mankót kaptak a szülők, ami sok önvádtól és kétségbeeséstől óvja meg őket, hiszen csecsemőik reakciói érthetőbbé válnak, és a hozzájuk szükséges alkalmazkodást is megkönnyítik. A vizsgált csecsemők harmadát nem tudták egyértelműen besorolni egyik kategóriába sem, náluk ugyanis sokkal változatosabbak voltak a jellemvonások.

1. A könnyű gyerek (40%)

Ők azok, akiknek a napirendje általában magától rendszerbe áll. Nincs különösebb gond se az alvás-ébrenlét ciklusokkal, se az általános jókedvvel. Ezek a babák könnyen megbirkóznak a változásokkal, mindig nyitottak az újra, reakcióik pedig meglehetősen szelídek. Alkalmazkodóképesek, jól viselik az ingergazdag környezetet és az eltérő mentalitású/temperamentumú felnőtteket. Egyszerűen könnyű velük. Megvan a saját ritmusuk, és ez már önmagában kiegyensúlyozottabbá teszi a lelkivilágukat. Az ilyen gyerekekkel kapcsolatos problémák rendszerint abból adódhatnak, ha olyan helyzetbe kerülnek, ami lényegesen eltér az otthon megszokott mintától, értékrendtől, és így nem tudják azt értelmezni.

2. A nehezen kezelhető gyerek (10%)

Ezek a csecsemők gyakrabban rossz-, mint jókedvűek, általában nagyon aktívak, de alkalmazkodni nem képesek. Hevesen és negatívan reagálnak az új dolgokra, könnyű őket túlstimulálni ingerekkel. Ha nem ismerjük a nehezen kezelhető csecsemők jellemvonásait, szülőként könnyű azt feltételezni, hogy mi vagyunk a hibásak babánk gyakori rosszkedvéért. Az ebből fakadó kétségbeesés és önbizalomvesztés nem fog segíteni magabiztosan kezelni a helyzetet. A nehezen kezelhető csecsemőknek nagyobb megértésre és kiszámíthatóbb keretekre van szükségük a lelki harmónia érdekében. Az ilyen gyerekekkel kapcsolatos problémák rendszerint a szocializációs minták, családi, iskolai és kortársi elvárások körül forognak. Hirtelen egy új szituációba kerülve ezek a gyerekek nagyobb valószínűséggel mutatnak elutasítást és néha ellenszegülő és agresszív viselkedést.

3. A lassan felengedő gyerek (15%)

Ez a kategória tulajdonképpen az előző kettő között helyezkedik el. Ezek a csecsemők tudnak alkalmazkodni az új helyzetekhez, de minden esetben időre van szükségük hozzá, aminek mértéke egyénenként nagyon eltérő lehet. Nem szívesen kezdeményeznek, félnek az új helyzetektől, inkább csak biztonságban szemlélődnek, amíg a gátlásaik fel nem oldódnak. Egyeseknél ez 15 perc, másoknál egy óra, de bizonyos helyzetek megszokásához akár több napra vagy hétre is szükség lehet. Ha viszont megtörik a jég, teljesen fel tudnak szabadulni, és el tudnak merülni a pillanat varázsában. A nehezen kezelhető gyerekekhez hasonlóan alapvetően inkább negatív az alaphangulatuk, a reakciójuk viszont sokkal szelídebb. Aktivitási szintjük inkább alacsony vagy közepes, de kellő türelemmel sok meglepetéssel is szolgálhatnak ezen a téren.

A Waldorf-nevelés és a temperamentumok

A Waldorf-nevelésben a különböző temperamentumokról szóló elméleteket alkalmazzák: A mindennapi életben azonban a különböző temperamentumokat - szangvinikus, kolerikus, flegmatikus vagy melankolikus - nem a gyerekekkel hozzuk összefüggésbe. A különböző temperamentumok tanításának köszönhetően ezt jobban tudjuk osztályozni, és így egyénileg is tudunk reagálni a gyermekek igényeire. Mind a négy alapvető temperamentummal rendelkezünk, de különböző mértékben fejeződnek ki. Gyakran van két olyan temperamentum, amely különösen erős. Ezért érdekes a Waldorf-nevelésben a különböző temperamentumokról avagy vérmérsékletről szóló tanítás.

A négy alapvető temperamentum

• Kolerikus temperamentum: Erős akaratú, energikus gyermekben mutatkozik meg, aki bátran, félelem nélkül és magabiztosan járja az útját. A magas kolerikus szinttel rendelkező gyermekek igényesek és könnyen stimulálhatóak. Hevesen fejezik ki nemtetszésüket, és fizikailag is aktívak lesznek. Ezért nyugodt, kontrollált reakciókra van szükségük a gondozóik részéről, hogy visszanyerjék nyugalmukat.
• Szangvinikus temperamentum: A szangvinikus temperamentumú gyermekek nagyon gondtalanok, és megfertőznek minket vidámságukkal és társaságközpontúságukkal. Kíváncsisággal mozognak az életben, sokféle érdeklődést mutatnak, és örülnek az új tevékenységeknek. Ellenpontként azonban sok pihenésre és alvásra van szükségük. Mert ezek a gyerekek gyakran nem veszik észre, hogy túlstimulálják magukat.
• Flegmatikus temperamentum: Azok a vasárnapi gyerekek, akik nagyon barátságosak, türelmesek és alkalmazkodóképesek, nagy valószínűséggel különösen kifejezett flegmatikus temperamentummal rendelkeznek. Könnyen elégedettek, és különleges nyugalmat mutatnak, ami a fejlődés nyugodtabb vagy lassabb ütemében is megnyilvánul. Ezért a gyermek lassabb fejlődése miatt nem kell aggódni, mindent a saját tempójában fog csinálni.
• Melankolikus temperamentum: Különösen melankolikus temperamentumot mutatnak azok az érzékeny gyerekek, akik kevésbé társaságkedvelőek. Félénkségük abban is megnyilvánul, hogy nem szívesen mennek oda másokhoz. A melankolikus temperamentumú gyerekek alaposan feldolgozzák az élményeket, és előfordul, hogy hosszan tartó hatást fejtenek ki, és csak később vezetnek erős reakciókhoz, például hosszan tartó síráshoz.

Az alvás temperamentum

Pont azt, amit az emberi természet, vérmérséklet jelent: más dolgok fognak könnyen menni és más dolgok fognak nehezen még ugyanabban a családban született testvérek között is. Ezt nyugtázod biztosan, ha több gyereked van, mindegyik más, hiába nőttek fel ugyanabban (ikrek) vagy nagyon hasonló környezetben. A babák, ahogy személyiséggel születnek, úgy alvás temperamentummal is születnek. Ez azt is jelenti, hogy ezek a tulajdonságok nem csak meghatározóak, hanem mély és állandó vonások a személyiségben. Meghatározzák, hogy hogyan fog reagálni ugyanarra a megoldásra az egyik baba és hogyan egy másik.

Vannak babák, akik nagyon nehezen alszanak el, bárhogyan is van optimalizálva az alváskörnyezet. Ahelyett, hogy magad okolod, hogy azt hiszed te rontottad el: tudatosítsd magadban, hogy ez nem a te hibád, mindent jól csinálsz, csak ilyen temperamentumú a babád. Sok szülőnek segít az elfogadásban, hogy felfedezik, hogy alvás temperamentum is van a világon.

Az alvás fontossága biológiai tényezők szempontjából nézve messze túlmutat a puszta pihenésen. Az agynak rendszereznie kell, és ez a folyamat nem csak ébren, hanem éjszaka is zajlik. Ezen túlmenően a stresszválaszrendszer is szorosan kötődik az éjszakai alváshoz. Különösen az első hat hónapban kulcsfontosságú a szerepe, és az alvás során szabályozódik. A stresszválaszrendszer ugyanis attól alakul ki megfelelően, hogy az első időszakban a szülők ott vannak és válaszolnak a jelzésekre. Ezek lehetnek apró jelek is - nem feltétlenül sírással jelzi a baba a gondját, hanem csupán nyögéssel, mocorgással, nyújtózkodással vagy nyelvkidugogatással.

Alvásigény csecsemőkorban

Bár közhelyszerűen tudjuk, hogy az alvás mennyire fontos mind a babák, mind a felnőttek számára, mégis gyakran felmerül a kérdés, hogy mennyit kellene aludnia egy kisbabának. Sokan gondolják, hogy egy bizonyos korú babának „ennyit és ennyit” kell aludnia. Az interneten látható számok átlagok. Ezek onnan származnak, hogy sok baba kevesebbet alszik, mások pedig sokkal többet. Két kisbaba között rendkívül nagy az eltérés, és minél kisebb a baba, annál nagyobb eltérést mutatnak a számok az alvásórák tekintetében. Lehet, hogy a babád sokkal kevesebbet alszik, de ez teljesen elég, egészséges és normális, és az is lehet, hogy sokkal többet alszik, ami szintén normális. A lényeg, hogy hogy van a babád. Ezeket a számokat általában a szülői riportok alapján készítik. Nagyon sok esetben a pici babák rövidket alszanak, többször egy nap. Persze vannak olyan gyerekek is, akik hosszabbakat és nagyobbakat alszanak, de értelemszerűen kevesebbszer. A lényeg a 24 órában az össz alvás. Nem érdemes mást figyelni.

Alvástréning és temperamentum

Tudományos kutatások a témában nem hoztak egyértelmű eredményt. Sok kétséget von maga utána az eredmény, amikor csak a szülői megfigyelésekre hagyatkozik: otthon és alváslaborban teljesen más eredmények keletkeztek például. Baba temperamentum egy tudományos baba alvással foglalkozó oldalon említődik, alvástréning témában. Itt belső, állandó vonásként merül fel, amin nem lehet változtatni. Sok szülő, aki az önnyugtatásra próbálja tanítani a babáját és az egyedüli elalvásra törekszik, ennek érdekében kerül minden stratégiát, amelyek szoros testi kontaktust biztosítanak a babának, például az együttalvást, a szoptatást vagy a ringatást. Az önnyugtatás népszerűsége részben annak köszönhető, hogy a kultúránk azt tartja normálisnak és egészségesnek, ha a baba megtanul egyedül elaludni, segítség nélkül, illetve az együttalvás biztonságával kapcsolatos aggodalmak is befolyásolják a szülői döntéseket. Nem-tudományos kategóriákat is találsz az interneten temperamentum témában, ezek két féle alvás temperamentumot különböztetnek meg: az önnyugtató babákat és a magas igényűeket, vagyis akik jeleznek, hogy szükségük van segítségre elalváshoz és visszaalváshoz.

Azoknak a babáknak, akik könnyen alszanak el, de utána hamar ébrednek vagy le sem lehet őket tenni nappal segíthet a hordozás, főleg háton, hogy jobban bírd. Vagy a szoptatás összebújva és te is mellette maradsz. Éjszaka az együttalvás segíthet. Ha nem alszol jól egy ágyban egy felületen a babáddal, akkor külön felület is segíthet, például két egymás mellé rakott matrac a földön.

A temperamentum és a szülő-gyermek kapcsolat

A kutatások eredményeiből egyértelművé vált, hogy személyiségünket a velünk született temperamentumunk és a környezet folyamatos kölcsönhatása alakítja. Ebből kifolyólag pedig a csecsemőnk temperamentumának ismerete és elfogadása hatással lehet akár a kötődés minőségére is. Bár a genetikai öröklődés következtében nagyobb esély van arra, hogy a babánk hozzánk hasonló vérmérsékletű lesz, az sem kizárt, hogy éppen az ellentéte. Ilyen esetben az ő viselkedésének megértése és a hozzá való alkalmazkodás komolyabb odafigyelést és önkontrollt igényelhet a részünkről.

Hogyan kerüljünk összhangba a gyerekkel?

A gyermek egészséges lelki fejlődéséhez szükséges kötődés akkor alakul ki a legkönnyebben, ha a szülő és a gyermek temperamentuma harmonizál egymással. Szakemberek álláspontja szerint viszont, miután a temperamentum általában öröklődik, nagy a valószínűsége, hogy a szülő temperamentuma összeillik a gyermekével. Amennyiben mégis disszonánsnak tűnik az anya és a gyermek kapcsolata, érdemes figyelembe venni pár szempontot. Segíthet például azoknak a pillanatoknak a felidézése, amikor a kapcsolat harmonikusan működött. Mit csinált akkor a gyermek, és hogyan reagált erre az anya? Ha ezek a pillanatok megragadhatók, könnyebb megtalálni a gyereknek megfelelő reagálási módot.

Fontos, hogy az anya felismerje a gyermekkel kapcsolatban táplált érzéseit. Elszigetelt érzést okozhat, ha inkább frusztrált, mint beteljesült szülőnek érzi magát, ha a szülői szerepe inkább stresszt okoz, mintsem energiával töltené fel. Sok szülő tapasztal a felsoroltakhoz hasonló érzéseket. Nagyon hasznos, ha van kivel megvitatni ezeket az érzéseket, ebből a gyerek is profitálhat.

Fontos emellett a gyermek valós személyiségének figyelembevétele is. Sok szülő esik abba a hibába, hogy olyan tulajdonságokat szeretne látni a gyermekében, amilyen esetleg nincs meg benne. Így olyan tevékenységeket helyez túlsúlyba, amelyek a gyereknek nem megfelelőek, ettől a gyerek túlingerelt, ideges, nyugtalan lesz. Nem utolsósorban pedig a szülő a gyermek igazi személyiségjegyei alapján próbáljon meg viszonyulni hozzá. Nem szabad a gyermeket a temperamentuma miatt büntetni. Ha például szégyenlős, nem szabad megfedni azért, ha idegenekkel szemben bizonytalan, hezitál.

A megfelelő illeszkedés elve szerint persze van, amikor könnyebb dolga van a szülőnek, könnyebben jön a dicséret, hamarabb szilárdul az anyai kompetencia érzése. A "könnyű gyerekek" jobban kezelik a különböző szülői attitűdöket, míg a "nehéz gyerekekhez" és a "lassan felengedő" gyerekekhez néha több figyelem, türelem és adott esetben ötlet kell. Így aztán elképzelhető, hogy nehezebben éli meg az anyaságot az, akinek örökmozgó természetéhez képest "buddha jellegű" babája rengeteg nyugalmat és kevés változatosságot kíván.

Ezen elméletek legfontosabb konklúziója mégis az, hogy nem az a lényeg, hogy gyermekünk melyik kategóriába tartozik, hanem hogy hogyan tudjuk kezelni az adott kategóriát. Arra vonatkozóan nem állnak még rendelkezésre pontos kutatási eredmények, hogy milyen temperamentum-eltérések milyen traumákat okozhatnak, de az mindenképpen megfigyelhető, hogy ha az anyának a gyermek viselkedésére adott reakciói tartósan nem elégítik ki a gyermek szükségleteit, akkor az stresszhez, viselkedési zavarokhoz vezethet. A hangsúly itt is a tartós hatáson van: ha az anya és gyermeke kapcsolata kiegyensúlyozott, néhány, a gyereknek kényelmetlen szituáció nem okoz visszafordíthatatlan károkat.

tags: #csecsemoknel #temperamentum #skalla