Juhász Gyula, a magyar irodalom egyik legérzékenyebb és legtragikusabb sorsú költője, életében számos nőt szeretett, de egy közülük kiemelkedik: Anna, az örök múzsa, aki visszautasította a költő szerelmét. Sokan emiatt később őt hibáztatták a költő haláláért. De hogy is történt mindez valójában? Milyen nők kaptak még szerepet a költő életében? Megtalálta-e valaha a viszonzott szerelmet?
Juhász Gyula sorsa már gyermekkorában sem volt könnyű. Beteges, gyenge testalkatú gyermek volt, ráadásul már tizenéves kora óta szorongó, depresszív hajlammal. Édesanyjához szoros viszony fűzte, talán már túl szoros is. Egész életében nem tudott elszakadni tőle, felnőtt férfi korában is ő volt még a legbiztosabb pont számára. Juhász Illésné, ma úgy mondanánk, túlszerette fiát. Soha nem látta meg benne a felnőtt férfit, emiatt kapcsolatukban a költő mindig kisgyermek maradt.
Juhász Gyula anyja hatására gondolkodott el a papi pályán, ám ez kudarcba fulladt. Egy évig tanult papnövendékként, de felettesei úgy vélték, Istenhez a szenvedés, és a mártírság által akar tartozni, emiatt nem tartották megfelelőnek a papi tisztség betöltésére. Az iskolában egyik papnövendék társa közeledett hozzá, és ez mélységesen megrémítette a költőt. Juhász Illésné egész gyermek- és fiatal korában, haláláig gondozta és ápolta a fiát. Holttestét is ő találta meg 1937. április 6.-án reggel, amikor a költő, sok öngyilkossági kísérlet után, többé nem ébredt fel.
Anna, az örök múzsa
Juhász Gyula élétében a legismertebb nőalak egyértelműen Anna, az örök múzsa. Sárvári Anna (családnevén: Schall) Dunaföldváron született, és amikor Juhász Gyula 1908 őszén megpillantotta, 21 éves volt. A költő 1908. február 13-án érkezett Nagyváradra, hogy elfoglalja tanári katedráját a premontreiek gimnáziumában. A pezsgő, vidám élet, amely a szerzetesi lelkű, tétova költőt bohémek tanyájára, a csókok áruházaiba sodorta. De kielégíthette-e mindez egy álmokban élő, eszményt kutató fiatal költő szívét? Juhász Gyula még mindig a mesebeli tündért, az álmok Asszonyát keresi ...
A színház már rabul ejtette költő szívét: rendszeresen ír színikritikákat, s 1908. november végétől emlegeti, dicsérgeti bennük Annát is. Az egyértelműen első Anna-vers, a Vigasztalásul 1909. május 30-án jelent meg. A férfi a nagyváradi színházban látta először a nőt, és azonnal beleszeretett. Juhász Gyula a nézőtér egyik eldugott helyéről figyelte a próbákat, de sohasem merészkedett addig, hogy személyesen is beszéljen a színésznővel ... a színházi előadás végeztével eltűnt ...
Sokan felvetették, miért tetszhetett Juhásznak Anna. Ideáltípusa: „A szőke szépeket szerettem egykoron” (Vallomás, 1925), „Mert szőke mind, akit fájón szerettem” (Szőke fény, 1919) - vallotta. Juhász már mintegy féléve élt Váradon, amikor Anna szőkesége megdobogtatta a szívét. A versei tanúsítják, milyennek látta Annát: a rajongás testi valójában is megszépítette. Anna teste rózsa, keze szép, bőre bársony, karja, válla és feje szinte „ujjong” a rivaldafényben, vállának hava, íve és tündöklése örökre a költő lelkébe ivódott. Hangja selyme, bársonya elsuhant ugyan, de emléke éppúgy örökké él, mint „csodamély” szeme, amelynek színére vissza-visszaréved a morva hegyek alján is.
Deésy Alfréd elhozta egyszer Annához Váradon, bemutatta neki, és a költő egész délután csak a kezét fogta, és a nevét súgta. A szobában olyan csend volt, mintha vatta fogta volna el a hangokat. Anna későbbi visszaemlékezése szerint inkább félelmet érzett vele kapcsolatban, mint meglepetést, és nem tudta viszonozni rajongását. Ezután is csak néhányszor találkoztak, de Anna inkább csak félelmet érzett vele kapcsolatban, nem tudta viszonozni rajongását. Anna 1909 szeptemberében otthagyta Váradot - más társulathoz szerződött. Juhász Gyula búcsúztatta a Nagyvárad augusztus 29-i számában.
A költő mégis egész életében kisebb-nagyobb megszakításokkal őt tekintette múzsájának, és rengeteg szerelmes verset írt hozzá. „… csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. És csak akkor döbbentem rá nagyon, hogy nekem ezekhez az Anna-versekhez semmi, de semmi közöm.”
Juhász Gyula Anna-versei | Seregi Károly
Anna tragikus sorsa
1934-ben Anna újból férjhez ment Szántó Jenőhöz, a debreceni színház rendezőjéhez, aki hamarosan az egyik pesti kis színháznál kapott szerződést. 1938. júliusa előtt azonban Szántó szerződését nem újították meg. Ugyanakkor Annát baleset érte: csípője kificamodott, többé nem léphetett színpadra. Mindketten jövedelem nélkül maradtak. Ekkor költöztek Anna nénjének, Schall Máriának lakásába. Betegsége, sorsuk kilátástalansága Sárvári Annát is öngyilkosságba sodorta: 1938-ban megmérgezte magát.
A 8 Órai Újság riportja szerint: „Az ágy mellett, a földön Juhász Gyula verseskötete feküdt. Ahogy a könyv leesett a földre, éppen az első oldalon nyílott ki: Annának örök szerelemmel, Juhász Gyula - olvasható rajta a költő dedikációja. A Rókus-kórházba vitték, ahol rövid időre még magához tért. Halálos ágya mellett egy Juhász Gyula kötetet találtak, ami az Anna örök című versnél volt kinyílva. A színésznő még az utolsó pillanataiban sem tudott elszakadni az őt kísértő múzsa képétől.
Juhász Gyula további kapcsolatai
Eőrsi Júlia
Eőrsi Júlia újságíró, író és tanár volt. Amikor Juhász Gyula 1914-ben öngyilkosságot megkísérelve mellkason lőtte magát, megmentették életét. A budapesti Rókus kórházban ápolták. Itt látogatta meg Júlia, a Világ című lap őt küldte, hogy hírt vigyen a költő állapotáról. A költő, amikor magához tért őt látta meg először, itt kezdődött a kapcsolatuk. A nő vigasztalta a költőt, és Juhász Gyulának jól esett a vigasztalás. A fiatal nőt elvakította a költőt övező hírnév, de valóban új erőt öntött belé. Az is kétségtelen, hogy Juhász Gyula írt verseket a nőhöz, de ő később nagyobbra értékelte önnön szerepét. Visszaemlékezéseiben ragaszkodott hozzá, hogy szerelmüket a költő édesanyja miatt nem teljesedhetett be házassággal, de a költő haláláig tartott. „Ó látod, minden késő már. A szerelem rózsája.”
Kilényi Irma
Kilényi Irma egy rendezvényen hallotta beszélni Juhász Gyulát, és azonnal magával ragadta a költő személyisége. Önként jelentkezett titkárának. Szerepe nem merült ki a titkári teendőkben. Kiadókkal levelezett, gondozta a költő kéziratait, de amikor arra volt szükség orvost, kórházat keresett a beteg költő számára. Rajongott Juhász Gyuláért. „És Irma szőke! Vagy szőke macska?” A költő édesanyja egyedül Irmát tudta elképzelni fia feleségeként, és a körülöttük élők számára sem volt eleinte világos, hogyha a vonzalom kölcsönös, Irma és Juhász Gyula miért nem lesznek egymáséi. A válasz egyszerű. Irma, aki életében a legjobban megértette Juhász Gyulát, tudta kezelni hangulatingadozásait, és folyton levelezésben állt a költővel, amikor távol voltak egymástól, a nőket szerette. „A napnak minden percében, minden gondolatommal és érzésemmel ott vagyok Maga mellett, hiszen ezt úgyis tudja.”
Juhász Gyula halála után is lelkiismeretesen gondozta a költő munkásságát. Elhatározta, hogy minden fennmaradt tárgyi emléket, dokumentumot, írást összegyűjt, és létrehozza Szegeden a Juhász Gyula - múzeumot. Hét évig dolgozott ezen, de ekkor a történelem közbeszólt. 1944-ben szerelmét, és családját deportálták. Teljesen összezuhant, nem tudta tovább elviselni az életet. Öngyilkos lett, hét évvel Juhász Gyula halála után. Munkjának nagyrésze elveszett a háború alatt, a fosztogatásoknak a Juhász Gyula - múzeum is áldozatul esett.