A kombinált teszt, amelyet gyakran 12. heti ultrahangnak is neveznek, valójában a 11. és a 13. hét között végzett genetikai szűrővizsgálat. Ez a vizsgálat kiemelten fontos, mivel a magzat ebben az időszakban már kellően fejlett ahhoz, hogy bizonyos rendellenességek jelei egyértelműen azonosíthatók legyenek, és a terhesség pontos kora is megállapítható legyen.
A kombinált szűrés az FMF (Fetal Medicine Foundation) alapú genetikai szűrővizsgálat, amely a 11-14. hét közötti genetikai ultrahang, valamint két plazmafehérje (ß-hCG és PAPP-A) vérből történő mérésével kockázatbecslést végez a leggyakoribb kromoszómarendellenességekre, mint a Down-, Edwards- és Patau-szindróma.
A terhességi kor meghatározása és az ultrahangos markerek
A terhességi kor megállapítása az ülőmagasságból (CRL) történik. 11 hetesen ez az érték körülbelül 40 mm, 12 hetesen 50-65 mm, 13 hetesen pedig már 65-70 mm. Fontos megjegyezni, hogy amennyiben valakinek szabályos a ciklusa, és ismert a menstruáció első napja, úgy a 12. héten mért értékek alapján számított terhességi kor nem módosítja a kiírás időpontját. Ez a módszer akkor segíthet, ha a menses nem volt szabályos, vagy az első napja nem ismert, ilyenkor szokták ez alapján meghatározni a kiírás időpontját.
A 12. heti ultrahangon történik az úgynevezett tarkóredő mérés is, ami a Down-kór szűrésében az egyik legfontosabb vizsgálat. A tarkóredő vastagsága 3 mm-ig normálisnak számít, amennyiben azt a betöltött 12. héten mérik. Mivel azonban a tarkóredő vastagsága a magzattal együtt növekszik, ezért ha az ultrahang a 11. héten történik, akkor már kisebb, 2,5 mm körüli értéknél is további vizsgálatot rendelhet el az orvos. A Down-szűrésben további jelentőséggel bír még az orrcsont meglétének vizsgálata.
Az ultrahangos markerek jelentősége
Az ultrahangos markerek, mint például az orrcsont láthatósága, a nyaki redő vastagsága, a szívfrekvencia, és az áramlási viszonyok (ductus venosus, tricuspidalis regurgitáció), valamint a vérből lemért plazmafehérjék értékei (vérbiokémiai markerek) módosítják az életkori kockázatot.
A Down-szindrómás magzatok 80%-ánál a 12. hetes genetikai ultrahang eltérést mutat (pl. hypoplasiás orrcsont, >3mm feletti nyaki redő stb.), míg az Edwards és Patau-szindróma esetében sok esetben teljesen negatívnak bizonyul. Ezekben az esetekben egyedül a biokémiai markerek értékeire lehet támaszkodni, amelyek az átlagosnál sokkal alacsonyabbak és emelik az Edwards- és Patau-szindróma kockázatát.
Magzati ultrahang, megvastagodott nyaki redő
A vérbiokémiai markerek és a hCG szerepe
A kombinált tesztnél az anyai vérben a terhességgel összefüggő plazmafehérjét (PAPP-A) és a humán choriogonadotropin szabad ß-egységét (free ß-hCG) vizsgáljuk, amelyeket a méhlepény termel.
A Down-szindróma kockázatát növeli, ha a vérbiokémiai paraméterek között a ß-hCG MoM értéke az átlagosnál magasabb, míg a PAPP-A értéke alacsonyabb. Minél magasabb a ß-hCG és minél alacsonyabb a PAPP-A érték, annál nagyobb az esélye a Down-szindrómának.
Mi az a hCG?
A humán choriogonadotropin (hCG) egy hormon, amelyet először az embrió, majd a méhlepény állít elő. A hCG-hormon létfontosságú szerepet játszik a korai terhességben, mivel segíti a sárgatest túlélését, amely a petesejt petefészekből való kilökődése után marad hátra, és segít fenntartani a méhnyálkahártyát. Stimulálja a pajzsmirigyet, és támogatja a blastocysta beágyazódását (amely később a magzattá fejlődik).
A hCG szintje a terhesség első napjaiban gyorsan emelkedik, és a legérzékenyebb laboratóriumi módszerekkel a fogantatás becsült napját követően körülbelül nyolc nappal mutatható ki a vérben. Az otthoni terhességi tesztek érzékenységüktől függően néhány nappal később már kimutathatják a vizeletben.
A hCG-szint gyorsan és exponenciálisan emelkedik, az első hetekben általában 2 naponta megduplázódik, majd a 10. hét körül elér egy állandó szintet (plató); ezt követően pedig lassan csökken. A hCG-szint a terhesség negyedik hetében átlagosan 140 mIU/ml körül van.
A hCG szintje több szempontból is meghatározó a magzat egészsége kapcsán. A kettes vagy többes ikrekkel terhes nőknél magas a hCG szintje. Ez a megnövekedett hCG-szint lehet az oka annak is, hogy némely, ikreket váró nőknél súlyos reggeli rosszullétek jelentkeznek, szemben azokkal a nőkkel, akik csak egy babát várnak. Az Ön hCG-szintje tájékoztathatja kezelőorvosát arról, hogy fennáll-e a méhen kívüli terhesség kockázata, vagy történt-e vetélés. A hCG 48 óra alatti csökkenése vagy kismértékű emelkedése a méhen kívüli terhesség vagy vetélés jele lehet.
Az eredmények értelmezése és a kockázatbecslés
A kockázatbecslés alapja minden esetben a várandós szüléskor betöltött életkora. Az anyai vérben vizsgált jelzők koncentrációja és a magzati tarkóredő vastagsága is változik a terhességi korral. Az első trimeszterben a PAPP-A szintje és a tarkóredő vastagsága növekszik, a free β-hCG érték csökken.
Annak érdekében, hogy ezek a változó értékek a terhesség minden szakaszában értelmezhetőek legyenek, a jelzők az azonos terhességi korú, rendellenességgel nem sújtott terhességeknél megfigyelt mediánérték szorzataként (MoM) kerülnek kifejezésre.
Kockázati kategóriák
A vérvizsgálat a kidolgozott kockázati eredmény alapján két csoportra osztja a vizsgált várandósokat:
- Alacsony kockázat: Ha a kockázat alacsony (1:250 alatti), a szűrővizsgálat eredménye negatív. Abszolút negatív az eredmény, ha a Down-kór előfordulására a kockázat kisebb, mint 1:1000. Ilyenkor a három vizsgált kromoszóma-rendellenesség fennállásának valószínűsége kicsi, és általában további szűréseket nem javasolnak.
- Köztes kockázat: A vizsgálat eredménye negatív, de köztes kockázatú csoportba tartozik, ha a kockázat 1:250 és 1:1000 között van. Ebben az esetben javasolt további szűrőteszt (pl. PrenaTest®) elvégzése.
- Magas kockázat: Amennyiben a kockázat relatíve magas a rendellenesség előfordulására (1:250 vagy a feletti), a vizsgálat eredménye pozitívként kerül meghatározásra. Pozitív szűrővizsgálati eredmény esetén a magzati kromoszómavizsgálat elvégzése javasolt.
Fontos tudni, hogy az alacsony kockázatú kombinált teszt nem zárja ki a vizsgált rendellenességek fennállását, de a teszt megbízhatósága 95%.
További vizsgálatok és tanácsadás
Pozitív szűrővizsgálati eredmény esetén Genetikai Tanácsadó segítségét kell igénybe venni. Itt újraértékelik az eddig történt vizsgálatok paramétereit, és ezek figyelembevételével magzati kromoszómavizsgálat elvégzését fogják javasolni.
A magzati kromoszómavizsgálat elvégzéséhez magzati sejt gyűjtése szükséges, amely 12-16. terhességi hétben méhlepény mintavételezéssel (chorion biopsia - CVS), a 16-20. terhességi hétben magzatvíz mintavételezéssel (amniocentesis - GAC) végezhető. Ez a hagyományos kromoszómavizsgálat átfogó képet ad a magzat kromoszómaállományáról.
Az új, molekuláris genetikai módszeren alapuló vizsgálat az anyai vérben keringő szabad magzati DNS szakaszok vizsgálatán alapszik. A Down-kóros (21-es triszómiás), Edwards-kóros (18-as triszómiás) vagy Patau-kóros (13-as triszómiás) magzat extra mennyiségű, a 21-es vagy 18-as, vagy 13-as kromoszómát reprezentáló szabad DNS-t bocsát az anya vérébe, amely ezzel az új módszerrel rendkívül jó hatékonysággal kimutatható.