A terhesség hónapjai alatt az anya szervezetében számos változás zajlik, egyrészt a méhben növekvő magzat élettani szükségleteinek megfelelően, másrészt felkészülve a szoptatás időszakára. A női mell is átalakul, hogy el tudja látni majd az újszülött táplálásának feladatát.
A terhességet kísérő hormonális változások hatással vannak az emlőre, serkentik a vérkeringést annak szöveteiben. Emiatt fokozzák annak érzékenységét, a kismama duzzadtnak, szinte gyulladásban lévőnek is érezheti a mellét, és van, aki emiatt a terhesség első harmadában nehezen viseli el a melltartó vagy a ruha érintését is. Az emlő érzékenységét a terhesség korai tünetei között tartják számon, már a 4. - 6. terhességi hétben is jelentkezhet, akkor, amikor még meg sincs állapítva a terhesség.
A várandós kismama jól teszi, ha ez idő alatt puha, természetes, légáteresztő anyagból készült melltartókat hord, amelyeknek nincs varrása a mellbimbó táján. Már az első trimeszter idején elkezd növekedni a mell, ami a terhesség végéig, illetve a szoptatás alatt akár két méretnyi különbséget is jelenthet, még akkor is, ha a várandós kismama terhesség alatti súlygyarapodása nem lépi túl az ajánlott 8-10 kilogrammot. Abban, hogy ez a növekedés ne rontsa el a mellek alakját, és ne okozzon kényelmetlenséget, megint csak a megfelelő, jól illeszkedő és stabil tartást biztosító melltartó segíthet.
A mellbimbó is változik a szoptatásra készülve: a mellbimbón lévő, körbe rendezett kis kiemelkedések, az ún. Montgomery-mirigyek nagyobbak, feltűnőbbek lesznek. Ezeknek az a funkciója, hogy a bimbó bőrfelületét védő, tápláló olajos váladékot termeljenek. A mellbimbó sötétebb színű lesz, mivel pigment, festékanyag halmozódik fel benne. Az emlő megnagyobbodása miatt nyúlik a bőr, ami viszketést is okozhat.
Az emlők az első trimeszter vége felé kezdik az ún. kolosztrumot, előtejet termelni, de ebből az első cseppek többnyire csak a terhesség utolsó heteiben jelennek meg. Ez a sárgás, sűrű, különleges összetételű tej biztosítja az újszülött táplálékát addig, amíg be nem indul az anyatej termelődése.
A mellek tejet termelhetnek hetekkel a baba születése előtt a terhesség alatt. Ha a mellek szivárognak közben terhesség, ez általában a kolosztrum nevű anyagnak köszönhető. A terhesség alatti mellszivárgás teljesen normális. A kolosztrum az emlők által készített első tej, amely táplálja a születendő babát. A kolosztrum különösen tápláló a baba számára. Nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz, alacsony a zsír- és cukortartalma.
Minden nőnek más tapasztalata lesz a szivárgó mellekkel kapcsolatban. Egyes nők már korábban elkezdenek szivárogni, és a 2. trimeszterben, körülbelül 26-30. terhesség. Néhány esetben előfordulhat, hogy csak az utolsó trimeszterben kezdődik. Mivel általában a terhesség utolsó trimeszterében szivárognak ki, a mellszivárgást gyakran összetévesztik a közelgő szülés jeleivel.
Az emlőszivárgás okai között szerepelhet a prolaktin, a baba születése utáni tejtermelésért felelős hormon. A terhesség alatt, általában a harmadik trimeszterben kezd növekedni. A terhesség alatti mellszivárgás normális jelenség, és ha a tej szivárgása sokkal nagyobb, mint amennyit jól éreznek, megpróbálhatnak papírzsebkendőt vagy nedvszívó mellpárnát (bizonyos esetekben kismama mellpárnának vagy szoptatóbetétnek) tenni a melltartójukba, hogy felszívják a tejet.
Az emlősök legtöbb szervétől eltérően az emlő fejlődésének legnagyobb része felnőttkorban történik, és teljes kifejlődését csak akkor éri el, ha a nő várandós lesz és gyermeket szül. Az emberi emlőmirigy egy megvastagodott ektodermális tarajból, a primitív tejlécből fejlődik, amely hosszanti irányban húzódik végig az elülső testfalon a hónaljároktól az ágyékig körülbelül a 6. terhességi héten. Ezután a taraj a mellkasi rész (2-6. borda közti terület) kivételével visszafejlődik. A mellkasi területen található tömör epiteliális massza neve: emlőrügy. A megvastagodott ektoderma lesüllyed az alatta lévő mezodermába, a körülötte lévő bőr szintje alá.
A 10-12. héten az ektodermális sejtek befelé növekvő tömege tasak vagy körte alakot vesz fel, és másodlagos rügyek ágaznak le a fő emlőrügyről, létrehozva a későbbi lebenyes szerkezet alapját. A növekvő másodlagos rügyek hamarosan számos, tömör nyúlványt alkotnak, amelyek a későbbi tejcsatornákat képviselik. A nyúlványok belenőnek a környező mezodermába, és a 13-20. hét között kisebb ágakat hoznak létre. A 12-16. hét között a mezenhimális sejtekből differenciálódik a bimbó és a bimbóudvar simaizomzata. Ebben az időszakban alakulnak ki a másodlagos emlőstruktúrák telepei is. Szőrtüszők, faggyúmirigyek, izzadtságmirigyek és Montgomery mirigyek fejlődnek az alveolusok körül.
A 28. hétre azonban a placenta nemi hormonjai elérik a magzat keringését, és megindítják a tömör nyúlványokban a kanalizációt. Az újonnan kialakult tejcsatornák egy sekély epiteliális mélyedésben, az emlőárokban nyílnak. Ez a kis mélyedés a bimbót és bimbóudvart formáló mezenhimális sejtszaporodásnak köszönhetően később felemelkedik. A felemelkedés elmaradása befele forduló mellbimbó kialakulásához vezet. A 32. hétre az elágazó nyúlványok mindegyikében kialakul az üreg. Az emlőmirigy zsírszövetének kötőszövetéből fejlődik, amely elveszítette azt a képességét, hogy rostokat formáljon. A 32-40. hétre az anyai hormonok hatására differenciálódás következik be a parenchymában, aminek következtében kis, bunkószerű végződések jönnek létre a tejcsatornákon, amik kolosztrumot tartalmaznak.
Közvetlenül a születés után az újszülött emlője duzzadt lehet, sőt kevés kolosztrumot is ki lehet préselni belőle (ez “boszorkánytejként” ismert). Ez a jelenség teljesen általános mind a fiú mind a leány újszülöttek körében, és azoknak a laktációt elősegítő hormonoknak köszönhető, amelyek az anya emlőjét is előkészítik a tejtermelésre. 4 hetes korra az emlőmirigy általában visszafejlődik, és a csecsemő prolaktin kiválasztása is csökken. Az újszülött-kori szekretoros aktivitás megszűnése után az emlőmirigy inaktív egészen röviddel a pubertás fellépése előtti időkig, amikor a hormonok ismét megindítják a növekedést.
Pubertáskorban az emlő méretének növekedése elsősorban a fokozott zsírlerakódásnak köszönhető. Ugyanakkor a csatornák folyamatos megnyúlása és elágazása egy, a korábbinál sokkal kiterjedtebb csatornahálózatot hoz létre. A növekedés elsődleges helyei a csatornák végén lévő bunkószerű képződmények, amelyek kialakítják a mirigyvégkamrákat.
A hormonszintváltozásokra érzékeny szervek, mint amilyen az emlő is, jól körülírható, ciklikus változásokon mennek át a menstruációs ciklusok során. A ciklus végén a luteális fázisban látható változások visszafejlődnek. Egyes kutatók szerint a visszafejlődés nem teljes, így az emlőmirigy növekedése folyamatos.
Az emlő laktáció alatt éri el teljes funkcionális kapacitását, ezért ebben az időszakban számos külső és belső változás történik a szerkezetében. A várandósság alatt a bimbóudvar sötétebbé válik, és a Montgomery mirigyek - amelyek tulajdonképpen faggyúmirigyek és tejmirigyek kombinációi - megnőnek. Ezeknek a mirigyeknek a váladéka védi a mellbimbót a szopás okozta mechanikai károsodástól, és a patogén mikroorganizmusok megtelepedésétől. Ezen felül feltételezik, hogy a váladék illata kommunikációs eszköz is az anya és a csecsemő között (a Montgomery mirigyek váladéka egy olyan zsírsavat tartalmaz, ami a magzatvízben is megtalálható, így az emlő illata ismerős az újszülött számára a születéstől kezdve).
Az ultrahangot régóta kiterjedten alkalmazzák a nem laktáló emlő vizsgálatára a normális és patológiás struktúrák elkülönítésére. A technika fejlődésével az ultrahangos készülékek felbontása jelentősen megnőtt, így alkalmassá váltak a finom részletek, akár a 0,5 mm átmérőjű kis csatornák vizsgálatára is. Szemben a korábbi anatómiai leírásokkal, amelyek 15-20 lebenyről és kivezető nyílásról tesznek említést, az ultrahangos képalkotó módszerrel úgy találták, hogy átlagosan 9 (4-18) főcsatorna nyílik a bimbó hegyén (a két mell között nincs lényeges eltérés). A tejcsatornák átmérője átlagosan 2 mm, ugyanannyi, mint nem laktáló emlőkben. A mellbimbó közelében a tejcsatornák felszínesen futnak, vékonyak és könnyen összenyomhatók. Ezek a tulajdonságaik érthetővé teszik azt a régi megfigyelést, miszerint egy egészen kicsi, de tartós nyomás képes elzáródást létrehozni a tejcsatornában (pl. ha az anya az ujjával eltartja az emlőt a csecsemő orrától).
A tejcsatornák már a bimbóudvar alatt, a bimbóhoz nagyon közel elágaznak, és nem mutatják azokat a zsákszerű kiöblösödéseket, amiket minden anatómiai leírás „tejöblöknek” nevez. Az ágak a közvetlenül a bimbó alatt elhelyezkedő mirigyből erednek. Korábban úgy gondolták, hogy a „tejöblök” a bimbóudvar alatt egyfajta tározóként szolgálnak, ahonnan a csecsemő könnyen ki tudja szopni a tejet. Ezért is tartották rendkívül fontosnak, hogy a csecsemő mellre tételekor a „tejöblök” is a csecsemő szájába kerüljenek, mert feltételezték, hogy így képes onnan „kipréselni” a tejet.
Újabb kutatások azonban kimutatták, hogy a tejleadó reflex kiváltódása előtt a csecsemő csak minimális tejhez jut. Miután a tej kilövell az alveolusokból, a tejcsatornák átmenetileg kitágulnak. De ha a tejet nem ürítik ki a mellből, a tejcsatornák átmérője 2 percen belül visszatér a nyugalmi állapotba, miközben a tej visszafelé áramlik a mellben. A tejcsatornák lefutása változatos és bonyolult. A tejcsatornák nem mindig sugárirányban rendeződnek, és a főcsatornák gyakran egymás alatt fekszenek.
Sem a csatornák számában, sem átmérőjében nincsen lényeges különbség egy nő két melle között - ami a két mell viszonylagos szimmetriájára utal - viszont a csatornák átlagos vastagsága nagy változatosságot mutat (1,0-4,4 mm) a különböző anyák között. A tejcsatornák átmérője semmilyen összefüggésben nincs a mellbimbó nagyságával vagy a bimbóudvar méretével, így az emlő külső megjelenéséből nem lehet következtetni a belső szerkezetére.
Az ultrahangos vizsgálatok során úgy találták, hogy a laktáló emlőben a mirigyszövet mennyisége átlagosan kétszerese a zsírszövetének. Százalékban kifejezve, a mirigyszövet az összes szövet átlagosan 63%-át, a zsírszövet pedig 37%-át adja. A nem laktáló emlőben mért 1:1 arányhoz képest ez a mirigyszövet kétszeres növekedését jelenti a laktáció időszakában.
Tejtermelés támogatása természetesen: tudományosan bizonyított hatóanyagok | LaktoNatural kapszula
A laktáló emlő ultrahangos vizsgálatával nyert új ismeretek többféle klinikai jelentőséggel is bírnak. A normális tejcsatornarendszer ismerete segít abban, hogy felismerjük a rendellenességeket, mint amilyen a galaktokéle vagy egy elzáródott tejcsatorna. Egy kézzel tapintható, és az ultrahang vizsgálat során láthatóan összenyomhatatlan tejcsatorna elzáródást jelez, és nem tekinthető normálisnak a laktáló emlőben.
A mirigyszövet és zsírszövet egyenletes eloszlása az emlőn belül, sebészeti szempontból bír jelentőséggel, mivel azt jelzi, hogy mellkisebbítő műtét esetén lehetetlen kizárólag zsírszövetet eltávolítani, valamennyi mirigyszövet óhatatlanul áldozatul esik. Minden bizonnyal ennek a következménye az, hogy a mellkisebbítő műtéten átesett anyák csak ritkán tudják kizárólagosan szoptatni gyermeküket. A szoptatási nehézségekhez esetükben hozzájárulhat az is, hogy a tejcsatornák száma kisebb, mint azt korábban gondolták, illetve, hogy a bimbó-bimbóudvar komplex áthelyezésének következtében sérül a beidegzés, ami gátolja a tejleadó reflexet.
A „tejöblök” hiánya arra utal, hogy újra kell gondolnunk a szopás mechanizmusáról alkotott eddigi elképzeléseinket. Általában úgy tartják, hogy a csecsemő a tejet nyelvének perisztaltikus mozgásával „kifeji” az emlőből. Ezzel szemben újabb kutatások úgy találták, hogy a tej akkor folyik a csecsemő szájába, amikor leengedi a nyelvét, és vákuum keletkezik a szájüregben. Vagyis úgy tűnik, hogy a vákuum bír a legnagyobb jelentőséggel a szopás mechanizmusában. Természetesen továbbra is rendkívül fontos, hogy a csecsemő megfelelő pozícióban kerüljön mellre, de a szopás mechanizmusának pontos megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy diagnosztizáljuk és kezeljük a szopási rendellenességeket.
Az első számú üzenetem az, hogy a terhesség gyönyörű állapotában sem szabad elhanyagolni az emlők önvizsgálatát, és amennyiben a kismama bármilyen rendellenességet érez az emlőiben, azonnal szakemberhez kell fordulnia. Nem szabad csak legyinteni, hogy ez a csomó biztosan normális a várandóság idején.
