Az autizmusról való párbeszéd napjainkban egyre hangsúlyosabbá válik, részben olyan közéleti szereplőknek köszönhetően, mint Fekete Gy. Viktor, az "Autista vagyok" YouTube-csatorna alapítója, és Jakupcsek Gabriella, akinek pályafutása során az empátia és a mélyreható beszélgetések mindig központi szerepet játszottak.
Fekete Gy. Viktor: A személyes tapasztalat ereje
Fekete Gy. Viktor, békéscsabai születésű művész, autizmus tapasztalati szakértő és ADHD-s személy, az "Autista Vagyok" youtube csatorna egyik alapítója és szereplője. Grafikusi és marketinges szakmai végzettséggel, valamint katekéta-lelkipásztori munkatárs diplomával rendelkezik. Egyetemi éveiben több zenekarban gitározott, majd "Felhőtlépő" néven saját dalokat írt. Zenész-bábos mesemondóként fesztiválokon lépett fel, dolgozott grafikusként és fotográfusként, honlaptervezőként, videó- és hangszerkesztőként.
Autizmus tapasztalati szakértőként és érdekvédőként szerepelt tévé- és rádióműsorokban, újságinterjúban, a "Velünk beszélj, ne rólunk" című könyvben és a "25 tehetséges ember története" kiadványban, valamint a "Tabukról tabuk nélkül" című díjnyertes dokumentumfilm sorozatban.
Az autizmus felismerése és elfogadása
Viktor viszonylag későn, 30 évesen kapta meg az autizmus diagnózisát, ami számára megkönnyebbülést jelentett, mivel mindenre magyarázatot adott, és rájött, hogy nincs egyedül. Már korábban is sejtette, hogy valami „nem stimmel” vele, ezért egy ideje már kérdés volt az is, hogyan dolgozza fel, ha kiderül, hogy valóban autista. A gyermekkori dührohamok, a barátkozási nehézségek és a társasági helyzetekben való szorongás mind arra utaltak, hogy más, mint a többiek.
Édesanyja sokáig művészléleknek tartotta, és a '80-as években még csak az autizmus szélsőséges fajtáit ismerték. A szorongás, az értetlenkedés, a finnyásság másra is fogható volt. Viktor elhatározta, hogy mindent megtesz azért, hogy azoknak, akik hozzá hasonló helyzetben vannak, ez a lépés ne legyen ennyire félelmetes. Szerette volna, ha más autista gyermeket nevelő anyukák tisztában lennének azzal, hogy ők nem rossz anyák, ahogy a gyermekeik sem rossz gyerekek.
A sztereotípiák és a valóság
Az autizmussal kapcsolatban mind a mai napig számos tévhit él a köztudatban. Fekete Gy. Viktor szerint az autizmus spektrumzavar rendkívül sokszínű, és nem minden autistára jellemzőek a filmekből ismert sztereotípiák, mint például a szemkontaktus kerülése vagy a társaság hiánya. Ő maga például nagyon szereti a közönséget, a kamerát, mert ezek olyan steril helyek, amik nem engednek be számára ismeretlen íratlan szabályokat. Tudja, hogy melyik kamera vesz és megnyugtató, hogy a beszélgetőpartnerének kötelező érthetően feltennie a kérdést, tudja, hogy hány percük van, tudja, hogy miről fognak beszélgetni.
Viktor és Oravecz Lizanka az "Autista vagyok" YouTube-csatornán készítenek informatív, autentikus, személyes és a humort sem mellőző videókat a témában. Nemcsak arról beszélnek, hogy ők maguk hogyan élik meg saját autizmusukat, milyen nehézségekkel küzdenek és milyen faramuci, sőt olykor kínos helyzetekbe kerülnek, de újabban más érintettekkel is készítenek interjúkat.
ORBÁN MEGY, MAGYAR JÖN - Interjú Fleck Zoltán jogszociológussal /// Friderikusz Podcast 142.
Az érdekvédelem és a kommunikáció
Fekete Gy. Viktor és Oravecz Lizanka megalapították a Megismerhető Autizmus Generáció munkacsoportot, majd elindították az Autista Vagyok nevű videócsatornát. Viktor szerint az autizmusban rengeteg szép dolog van, de hiba lenne csak az egyik oldalt látni vagy láttatni. Fontosnak tartja, hogy ne pejoratívan használják sem az autizmus szót, sem a körülírását, és hogy a társadalom a lehető legtermészetesebb dologként kezelje.
A visszajelzések alapján sokan azt vetik a szemükre, hogy ők „magasan funkcionáló autistaként” nagyon mások, mint az úgymond „látványosabb” autisták. Viktor azonban hangsúlyozza, hogy az érzéseik, a motivációk, a túlérzékenységük, vagy akár, ahogy észlelik a világot, ugyanaz. Az autista ugyanannyira vágyik kommunikációra vagy magányra, ugyanannyira aranyos vagy bunkó, ugyanannyira lehet szexuális vagy aszexuális, beképzelt vagy szerény, mint akármelyik ember. Egyszerűen máshogy vagyunk bekötve és a világ nem eszerint működik.
Fekete Gy. Viktor szerint a párbeszédre alkalmas korban élünk, ahol lehet beszélni a sztereotípiákról és el lehet térni tőlük. Azt szeretné, ha az autizmust kiemelnénk a dobozából, megmutatnánk az embereknek, hogy nem lehet elzárni, ráadásul nem is érdemes. A cél, hogy egyszer ez is megszokott legyen, és ne kelljen mindig beszélni róla.
Jakupcsek Gabriella: A médiás szerepvállalás és az érzékenyítés
Jakupcsek Gabriella ma az ATV egyik emblematikus arcaként ismert, miközben az elmúlt évtizedekben szinte minden jelentős tévében és rádióban otthagyta a kézjegyét. 1990-től közel tíz éven át a Magyar Televízió szerkesztő-műsorvezetője és kulturális rovatvezetője volt. 1991-1992 között Párizsban tanult a Nemzetközi Újságíró Iskolán. 2000-ben szerződött a TV2-höz, és rádiósként is sokat beszélgetett mélyen: a Danubius Rádiónál esténként, miközben a reggeli műsort is vezette.
A Jakupcsek Plusz című népszerű közérzeti talkshowjában ezernyi történet válik ismertté, fény derül titkokra és pont kerül pletykákra, tragédiák, különös életutak kerülnek felszínre, amiket immár nemcsak a képernyőről ismerhetünk meg, de Jakupcsek Gabriella könyvei révén is.
A #metoo és a munkahelyi zaklatás
Jakupcsek Gabriella a Partizán vendégeként beszélt a #metoo mozgalomról és a munkahelyi zaklatásról, felvázolva azt a toxikus munkahelyi légkört, amely a bűncselekmények melegágya volt. Kiemelte az éles verseny, az életkor és nem szerinti diszkrimináció, valamint a kapcsolati háló fontosságát a szakmai tudással szemben.
Jakupcsek többször kitér arra, hogy amikor az MTV-nél dolgozott, az volt az elvárás, hogy a nő „aranyos” és konfliktuskerülő legyen. Bár őt állítása szerint nem érte szexuális zaklatás, a beszélgetés rávilágított, hogy a „pajtási” hangnem, amelyet sok nő választott a nyílt tiltakozás helyett, nem bizonyult elegendőnek a munkahelyi környezetbe nem illő, kéretlen szavak és érintések ellen.
Az áldozatiság értelmezése
A műsorvezető azon felvetésére, hogy „kiből lesz áldozat”, a válasz az, hogy ez nem tipológia, hanem szituáció kérdése. Nem létezik olyan, hogy „áldozattípus”. Ha egy ember vezető pozícióban vagy egyéb fajta (például fizikai) fölényben átlépi a határokat, azért tesz így, mert feljogosítva érzi magát, és a hallgatással, félrenézéssel a környezete is feljogosítja erre - nem pedig azért, mert az áldozat „típusa”, viselkedése, valamely tulajdonsága ezt kiváltja belőle.
Jakupcsek Gabriella a Demcsák Zsuzsával mint a családon belüli erőszak áldozatával folytatott korábbi interjújával kapcsolatban nem mutatott jó példát az együttérző fogadtatásra. Utólag is Demcsák kommunikációját kritizálja, holott ő volt az, aki fél mondatot nem hagyott neki végigmondani, és többször ráförmedt, hogy „hol rontottad el?”. Ez rávilágít a médiás szereplők felelősségére az áldozatokkal való kommunikációban és a társadalmi érzékenyítésben.
Összefonódó sorsok és üzenetek
Jakupcsek Gabriella és Fekete Gy. Viktor történetei, bár különböző területeken mozognak, mégis találkoznak a társadalmi érzékenyítés és a párbeszéd fontosságában. Fekete Gy. Viktor az autizmus elfogadása és a sztereotípiák lebontása mellett kampányol, míg Jakupcsek Gabriella a média erejét használja fel a társadalmi problémák, köztük a zaklatás, a női szerepek és a kommunikáció kihívásainak bemutatására.
Az autizmus ma már ismertebb, és adott egy olyan társadalmi háló is, amelyből lehet táplálkozni. A filmek, könyvek például már sokszor vonzónak állítják be az autizmus különcségét, de Fekete Gy. Viktor árnyalná a képet: „Az autizmus nem cuki, nem vonzó”. A cukormáz alatt rengeteg elfojtott, frusztráló dolog van, miközben sokszor végletekben gondolkodunk róla, mert a másik oldalon az Esőemberben az autistát egy hisztis, raplis, kibírhatatlan emberként mutatták be. Ezért ő azt mondja: az autizmusban rengeteg szép dolog van, de hiba lenne csak az egyik oldalt látni vagy láttatni.
Mindkét személyiség hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi tabuk leomoljanak, és a nehéz, de fontos témákról nyíltan lehessen beszélni. Az empátia és a megértés kulcsfontosságú ahhoz, hogy egy befogadóbb és elfogadóbb társadalmat építsünk, ahol mindenki, az autista és a nem autista, a nő és a férfi, egyaránt megtalálhatja a helyét és a hangját.