Optimális ivóvíz hőmérséklet és hidratációs ajánlások babáknak és kisgyermekeknek

Jó tudni! Érdemes már kisgyermekkorban hozzászoktatni a gyerekeket az ivóvízfogyasztáshoz. Számos cikkünkben volt már szó a víz minőségének fontosságáról mind szervezetünk számára, mind a növények, állatok számára. Viszont arról még nem ejtettünk szót, hogy az apró kis csöppségek szervezetére milyen hatása lehet...

Az anyaság első hónapjai a felfedezésről és a folyamatos tanulásról szólnak, ahol minden apró döntésnek súlya van. Ha egy család eljut oda, hogy kisbabát szeretne, akkor mindent megtesznek azért, hogy egészséges legyen és itt nem csak a vitaminok, a megfelelő táplálkozás a fontos, hanem az ivóvíz minősége is! Hiszen szervezetünk hibátlan működésében a víz a legfontosabb szereplő!

A víz szerepet játszik a szervezet hőmérséklet-szabályozásában és a vér egyik fő alkotóeleme. A csecsemők, kisgyermekek anyagcseréje gyorsabb lefolyású, ezért ha folyadékszükségletük nincs megfelelően pótolva, felborul szervezetük egyensúlya, amely akár komolyabb problémákat is okozhat.

Folyadékszükséglet csecsemőkorban: Az első 6 hónap

A csecsemők egészséges növekedését és fejlődését szem előtt tartó Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásainak megfelelően az első hat hónapban a csecsemő kizárólagos anyatejes táplálása javasolt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a hazai védőnői hálózat ajánlása egybecseng: hat hónapos korig a csecsemőnek nincs szüksége plusz vízre, amennyiben igény szerint szopik vagy megfelelő hígítású tápszert kap.

6 hónapos korig az anyatej a baba éhségét és szomjúságát is egyaránt csillapítja. Az igény szerinti szoptatással elegendő folyadék kerül a csecsemő szervezetébe. Az anyatej összetétele dinamikusan változik, az elején ürülő, úgynevezett „első tej” vizesebb és hígabb, éppen azért, hogy a baba szomját oltsa, míg a későbbi, zsírosabb szakasz a jóllakottságért felelős. Alapvetően 6 hónapos kor alatt (amíg kizárólag anyatejes a baba) nincs szükség másfajta folyadékpótlásra!

Sokan tartanak attól, hogy a baba kiszárad a melegben, de a vízzel való felesleges kínálgatás ebben a korai szakaszban akár veszélyes is lehet. A vízmérgezés (hiponatrémia) bár ritka, de létező jelenség csecsemőknél. Ha a baba túl sok vizet iszik, az felhígítja a szervezetében lévő nátriumot, ami az elektrolit-háztartás felborulásához és agyduzzanathoz vezethet. Emellett a víz teltségérzetet okoz, így a kicsi kevesebb anyatejet vagy tápszert fog elfogyasztani, ami rontja a kalória- és tápanyagbevitelt, végső soron pedig lassíthatja a fejlődést.

Hazai ajánlások alapján vannak azonban kivételesnek számító helyzetek és esetek: kizárólagos szoptatás mellett a nyári hőségben javasolt a folyadék, a tiszta víz adása, azért, hogy a csecsemők fokozott izzadásával elvesztett folyadékmennyiség pótolva legyen. Erre a gyermekorvosok és védőnők is felhívják az anyukák figyelmét.

Folyadékszükséglet a hozzátáplálás idején és kisgyermekkorban

Amikor a kisbaba eléri azt a kort, hogy a kizárólagos anyatejes táplálás vagy tápszerezés mellett megjelennek az első falatok, óhatatlanul felmerül a kérdés: mit igyon a kicsi? A hozzátáplálás megkezdése után (kb. 6 hónapos kortól) a baba az anyatej mellett már szilárd táplálékot is kap. Kezdetben ez csupán néhány kortyot jelent az étkezések után. Nem kell megijedni, ha a baba eleinte elutasítja a poharat vagy a cumisüveget; az anyatej és a lédús zöldségek, gyümölcsök még hosszú ideig biztosítják a szükséges hidratációt. A cél ilyenkor inkább a szoktatás és az ízlelés, nem pedig a nagy mennyiségű folyadék elfogyasztása.

Kisgyermekkorban, amikor a gyermek felfedezi a világot, az intenzív mozgás is növeli a folyadékszükségletet. Korosztálytól függően a napi vízigény különböző. Természetesen az elfogyasztott táplálék jellege, a napi mozgásmennyiség és a külső hőmérséklet is befolyásolja a napi folyadék-szükségletet.

A babák és kisgyermekek ajánlott folyadékfogyasztása

Milyen vizet adjunk a babának?

Nem mindegy, hogy milyen folyadékot kapnak a babák és a kisgyermekek. Amikor a kisbaba eléri azt a kort, hogy a kizárólagos anyatejes táplálás vagy tápszerezés mellett megjelennek az első falatok, óhatatlanul felmerül a kérdés: mit igyon a kicsi? A tiszta víz a legjobb szomjoltó, ám a választék zavarba ejtő lehet a boltok polcai előtt állva. 6 hónapos kor után már megkezdődik a hozzátáplálás, ilyenkor érdemes elgondolkodni azon, milyen típusú folyadékot adjunk a kicsinek! A modern világ felfogásának köszönhetően nagy hangsúlyt kaptak a gyümölcslevek, különböző babateák, de a legjobb megoldás akkor is a tiszta, egészséges ivóvíz! De miért is a tiszta víz? Mert a babák, kisgyermekek szervezete még nem teljesen fejlődött ki, ami miatt fokozottan érzékeny a környezetből bekerülő szennyeződésekre és felesleges anyagokra.

A csecsemőkori teáztatás „kötelezősége” idejétmúlt. A legjobb ital és a legjobb szomjoltó a víz, adjunk hát vizet a babának! A cola és az édes limonádék túl sok cukrot tartalmaznak, ezért rendszeres fogyasztásuk fogszuvasodás kialakulásához és elhízáshoz vezethet. Az édesítőszeres és a koffeintartalmú italok sem felelnek meg a babák és a kisgyermekek szervezetének.

A csapvíz

Nem mindegy, hogy a csapvizet forraljuk fel, vagy a színes címkékkel ellátott ásványvizek közül emelünk le egyet. Sokan teszik fel a kérdést: ha mi is ezt isszuk, miért ne kaphatná a baba is? A válasz nem egyszerű igen vagy nem. A csapvíz legnagyobb ellensége nem feltétlenül a forrásánál keresendő, hanem a régi épületek elöregedett ólomvezetékeiben. Az ólom súlyos idegrendszeri károsodást okozhat a fejlődő szervezetben, és mivel színtelen, szagtalan, csak laboratóriumi teszttel mutatható ki.

A klórozás egy másik tényező, ami miatt a szülők tartanak a csapvíztől. Bár a klór elengedhetetlen a fertőtlenítéshez, az íze és illata zavaró lehet a baba számára. A klór egy része forralással elpárolog, de a forralás nem old meg minden problémát. Sokan azt hiszik, hogy a forralt víz „tisztább”, de a forralás csak a baktériumokat öli meg, a nehézfémeket vagy a vegyszermaradványokat nem távolítja el, sőt, egyes anyagok koncentrációját növelheti. Magyarországon az ivóvíz minősége általában jó, de regionális különbségek adódhatnak.

Az ásványvíz

A felnőttek számára az ásványvizeket gyakran éppen a magas magnézium-, kalcium- vagy nátriumtartalmuk miatt tartjuk egészségesnek. Ami azonban egy felnőtt szervezetnek jótékony, az egy csecsemőnek kifejezetten káros lehet. A csecsemők veséje még nem képes hatékonyan kiválasztani a felesleges sókat és ásványi anyagokat. Ha túl magas az ásványi anyagok koncentrációja a vízben, az megterheli a veseműködést, hosszú távon pedig akár vesekő kialakulásához vagy magas vérnyomáshoz is vezethet a későbbi életkorban.

A szakemberek azt javasolják, hogy a csecsemők számára választott ásványvíz összes oldott ásványianyag-tartalma ne haladja meg az 500 mg/liter értéket. Sőt, minél közelebb van ez az érték a 200-300 mg/literhez, annál kíméletesebb a víz a kicsi szervezete számára. Sok népszerű ásványvíz, amelyet mi magunk szívesen fogyasztunk, akár 1000-1500 mg/liter feletti értékkel is rendelkezhet, ami egy babának már extrém terhelést jelent.

A nátriumtartalomra különösen figyelni kell. A csecsemők nátriumigénye rendkívül alacsony, és a tápszerek, valamint később az ételek sótartalma (még ha nem is sózzuk őket külön) bőven fedezi ezt a szükségletet. A babavíznek választott ásványvíz nátriumtartalma lehetőleg maradjon 20 mg/liter alatt. A túl sok nátrium vízvisszatartást okozhat és megzavarhatja a sejt szintű folyamatokat. A nátriumszegény diéta a csecsemőkorban alapvető fontosságú. A vesék koncentrálóképessége csak fokozatosan alakul ki, és az első évben még nem képesek hatékonyan kezelni a sóterhelést. Ha olyan vizet választunk, amelynek magas a nátriumtartalma, a baba szervezete vizet fog veszíteni a só kiválasztása közben, ami pont az ellenkezője annak, amit a hidratálással el akarunk érni.

Bár a túl sok ásványi anyag káros, bizonyos mennyiségre természetesen szüksége van a szervezetnek. A kalcium a csontok és fogak fejlődéséhez elengedhetetlen, de a baba ezt elsősorban az anyatejből vagy tápszerből kapja meg. A vízben lévő kalciummennyiség ideális esetben 50-100 mg/liter között mozog egy bababarát víznél. Érdemes megemlíteni a fluoridot is. Bár a fluorid segít a fogszuvasodás megelőzésében, a túl sok fluorid a fejlődésben lévő fogakon foltosodást (fluorózist) okozhat. A csecsemőknek szánt víz fluoridtartalma maradjon 0,7 mg/liter alatt. A legtöbb palackozott babavíz ennél jóval kevesebbet tartalmaz, így biztonsággal használható a fogcsírák fejlődésének időszakában is.

A víz tisztasága nem csak az ásványi anyagokról szól; a környezeti szennyeződések, például a nitrátok és nitritek jelenléte kritikus tényező. A mezőgazdasági műtrágyázás következtében a nitrát bejuthat a talajvízbe, onnan pedig a kutakba vagy a vezetékes hálózatba. Míg egy felnőtt szervezet bizonyos mennyiségű nitrátot gond nélkül feldolgoz, a csecsemőknél ez súlyos, életveszélyes állapotot, az úgynevezett methemoglobinémiát (kékhalált) okozhat.

A babavíz - a legjobb megoldás?

A boltok polcain külön szekciót kapnak a babavizek, amelyek gyakran drágábbak a normál ásványvizeknél. Felmerülhet a gyanú, hogy ez csak marketing, de a valóságban ezek a termékek speciális szabályozás alá esnek. A babavíznek minősített termékeknek nemcsak az ásványianyag-tartalma van korlátozva, hanem a mikrobiológiai tisztaságukra vonatkozó előírások is szigorúbbak. A babavizek esetében a hatósági előírások sokkal szigorúbbak, mint a normál ivóvíznél. A nitráttartalom nem haladhatja meg a 10 mg/litert, de a legtöbb babavízben ez az érték gyakorlatilag nulla. A nitritek még veszélyesebbek, mint a nitrátok, ezért ezek jelenléte egyáltalán nem kívánatos a baba vizében.

A babavizek egyik nagy előnye, hogy a legtöbbjüket nem szükséges forralni az első 24 órában a felbontás után. Ez hatalmas segítség lehet egy utazás során vagy egy fárasztó éjszakán, amikor gyorsan kell elkészíteni a tápszert. A babavizek használata itt jelentős könnyebbséget jelent, mivel ezek garantáltan steril körülmények között készülnek, és alacsony ásványianyag-szintjük nem borítja fel a tápszer összetételét.

A palackozott vizek ellenőrzött körülmények között készülnek, így ebből a szempontból biztonságosabbnak tekinthetők a kezeletlen természetes vizeknél vagy az elöregedett csőhálózatból érkező csapvíznél. Érdemes azonban tudni, hogy nem minden víz „babavíz”, amin egy kisbaba képe szerepel. Mindig keressük a szöveges megerősítést a címkén, amely kimondja, hogy a termék csecsemőtáplálásra alkalmas. A babavizek íze általában semleges, ami fontos a kicsiknek, akiknek az ízérzékelése sokkal finomabb a miénknél. Egy erősen mineralizált, fémes ízű víz elveheti a kedvüket az ivástól, ami nehezíti a hidratációs szokások kialakítását. Ha a baba hozzászokik a tiszta víz ízéhez, később kisebb eséllyel fogja követelni a cukros üdítőket vagy gyümölcsleveket. Hátrányuk viszont a környezeti terhelés és a műanyag palackokból kioldódó esetleges anyagok. Ha tehetjük, válasszunk olyan vizet, amelyet BPA-mentes műanyagba vagy üvegbe palackoztak.

Szénsavas víz és szűrt víz

Gyakori kérdés a szülők körében, hogy mikortól kaphat a gyerek szénsavas vizet. A válasz határozott: csecsemőkorban és kisgyermekkorban a szénsavas víz kerülendő. A szén-dioxid buborékok puffadást, gázképződést és hasfájást okozhatnak a kicsiknek, akiknek az emésztőrendszere még amúgy is hajlamos a feszülésre. Ezen túlmenően a szénsav enyhén savas kémhatású, ami nem tesz jót a frissen kibújt tejfogaknak. A tejfogak zománca vékonyabb és sérülékenyebb, mint a maradandó fogaké, így a rendszeres savas hatás erózióhoz vezethet. A szénsav emellett teltségérzetet is okoz, ami miatt a gyerek kevesebbet ihat a szükségesnél, vagy éppen az étvágya csökkenhet meg a főétkezések előtt. Sokszor előfordul, hogy a gyerek a szülők poharából kóstolna bele a buborékos vízbe. Egy-egy korty nem fog tragédiát okozni, de ne ez legyen a hidratálás alapja. A cél az, hogy a gyermek a vízre mint természetes, semleges és tiszta italra tekintsen.

Sok háztartásban található vízszűrő kancsó vagy a csapra szerelhető szűrőrendszer. Ezek népszerűsége érthető, hiszen kényelmesek és javítják a víz ízét. Fontos azonban tudni, hogy a legtöbb asztali vízszűrő kancsó ezüsttel impregnált aktív szenet használ a baktériumok szaporodásának gátlására. Kis mennyiségű ezüst kerülhet a vízbe, ami felnőtteknél nem probléma, de csecsemők számára nem javasolt. Ha fordított ozmózis (RO) elvén működő víztisztítónk van, az gyakorlatilag minden ásványi anyagot és szennyeződést eltávolít a vízből. Az így kapott „üres” víz azonban nem ideális a baba számára, hacsak nincs visszasózó egység a rendszerben, ami kontrollált mennyiségben pótolja a szükséges ásványokat. Amennyiben szűrt vizet adunk a babának, azt ugyanúgy kezeljük, mintha csapvíz lenne: forraljuk fel az első évben. A szűrők csak a víz bizonyos paraméterein javítanak, de nem teszik azt automatikusan „babavízzé”.

Társadalmunk eljutott arra a szintre, hogy vannak olyan háztartási gépek, amelyek mostanra már nem luxus cikknek számítanak, ilyen például a víztisztító berendezés is. Ezeknek az eszközöknek köszönhetően olyan ivóvizet kapunk, amelyet úgy ahogy van lehet fogyasztani, ezért a babák számára is megfelelő. Megszabadulhatunk a víz forralgatásától, az állandó zsugor számra vásárolandó, cipelendő ásványvizektől... egy szóval megkönnyíthetjük életünket! Mindezek felül, ha fontos számunkra bolygónk állapota, akkor a tiszta ivóvíz alternatívájának keressünk inkább mást a rengeteg műanyag palack vásárlása helyett!

A víz hőmérséklete és kínálásának módja

Nemcsak az a fontos, hogy mit iszik a baba, hanem az is, hogyan és milyen hőmérsékleten. A csecsemők számára a legideálisabb a szobahőmérsékletű vagy testmeleg víz. A túl hideg, hűtőszekrényből kivett víz irritálhatja a torkukat és sokkolhatja a gyomrukat, ami emésztési zavarokhoz vagy akár megfázásszerű tünetekhez vezethet.

A kínálás módja is fejlődési szakaszonként változik. A hozzátáplálás kezdetén sokan cumisüveget használnak, de a fogorvosok és logopédusok szerint érdemes minél előbb bevezetni a nyitott poharat vagy a szívószálas kulacsot. A cumisüvegből való hosszas szürcsölgetés (még ha csak víz is van benne) nem tesz jót a fogak állásának és a beszédfejlődéshez szükséges izmoknak. Kezdetben elég, ha csak egy-két kortyot kínálunk. Ne erőltessük, ha a baba elfordítja a fejét. A cél, hogy a vízivás a napi rutin természetes részévé váljon. Az itatópohár használatát úgy tudod neki „megtanítani”, ha napközben is többször odateszed neki ahol játszik és hagyod, hogy kísérletezzen vele. Az alap a víz legyen, ezt szokja meg, mert ha azt szokja meg, hogy az innivaló mindig valami édes dolog, akkor később is csak az üdítőitalokat fogja inni, ami egyenes út a fogromláshoz. Az étkezések utáni vízivás nemcsak hidratál, hanem segít lemosni az ételmaradékokat az ínyről és a frissen kibújt fogacskákról, csökkentve ezzel a lepedékképződést.

A tápszerrel táplált babák esetében a víz minősége még hangsúlyosabb, hiszen minden egyes étkezésük alapját ez adja. A tápszerek por állagúak, és úgy vannak összeállítva, hogy vízzel hígítva pontosan utánozzák az anyatej tápanyagtartalmát. Ha a hígításhoz használt víz ásványianyag-tartalma magas, az eltolja az egyensúlyt. A tápszerkészítéshez használt vizet minden esetben fel kell forralni, majd körülbelül 40-50 fokosra visszahűteni (hacsak a tápszergyártó máshogy nem rendelkezik). Ez a forralás segít elpusztítani azokat a mikroorganizmusokat, amelyek a tápszerporban vagy az előkészítés során a vízbe kerülhettek. Fontos szabály, hogy soha ne hígítsuk túl a tápszert több vízzel, mint amit az útmutató ír, még kánikulában sem. A híg tápszer nem ad elég energiát a fejlődéshez. Ha a baba szomjas, adjunk neki két étkezés között néhány korty tiszta vizet, de a tápszer arányait tartsuk be szigorúan.

Sokan nem gondolnak bele, de a víz is „megromolhat”, vagy legalábbis a minősége jelentősen romolhat a nem megfelelő tárolás következtében. A palackozott vizeket mindig hűvös, fénytől védett helyen tároljuk. A napfény és a hő hatására a műanyag palackból mikroműanyagok és kémiai vegyületek (például antimon vagy ftalátok) oldódhatnak ki. A higiénia a felbontás után válik igazán fontossá. Amint kinyitunk egy palackot, a levegőben lévő mikroorganizmusok bekerülnek a vízbe. Ezért a babavizeken gyakran olvasható a figyelmeztetés: „felbontás után hűtőben tárolva 24 óráig használható fel forralás nélkül”. Ha a baba közvetlenül a palackból iszik (ami nagyobb korban fordul elő), a szájából baktériumok kerülnek vissza a vízbe, ami felgyorsítja a romlási folyamatot. A cumisüvegek és itatópoharak tisztítása szintén a folyamat része. A vízben, bár nem látjuk, biofilm réteg alakulhat ki az edények falán. A napi fertőtlenítés vagy alapos, forró vizes mosogatás elengedhetetlen. A vízkő lerakódása is problémás lehet, mert a rücskös felületen könnyebben megtapadnak a szennyeződések.

Folyadékpótlás különleges helyzetekben

Vannak olyan rendkívüli helyzetek, amikor a szokásos folyadékmennyiség nem elegendő. A lázas állapot, a hányás vagy a hasmenés gyorsan kiszáradáshoz vezethet egy kisbabánál, mivel az ő testük százalékosan több vizet tartalmaz, mint a felnőtteké, és a tartalékaik hamar kimerülnek. Ilyenkor fokozott figyelemmel kell lenni a pótlásra.

A nyári kánikula szintén próbára teszi a baba szervezetét. A nagy melegben a verejtékezés során nemcsak vizet, hanem sókat is veszít a szervezet. Bár ilyenkor is a tiszta víz a legjobb, figyelni kell a kiszáradás jeleire: a száraz szájra, a kevesebb pisis pelenkára, a beesett kutacsra vagy a szokatlan aluszékonyságra. Ha ezeket tapasztaljuk, azonnal forduljunk orvoshoz.

Érdekes kérdés az úszás közbeni vízivás is. A babák reflexszerűen zárják a torkukat a víz alatt, de néha mégis nyelnek a medence vizéből. Ezért fontos, hogy csak tiszta, megfelelően karbantartott vizű medencébe vigyük a kicsit. A klóros medencevíz lenyelése irritálhatja a gyomrot, ezért úszás után mindig kínáljuk meg tiszta babavízzel, hogy „kiöblítsük” a rendszert.

Átállás felnőtt ivóvízre

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy egyéves kor környékén a gyermek szervezete már elég érett ahhoz, hogy megbirkózzon a normál ivóvízzel vagy a magasabb ásványianyag-tartalmú ásványvizekkel is. Ekkorra a vesék működése már hatékonyabb, és a gyermek étrendje is változatosabb, így a vízben lévő ásványi anyagok csak egy kis részét teszik ki az összképnek. Az átállás legyen fokozatos. Először keverhetjük a babavizet a normál ásványvízzel vagy a forralt csapvízzel. Figyeljük a baba reakcióit: változik-e a széklete, szívesen megissza-e az új ízű vizet? Magyarország legtöbb területén az egyévesnél idősebb gyerekek számára a kezeletlen, tiszta csapvíz is teljesen biztonságos és környezetbarát választás. A köznevelési intézményekben (bölcsődékben, óvodákban) általában csapvizet kapnak a gyerekek, így az egyéves kor körüli váltás segíthet a zökkenőmentes beilleszkedésben is.

tags: #ivoviz #homerseklete #babaknak