Intellektuális képességzavar és terhesség: Mit kell tudni?

Az intellektuális képességzavar, korábbi nevén értelmi fogyatékosság, egy olyan fejlődési állapot, amely már gyermekkorban megmutatkozik, és az élet során kíséri az érintetteket. Nem betegség, hanem egy olyan állapot, amely befolyásolja az érintett személyek értelmi és adaptív képességeit.

Az eltérő értelmi képességek mellett az adaptív képességek, mint például a mindennapi életviteli készségek, a kommunikáció és a társas interakciók is érintettek lehetnek. A BNO-10 szerint az "abbamaradt vagy nem teljes szellemi fejlődés" jellemzi, amelyre a készségek romlása jellemző. Ezek a készségek a fejlődés során jelennek meg és az intellektus minden szintjét érintik, beleértve a kognitív, nyelvi, mozgásbeli és szociális készségeket.

A társadalomnak is fontos szerepe van az intellektuális képességzavarban érintett emberek támogatásában. A tájékoztatás és a tudatosság növelése hozzájárulhat az előítéletek leküzdéséhez és egy inkluzívabb közösség kialakításához. Éppen ezért hívta életre a Mencap az Intellektuális képességzavar hetét, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az intellektuális képességzavarban érintett személyek életére és kihívásaira. Az idei év központi témája: "Látsz engem?".

Az intellektuális képességzavar diagnózisa és típusai

Az intellektuális képességzavar mértékét hagyományosan intelligencia-tesztekkel határozzák meg, amelyeket kiegészíthetnek tájékozódó skálák az adott környezethez való szociális adaptációról. A diagnózis függ még a gyakorlott diagnoszta teljes intellektuális képességekre kiterjedő vizsgálatától. A szakkönyvek szerint az intellektuális képességek tréning és rehabilitáció által javíthatóak.

A BNO-10 szerinti felosztás:

• Enyhe mentális retardáció - F70: 50-69 közötti intellektus esetén.
• Közepes mentális retardáció - F71: IQ 35-49 esetén.
• Súlyos mentális retardáció - F72: 20-34 közötti intellektus esetén.
• Igen súlyos mentális retardáció - F73: 20 alatti intellektus-érték esetén.

A DSM-5 szerinti felosztás:

A DSM-5 sokkal részletesebb leírást ad, az intellektuális képességzavar (értelmi fejlődés zavaraként) a 77 kód alatt szerepel. Három kritériumnak kell teljesülnie:

1. Az értelmi képességek, mint a gondolkodás, problémamegoldás, tervezés, elvont gondolkodás, ítéletalkotás, iskolai ismeretszerzés, a tapasztalatokból való tanulás képességének zavara, amelyet a klinikai vizsgálat és az egyéni standardizált intelligenciateszt egybehangzóan erősít meg.
2. Az alkalmazkodási funkciók hiányosságai miatt a személyes függetlensége és szociális felelőssége elmarad az életkor szerinti és a szociokulturálisan elvártaktól. Folyamatos támogatás nélkül az alkalmazkodási hiányosság egy vagy több napi tevékenységben akadályozza a működést, mint például a kommunikációban, szociális életben és az önálló életben, és ezek számos környezetben megjelennek, mint pl. otthon, iskolában, munkában és közösségben.
3. Az intellektuális és az adaptív működés hiányossága a fejlődési időszakban jelenik meg.

A DSM-5 is négy kategóriát különít el a zavaron belül:

• Enyhe - 317 kód (F70 BNO megfelelője)
• Mérsékelt - 318.0 kód (F71 BNO megfelelője)
• Súlyos - 318.1 kód (F72 BNO megfelelője)
• Igen súlyos - 318.2 (F73 BNO megfelelője)

Az intellektuális képességzavart csak standardizált, megfelelő vizsgálati helyzetben felvett intelligenciateszt alapján állapíthatják meg. Az intelligenciavizsgálaton kívül természetesen orvosi, pedagógiai és egyéb vizsgálatokra is sor kerül a szakértői bizottság által.

Az egyes kategóriák rövid jellemzői:

• Enyhe szint: Az iskolai kultúrtechnikák elsajátítása, az idő és pénz fogalma nehézséget okoz. Felnőtteknél a végrehajtó funkciók és az elvont gondolkodás károsodása, rövid távú memóriazavar és társas interakciós nehézségek jellemzőek. Hiszékenyebbek lehetnek, és segítségre szorulnak az összetettebb feladatok (pl. pénzügyek, gyermeknevelés) elvégzésében.
• Mérsékelt szint: Az elvont gondolkodás és a nyelvi fejlődés minden téren elmaradást mutat. Az iskolai készségek elsajátítása jelentősen lassabb, és felnőttkorban is segítségre van szükségük a hétköznapi élet elvont gondolkodást igénylő tevékenységeiben. Képesek családi, baráti és párkapcsolatok kialakítására, de a döntéshozásban segítségre szorulnak.
• Súlyos szint: Az elvont gondolkodás csak igen korlátozott mértékben fejlődik ki. Folyamatos gondviselésre van szükségük, nyelvi és beszédkészségük alacsony szintű. Az egyszerű beszédet és gesztusokat képesek értelmezni. Az élet minden területén segítséget igényelnek.
• Igen súlyos szint: Fogalmi készségeik a fizikai környezetre irányulnak, szimbolikus folyamatokra nem terjednek ki. A beszédet és gesztusokat nagyon korlátozott szinten értik meg, magukat nonverbális módon fejezik ki. Gyakran érzékszervi és motoros sérüléseik is vannak. Az élet minden területén másokra vannak utalva.

Az intellektuális képességzavar háttere és okai

Az intellektuális képességzavar hátterében több ok is állhat, melyek genetikai, kromoszóma-rendellenességi, terhesség alatti, vagy születés körüli problémákra vezethetők vissza. A leggyakoribb, hogy idegrendszeri sérülés talaján alakul ki az intellektuális képességzavar valamelyik szintje.

Lehetséges okok:

• Genetikai okok
• Kromoszóma-rendellenességek (pl. Down-szindróma)
• Terhesség alatti fertőzések
• Terhesség alatti drog- vagy alkoholfogyasztás
• Koraszülöttség
• Szülés közben fellépő komplikációk (pl. oxigénhiányos állapot)
• Koponyasérülés
• Agyhártyagyulladás, agyvelőgyulladás stb.

Jellemzők különböző életkori szakaszokban

Az intellektuális képességzavarra utaló jellegzetességek a különböző életkori szakaszokban eltérőek lehetnek.

• Csecsemőkor: Nehézségek a gyermek gondozásában, nehéz adaptáció, etetési és alvási problémák. Lehetséges nyelési vagy rágási nehezítettség. Elmaradás tapasztalható a mozgásfejlődésben.
• Kisgyermekkor: Alacsony érdeklődés a környezet tárgyai iránt, nem kitartó figyelem. Az emlékezeti folyamatok lassabbak, mozgásfejlődésbeli elmaradás, lassú beszédfejlődés és korlátozott szókincs jellemzi.
• Iskoláskor: Nem megfelelő térbeli és időbeli tájékozódás, a számfogalom elmaradása. Az olvasás, írás és matematika elsajátítása lassabb ütemben történik, gyakran csak két év alatt képesek megtanulni. Jelentősen lemaradnak kortársaiktól az iskolai kultúrtechnikák terén.

Terhesség és intellektuális képességzavar: Kockázati tényezők

A terhesség előtti és közbeni anyai elhízás jelentősen növelheti egyes neuropszichiátriai és viselkedési problémák kialakulásának kockázatát a gyermeknél. Egy nemrégiben végzett kutatás szerint a születendő gyermeknél az autizmus kialakulásának esélye duplájára, az ADHD-é pedig 32 százalékkal nő, amennyiben az anya elhízott.

Az anyai elhízáshoz gyakran társuló metabolikus zavarok, az alacsony fokú gyulladás, az oxidatív stressz, a zsíranyagcsere zavara és a hormonális egyensúly hiánya mind negatív irányban befolyásolhatja a magzat idegrendszerének fejlődését, ahogyan a terhességi cukorbetegség és hipertónia is. Az anyai elhízás és a terhesség előtti és alatti túlzott súlygyarapodás összetett módon képes befolyásolni a magzat agyi fejlődését.

Kockázati arányok táblázata

A fogamzás előtti testsúlyszabályozás enyhítheti az érintett gyermekeknél a káros hatások kialakulását. Fontos hangsúlyozni, hogy a magzatra és az anyukára is káros, ha a terhes nő alultáplált, ez ugyanúgy kerülendő, mint a kóros mértékű súlygyarapodás. Természetes, hogy az anyuka testsúlya a terhesség alatt gyarapszik, de fontos, hogy ez optimális mértékű legyen.

Mentális egészség és terhesség: A stressz hatása

A várandósság és az anyaság nem minden esetben felhőtlenül boldog időszak; vannak, akiknél a terhesség egyet jelent a szorongással, stresszel. A terhességek nyolcvan százaléka komolyabb testi és lelki problémáktól mentes, normális lefolyású. A fennmaradó húsz százaléknál azonban komplikációk léphetnek fel, melyek pszichológiai segítségnyújtás szükségességét is felvetik.

A várandósság alatti súlyos stressz majdnem 10 százalékkal növeli a gyerek későbbi személyiségzavarának kockázatát. Egy nagyszabású finn kutatás szerint, akiknek az édesanyja súlyos stresszt élt át terhesen, azok 9,53-szor nagyobb eséllyel lettek személyiségzavarosak, mint akiket nem ért stressz magzatként. Akik enyhe stresszt éltek át, négyszer akkora kockázatnak voltak kitéve.

Pszichológiai problémák a terhesség alatt és után

Vannak olyan esetek, amikor hiányzik a gyermek utáni vágy (pl. nem kívánt terhesség, szexuális erőszak), vagy a várandósággal járó lendület valamilyen akadályon (pl. szociális vagy anyagi nehézség, egészségi vagy pszichés problémák, genetikai okok, párkapcsolati gondok) megtörik. Az önkéntes vagy kényszerű okból szükséges terhességmegszakítás, a mesterséges megtermékenyítés, a koraszülés veszélye mind olyan helyzetek, amelyek a gyász, s a nagyfokú szorongás miatt a sürgős lelki segítség szükségességét vetik fel.

Az anyává érést lelki-érzelmi folyamatok együttese eredményezi, amelyeket a kismama a terhesség kezdetétől él át. Monique Bydlowski pszichiáter ezt úgy fogalmazza meg, hogy a várandós nő „lelkileg áttetsző”, azaz ebben az állapotban könnyebben hozzáfér a gyerekkori emlékeihez, ideértve a szüleivel, különösen az anyjával való gyerekkori kapcsolatát is. Ha a felidézett emlékek fájdalmasak, a kismamának külső segítségre is szüksége lehet, hogy ezekkel megküzdjön.

Sok áldott állapotban lévőnek viszont nehéz szembenéznie a teste körüli változásokkal, ahogy az átalakul, akaratától függetlenül módosul, s szorongást idézhet elő. Számos kérdés kavaroghat ilyenkor az emberben, pl. „El tudom-e viselni a terhességet?, Képes leszek-e világra hozni a gyermekemet?, Mi lesz, ha nem lesz elég erőm a szüléshez?”. Mások pedig nem érzik magukat készen újabb kötelességeik teljesítésére a terhesség előrehaladtával.

Szülést követő pszichiátriai problémák

A szülést követő időszak (posztpartum) pszichiátriai problémáit három fő kategóriába soroljuk:

• Posztpartum „blues” (baby blues): A kismamák 50-80 százaléka átéli, néhány napig korlátozza a képességeket. Elsődleges oka a hormonális működés ingadozása és az ösztrogénszint drasztikus csökkenése. Tünetei közé tartozik a lehangoltság, szorongás, ingerlékenység, fáradtság, üresség érzése.
• Posztpartum depresszió: A szülést követő 2-4 hét után jelenik meg, és kezelés nélkül akár 2 évig is tarthat, körülbelül 10-20 százalékban fordul elő. Tünetei megegyeznek a major depresszióval, de gyakrabban észlelhetők a gyermekhez való viszony megváltozása, bűntudat, öngyilkossági/gyilkossági gondolatok.
• Posztpartum pszichózis: A szülés utáni 2-3. héttől, ritkábban 2-3. hónaptól indul. Ritkább kórkép (0,1-0,2%), tünetei között hallucinációk, téveszmék, súlyos álmatlanság, öngyilkossági gondolatok, bizarr érzések/viselkedések szerepelnek.

Az intellektuális képességzavarban érintett gyermek terápiája

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése. Ha felmerül a probléma gyanúja, a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz kell fordulni, ahol gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani.

A szakértői bizottságok megállapítják az intellektuális képességzavar tényét és súlyossági szintjét, majd javaslatot tesznek a szükséges terápiára és az intézményi elhelyezésre. A gyermek komplex (orvosi-pszichológiai-pedagógiai) vizsgálaton esik át.

A vizsgálat lépései:

1. Orvosi vizsgálat: Érzékszervi-, mozgássérülés és egyéb betegségek kizárása.
2. Anamnézis felvétele: Interjú a szülővel a családi előzményekről, terhesség és szülés lefolyásáról, gyermek betegségeiről és fejlődéséről.
3. Pszichológiai vizsgálat: Standardizált, életkornak megfelelő pszichometriai tesztek (WISC-IV, Raven, SON) felvétele az általános intelligencia mérésére.
4. Pedagógiai vizsgálat: Az általános tájékozottság, térbeli és időbeli tájékozódás, számolás, olvasás és írás vizsgálata.

Fejlesztési lehetőségek:

• Korai fejlesztés: Az időben elkezdett mozgás-, kognitív- és beszédfejlesztés sokat lendíthet a gyermek állapotán.
• Iskolai fejlesztés: Egyéni fejlesztő foglalkozások a sérült képességek kompenzálására, az iskolai sikeresség támogatására.
• Komplex gyógypedagógiai fejlesztés: Egyéni képességjellemzőknek megfelelő, differenciált megközelítés, a vizuális, auditív, taktilis és kinesztetikus ingerek alkalmazásával.

A komplex gyógypedagógiai fejlesztés célja, hogy a gyermek személyes adottságaihoz mérten fejlődjön, kialakuljon a szenzoros modalitásokból származó információk integrációja, a tárgyi állandóság tudata, a gyermek utánzóképessége, ok-okozati összefüggések felismerése és problémamegoldása, megalapozva ezzel az adaptív gondolkodás kialakulását.

Amennyiben az intellektuális képességzavar tünetei mellett a gyermeknél más pszichés problémák is jelentkeznek, érdemes pszichológus segítségét igénybe venni. Egyáltalán nem ritka, hogy a szülők nehezen tudják elfogadni, feldolgozni a gyermek sérüléséből adódó hátrányokat, ezért előfordulhat, hogy ők is segítségre szorulnak.

tags: #intellektualis #kepessegzavar #terhesseg