A szoptatásra való felkészülés már a várandósság alatt megkezdődik, tájékozódással és ismeretek felhalmozásával. Gyakran ellentmondásos információkba botlunk, ezért fontos, hogy megfigyeljük, hol térnek el az ajánlások, és ki meddig szoptatta gyermekét, milyen problémái voltak, kinek az útmutatásait követte. A tapasztalatok szerint a szoptatás időszaka akkoriban rövidebb volt, és már néhány hetes korban megkezdték a hozzátáplálást, az éjszakai szoptatás pedig nem volt jellemző.
A mellbimbó edzése durva frottírtörülközővel a várandósság alatt nem szokott eredményesnek bizonyulni, mert a szopás egészen másfajta igénybevételt jelent. Inkább arra érdemes törekedni, hogy a szülés pillanatától kezdve olyan gyakran tegyük mellre a babát, amilyen gyakran csak lehetséges.
Az anyamell a szülés után közvetlenül sem üres: kolosztrumot, azaz előtejet tartalmaz. A kisbaba bélnyálkahártyáját bevonják az anyatej immunanyagai, s védettséget biztosítanak minden olyan kórokozóval szemben, amely ellen az anya ellenanyagokat termel. Többek közt ezért sem szükséges szájkendőbe bújni és mellet fertőtleníteni a szoptatások előtt. Az anya melletti elhelyezés járványügyi szempontból lényegesen biztonságosabb, mint az újszülöttosztály, ahol egy légtérben több kisbabát is elhelyeznek.
Az előtej összetétele egyébként folyamatosan változik. Az első hetekben nagyon fontos, hogy kedvezően alakuljanak a feltételek, hiszen egy gyakran síró, vagy éppen túlságosan aluszékony kisbaba nagyon elbizonytalanítja a mamát. Akkor sem szabad azonban elkeseredni, ha nem alakulnak optimálisan a körülmények. Előfordulhat, hogy a szoptatásra csak jókora késéssel kerül sor; ha a baba beteg vagy koraszülött, hosszú hetekig nem vihetjük haza. Megeshet, hogy a választott kórház nem felel meg elvárásainknak, nincs rooming-in, vagy ha van is, éjszakára elviszik a csecsemőket. Ilyenkor kérhetjük a csecsemős nővért, hogy hozza ki szopni, ha felébred éjjel és sír. Sok múlik azon, hogy a kismama tisztában van-e a jogaival, tudja-e, hogy kérheti az együttes elhelyezést, mert az egészségügyi törvény lehetővé teszi.
A tejbelövellés folyamata
Minél hamarabb kezd el szopni a kisbaba, minél gyakrabban mellre teszik, annál hamarabb következik be az úgynevezett tejbelövellés. Az addig puha tapintású mellek megduzzadnak, feszesek és kemények lesznek. Ha a kisbaba szopni kezd, a keményedés hirtelen robbanásszerű érzéssé fokozódik, a mellbimbók megkeményednek és kiemelkednek, a tej pedig több csatornán át spriccelni kezd.
A tejleadó reflex - melyet ugyanaz a hormon, az oxitocin vált ki, mint a méhösszehúzódásokat vagy az orgazmust - kezdetben igen fájdalmas lehet. Ennek többek közt az is oka, hogy a szoptatások alatt a méhösszehúzódások erőteljesen jelentkeznek, az első napokban ilyenkor a vérzés is fokozódik. A mellek minden addiginál hatalmasabbak lesznek, ám ez nem azt jelenti, hogy tele vannak tejjel, pusztán a szövetekben jelentkezik átmeneti duzzanat.
A tejbelövellés az a folyamat, amikor a szülés után néhány nappal az anya mellei megtelnek tejjel. Ez általában a szülés utáni 2-5. napon következik be, és sok anya tapasztalja, hogy mellei ilyenkor kemények, melegek, duzzadtak és érzékenyek lesznek. Ez a hormonális változások eredménye, különösen a prolaktin szint növekedése miatt, amely serkenti a tejtermelést. A telbelövellés előtt is van tej a mellekben, ezt nevezzük előtejnek. Az előtej telis tele van vitaminnal, szinte aranyló sárga a színe, és a kicsi újszülött babák éretlen kis pocakja nagyon könnyen megemészti. Sűrűn és rendszeresen kell a kicsiket cicire helyezni, minél többet stimulálni a melleket, hogy a tejtermelődés ténylegesen beinduljon és megtörténhessen a tejbelövellés.
A méhlepény megszületésével fejeződik be a szülés, innentől kezdve azon hormonok szintje, amik eddig a prolaktint (a tejtermelésért felelős hormon) fékentartották, leesnek és a prolaktin hatására megindul a már „kész” emlőben a tej termelése. A kisbaba számára rögtön készenáll a már emlőben levő kolosztrum, és kb 36-72 órán belül megjelenik az átmeneti tej, majd két hét után az érett tej. A nagyobb volumenű tej megjelenését szoktuk „tejbelövellésnek” nevezni, és ennek sajátos jelei vannak: szülés után 36-72 óra telt el, az emlők megduzzadnak, feszülnek, melegek, akár forrók, az emlők pirosak, tejcsepegés lehet, a baba hirtelen nagyobb mennyiségeket eszik és lehet, hogy hosszabban alszik, látszik és hallatszik, hogy szív és nyel, a széklete színe is megváltozik, aranysárga lesz, állaga pedig kenőcsös.
Összegezve tehát elmondható: hogy a tejbelövelléshez az kell, hogy az emlő érett legyen a tejtermelésre, a prolaktin szintje kellően magas legyen, a méhlepény megszülessen. A tejbelövellés tehát ettől a három dologtól függ. Mindenképp megtörténik, akár mellrekerül a baba, akár nem! Viszont a tejtermelés későbbi sikere nagyban függ attól, hogy az első napokban hányszor került mellre a baba. Ha egy baba valamilyen okból nem szopizik vagy az édesanya nem fej, azaz nem éri a mellet inger, akkor 3-4 nappal a tejbelövellés után a tej mennyisége csökkeni kezd, és egy idő után a tej termelése megszűnik, a tej elapad.
A tejtermelés és a szoptatás gyakorlati kérdései
Az első hetekben a kisbaba szopásának hatására prolaktin termelődik, s minél magasabb a koncentrációja, annál több tej képződik. A prolaktinszint a szopás során az első korty után fél órával, illetve az éjszakai órákban a legmagasabb, ezért több okból is vétek kihagyni az éjszakai szoptatást. Egyrészt reggelig túltelítődhetnek a mellek, s könnyen tejpangás alakulhat ki, másrészt a tejtermelődés rendszeres, gyakori szoptatással fokozható leginkább.
A kezdeti időszakban, és tulajdonképpen az első hónapokban is lehetőleg kerülni kell, hogy a baba cumisüvegből kapjon enni. Vannak csecsemők, akiket megzavar az eltérő szopási technika, s ezért fokozatosan elfordulnak a szopástól. A zavarodott baba szoptatáskor sír, hátrafeszíti magát, kapkodja a fejét. Fontos tudni, hogy mi történik olyankor, amikor a mellek túltelítődnek: ilyenkor a tejtermelődés leáll, és a magától kiváltódó tejleadó reflex segítségével valamennyi ürül is. Vagyis, a szoptatások közötti idő nyújtásával nem érhetjük el azt, hogy addigra majd több tej álljon a rendelkezésre.
Fejni szabad, de nem kötelező. A kisbaba szopóreflexe már a magzati fejlődés 28. hetétől kezdve működik. Ha megérintjük az arcát, tátogó mozgással az érintés irányába fordul. Ekkor tegyük bele a mellbimbót minél mélyebben a szájába, úgy, hogy a baba a bimbóudvar nagy részét is bekapja.
A szoptató anya testhelyzete szinte bármilyen lehet, két szempontnak azonban feltétlenül meg kell valósulnia: a testhelyzet legyen az anya számára olyan kényelmes, hogy akár egy óra hosszat is zsibbadás nélkül elidőzhessen benne, a baba pedig a fent leírt módon helyezkedjen el, és a bimbót minél jobban kapja be. Akinek fáj a gátsebe, szoptathat fekve, vagy felfújt úszógumin ülve, császármetszés után viszont általában kényelmesen ülve, falnak támasztott nagypárnának dőlve lehet leginkább megúszni a seb kellemetlen, fájdalmas húzódását. Szoptatás közben mindig gondoskodjunk a babát tartó kar megfelelő alátámasztásáról. Megfelel erre a célra egy kispárna, vagy a speciális, U-alakú szopispárna.
A kisebesedés egyik oka a rosszul megválasztott testhelyzet lehet, és az, ha baba nem kapja be eléggé a bimbót. A szopás azonban igen erős igénybevételt jelent a mellbimbóknak, s előforulhat, hogy kezdetben apró súrlódások, parányi sebek keletkeznek rajta. Ezek akár vérezhetnek is, s olyan fájdalmat okozhatnak, hogy még a leggyengédebb érintés is elviselhetetlenné válik. Ne mossuk a mellbimbót és környékét sem szappannal, sem fertőtlenítő szerrel. Ez ugyanis eltávolítja a Montgomery mirigyek természetes puhán tartó és gyógyító balzsamát. Ne csomagoljuk a melleket a teljes gyógyulásig melltartóba, a szoptatós betétek használatát is kerüljük, mert a sebek beleragadhatnak, és a megfelelő szellőzés sem biztosított. Kerüljük a bimbóvédő használatát! Ne használjunk hámosító kenőcsöt! A csecsemőnek nem árt, ha sebes mellbimbóból szopik. Nem kell megijedni, ha bukásnál egy kis véres tej jön a szájából. Azzal sokkal nagyobbat ártanánk, ha a sebes mellből nem szoptatnánk, mert így azon az oldalon erőteljesen csökkenne a tejtermelődés, és tejpangás is kialakulhat. Gyakorlott szoptatási tanácsadó segítségével vizsgáljuk felül, jól helyeztük-e mellre a babát.
A tejtermelés támogatása
A tejtermelés támogatásához kalóriadús, minőségi táplálkozásra, megfelelő folyadékbevitelre és pihenésre van szükség. Fontos megemlíteni, hogy itt is a kiegyensúlyozott, vegyes étrenden van a hangsúly. Ha valamelyik élelmiszer beválik és megindul a tejelválasztás és elértük a kívánt mennyiséget, akkor ismét lehet csökkenteni az adott étel/ital bevitelt.
Tejserkentő ételek és italok
- Teljes kiőrlésű gabonák: zabpehely, árpa, barna rizs.
- Zöldségek: sütőtök, édesburgonya, krumpli, spenót, brokkoli, saláta, káposzta.
- Gyümölcsök: lédús gyümölcsök, banán.
- Hüvelyesek: csicseriborsó, lencse.
- Olajos magvak: mandula, szezámmag, lenmag.
- Fűszerek: édeskömény, gyömbér, görögszéna, római kömény.
- Italok: szénsavmentes víz, gyógyteák (édeskömény, ánizsmag, kamilla, csipkebogyó, görögszéna), maláta tartalmú italok (alkoholmentes sör).
A szülés utáni időszakban a leves fogyasztása is javasolt, hiszen a benne főtt zöldségekben található ásványi anyagokkal együtt jó táplálék lehet. A tej fogyasztása nem javasolt nagy mennyiségben, mivel ez a babáknál emésztési problémákat, hasfájást, bőrkiütést okozhat.
Tények és tévhitek
A népi hiedelmek között több olyan élelmiszert találunk, amit manapság is sokan alkalmaznak. A sör fogyasztása kapcsán fontos tudni, hogy az árpa maláta valóban jó hatással van az anyatej mennyiségére, de alkohol tartalmú italok fogyasztása nem javasolt a szoptatás ideje alatt. A homeopátia hatékonysága tudományosan nem igazolt, a homeopátiás szerek gyakran olyan mértékben hígítottak, hogy hatóanyagot már nem is tartalmaznak.
A tejtermelés támogatásához fontos a pihenés, a stressz kerülése, és szükség esetén a segítségkérés. Használj mellszívót szoptatás után, a maradék tej lefejezése stimulálhatja a tejtermelést. A mell finom átmasszírozása is segítheti a tej áramlását. Ha elbizonytalanodsz, kérd ki a védőnőd vagy szoptatási tanácsadó segítségét.
A szoptatás művészetét valóban tanulni kell, nem mindenkinek sikerül elsőre, de ettől nem vagy kevésbé jó édesanya. Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad az aggodalom és a kétségbeesés, hiszen számos megoldás áll a rendelkezésedre, amivel megkönnyítheted babád és saját magad számára életednek ezt a néha küzdelmes, de mégis csodálatos időszakát.
tags: #szules #utan #par #het #tejbelovelles #honapokkal