Inszemináció, hormonkezelés és inzulinrezisztencia: Átfogó útmutató a meddőség kezeléséhez

A meddőség napjainkban egyre gyakoribb probléma, amely a párok körülbelül 15-20 százalékát érinti. Szerencsére a modern orvostudomány számos lehetőséget kínál a gyermekáldás eléréséhez. Ez a cikk részletesen bemutatja az inszemináció, a hormonkezelés és az inzulinrezisztencia szerepét a meddőség kivizsgálásában és kezelésében.

Mi a meddőség és mikor beszélhetünk róla?

Meddőségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátlást nem alkalmazva, rendszeres szexuális élet mellett sem következik be a teherbeesés egy év időtartam alatt. 35 év felett ez az időtartam hat hónapra csökken. A sikertelenség oka az esetek 40%-ában a nő, 40%-ában a férfi, 20%-ában pedig mindkét fél. Fontos megjegyezni, hogy a meddőség csaknem minden esetben kezelhető, orvosi segítséggel jelentős arányban létrejöhet a terhesség.

A meddőségi kivizsgálás menete

A kivizsgálás komplex módon vizsgálja mind a férfi, mind pedig a női szervezet anatómiáját, működését, a várandós állapot kialakulásához szükséges feltételeket. Egy teljeskörű vizsgálati sor elvégzésére körülbelül két hónap szükséges. A szükséges vizsgálatok sorrendjét a témában járatos orvosok határozzák meg, a személyre szabott protokollt pedig személyi reprodukciós asszisztens koordinálja.

A férfiak kivizsgálása

A reprodukcióhoz elengedhetetlen a spermiumok vizsgálata. Ezek során egyrészt vizsgálják az ondóváladék spermiumszámát, a spermiumok mozgékonyságát, minőségét. A vizsgálatok eredményétől függően terápiás tervet állítanak fel. Nem kielégítő spermiumállomány esetén a kezelések mellett végezhető homológ inszemináció is (ez saját spermiumállomány felhasználása, minőségi szeparáció után).

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a spermiumok biológiai funkciója nagymértékben leromlik hüvelybe kerülve (in vivo), annak ellenére, hogy laboratóriumi körülmények között végzett (in vitro) vizsgálatok ezt nem támasztják alá. Ennek oka a hüvelyváladék spermiumokra gyakorolt túlzott szelekciós hatása, vagy túlzott immunválasz a női szervezet részéről a „testidegen” spermiumok irányába.

A nők kivizsgálása

Az első alkalommal elvégzik az alap nőgyógyászati vizsgálatot, kiegészítve onkológiai (kolposzkópos, citológiai) szűrővizsgálattal, valamint a humán papillómavírus (HPV) különböző típusainak jelenlétének vizsgálatával. Mikrobiológiai laboratóriumban lehetőség nyílik kenetvizsgálatokra, speciális bakteriológiai vizsgálatokra, illetve specifikus, a várandós állapotot befolyásoló szexuális úton terjedő (STD) kórokozók szűrésére.

A kismedence ultrahangvizsgálatát hüvelyen keresztül végzik. Ezen nagyfelbontású, 2- és 4-dimenziós vizsgálatokra, color-doppler vizsgálatokra is alkalmas ultrahangkészülékekkel pontos képet kapunk a belső női nemi szervek állapotáról, anatómiai felépítéséről, méretéről, alakjáról. Így felismerhetők különböző rendellenességek, méhfejlődési problémák, myomák, méhüregi nyálkahártyaképletek (polipok). Láthatóvá válnak a petefészkek szerkezete, a bennük kialakuló tüszőérési hajlandóság, és kiderülhetnek petefészket érintő speciális, a teherbeesést nagymértékben megakadályozó cisztózus elváltozások (pl. csokoládéciszta). A mióma a leggyakoribb, jóindulatú nőgyógyászati daganat, mely a méh izmos falából indul ki. Minden negyedik nőt érinti, leggyakrabban 35 éves kor felett.

A petefészek működésének megismerését a modern laboratóriumi vizsgálatok mellett az ultrahanggal végzett folliculometria egészíti ki. Segítségével nyomon követik a tüsző(k) érési folyamatát, valamint pontosan meghatározzák, hogy mikorra várható a legfogékonyabb nap, azaz a tüszőrepedés időpontja.

Bármely kezelés megkezdésének alapja, hogy meghatározzuk a petevezetők átjárhatóságát. Erre a legkíméletesebb, sugárterheléssel nem járó hisztero-kontraszt-szonográfiás (HYCOSY) vizsgálatot végzik. Sok esetben látjuk, hogy a petevezetők teljes elzáródása mellett egy korábbi gyulladás okozhatja a petevezetők falának nem végleges összetapadását, esetlegesen kocsonyás anyaggal történő elzárását. A petevezetők megfelelő kontrasztanyaggal történő „átmosása” során képet kapunk a méh üregének szerkezetéről, a petevezetők állapotáról.

Egyes kórképek előfordulása, vagy hosszabb ideig eredményre nem vezető kezelési periódus után, szükséges lehet a hasüreg és a kismedence altatásban, műtéti körülmények között történő laparoszkópos vizsgálatára (diagnosztikus laparoszkópia). Az endometriózis kizárólag laparoszkópiás eljárással mutatható ki. Ekkor az látható, hogy a méhnyálkahártya - latin szóval endometrium - a méh üregén kívül a hasüregben is megtelepszik. A méhnyálkahártya ebben az esetben ugyanúgy leválik a menstruációkor, mint a méhüregen belüli endometrium. A kivizsgálás részeként, a laparoszkópia mellett szükség lehet a méhüreg és a petevezető szájadékok vizsgálatára is. A diagnosztikus hiszteroszkópos vizsgálat az ultrahangvizsgálatokat és a hisztero-kontraszt-szonográfiás vizsgálatokat egészíti ki.

Inzulinrezisztencia és meddőség

Meddőség esetén érdemes megvizsgálni, hogy inzulinrezisztencia áll-e a gyermekáldás elmaradásának hátterében, amelyet életmódbeli változtatásokkal, illetve gyógyszeres kezeléssel hatékonyan tudunk kezelni. Az inzulinrezisztencia egy kóros metabolikus állapot. A PCO szindrómára jellemző, de túlsúly, nem megfelelő táplálkozás és mozgásszegény életmód miatt önmagában is előfordulhat. Minél nagyobb a túlsúly, annál gyakoribb az inzulinrezisztencia.

Az inzulin egy hormon, amely a vércukorszintet szabályozza. Ha a véráramba cukor kerül, az inzulin elválasztása fokozódik, amely azáltal csökkenti a vércukorszintet, hogy serkenti a sejtek cukorfelvételét. Ha a sejtjeink nem megfelelően érzékelik az inzulint, azaz inzulinrezisztensek, akkor a megfelelő hatás eléréséhez sokkal több inzulin kell, mint amennyire normál esetben szükségünk lenne. Az inzulinrezisztencia a szénhidrátanyagcsere-zavarnak az első lépése. Ha nem változtatunk az életmódunkon, később magas vércukorszint alakul ki a magas inzulinszintek mellett, amely csökkent glükóztoleranciához, és végül 2-es típusú cukorbetegséghez vezet, ami már egy visszafordíthatatlan betegség. A magas inzulinszint fokozza az androgéntermelést is, az androgének meg tovább fokozzák az inzulinrezisztenciát. Ez egy ördögi kör.

A jó hír az, hogy rendszeres testmozgással és folyamatos, megfelelő diétával javítani lehet az inzulinrezisztencián. Ha valaki túlsúlyos, akár kis súlycsökkenéssel is, rendszeres testmozgással és megfelelő diétával kiegészítve növelheti a termékenységet. Fontos azonban megjegyezni, hogy bár az inzulinrezisztencia csökkentheti a termékenységet, nem helyes az inzulinrezisztencia miatt hátráltatni a meddőségi kezelést. Egy holland tanulmányban kimutatták, hogy két év alatt nagyobb számban lettek várandósak azok a nők, akiknél a megfelelő életmód beállítása mellett azonnal elkezdték a meddőségi kezelést, mint azok, akiket 6 hónapon át diétáztattak, és csak a megfelelő testsúly elérése után kezdtek neki a meddőségi kezelésnek.

Mesterséges megtermékenyítési eljárások (asszisztált reprodukció)

A mesterséges megtermékenyítés (asszisztált reprodukció) a meddőség kezelését szolgáló eljárások összefoglaló neve. Alkalmazása során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyítése, így olyan pároknak is megadathat a gyermekáldás, akik természetes úton nem tudnak gyereket nemzeni.

Ovuláció indukció

A női meddőség egyik leggyakoribb oka az ovulációs zavar: amikor az ovuláció (peteérés, az érett petesejt kilökődése a petefészekből) rendszertelen vagy hiányzik. Ez jellemzően a hormonrendszer egyensúlyának felborulására vezethető vissza. Az ovuláció indukció a petefészkekben található petesejtek növekedésének és érésének hormonális támogatása, melyet természetes megtermékenyülés követ. Ez tehát nem mesterséges megtermékenyítés, de fontos megemlíteni, hiszen sok nőnek ez a módszer hozza meg a várt sikert.

Intrauterin inszemináció (IUI)

Méhszáj eredetű meddőség, vagy enyhe és középsúlyos endometriózis esetén javasolt az inszemináció, vagyis a méhen belüli mesterséges megtermékenyítés, más néven mesterséges spermafelhelyezés. Az inszeminációt a petesejt kilökődése (tüszőrepedés) ideje körül kell elvégezni, ehhez fontos a peteérés követése, vagy a sikeresség növeléséhez akár az ovuláció indukció is alkalmazható.

A beavatkozás ritka javallatai között szerepel, ha közösülési képtelenség áll fenn, szervi elváltozás vagy pszichés ok miatt. Gyakoribb, hogy az ondó minősége vagy mennyisége nem megfelelő. Amennyiben a hímivarsejt csökkent száma vagy csökkent mozgása áll a meddőség hátterében, úgy az inszemináció azzal segít, hogy közelebb juttatja a hímivarsejtet a petesejthez. Amikor a méhnyak átjárhatóságával van a probléma, akkor is segít, hogy közvetlenül a méh üregébe injektálják a spermiumokat. Létezik olyan típusú inszemináció is, mikor a kürtbe juttatják a spermiumokat, hiszen itt van a megtermékenyítés helye, mégis az eredmények nem jobbak, mint a hagyományos típus alkalmazása esetén.

A kezelés napján a férfi spermamintát ad, ezt a laboratórium feldolgozza (a spermiumokat egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik őket elő a bejuttatáshoz), majd az orvos egy katéter segítségével bejuttatja a feldolgozott mintát a méhüregbe. A méh üregébe kis mennyiségben kerül feljuttatásra a tisztított sűrítmény. Fontos a megfelelő hüvelyi tisztaság, ezzel kivédhető az esetleges fertőzés felvitele a kismedencébe. A beavatkozás nőgyógyászati vizsgálóasztalon történik, a rutin vizsgálatoknál is megszokott pozícióban. A beavatkozás után körülbelül 30 percig vízszintesen kell feküdni. A továbbiakban a korábbi életvitelen nem kell változtatni. Terhességi vitamin szedése javasolt. Sok esetben a beavatkozás után a terhesség létrejöttét, illetve fennmaradását is gyógyszeresen segítik.

Mesterséges spermafelhelyezést csak abban az esetben végeznek, ha megvan a szükséges, minimális spermaszám, illetve ha a pár hölgy tagjának életkora és hormoneredményei sem zárják ezt ki. Ötmilliós hímivarsejtszám alatt eleve nem kezdenek bele az inszeminációba, öt- és húszmillió közötti spermaszámnál viszont már segíthet ez az eljárás. A normálisnak tekintett spermaszám húszmillió körül van, ez alatt beszélünk alacsony hímivarsejtszámmal.

Az inszemináció típusai

• Homológ inszemináció (AIH): Amennyiben a férj vagy élettárs ondója tartalmaz hímivarsejteket, akkor az inszeminációt kizárólag a férj vagy élettárs ondójával végzik el. Ha a partner a beavatkozás tervezett idején nincs elérhető közelségben, vagy speciális okok miatt korábban tároltatott saját hímivarsejtet, úgy a lefagyasztott majd kiolvasztott spermium is felhasználható, nem csak a beavatkozás napján nyert friss minta.
• Donor inszemináció (AID): Ha a férj vagy élettárs ondója hímivarsejtet nem tartalmaz és életképes spermium valószínűleg a hereszövetben sincs, akkor lehetőség van a pár kérésére donor hímivarsejt felhasználására.

Szövődmények és esélyességi mutatók

A petefészek működést serkentő gyógyszeres kezelés csak rendszeres orvosi kontroll mellet javasolt. A petefészek esetleges „túlserkentése” ugyanis súlyos, akár életveszélyes állapotot okozhat. Amennyiben az inszemináció megfelelő laborháttérrel, körültekintően, steril körülmények között történik, a méhüreg fertőződésének esélye nagyon alacsony. A beavatkozást követően ritkán enyhe alhasi fájdalmak jelentkezhetnek, amelyek fél-egy órán belül maguktól megszűnnek. A donor spermium felhasználása során átvihető fertőző betegség, de a ma ismert ilyen fertőzésekre a donorokat rendszeresen szűrik.

Ha az inszeminációt megfelelő javallat miatt és jól kiválasztott időpontban végzik, úgy a sikerességi arány egy beavatkozásra számítva 15-20 százalék, hat beavatkozásra számítva 30-40 százalék. Az ikerterhesség esélye az átlagosnál nagyobb, körülbelül 5 százalék, ennek a petefészek gyógyszeres serkentése az oka. Amennyiben a kezelés hat alkalommal sikertelen, esetleg egyedi mérlegelés alapján (például idősebb pároknál) már hamarabb is, a meddő párnak fel kell ajánlani a lombikbébi-kezelést.

In vitro fertilizáció (IVF)

Az in vitro fertilizáció szervezeten kívül történő megtermékenyítést jelent (az in vitro szó szerinti jelentése „üvegben”). Rövidítése IVF, és köznyelvben lombik programként, lombikbébi-eljárásként ismert. Több sikertelen inszemináció, hormonprobléma, komolyabb szervi eltérés, előrehaladott anyai életkor, gyenge minőségű spermakép, ismeretlen eredetű meddőség esetén ajánlott.

Az IVF menete

1. Petefészek stimuláció: Ez időszak alatt a nő hormontartalmú készítményeket (injekciókat, tablettákat) kap, melyek hatására a szokásos havi egy petesejt helyett a petefészek több, megtermékenyítésre alkalmat petesejtet termel. A kezelőorvos mindenkinek egyénileg tervezett stimulációs protokollt állít össze.
2. Petesejt-leszívás (punkció): Ez egy hüvelyi ultrahang-fejhez erősített hosszú tűvel történik, a hüvelyen keresztül. Altatásban vagy anélkül is végezhető és egy kisebb műtétnek felel meg, körülbelül negyedóráig tart, és utána haza is lehet menni.
3. Megtermékenyítés laboratóriumban: A laboratóriumban a petesejteket megtermékenyítik. Ez hasonlít a természetben is lejátszódó folyamathoz: speciális tápoldatban egymás közelébe helyezik a petesejteket és a spermiumokat.
4. Embriótenyésztés: A megtermékenyült petesejtek, vagyis az embriók, ezután 2-5 napig tápoldatban, mesterséges körülmények között fejlődnek.
5. Embrió transzfer (ET): Az embriótranszfer, vagyis az embrió visszaültetés során vékony műanyag katéterrel juttatják a méhüregbe. Ez általában néhány perces, fájdalommentes beavatkozás.

Az embrió transzfer időpontja és az embriók száma

A beültetésre kerülő embriók számát a páciens életkorának, anamnézisének, az adott ciklus paramétereinek, az embriók fejlődési stádiumának és minőségének figyelembe vételével kell meghatározni. A cél lehetőség szerint egyes terhesség elősegítése. Az 1990-es évek végén sikerült megfelelő táptalajt fejleszteni a nyolcsejtes stádiumot követő embrionális fejlődés támogatására. Az ötödik napon, hólyagcsíra (blasztociszta) stádiumban végzett beültetés megfelelő feltételek mellett nagyobb esélyt jelenthet a teherbeesésre. Az ötödik napi beültetésre általánosan akkor van jó esély, ha a harmadik napon legalább három jó szerkezetű 6-8 sejtes embriót lehet megfigyelni. Sajnos ebben az esetben sincs rá garancia, hogy ötödik napra biztosan lesz blasztociszta stádiumú embrió. Kevesebb jó szerkezetű embrióval is meg lehet próbálni a blasztociszta transzfert, de az esélyek ilyenkor rosszabbak. Előfordulhat, hogy egy páciens embriói kevésbé tudnak alkalmazkodni az in vitro tenyésztés körülményeihez. Ilyenkor mindenképpen érdemesebb korábbi időpontban (második vagy harmadik napon) elvégezni az embrió transzfert, mert a hosszabb tenyésztési idő kedvezőtlen az embrióknak.

Intracitoplazmatikus spermium injektálás (ICSI)

Az intracitoplazmatikus spermium injekció (ICSI) az in vitro megtermékenyítési eljárás egyik fajtája. Alkalmazására a férfi gyenge spermaképe esetén kerül sor: kiválasztják a legjobb minőségű spermiumokat és egy speciális tűvel minden leszívott petesejtbe közvetlenül egy spermiumot fecskendeznek be. Alábbi esetekben javasolt: rossz minőségű spermiumok (nagyon alacsony spermiumszám, a mozgó spermiumok aránya 20% alatti, több mint 70% az abnormális spermiumok aránya, gyenge célirányos mozgás), súlyos endometriózis, FSH magas szintje, kevés petesejt, 40 év feletti életkor, több sikertelen IVF kezelés.

ICSI műtéti úton nyert spermiummal (TESE, MESA)

Ha az ejakulátumban egyáltalán nincs spermium, akkor azoospermiáról beszélünk. Ha az ismételt vizsgálat eredménye is azoospermiát igazol, akkor andrológus bevonásával sebészi úton meg lehet próbálni spermiumokat nyerni a mellékheréből (MESA) vagy a heréből (TESE). Sebészi úton nyert spermiumok esetén ICSI alkalmazásával lehet a petesejteket megtermékenyíteni. Azoospermiás bizonyos formáinál (komplett érési gátlás) a sebészi úton nyert mintában sem lehet spermiumot találni. Éretlen spermium előalakok egy részének (elongált spermatida, kerek spermatida) felhasználásával is elvégezhető az injektálás, mert ezeknek a genetikai állománya már alkalmas a megtermékenyítésre. Az előalakokkal végzett injektálás (ELSI, ROSI) eredményessége elmarad az érett spermiumokkal végzett beavatkozásokhoz képest.

Spermium szelekciós eljárások

• ZYMOT: A ZYMOT cég mikrofluidikai chip-je (Fertile Plus) lehetővé teszi, hogy a spermiumokat a hagyományos spermapreparálásnál (sűrűséggradiens centrifugálás) kíméletesebb technikával válasszák el az ondóplazmától. A chip egy membránt tartalmaz, amely elválasztja az ondót a tápoldaltól. A mozgó spermiumok a membrán pórusain keresztül úsznak fel a membrán felett lévő tápoldatba. Ez az eljárás kíméletesebb, mint a centrifugálás, mert a szeparáció során nem éri stressz a spermiumokat. Mivel viszonylag új termékről van szó, így egyelőre nincs elegendő szakirodalmi adat, ami igazolná, hogy Fertile Plus chip alkalmazásával az asszisztált reprodukciós (ART) eljárások (inszemináció, in vitro fertilizáció) hatékonysága növekedne. Kisebb esetszámú tanulmányok szerzői leírták, hogy hatékony lehet a károsodott genetikai állománnyal rendelkező spermiumok szűrésében.
• PICSI (fiziológiás ICSI): A fiziológiás ICSI (PICSI) eljárás lényege, hogy a spermiumokat a hialuronsavhoz való kötődésük alapján választják ki a megtermékenyítéshez. A hialuronsav a petesejtet körülvevő granulóza sejtek közötti mátrix egyik alkotóeleme és így szerepet játszik a spermiumok természetes szelekciójában. A spermiumok csak megfelelő érettségi állapotban képesek kapcsolódni a speciális Petri csésze (PICSI dish) aljára rögzített hialuronsav réteghez. Így a Petri csésze aljához kapcsolódó spermiumok injektálása előnyt jelenthet a megtermékenyítésnél. A PICSI eljárást körülbelül 15 éve vezették be. A szakirodalmi adatok nem igazolták a hatékonyságát a megtermékenyülés és teherbeesés esélyének növelésében. Két tanulmányban a vetélési arány csökkenéséről számoltak be. Nem bizonyított a hatékonysága a károsodott DNS állománnyal (DNS fragmentáció) rendelkező spermiumok szűrésében.

Asszisztált hatching (AH)

Az embrió körüli zona pellucida réteget mesterségesen (mechanikusan vagy lézerrel) megnyitják, így elősegítve az embrió jobb fejlődését. 35 éves kor felett, két sikertelen IVF ciklus után alkalmazzák az AHA kezelést. A szakirodalomban viszont találunk tudományos publikációkat, amiben a szerzők kapcsolatot találtak az asszisztált hatching alkalmazása és az egypetéjű ikerterhességek gyakoribb előfordulása között. Az utóbbi években megkérdőjeleződött az AH hatékonysága, mert egyre több tanulmány nem találta igazoltnak, hogy a kezelések kimenetelét érdemben javítaná. Ennek oka részben az is lehet, hogy a mai inkubációs körülmények lényegesen hatékonyabbak, mint az évtizedekkel ezelőttiek, így az embriók kevésbé igénylik az ilyen kiegészítő támogatást.

Embrió mélyhűtés és fagyasztott embrió transzfer (FET)

Az IVF beavatkozások jelentős részénél több embrió indul fejlődésnek, mint amennyit beültetnek. A beültetésre nem kerülő, jó minőségű embriók mélyhűtése lehetővé teszi, hogy azokat későbbi időpontban ültessék be. Így nincs szükség újabb IVF kezelésre. Régebben ún. lassú fagyasztási technikát alkalmaztak az embriók mélyhűtésére. Az utóbbi 15 évben egy új módszer, az ún. vitrifikáció átvette a fagyasztás helyét. Ennek az a lényege, hogy az 1-2 µL-es mintát közvetlenül cseppfolyós nitrogénbe (-196 °C) merítik. Vitrifikációs technika alkalmazásával a mélyhűtött embriók több mint 90 %-a túléli a mélyhűtést és felengedést (szemben a korábban használ ún. lassú fagyasztással, ahol ez 50-60% körül volt). Az embriókat általában 5-6 napos állapotban fagyasztják le és így (-196 fokon) károsodás nélkül lehet őket tárolni, jelenlegi ismereteink szerint gyakorlatilag korlátlan ideig. A fagyasztás szóba jöhet akkor, ha a pár később is szeretne még gyermeket, vagy a termékenységet valamilyen küszöbönálló kezelés, betegség fenyegeti.

Kockázatok és mellékhatások

Mesterséges megtermékenyítés esetén a nagyobb a többes terhesség kockázata. Ez még inkább megterheli az anyai szervezetet, számos terhességi és szülési komplikációval fenyeget, ezért különös odafigyelést igényel. Ha túl sok embrió fogan meg, rontják egymás túlélési esélyeit - ilyen esetben lehetőség van arra, hogy egy vagy több embriót eltávolítsanak, így javítva a többi esélyét.

A mesterséges megtermékenyítéssel létrejött terhesség esetén nagyobb a vetélés vagy abortusz valószínűsége, mint spontán terhesség esetén. Emellett az eljárás a méhen kívüli terhesség esélyét is növeli kismértékben.

Fontos tudni a petefészek-túlstimulálási szindrómáról is, mint lehetséges mellékhatásról. Ritka esetben a szervezet túlzott mértékben reagál a hormonokra, és ennek következtében a vártnál több tüsző kezd megnagyobbodni.

Sikerráták

Magyarországon a meddőségi kezelések eredményességéről rendelkezésünkre állnak hivatalos adatok, ezek alapján 2017 és 2019 között az évente elvégzett asszisztált reprodukciók körülbelül 20 százalékából született gyermek, 2020-ban ez 17,9% volt, 2021-ben pedig 16,6%.

Fontos, hogy a sikerráták az eltérő szabályozások, protokollok miatt országonként eltérőek - sőt még klinikánként és orvosonként is vannak eltérések a protokollokban. Amit tudunk: az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék, a lombikbébi program (IVF) sikerrátája a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban 35-40 százalék (ez az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek aránya).

A mesterséges megtermékenyítés sikerességét számos tényező befolyásolja:

• Életkor: 35 év alatt a legnagyobb a siker valószínűsége (kb. 45%), 35 felett 20-30%, 40 felett 10-15%.
• Petesejt, spermium és embrió minősége
• Meddőség oka: egyes problémák könnyebben kezelhetők, mint mások.
• Korábbi próbálkozások: ha egy nőnek korábban már volt sikeres terhessége, a siker esélye nagyobb. Ha egy nőnek már több sikertelen mesterséges megtermékenyítése vagy vetélése volt, a siker esélye kisebb.
• Stimulációs protokoll: a petefészek stimulációjához használt protokoll is sokat számít - ezt az orvos életkor, hormonszintek és egyéb tényezők alapján határozza meg.
• Életmódbeli tényezők: a dohányzás, alkoholfogyasztás, súlyfelesleg és stressz is negatív hatással lehet a kezelésre.

Ne felejtsük, hogy a lombik sikerráta magasabb a természetes úton való teherbeesés esélyénél, ami 30 évesen havonta körülbelül 20%, 35-40 között 5-10%, 40 felett kevesebb mint 5%.

tags: #inszeminacio #hormonkezeles #inzulinrezisztencia