Inszemináció otthoni körülmények között: Tilos vagy biztonságos alternatíva?

A gyermekvállalás az egyik legszebb dolog az életben, de sajnos nem minden párnak adatik meg könnyedén a természetes úton történő fogantatás. Amikor a próbálkozások hosszú hónapokon át sikertelenek, felmerülhet a mesterséges megtermékenyítés lehetősége. Az inszemináció (mesterséges spermafelhelyezés) egy ilyen módszer, amely segítséget nyújthat a meddőséggel küzdő pároknak. Azonban az otthoni inszemináció, vagy "home insemination kit" használata számos kérdést és aggodalmat vet fel, különösen a biztonság és a magzatra gyakorolt esetleges káros hatások tekintetében.

Mi az inszemináció?

Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja, amelynek során a megtisztított, előkészített spermiumokat katéter segítségével juttatják be a méhbe. Ez az eljárás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent, és a természetes fogantatás és a lombikeljárás között félúton helyezkedik el.

Mikor indokolt az inszemináció?

Inszeminációra akkor van szükség, ha egy évnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett sem történik teherbeesés, és a petevezeték nincs elzáródva. A női oldalon leggyakoribb ok a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a tüszőérés zavara miatt nehezen meghatározható a tüszőrepedés ideje. Emellett az endometriózis is akadálya lehet a spontán teherbeesésnek. Férfiak esetében akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, de elmarad a normálisnak tekintett 20 millió körüli értéktől, vagy ha a méhnyakban termelődő ellenanyagok miatt nem jutnak fel a spermiumok. A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után.

Az inszeminációknak két fő fajtáját különböztetik meg:

• AIH (Artificial Insemination by Husband): Amikor a férj saját hímivarsejtjeivel végzik el a beavatkozást.
• AID (Artificial Insemination by Donor): Ha a férjnek genetikai vagy egyéb okok miatt egyáltalán nem lehet gyermeke, donorinszemináció is végezhető.

Az orvosi inszemináció menete

Az inszeminációt alapos kivizsgálás előzi meg, amely laborvizsgálatokat, hormonstátusz meghatározását, a petevezetékek átjárhatóságának ellenőrzését és a tüszőérés ultrahanggal történő követését foglalja magában. Ha szükséges, gyógyszeres kezeléssel stimulálják a tüszőérést.

1. Tüszőérés követése: Az inszeminációt a tüszőrepedés ideje körül kell elvégezni. Ennek érdekében szükséges a tüszőérés folyamatának ultrahang vizsgálattal vagy más, a kezelőorvos által előírt módon történő követése és a tüszőrepedés idejének meghatározása.
2. Spermaminta leadása és előkészítése: A kezelés napján a házas(élet)társnak ondómintát kell adnia. A mintaadás történhet a helyszínen, illetve a megfelelő előírások betartása mellett lehet otthonról hozott. A laboratóriumi feldolgozást követően a spermiumokat egy tápfolyadékba helyezik, majd centrifugálással készítik elő a bejuttatáshoz.
3. Spermafelhelyezés: Nőgyógyászati vizsgálatnak megfelelő helyzetben hüvelytükör segítségével látótérbe hozzák a méhnyakot, majd vékony katétert vezetnek a méhnyakcsatornán keresztül a méhüregbe, és a feldolgozott spermamintát a méhüregbe fecskendezik. Maga az inszemináció alig tart tovább, mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Közvetlenül a beavatkozás előtt steril fiziológiás sóoldattal öblítik át a hüvelyt.

A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást. Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök vagy a hiperstimulációs szindróma.

Az otthoni inszemináció: kockázatok és szakértői vélemények

Egyes otthoni inszeminációs készletek, mint például a Mosie Baby, fecskendős módszerrel juttatják a spermát a hüvelybe. Az ilyen eljárás nem jár a nemi szervek közvetlen érintkezésével, és a férfi számára szexuális úton terjedő betegségek szempontjából is veszélytelen. Azonban a megtermékenyülni kívánó nő szempontjából ugyanazok a kockázatok merülhetnek fel, mint egy nemi érintkezésnek, plusz fertőzésveszélyt jelenthet, ha nem sterilizálják az eszközöket.

A meddőségi specialisták többsége óvatosságra int az otthoni, barkácsmódszerekkel szemben. Zev Williams, a Columbia Egyetem Irving Medical Center termékenységi programjának vezetője azt javasolja, hogy akiknek problémáik vannak a teherbeeséssel, jobb, ha az orvosukat keresik fel. Ennek oka, hogy számos tényező befolyásolhatja a fogantatást, melyek otthoni körülmények között nem diagnosztizálhatók és nem kezelhetők megfelelően. Például, ha egy nőnek elzáródnak a petevezetékei, az otthoni inszemináció teljességgel hatástalan.

Lehet az ilyen megtermékenyítés káros a magzatra?

A steril körülmények hiánya fertőzésveszélyt jelenthet, amely káros lehet a méhnyálkahártyára és akár a magzatra is. Az orvosi inszemináció során fokozott az orvosi felügyelet, minimalizálva a fertőzés kockázatát. Az otthoni készletek terhességi eredményeit klinikailag nem vizsgálták széles körben, így a biztonságosságukkal és hatékonyságukkal kapcsolatos adatok korlátozottak.

Melyik hivatalos, biztonságos, orvosilag tesztelt ilyen eszközt ajánlják?

Az orvosi szakvélemények hangsúlyozzák, hogy a meddőség kezelése komplex feladat, amely szakértelmet és megfelelő diagnosztikai eszközöket igényel. Az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) először engedélyezett egy olyan eszközt, amellyel otthoni körülmények között végezhető intravaginális mesterséges megtermékenyítés (Mosie Baby). Azonban fontos megjegyezni, hogy ez az engedélyezés nem egyenlő azzal, hogy az eszköz teljes mértékben helyettesítheti az orvosi felügyeletet és diagnosztikát. A Mosie Baby más technikát használ, mint a hagyományos orvosi inszemináció: egy fecskendővel juttatják a spermiumot a hüvelybe, nem pedig közvetlenül a méhbe.

A használatok között, hogyan és mivel érdemes fertőtleníteni?

Az otthoni eszközök sterilitása kulcsfontosságú. A "fecskendős módszer" alkalmazása során a sperma ejakulációt követően kb. 1/2 órával elfolyósodik, ekkor a legideálisabb fecskendőbe felszívni és a hüvelybe fecskendezni. Ajánlott a művelet után kb. 20 percig felpolcolt medencével feküdni. Ha nem sterilizálja például forró víz segítségével a fecskendőt és a sperma felfogására szolgáló edényt, jelentős fertőzésveszélyt jelenthet. Fontos azonban, hogy a spermiumokra és a méhnyálkahártyára káros anyagok ne kerüljenek felhasználásra a fertőtlenítés során.

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. 35 év felett ez az időtartam rövidebb. Orvoshoz fordulni legkorábban akkor érdemes, ha még csak tervezik a babát, így pontos képet kaphatnak az aktuális egészségi állapotukról, és számos csalódástól kímélhetik meg magukat.

A meddőség kivizsgálása és kezelése szakorvosi segítséggel

A meddőség modern diagnosztizálásának és kezelésének menete, hogy először elvégzik azokat a rutinvizsgálatokat, amelyek a meddőség konkrét kiváltó okának azonosítására szolgálnak. Ezek közé tartoznak a hormonális eltérések, a spermiumokkal kapcsolatos problémák vagy a petevezeték nem megfelelő átjárhatósága. Ha sikerült beazonosítani a problémát, célzottan kezdik el kezelni. Elsőként tehát nem a mesterséges ondóbevitel vagy a lombikbébi program jön szóba, hanem a női hormonpótló kezelések, a spermiumok számának növelése férfiaknál, vagy a petevezetékek átjárhatatlanságának megszüntetése.

Ha a rutinvizsgálatok nem azonosítják a problémát, részletesebb diagnosztikai eljárások következnek, mint például a diagnosztikus laparoszkópia (hastükrözés), amely során a kismedence szerveit vizsgálják, és kimutatható az endometriózis.

Az életmód szerepe

Az életmód megváltoztatása a legtöbb esetben eredménnyel járhat. Kerülni kell a feldolgozott élelmiszereket, rostban és vitaminokban gazdag ételeket kell fogyasztani, valamint gyakran sétálni. A dohányzást és az alkoholos italokat mellőzni kell, és sok vizet kell fogyasztani. A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni.

tags: #inszeminacio #hazilag #tilos