Gyermekkori maszturbáció: mikor természetes és mikor jelez problémát?

A gyermekkori maszturbálás kényes téma, ami miatt sok szülő pironkodva, értetlenül áll gyermeke viselkedése előtt. Többnyire a szülők zavarba jönnek, és nem tudják, mit tegyenek, amikor szembesülnek azzal, hogy gyermekük a saját nemi szervével játszik. A kisgyermekkori önkielégítés látványa kellemetlen érzéseket kelthet bennük, amit a gyerekek is megéreznek.

Az önkielégítést gyakran a kamaszkorral kapcsolatos jelenségek közé szokás sorolni, pedig a szexuális késztetés már újszülöttkorban, mi több, méhen belüli felvételek tanúsága szerint már az anya pocakjában is jelentkezik. Az örömszerzés ezen formája tehát már a fogantatástól kezdve velünk van, mégis rettentően keveset beszélünk róla. A szülői hozzáállás nagyban befolyásolhatja, hogy a gyermek miként éli meg ezt az időszakot, ezért fontos szülőként tájékozódni a témában.

Szülő zavarodottan figyeli a játszó gyermeket

A gyermekkori maszturbáció mint természetes fejlődési szakasz

A gyermekkori maszturbáció a fejlődés része, nem kóros. A gyermekkori maszturbálás teljesen természetes jelenség, a nemi szervek ingerlése már egészen kicsi kortól örömforrás tud lenni. Szinte minden gyermek felfedezi ezt az örömforrást és időközönként igényt is tart rá. Minden azzal kezdődik általában, hogy a gyermek (csecsemő) minden mozdulatával azon igyekszik, hogy felfedezze az őt körülvevő világot, illetve saját maga működését. A saját test működésének megismerése nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez. Ennek eredményeképpen természetes, hogy megtapasztalják, milyen jó érzéssel tudja őket eltölteni, amikor megérintik saját magukat.

A gyermekek már nagyon korán felfedezik a saját nemi szerveiket, mivel természetes kíváncsiság él bennük a testükkel kapcsolatban. Rájönnek arra is, hogy ezeknek a testrészeknek a simogatásával kellemes élményhez juthatnak. Így szembesülhetnek már az akár 3-4 éves kisgyermekek szülei is azzal, hogy a gyermek például elalvás előtt a takarót a lába közé szorítja, és ütemesen ringatózik. A nemi szervek környékén sok idegvégződés található, ezért a simogatás, az ingerlés kellemes érzéssel tölti el a babát. Ez még nem nemi vágy, hiszen a szükséges hormonális fejlődésen a kisgyermek még nem esett át.

Csecsemő felfedezi a kezét és a lábát

Sigmund Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete szerint a gyerekek különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül az évek során már csecsemőkortól kezdve. Kétéves kor körül az úgynevezett anális szakasz kezdődik, amikor a gyermek megtapasztalja az önkontrollt. Egyre nagyobb ráhatással lesz önmaga irányítására kívül és belül is. Általában ekkor válnak késszé arra, hogy szobatisztává váljanak, és egyre nagyobb figyelem irányul a nemi szervekre is. A gyermek figyel és tanul. Az élet első évei a felfedezésről szólnak, amibe beletartozik az is, hogy a kislányok és kisfiúk a lehető legtöbb forrásból igyekeznek örömet gyűjteni. Freud éppen ezért a gyerekeket „polimorf perverznek” nevezte, hiszen számukra a gyönyör még nem fixálódott a nemiszervekre, hanem a test számos területén képesek megélni azt.

Az önkielégítés egy teljesen természetes, normális szexuális fejlődési folyamat része. A pszichológus tapasztalatai szerint nem minden apróságnál fordul elő a gyermekkori önkielégítés, ugyanis azt a temperamentum, a kíváncsiság, az ösztön, a libidó is befolyásolhatja, valamint az, hogy ki milyen energiával rendelkezik, és általában a bátrabb, kísérletezőbb típusú gyermekek próbálják ki. Óvodáskorban a szexuális érdeklődés és a pszichoszexuális fejlődés egyik csúcsára érnek a gyermekek, ilyenkor kíváncsiskodni kezdenek egymás nemi szerve iránt, valamint a saját testüket is elkezdik tüzetesebben felfedezni.

Hogyan védjük meg a gyermekeinket a szexuális bántalmazástól? Beszélgetés dr. Gyurkó Szilviával.

Tévhitek és tabuk

A gyermekkori maszturbációra vonatkozó szülői és nagyszülői aggodalmak rendszerint feleslegesek, egy olyan előítélet okozza ezeket, ami szerint a gyerekeknek nincs szexualitása, illetve ha mégis, akkor az kóros, egészségtelen. Amikor a felismerés, hogy a baba öningerlést végez, nagyon erősen megrázza a szülőket, érdemes elgondolkodni a saját neveltetésükön, a saját hozzáállásukon ehhez a kérdéshez. Sokan nőttek fel úgy, elsősorban nők, hogy a maszturbálást tiltott, bűnös, gusztustalan dolognak kellett tartaniuk.

A vallás keltette félelmet a letűnt korok néhol máig fennmaradt tévhitei is erősítik, ugyanis a felnőtteket és a gyermekeket rendszerint azzal fenyegették, hogy a maszturbálás miatt megvakulnak, gerincsorvadást szenvednek el vagy elmebetegség alakul náluk. A rémisztgetések arra szolgáltak, hogy az embereket a szexualitás egyetlen egyházilag elismert útjára tereljék, és megértessék velük, egyedüli funkciója a gyermeknemzésben keresendő. Az említett felfogás azonban nem minden korban körvonalazódott hasonlóan, hiszen az ókori görögök és egyiptomiak is nagy jelentőséget tulajdonítottak a maszturbációnak.

A gyermekkori önkielégítés tehát ártatlan cselekedet annak ellenére, hogy többen máig a bűnnel, a rosszal azonosítják. Felnőttként azonban fontos tisztában lenni azzal, hogy bizonyos határok között természetes és jó ez a tevékenységi forma.

Mikor jelez problémát a gyermekkori maszturbáció?

A gyermekkori önkielégítés általában valamilyen szorongást jelez, ezért érdemes lenne alaposan átgondolni, érte-e bármiféle trauma, megrázkódtatás a gyermeket az elmúlt időszakban, vagy azóta folyamatosan (pl. válás, haláleset, új partner, költözés, egyéb környezeti, családi változások). Szakirodalmak szerint mindaddig nincs ok az aggodalomra, amíg egyéb tevékenységek nem szorulnak háttérbe általa. Amíg egyszerű, egyéni, testi örömforrás, és nem válik szokássá, feszültséglevezető rutinná.

Pánikra azonban akkor sincsen okunk, ha mégis azt vesszük észre, hogy napi rendszerességgel, vagy akár naponta többször is rajtakapjuk a gyermeket. Megjelenésének észlelése viszont fontos, mert azt mutatja, hogy gyermekünk valamiféle érzelmi támogatásra szorul. Azok a gyerekek, akik hamar rájönnek, hogy nemi szervük ingerlésével kellemes élményekhez juthatnak, könnyen használni kezdik önnyugtatásra is. Ez a tevékenység be tudja tölteni ugyanazt a szerepet, mint egy cumi, hiszen örömszerző és nyugtató hatású.

Ennek következtében a gyermek számára stresszesebb időszakokban előfordul, hogy gyakoribb az önkielégítés. Okozhatja a biztonságérzet, illetve a szeretet hiánya, félelem, vagy egyéb negatív érzelem, amelyet nem tud megfelelően kifejezni. Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé képes megbirkózni erős érzelmeivel. A rutinná vált önkielégítés valamilyen belső feszültséget jelez, amely oldást igényel.

A túl gyakori öningerlés annak is jele lehet, hogy a gyerek unatkozik, hogy kevés a számára örömteli, érdekes tevékenység, esetleg a rá fordított figyelem. Ilyenkor a szülő dolga, hogy ezen változtasson és olyanná tegye a gyermek életét, amelyben az öningerlés nem pótszer, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott élet egyik örömforrása.

Stresszes gyermekrajz, sötét színekkel

Pszichés problémákra utaló jelek felnőtt korban

Az is előfordul, hogy a gyermekkori szokás felnőttkorban is fennmarad, sőt problémássá válhat. Ahogy egy 18 éves fiatal leírja: "Kiskoromban, amikor felfedeztem, hogy ez örömet okoz, állandóan maszturbáltam, néha mások előtt is. Már 18 éves vagyok, és most is elég gyakran csinálom. Sokszor még napközben is azon kapom magamat, hogy a combizmaimat összehúzva szerzek örömet magamnak. Mikortól tekinthető ez a jelenség kórosnak?" Felnőtt korban a maszturbáció akkor jelent problémát, ha azt az illető nyilvánosan végzi, illetve ha másképpen (partnerrel) nem tudja a szexuális gyönyört elérni, vagy ha a mindennapi tevékenységeit kiszorítja életéből. Ebben az esetben pszichiátert, szexuálterapeutát érdemes felkeresni.

Mit tehetnek a szülők?

A szülői megközelítésnek kiemelkedő szerepe van abban, milyen hosszú távú fejlődésbeli kimenetele lesz a kisgyermekkori önkielégítésnek. A mi hozzáállásunkon múlhat, hogy gyermekünk milyen jelentést tulajdonít a tettének. Számos kutatás bizonyítja, hogy a rosszalló megnyilvánulásaink (elutasítás, büntetés), de akár saját belső, ki nem mondott érzelmeink (félelem, undor, düh) is milyen negatív hatással lehet fejlődésükre. Attitűdünk azt az érzést keltheti a gyerekben, hogy amit tett, az szégyenletes. Ez egy olyan hatalmas belső feszültséget generálhat, mely egész felnőttkorára kihatással lehet. A bűntudat szégyenérzetet kelt, és önértékelési zavarhoz vezethet. A gyerek alacsony önbecsülése befolyásolni fogja személyiségfejlődését. Sérülhet érzelmi biztonságérzete, amely negatív hatással lesz társas kapcsolataira és felnőttkori szexualitására.

Szülő és gyermek beszélget a problémáról

Gyakorlati tanácsok és határok

Az első és legfontosabb, hogy megértsük: a csecsemő-, kisgyermekkori ritka maszturbáció egy teljesen természetes és ártalmatlan dolog. Ha a gyermek ritkán teszi, önmagában, közönség nélkül, egyszerűen tegyünk úgy, mintha nem vettük volna észre. Fontos, hogy ne keltsen benne bűntudatot, csak legyenek meg a keretek. Akkor sincs különösebb teendőnk, ha a gyermek egyszer-egyszer mások előtt is elkezdi, mindössze elfogadó, nyugodt hangon ajánljuk fel neki, hogy ezt a tevékenységet a szobájában, ne mások társaságában tegye. Magyarázza el neki, hogy vannak olyan játékok, amelyeket mások előtt, másokkal játszunk, és vannak olyanok, amelyeket egyedül. Ez a játék, amit ő játszik, ezt akkor játssza, amikor egyedül van, amikor más nem látja.

Rászólni, a szokást helytelennek beállítani előtte, szégyenkezni, rákiabálni nem szabad. Ha a szülő rájön, hogy gyermeke ebben a mókuskerékben ragadt, első lépésként hívja félre, és négyszemközt, szégyenérzet és pironkodás mentesen beszélje meg vele, hogy a tevékenység, amit végez nem baj, viszont nem mások előtt kell tenni, hanem a szobájában olyankor, amikor egyedül van.

Ha szégyent vagy bűntudatot keltünk, az a gyerek saját és mások testéhez való viszonyulását is átírhatja és rossz irányba terelheti. Mindemellett a büntetés már csak azért sem lehet eredményes, mert az általa okozott erős belső feszültség tovább növelheti a stresszoldó maszturbáció megjelenésének gyakoriságát - akár eltitkolva, megszégyenülve. A szégyenérzet bűntudatot kelt, és önértékelési zavarhoz vezethet.

A probléma gyökereinek feltárása

Érdemes felfigyelni arra, hogy a gyerek milyen körülmények között érez késztetést önmaga efféle megnyugtatására, szórakoztatására. Van-e valamilyen stresszforrás: veszekedés, unalom, félelem, költözés, hiányérzet vagy bármilyen egyéb változás az életében? Szülőként segíthetünk feltárni a feszültség okát, és közösen megoldást találhatunk annak hatékonyabb oldására. Ne kezeljük tabuként a témát! Beszélgessünk róla, töltsünk több minőségi időt a gyermekkel, elégítsük ki érzelmi szükségleteit, és ajánljunk fel lehetőségeket nehézségei megfelelő kinyilvánítására. Ezzel nemcsak a nem kívánt viselkedés megszűnését segíthetjük elő, de a gyerekkel való kapcsolatunk is szorosabbá, mélyebbé válhat általa.

Egy konkrét gyakorlati tanács, mellyel tapintatosan elhárítható a pótcselekvés: adjon egy macit, plüssjátékot a kezébe, és kérje meg, hogy altassa el. Például: "Nézd, Brumi ma veled szeretne aludni és hozzád akar bújni. Öleld át, altasd el, de tartsd a takaró felett, hogy kapjon levegőt." Így indirekt módon arra ösztönzi a gyermeket, hogy kezeit lefoglalva ne tudjon másfelé nyúlkálni.

Mikor keressünk szakembert?

Ha a gyermekkori önkielégítés olyan mértékűvé válik, hogy az egyéb tevékenységeket, mint a játék vagy a tanulás, kiszorítja, esetleg fizikai sérülést okoz, mint például a bőr kidörzsölése, vagy ha a gyermek nem tudja kontrollálni nyilvános helyen, akkor feltétlenül szakember segítségét kell kérni. Ez lehet pszichológus vagy gyermekpszichiáter. Mindazonáltal, ha nem érezzük magunkat magabiztosnak, semlegesnek, nyugodtnak a témával kapcsolatban, mindenképp forduljunk szakértői segítséghez.

A következő táblázat összefoglalja a gyermekkori maszturbációval kapcsolatos fontos tudnivalókat:

Jellemző Természetes és ártalmatlan Aggodalomra okot adó jel
Gyakoriság Ritkán, alkalmanként Napi rendszerességgel, naponta többször, intenzív
Körülmények Egyedül, privát helyen (pl. ágyban elalvás előtt) Nyilvánosan, mások előtt, iskolában, óvodában
Hatás a mindennapokra Nem befolyásolja a játékot, tanulást, társas kapcsolatokat Kiszorítja az egyéb tevékenységeket, a gyermek nem figyel, fáradt, ingerlékeny
Háttér Testi felfedezés, örömszerzés, önnyugtatás Szorongás, trauma, stressz (pl. válás, költözés, bántalmazás), unalom, figyelemfelkeltés, kötődési probléma
Fizikai tünetek Nincsenek Bőr kidörzsölése, izzadás, önkívületi állapot, sérülések

tags: #kisgyerek #maszturbal #psziches #gond