A szülés utáni depresszió (posztpartum depresszió, PPD) egy gyakori, ám sokszor rejtve maradó állapot, amely az édesanyák 10-15%-át érinti. Nem egyszerű szomorúságról vagy baby blues-ról van szó, hanem egy komoly hangulatzavaról, amely kezelés nélkül súlyosbodhat.
A szülést követő depresszió (posztpartum depresszió, PPD) idegi, hormonális és pszichológiai változások összhatásából és legtöbbször genetikai hajlamosság miatt alakul ki. A szülés után jelentkező hangulatzavar nem civilizációs betegség, hanem egy biológiailag meghatározható agyi működészavar, mely során az agy nem képes megbirkózni a keletkező szorongással és lehangoltsággal. Természetesen emellett vagy ezzel együtt a lelki tényezők is jelentős befolyást gyakorolnak a betegség kialakulására, lefolyására. A szülést követő egy hónapban, ritkábban hónapok múlva a nők 10-25%-nál jelenik meg a depresszió tünetegyüttese. Az esetek kevesebb mint a felében a depresszió enyhe vagy középsúlyos, és 3-6 hónap múlva magától elmúlik, de nem ritka, hogy 9-12 hónapig is fennáll. A súlyosabb, kezeletlen eseteknél viszont gyakran krónikus állapot alakul ki, ami hosszú évekig eltarthat.
Az ikerterhesség fokozott kockázata
Az ikreket világra hozó nőknél az egy babát szülőkhöz képest 43 százalékkal nagyobb valószínűséggel találtak depressziót kilenc hónap elteltével - jelentették be a Pediatrics című szaklap szerdán megjelent számában közölt tanulmányukban amerikai kutatók. Az ikreket szülő nők 19 százalékánál jelentkeztek közepes vagy súlyos depressziós tünetek, míg az egy gyereket szülő nők 16 százalékánál. A baltimore-i Johns Hopkins Egyetem orvosai megjegyzik, hogy a nagyobb kockázatú terhesség és a többszörös szülés is stresszel telt életesemény. Choi kutatócsoportja az Egyesült Államokban elvégzett, korai gyermekkort vizsgáló átfogó felmérés adatait elemezte. 7293 egyszeres- és 776 ikerszülés után lévő nő szerepelt a tanulmányban kilenc hónappal 2001-es szülésük után, számol be az MTI.
A szülés utáni depresszió tünetei és okai
A szülés utáni depresszió (posztpartum depresszió, PPD) egy gyakori, mégis sokszor rejtve maradó állapot, amely az anyák 10-15%-át érinti. Nem egyszerű szomorúságról vagy baby blues-ról van szó, hanem egy komoly hangulatzavaról, amely kezelés nélkül súlyosbodhat. A tünetek között szerepelhet a gyakori sírás, az örömérzés hiánya, az érzelmi kiüresedés és a bűntudat érzése.
A kismamának az anyaságával és a babájával kapcsolatban negatív, esetleg kényszeres, gyötrő gondolatai és érzései jelenhetnek meg. Fél attól, hogy a gyermekének valami baja lesz, vagy hogy nem fogja tudni ellátni őt, esetleg árt neki. Ezek a gondolatok bűntudatot ébresztenek benne. Sokan úgy élik meg, képtelenek ellátni az anyaság feladatait, félnek megfogni vagy etetni a gyermeküket. Azonban a kisbaba mindezt megérzi és egyre többet sír, ami megerősíti az anyát saját alkalmatlanságában. A gyermek sokszor ébred fel éjszakánként, nem eszik eleget, az édesanya is egyre kialvatlanabb és nem tudja megnyugtatni a kicsit. Tehetetlennek érzik magukat, mert nem tudnak változtatni a helyzeten és érzelmeik végletesen negatívak.
A depresszió miatt épp azt a képességét veszíti el, ami a hatékony megküzdést mozgósítja. A tehetetlenségből agresszió keletkezhet, melyek többnyire önmaga vagy a gyermek ellen irányuló bántó szándékú cselekedetekről, halállal, öngyilkossággal kapcsolatos fantáziákról szólnak. Sok súlyos depresszióban szenvedő anya attól fél, hogy bántani fogja a gyermekét vagy önmagát. Megijed ezektől a fantáziáktól, mert tudja, hogy soha nem tenne kárt a gyermekében. Szégyelli, ami benne zajlik és vele történik, emiatt nem kér segítséget.
Egy-egy halk segélykiáltás elhangzik a környezet felé, de ez sok esetben nem talál megértő fülekre és konfliktusokat okoz. Sajnos még manapság is gyakran előfordul, hogy a családtagok, barátok nem veszik komolyan a kismama állapotát, múló hóbortnak vagy hisztinek címkézik. A kismamán annyira elhatalmasodik a boldogságtalanság és a tehetetlenség érzése, hogy gyakori sírásba, alvászavarokba, inaktivitásba torkollik.
A hangulatzavar kialakulásában jelentős szerepet játszanak a biológiai tényezők. A szülés után az anya szervezetében markáns hormonváltozások mennek végbe: az ösztrogén és progeszteron szintje hirtelen lecsökken, miközben a prolaktin termelődése fokozódik. Ezek a hormonális változások közvetlenül hatnak az agy neurotranszmittereire, különösen a szerotonin és dopamin szintjére, amelyek a hangulatszabályozásban kulcsfontosságúak. A biológiai tényezők mellett genetikai hajlam is szerepet játszhat. Ha családjában előfordult már depresszió vagy más hangulatzavar, nagyobb eséllyel tapasztalhat hasonló problémákat a szülés után. Az alváshiány és a fizikai kimerültség tovább súlyosbíthatja a hormonális változások hatását. Az agy kémiájának megváltozása nem személyes kudarc vagy gyengeség jele, hanem egy élettani folyamat, amely kezelést igényel.
A szülést követő depresszió (posztpartum depresszió, PPD) idegi, hormonális és pszichológiai változások összhatásából és legtöbbször genetikai hajlamosság miatt alakul ki. A szülés után jelentkező hangulatzavar nem civilizációs betegség, hanem egy biológiailag meghatározható agyi működészavar, mely során az agy nem képes megbirkózni a keletkező szorongással és lehangoltsággal. Természetesen emellett vagy ezzel együtt a lelki tényezők is jelentős befolyást gyakorolnak a betegség kialakulására, lefolyására.
A gyermekágyi depresszió hátterében sokféle ok húzódhat meg. Láthatjuk, hogy milyen sokfajta probléma hajlamosíthat a gyermekágyi depresszió kialakulására. Éppen ezért nagyon sok édesanya küszködik a problémával, nem elszigetelt jelenségről van szó.
A depressziós édesanyák gyermekére gyakorolt hatásai
A depressziós kismamák érzelmileg nem tudnak ráhangolódni a gyermekükre, ezért a kicsi gyakrabban sír, éjjelente megébred. Szélsőséges esetben a baba elhanyagolttá válik, ami megzavarja az érzelmi fejlődését és az anyához fűződő egészséges kapcsolatát. Számos tanulmány vizsgálta az ilyen gyermekek mentális fejlődését, és az eredmények azt igazolták, hogy ezek a gyermekek a későbbiekben számos területen (magatartás, tanulás, érzelmi reakciók) rosszabbul teljesítenek az átlaghoz képest.
Csecsemőkorban a fejlődést az segíti elő a leghatékonyabban, ha az anya érzékeny és válaszkész a baba egyéni jelzéseire, szükségleteire. Ha az anya depressziós, az veszélyeztetheti a gyermek fejlődését, mert ez esetben a kisgyermek számára rendkívül fontos érzékeny anyai gondozás sérülhet. Ez azt jelenti, hogy nincs jelen az „adok-kapok” (a baba mosolyog, amire az anya válaszképp visszamosolyog, a baba gügyög, amire a mama is megszólal). Depresszió esetén előfordulhat, hogy az anya nem képes megfelelő társas ingerekben részesíteni a csecsemőt, nem érinti a gyermeket olyan gyakran és kevesebb játékba vonja be, alig beszél a babához, és nem mosolygással válaszol, mert ideges, lehangolt. Ilyen esetben a babákra alacsonyabb aktivitásszint jellemző és többet szomorkodnak, sérülhet a kommunikációjuk a világgal.
Ha az anya depressziója folytatódik, akkor nem csupán depresszióra hajlamos lehet a gyermek, de később óvodáskorban a nyelvi és társas feladatokban is rosszabbul teljesíthet, mint a kortársai. A biztonságos kötődés kialakulása, mely a későbbi életszakaszokban nagyon fontos szerepet tölt be, elsődlegesen az anyai jelenlétnek és érzékeny válaszkészségének a függvénye. A depressziós anya sok dologban nem képes a gyermek érdekében cselekedni, bármennyire is szeretne. Hosszantartó depresszió esetén segítség lehet, ha az anyán kívül egy támogató felnőtt is van a kisbaba közelében. Ha az anya kigyógyul a depresszióból, akkor a gyermeknek esélye van az egészséges fejlődésre.
Megelőzés és segítségnyújtás
Ahogy már említettük a fizikális okok miatt ez a probléma egyszerű elszántsággal, akaraterővel nem legyőzhető. Nagyon fontos, hogy szakemberhez forduljunk. A megelőzéshez javasoljuk, hogy az édesanya aludjon, pihenjen sokat, a lehető legtöbbet szülés után és az azt követő 6 hétben. Nem véletlenül hívja ezt az időszakot a magyar nyelv nagy bölcsességgel gyermekÁGYnak. A csecsemő kiszámíthatatlan napirendjéből adódóan akkor kell aludni, amikor a gyermek alszik, akár nappal is. További segítséget jelenthet az, ha közösséget keres más anyukákkal, akikkel megoszthatja problémáit, kételyeit, tanácsot kérhet és adhat másoknak. Fontos már a várandósság alatt kitapasztalni, hogy milyen tevékenységek vagy relaxációs módszerek vannak segítségére abban, hogy valóban testileg, lelkileg felfrissüljön. A család részéről fontos az édesanya megértő támogatása ebben a folyamatban, hiszen egy gyermek kihívása, megszülése és szülés utáni ellátása, szoptatása nagyon igénybe veszi az anyai szervezetet, a testet és a lelket egyaránt.
A szülés utáni depresszió egy olyan hangulatzavar, mely szakember (klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta vagy pszichiáter) segítségét igényli. A gyermek, az anyuka és a család egészsége akkor biztosítható, ha a problémát idejében felismerik, és lehetőleg komplex szemlélettel kezelik. Nem érdemes heteket elvesztegetni, ha észleljük magunkon a depresszió tüneteit, főleg azért sem, mert hatékonyan gyógyítható. A kezelés a tünetek súlyosságától függően zajlik. Enyhébb esetekben a pszichoterápia nyújt segítséget. A terápia során elsősorban a gondolkodás és a hozzáállás áthangolása a cél. Gyakran előfordul, hogy a terapeuta felvilágosítja (pszichoedukáció) a kismama környezetét is, és segítségnyújtásra kéri meg őket.
Súlyosabb esetekben a pszichoterápia mellett gyógyszereket is alkalmazhatnak, de ez nem azt jelenti, hogy életünk végéig antidepresszánst kell szednünk. Ha esetleg kórházi kezelésre kerül sor (csak a legsúlyosabb esetekben), ma már léteznek olyan intézmények, ahol az anya közelében maradhat a gyermek.
A pszichiáter kulcsszerepet játszik a szülés utáni depresszió diagnosztizálásában és kezelésében. A szakorvos feladata, hogy felmérje a páciens állapotának súlyosságát, és szükség esetén gyógyszeres kezelést javasolhat. A modern antidepresszánsok többsége biztonságosan alkalmazható szoptatás mellett is, erről részletes tájékoztatást kaphat. A pszichiáter rendszeresen ellenőrzi a gyógyszerek hatékonyságát és az esetleges mellékhatásokat, szükség szerint módosítva a terápiát.
A nőgyógyász a hormonális változások szakértőjeként segíthet a biológiai háttér feltérképezésében. Ellenőrizheti, nincs-e olyan fizikai tényező, például pajzsmirigy-alulműködés, ami hozzájárulhat a depressziós tünetekhez. A rendszeres kontrollvizsgálatok során nyomon követheti a szülés utáni regenerációt, és tanácsot adhat a hormonális egyensúly helyreállításához.
A védőnő az otthoni környezetben nyújt támogatást, rendszeres látogatásai során figyelemmel kíséri az anya állapotát és a baba fejlődését. Gyakorlati tanácsokkal segíthet a baba gondozásában, táplálásában, és észreveheti a depresszió korai jeleit. A védőnő közvetítő szerepet is betölthet az anya és az egészségügyi rendszer között, segítve a megfelelő szakemberhez való eljutást.
A társadalmi támogatás létfontosságú az újdonsült anyák számára, különösen, ha szülés utáni depresszióval küzdenek. Sajnos még mindig erős a stigma a mentális egészségügyi problémákkal kapcsolatban, ami megnehezíti a nyílt beszédet és segítségkérést. A tágabb közösség - barátok, rokonok, szomszédok - gyakorlati segítséget nyújthatnak a mindennapokban. Ez lehet egy főtt étel, bevásárlás, vagy a baba felügyelete, amíg az anya pihen vagy időt szán magára. A segítségkérés és a segítség elfogadása nem a gyengeség jelei.
A szülés utáni depresszió az életmód megváltozása miatt is kialakulhat. Sok nő aktív életet él a gyermekvállalás előtt; karriert épít, utazik, baráti társaságba jár, sportol. A szülés után mindezek távolinak és elérhetetlennek tűnnek, ezért gyakran hatalmas veszteségként éli meg a kismama. Ez már önmagában is negatív és a lehangoltságához vezethet, hisz minden olyan életesemény, amely megküzdésre vagy alkalmazkodásra készteti az embert, azaz az életvitelt alapjaiban változtatni kényszeríti, komoly pszichés és testi reakciókat válthat ki.
A támogató beszélgetések, akár szakemberrel, akár sorstársakkal, enyhítik az elszigeteltség érzését. Az anyacsoportok, szülői klubok lehetőséget adnak tapasztalatcserére és a közösségi támogatás megtapasztalására. Ezeken a találkozókon megtapasztalhatja, hogy nincs egyedül a problémáival, és mások hasonló kihívásokkal küzdenek.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis szerepe
Mondják, a kismamáknak könnyebb a babával, mint a friss apukáknak, elvégre volt kilenc hónapjuk, hogy összebarátkozzanak. De ez csak részben igaz, mert bár a magzat valóban az anya testében fejlődik, és ezáltal óhatatlanul is kialakul egy fizikai kapcsolat, a mélyebb kötődés ettől még nem garantált. Attól, hogy az anya a szíve alatt hordja a gyermekét, még korántsem biztos, hogy ismeri is. Hogy a mama-baba kapcsolat a várandósság alatt is érezhető legyen mind az anya, mind a magzat számára, azért bizony tenni kell. Ebben segít az anya-magzat kapcsolatanalízis.
Keresve sem találunk hatékonyabb programot a várandósság hónapjai alatt, mint az anya-magzat kapcsolatanalízis, hiszen ez segít, hogy a kismama a szülés előtt megismerje gyermekét. De nézzük, hogy pontosan miről van szó. “A módszer a pszichoanalízisből nőtte ki magát, ugyanakkor ez nem egy pszichoterápiás módszer, hanem egy pszichoedukatív, preventív technika, amely két magyar pszichoanalitikus - Raffai Jenő és Hidas György - nevéhez kötődik, akik felismerték, hogy mennyire fontos az élet kezdetén ez a kötődés. Ugyanis nem mindegy, hogy az anya hogyan kapcsolódik a magzatához, hiszen ez meghatározza a kapcsolatukat és nagy szerepet játszik a kicsi személyiségfejlődésében is” - kezdi a beszélgetést Barabás Anna pszichológus, kapcsolatanalitikus, integratív terapeuta, a Babakapocs alapítója, kétgyermekes anyuka. Elmondása alapján a módszer sokféle problémára, élethelyzetre jelent megoldást, onnantól kezdve, hogy valaki csupán egy relaxációs technikaként alkalmazza, egészen a pszichológiai nehézségek feloldásáig.
„Van, amikor a cél nem más, mint hogy a többedik baba esetén az anya egy dedikált időt találjon az új jövevény számára. Míg máskor egészen mélyre megyünk, és akár saját magzati emlékekkel, transzgenerációs problémákkal, szülési nehézségekkel, kötődési problémákkal dolgozunk. Ez is jól mutatja, hogy mennyi helyzetben tudjuk alkalmazni a módszert. Az anya-magzat analízis támogatja a méhen belüli fejlődését, valamint a szülés utáni első heteket, a sokak által rettegett gyermekágyi időszakban van preventív hatása.
A foglalkozások során az utolsó négy hét tematikája a szülésre való felkészülésről szól, ám teljesen más módon, mint ahogy a szülésfelkészítőkön történik. Ez részben gyakorlati, főként érzelmi felkészülést jelent. Legfőbb célja, hogy támogassa az anyát a várandósság, a magzat elengedésében. Segíti feloldani azt az ambivalenciát, hogy bár várja a gyermek születését, de a (jó) várandósság elengedése egy gyászmunka is mindkettejük számára. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez megkönnyíti az első heteket, jó hatással van a gyermekágyi időszakra és csökkenti a szülés utáni depresszió kialakulását, az anya kompetensebbnek éli meg magát a babával.
A módszer lényege is ebben áll, hiszen a kismamák a gyermekükhöz és a hozzá fűződő érzésekhez kapcsolódnak a relaxáció alatt. „A foglalkozás relaxációval kezdődik, ezt követően kezdünk el kommunikálni a magzattal. Ez a párbeszéd sokféleképpen történhet: képekben, gondolatokban, fényekben, testérzetekben. Ezeken keresztül segítjük az anyát, hogy kapcsolódjon a kicsihez, vagy hogy felismerje azokat a nehézséget, amelyek miatt kevésbé tud kapcsolódni hozzá, és ezáltal ismeri meg jobban önmagát és gyermekét” - mondja Barabás Anna, majd egy szemléletes példát említ. Jó tudni, hogy várandósság alatt fellazulnak az én-határok, a pszichés határok, ezáltal az anya érzékenyebbé válik saját belső világára, így a gyermekére is. A kapcsolatanalízis ezt az állapotot is segít keretezni.
A szülés utáni pszichózis
A szülés utáni vagy gyermekágyi pszichózis (post partum pszichózis) a legsúlyosabb és egyben a legritkább szülés utáni pszichés megbetegedés, amely ezer kismamából egyet érint. A szülés utáni pszichózis leggyakrabban a szülést követő első két héten belül jelentkezik, de kialakulhat akár néhány hónappal a szülés után is. Nagyobb valószínűséggel alakul ki olyan anyáknál, akik már szenvednek valamilyen mentális zavarban, például bipoláris zavarban vagy szkizofréniában, de a megbetegedések egy része minden előzmény nélkül jelenik meg.A betegség súlyos tünetekkel, a valósággal való kapcsolat elvesztésével jár, ezért sürgősségi pszichiátriai ellátást igényel. Ez a betegség jóval ritkább és súlyosabb, mint az ismertebb szülés utáni depresszió.
A gyermekágyi pszichózis első jele, hogy a kismama viselkedése megváltozik. Az érintett magába zárkózik, elfordul környezetétől és olyan gondolatok alakulnak ki benne, amelyek arra utalnak, hogy elvesztette realitásérzetét, nincs kapcsolata a külvilággal. Hangulata erősen ingadozhat, ezen felül irreális félelmek gyötrik gyerekével kapcsolatban, megmagyarázhatatlan szorongások alakulnak ki benne. Jelentkezhetnek érzékcsalódások is: az anya hangokat hallhat, látomások jelenhetnek meg előtte. Szintén súlyosabb esetben kitalálhatja, hogy a gyerek nem az övé.
A szülés utáni pszichózis szűrésére nincsenek speciális tesztek, a rizikótényezők és a tünetek alapján állítható fel a betegség diagnózisa. Fontos a tünetcsoport megkülönböztetése a szkizofréniától, illetve a depressziótól - utóbbinál nem jelentkeznek érzékcsalódások, és jellemzően nincsenek zavart periódusok sem.
A szülés utáni pszichózis súlyos betegség, de korai felismerése és kezelése esetén jók a kilátások. A budapesti Szent János Kórház Pszichiátriai és Pszichiátriai Rehabilitációs Osztályán az Együtt (baba-mama-papa) Program keretében foglalkoznak a szülés utáni depresszió és pszichózis kezelésével. A munkában pszichológus, pszichiáter, szociális munkás, szakápoló, csecsemőgondozó, gyermekgyógyász, szülész, nőgyógyász is részt vesz. Pszichózis esetén az anya először általában gyógyszeres kezelést, antipszichotikumot és szorongáscsökkentőt kap, ezzel párhuzamosan pszichoterápiás módszereket is alkalmaznak.
A kismamát először általában a pszichiátria sürgősségi osztályán látják el (a felvétel körülményeitől függően), majd a rehabilitációs részlegre kerül. A program célja, hogy a kezelés során az anya ne legyen elszakítva gyermekétől, mert a tapasztalatok szerint a babával töltött idő elősegíti a gyógyulást.
tags: #ikrek #melletti #anyasag #depresszio #kieges