Az igény szerinti szoptatás fogalma tulajdonképpen azt takarja, hogy a szoptatások ideje és időtartama a kisbaba szükségleteihez igazodik, nem valamiféle külső meghatározottsághoz. Vagyis a kisbaba minden jelzésre mellre kerülhet, függetlenül attól, hogy öt perce vagy öt órája szopott-e utoljára, és addig maradhat mellen, amíg ő szeretné. Ez a fajta táplálás nagy önbizalmat igényel, de még ennél is több bizalmat a gyermek felé. Ilyenkor elengedhetetlen a hit magamban, hogy képes vagyok felismerni a gyermekem jelzéseit, továbbá az abba vetett bizalom, hogy a kisbabám tudja mikor kell ennie, és mikor nem.
Az igény szerinti szoptatás ellentéte, amikor a kisbaba szopását különböző meghatározók szerint korlátozzák. Például csak bizonyos időközönként (akár két-, három-vagy négyóránként) kerülhet mellre, vagy arra instruálják az anyát, hogy egy bizonyos idő után (pl. 15 vagy 20 perc) vegye le a mellről az újszülöttet akkor is, ha ő még tovább szopna, vagy egy szoptatást szigorúan egy mellre korlátozzon. Mivel a kisbaba élettani szükségletei ennél többnyire gyakoribb és/vagy hosszabb szoptatásokat feltételeznek, a csecsemő két szoptatás között nyűgös, elégedetlen lehet, ami egyéb beavatkozásokat igényel, például cumihasználatot, víz vagy tea adását. Ezzel a kizárólagosság is sérül, és az elégtelen tejtermelés mellett további szoptatási problémák is felmerülhetnek.
Nagyon gyakori, hogy a szoptatás rengeteg funkciója közül csak a táplálást, az éhség csillapítását emelik ki. Ebben az értelemben az igény szerinti szoptatást úgy tekintik, mint hogy a csecsemő mindig mellre kerül, amikor éhes. Vagyis az édesanyának mérlegelnie kellene, hogy mi miatt jelezhet a kisbaba, és csak az éhség az, ami indokolja a mellre tételt. Természetesen a gyakorlatban valójában nagyon nehéz lenne elválasztani egymástól a csecsemő éhség miatti jelzéseit azoktól a jelzésektől, amikor a szopásigénye más okból merül föl, és erre a különbségtételre nincs is igazán szükség. Ahogy a későbbiekben látni fogjuk, a szopás rengeteg szükséglet kielégítésére szolgál, nem csak az éhség csillapítására, és a mellre tétel valójában inkább az első választandó megoldás a felmerülő szükségletekre.
Amikor az édesanya azon igyekszik, hogy csak akkor tegye mellre kisbabáját, amikor tényleg éhes, a kisbaba sokszor hasfájósnak minősül. Hiszen sokszor nyűgösködik, amikor nem kerül mellre, és ilyenkor úgy tűnik, semmi nem segít rajta (mert a mellre tétellel nem próbálkoznak). Sajnos az az általánosan elterjedt tévhit, hogy „az igazi anya” már nagyon korai életkortól értelmezni tudja a kisbabája sírását, és meg tudja állapítani, hogy mikor éhes a gyermeke. Sok anyukának okoz állandó fejtörést és lelkiismeret-furdalást, hogy nem képes különbséget tenni a sírások között.
A korai és késői éhségjelek felismerése
Megkülönböztetünk ún. korai és késői éhségjeleket. Újszülött-korban a korai éhségjelek közé tartozik a cuppogás, tátogás, nyelv nyújtogatása, ajkak nyalogatása, fej forgatása, a kéz szájhoz vitele, az ujjak és az öklöcske szopogatása (Mohrbacher, 2010). Ilyenkor már érdemes reagálni a kisbaba jelzéseire és mellre tenni őt.
Az is előfordulhat, hogy ha nem érkezik válasz, akkor a kisbaba egyre felfokozottabb állapotba kerül, egyre nyugtalanabbá válik, végül már sírással jelzi a szükségletét. Vannak olyan kisbabák, akik ilyenkor már nehezen nyugtathatók meg, először le kell őket csillapítani ahhoz, hogy egyáltalán mellre lehessen tenni. Ráadásul a kisbaba a sírással sok energiát is veszthet, így nem biztos, hogy kellő hatékonysággal tud szopni. Ha a kisbaba sokat lehet testközelben, sokkal hatékonyabban tudja jelezni a szükségleteit.
Körülbelül három hónapos kortól a kisbaba elkezdi fölfedezni a saját testét, elkezdi építgetni a testképét. Ebben a korban már nem tekinthető egyértelműen a szopási igény jelzésének, ha a kisbaba az ujját, öklét szopogatja, hiszen a saját testét is ily módon fedezi föl. Még később a kisbaba jelzései egyre egyértelműbbekké válnak. A totyogós korú kisgyerek szavakkal is jelezheti, hogy mit szeretne.
Az igény szerinti szoptatás és a tejtermelés
A szoptatásnak ugyanis valójában kettős célja van: táplálkozás és a megnyugvás. Etetés során nem csak táplálékot adunk gyermekünknek, hanem nyugalmat és biztonságot is. A csecsemőben a szoptatás aktusa közben cserélődnek ki a baba kellemetlen érzései a kellemesen édes tej ízével.
A szoptatás a kereslet-kínálat elvén működik, azaz annyi tej termelődik, amennyire szüksége van a babának. Minél többször kerül mellre, minél többször üríti ki a mellet, annál több tej fog termelődni. Éppen ezért nem ajánlatos korlátozni a szoptatások gyakoriságát és annak időtartamát. Minél kisebb egy baba, annál többször kéredzkedik mellre. Ez ijesztően sok is lehet, de éppen annak érdekében történik, hogy beálljon a kereslet-kínálat.
Az ún. prolaktin-receptor elmélet (Riordan, 2005) szerint már a korai szakaszban fontos a gyakori, igény szerinti szoptatás, mert a mellben ennek hatására tud megnövekedni a prolaktin-receptorok száma. Azaz minél gyakrabban kerül mellre a kisbaba a korai időszakban, annál érzékenyebben fog tudni reagálni a mell a keringő prolaktin mennyiségére, hiszen annál több receptor áll a rendelkezésre, hogy felvegye a prolaktint. Vagyis a tejtermelő képesség nem pusztán a keringő prolaktin mennyiségén múlik, hanem azon is, hogy a mell mennyire tud reagálni az elérhető prolaktinra.
A tejtermelésért felelős hormon, a prolaktin-szintje már a várandósság alatt megemelkedik. Amikor a kisbaba szopni kezd, prolaktin szabadul föl magának a szopásnak a hatására. Ilyenkor a kiindulási prolaktin-szint akár a kétszeresére is nőhet, majd a szopás után lassan visszatér az eredeti szintre. A tejtermelés szempontjából ezek a kiugrások bírnak döntő hatással, nem az alapszint. Ha a kisbaba megfelelő gyakorisággal kerül mellre, akkor a prolaktinnak nincs ideje teljesen visszacsökkeni az alapszintre két szoptatás között (Lawrence, 2011).
Ha a kisbaba nem kerül mellre megfelelő gyakorisággal, az anya melle kellemetlenül túltelítődhet, feszülhet két szoptatás között. Sok édesanya a mellfeszülésnek ezt az érzését azonosítja azzal, hogy elegendő teje van. Valójában ilyenkor a feszülés, telítődés hatására egyrészt a tejtermelő sejtek nem képesek fölvenni a keringő prolaktint, másrészt egy olyan fehérjeszerű anyag (feedback inhibitor of lactation, FIL) kezd felszaporodni a tejben, ami gátolja a tejtermelést (Lawrence, 2011). Mindezekből következik, hogy az igény szerinti kontra időre szoptatás nem egyszerűen egy választás két különböző megközelítési mód között. A szoptatások korlátozása akár számban, akár időben gátolhatja a tejtermelés mechanizmusainak működését. Ha a kisbaba igény szerint szophat, megfelelő mennyiségű visszajelzést tud adni a mellnek az igényelt tej mennyiségét illetően. Ha csak bizonyos időközönként kerül mellre, akkor nem biztos, hogy a tejtermelés követni tudja az igényeit.
A szoptatás időtartama és célja
Egy szoptatás időtartama: Figyeljünk arra, hogy a hosszú ideig tartó szoptatás feláztatja a mellet, amitől az kiszárad, kirepedezik. Jó, ha tudjuk, hogy a babák az első 5 percben kiszívják az elfogyasztandó tej 85%-át. Ezért átlagosan 20 perces szoptatásokat szoktunk javasolni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy stopperórával a kezünkben üljünk a karosszékben, és figyeljük a másodperceket, ha letelt az idő, akkor rángassuk le a mellünkről a babát. Lesz olyan, amikor a baba tovább kíván a mellen lenni és lesz olyan is, amikor hamarabb befejezi. Nem ártunk vele, ha olykor hagyjuk az úgynevezett komfort-szopást, amikor csak cumizik a baba a mellen.
A szoptatásnak ugyanis valójában kettős célja van: táplálkozás és a megnyugvás. Etetés során nem csak táplálékot adunk gyermekünknek, hanem nyugalmat és biztonságot is. A csecsemőben a szoptatás aktusa közben cserélődnek ki a baba kellemetlen érzései a kellemesen édes tej ízével.
Hagyjuk a csecsemőt időnként megpihenni emlővel a szájában. Amikor a csecsemő elégedett és jóllakott, akkor abbahagyja a szopást, és magától elengedi a mellbimbót. Ha valami miatt mégis nekünk kell megszakítani a szoptatást, soha ne próbáljuk lehúzni a babát a mellről, mert az fájdalmas lesz. A kisujjunkat dugjuk be a mell és a baba szája közé, ezzel szüntessük meg a képződött vákuumot. Így már könnyen le tudjuk venni az emlőről a babát.
Ha valamilyen oknál fogva mi vettük le a babát a mellről, akkor legközelebb mindig azt a mellet ajánljuk fel a kicsinek, amelyikről leválasztottuk, hogy a zsírosabb tejhez is hozzájusson. Amennyiben a baba maga fejezte be a szopást, úgy természetesen következő alkalommal a másik mellünkből szoptassunk.
Az igény szerinti szoptatás és a cumi, cumisüveg használata
Az igény szerinti szoptatás meghatározása szerint a baba minden szopási igényét a mellen élheti ki. A nyugtatócumi elnyomja a korai éhségjeleket, emiatt ritkulhatnak vagy rövidülhetnek a szoptatások. A cumi-vagy cumisüveghasználat másik veszélye a szopási technika romlása. Cumisüveg vagy egyéb nem-szoptatásbarát eszköz használata esetén pedig számolni kell azzal, hogy egy ilyen eszköz sem képes imitálni a tejleadó reflexet: ezekből egyenletesen jön a tej, míg szoptatás közben a tejleadó reflex függvényében hol lassabban, hol gyorsabban (emiatt egyetlen ilyen eszköz sem tekinthető szoptatásbarátnak - bármennyire is ezt sugallják a reklámok).
A cumi, cumisüveg használat szopási nehézséget okozhat a babánál, amit cumizavarnak hívunk. A kisbabák nem csupán evés miatt szopiznak, hanem az anyatej fedezi 6 hónapos korig a folyadékszükségletet (tehát az ivás funkciót) is. Ezen kívül ugyanilyen fontos, hogy megnyugvást ad, testkontaktust, fájdalomcsillapító hatású is. Éppen ezért is kéredzkedik mellre olyan sokszor egy kisbaba.
Az igény szerinti szoptatás tehát azt jelenti, hogy függetlenül attól, hogy 10 perce vagy 2 órája szopott a baba, mellre kerül, ha mellre kívánkozik. Azaz nem korlátozzák a szoptatások gyakoriságát. Ha 10 percet van mellen, ha 40 percet, akkor azt fogadja el az édesanya, azaz a szoptatások időtartamát sem korlátozza. A kisbabát nem lehet elkényeztetni azzal, hogy igény szerint szoptatjuk. Ez ugyanis annyit jelent csupán, hogy válaszolunk a szükségleteire.
Az igény szerinti szoptatás és a baba fejlődése
Az ún. növekedési ugrás kifejezés olyan intenzív növekedési szakaszokat takar a kisbaba fejlődése során, amikor a csecsemő átmenetileg több tejet igényel (La Leche League, 2010). Ha igény szerint szophat, akkor ezekben a napokban különösen gyakran kéredzkedik mellre, így tudja föltornászni a tejmennyiséget a megfelelő szintre. Ha a kisbaba csak meghatározott időpontokban szophat, a tejmennyiség ilyenkor nem tudja követni a szükségletet, hiszen nem éri több inger a mellet. A kisbaba elégedetlen lehet, a gyarapodás megtorpanhat. Növekedési ugrások jellemzően három- és hathetes, illetve három és hat hónapos korban szoktak előfordulni.
Amikorra a kisbaba eléri a három-négy hónapos kort, az idegrendszere hatalmas fejlődésen megy keresztül. Hatékonyabbá válik az ingerfeldolgozó képessége, ezáltal aktívabban képes kapcsolatot teremteni a környezetével. E nagy változások következtében természetes, hogy a viselkedése, és így a szopási szokásai is változnak. A szopási idő többnyire drasztikusan lerövidül, akár néhány percre korlátozódik. Ezzel párhuzamosan a szopások száma megnövekedhet, a minimális mennyiség 10-12 alkalom szokott lenni 24 óra alatt. Vagyis nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy ahogy nő a kisbaba, úgy egyre ritkább szopásokra lenne szüksége - épp ellenkezőleg! Ebben a korban megnő az éjszakai szopások jelentősége is.
A mozgásfejlődés, helyváltoztatás beindulása a második félévben kihatással lehet a szopási viselkedésre is. Előfordulhat, hogy közvetlenül egy-egy új mozgásforma elsajátítása előtt a kisbaba különösen nyűgös, gyakran kér szopni. Az újonnan birtokba vett mozgásforma többnyire lenyűgözi, elbűvöli a kisbabát. Megesik, hogy ilyenkor napközben fáradhatatlanul jön-megy, szinte „nem ér rá” szopni sem a környezet felfedezése közben. Újra csak az éjszakai szopások adnak jó alkalmat arra, hogy a kisbaba hozzájusson a számára fontos tejmennyiséghez.
Az igény szerinti szoptatás mellett természetesen éppen az igény szerintiség természetéből adódóan nagyon nehéz konkrét menetrendet, számokat mondani, hiszen minden kisbabának kicsit eltérő lehet az igénye temperamentumtól, élettani adottságoktól, testvérsorban elfoglalt helytől függően. Újszülött-korban az igény szerint és kizárólag szoptatott kisbabák általában minimum 8‑12 alkalommal szopnak 24 óra alatt, de ennél jóval több szopás is előfordulhat.
Elkényezteti-e a babát az igény szerinti szoptatás?
Az igény szerinti szoptatás gyakorlati megvalósítása
Az igény szerinti szoptatás is körülbelül 2-3 óránkénti etetést jelent. Mindezt csak azért jegyeztem meg, mert az első időszakban a babák nagyon sokat sírnak és nem mindig tudják megkülönböztetni, hogy azért fáj-e a hasuk, mert éhesek, vagy azért mert túl sokat ettek, avagy túl sok levegőt nyeltek a szopizás ideje alatt. Ezért, ha tudjuk azt, hogy fél órája a kisbabánk degeszre ette magát, akkor valószínűsíthetjük, hogy nem azért sír, mert éhes, még akkor sem, ha veszetten kap a cici után! Ha a hasfájásra ráetetünk, akkor csak tovább rontunk a helyzeten. A legtöbb esetben két órának illő eltelni az étkezések között.
A babák étkezés szempontjából is rendkívül különbözőek. Van, amelyikük 10 -12-szer is eszik egy nap, míg mások csak 6-8 alkalommal kívánják a tejet.
Táplálás céljából éjszaka nem kell felébreszteni a csecsemőt, ha magától nem ébred fel. Ha mégis felsír, akkor az éjjeli szoptatásnak sose kerítsünk túl nagy feneket. Legjobb, ha félhomályban, csendben etetünk. Ilyenkor ne cseréljünk pelenkát, hacsak ez nem feltétlenül szükséges. Jó, ha a baba ágya közel van a miénkhez, így könnyen kivehetjük a kiságyból, és akár magunk mellé helyezhetjük az éjszakai szoptatáshoz. Ellenben, ha napközben szunyókál a baba, és 4 óra is eltelt már a legutóbbi szoptatás óta, akkor mindenképpen ébresszük fel és etessük meg a kicsit.
A kezdeti túltermelést követően elkezd beállni a kereslet-kínálat, ami a teltségérzet megszűnésével jár. Szoptatási szempontból talán a legkritikusabb időszak a baba születése utáni első 2 hét. Az újszülöttek megszületés után vesztenek a születési súlyukból, melyet az első 2 hétben vissza kell nyerniük.
Az első napokban túl a szülés okozta stresszen, a helyzetet sokszor nehezítheti az, hogy az édesanya és babája elkülönítve vannak, kórházi szabályokhoz kell alkalmazkodniuk. Az újszülöttet figyelve az anya korai éhségjeleket vehet észre, mint a kezek szájba vétele, száj nyalogatása, nyelv nyújtogatása, fej emelgetése, keresgélés. Érdemes az újszülöttet már az első éhségjelek megjelenésekor mellre tenni, ekkor még türelmesebb anya és baba is, könnyebb a megfelelő szopizási pozíciót felvenni, gyakorolni.
Fontos tudni, hogy ha sikerül ügyesen mellre tapadni az újszülöttnek, akkor a szoptatás egészségesen nem fájdalmas az anya számára. Az aktív szopizás jeleit is tudjuk a babán figyelni, el kell különíteni az apró, gyors, “nyammogó” mozgásokat, melyek az emlő stimulálására irányulnak, attól a lassabb, és intenzívebb mozgástól, ami valóban az anyatej nyelését jelzi. Szintén arra utaló jel lehet, hogy a baba elegendő tejhez jut, hogy szopizás közben ellazult testtartást vesz fel, tejcseppek jelennek meg a szája sarkában, a megfelelő ideig tartó, hatékony szopizás után elégedett, elengedi a mellet, és elalszik.
Szoptatás közben az anya észlelheti tej csepegését a másik mellből, a szoptatást kísérheti szomjúságérzet, kellemes, ellazult érzés és álmosság is. Egy szopizás lehet csak pár perces vagy akár tarthat hosszasan is, történhet egy mellből vagy igényelheti az újszülött mindkét mellet. Ha az édesanya azt tapasztalja, hogy újszülöttje nagyon hamar elalszik a szopizás közben, ezáltal aktív szopizás nem tud megvalósulni, akkor érdemes ébresztési technikákkal megpróbálni az újszülöttet szopizásra rávenni.
Bevált ébresztési technikák például, ha az újszülött arcát, nyakát ujjunkkal megsimogatjuk, vagy a gerinc melletti területet finoman dörzsöljük, talpakat vakarjuk. Ha ezek nem hatnak, akkor vegye le a mellről, pelenkázza át, büfiztesse, vagy öltöztesse át. Ennek hatására várható, hogy az újszülött felélénkül. Ebben az első ismerkedős, izgalmas időszakban is ideális esetben az igény szerinti szoptatás valósul meg, de átmenetileg szükség lehet rá, hogy - a baba jelzéseinek figyelembevételével - az anya irányítson.
Kiemelt jelentősége van a megfelelő tejbevitel megítélésében a vizeletes, illetve székletes pelenkák számának, illetve a baba megfelelő súlygyarapodásának.
A szoptatásnak ugyanis valójában kettős célja van: táplálkozás és a megnyugvás. Etetés során nem csak táplálékot adunk gyermekünknek, hanem nyugalmat és biztonságot is. A csecsemőben a szoptatás aktusa közben cserélődnek ki a baba kellemetlen érzései a kellemesen édes tej ízével.
Az igény szerinti szoptatás mellett megkerülhetetlen másik fogalom a kizárólagos szoptatásé. Ez azt jelenti, hogy a csecsemő nem kap cumit, cumisüveget, más szopni valót a mellen kívül, nem adnak neki vizet, teát. Az első hat hónapban az igény szerinti és a kizárólagos szoptatás többnyire, de nem feltétlenül, együtt jár.
Elképzelhető ugyanis, hogy a kisbaba valamiféle rendszerben, időre szopik, bár nem kap mellette cumit, cumisüveget, vizet, teát, vagyis a kizárólagosság érvényesül, de az igény szerintiség nem. Az is előfordulhat, hogy egy édesanya nem képes kizárólagosan szoptatni gyermekét, valamilyen anatómiai vagy hormonális okból nem tud elegendő tejet termelni. De a pótlás módját úgy választja meg, hogy szonda vagy SNS (Szoptanít) segítségével a mellen pótol, és a babája minden jelzésére reagál, mellre teszi a csemetét.
A szoptatások korlátozása akár számban, akár időben gátolhatja a tejtermelés mechanizmusainak működését. Ha a kisbaba igény szerint szophat, megfelelő mennyiségű visszajelzést tud adni a mellnek az igényelt tej mennyiségét illetően. Ha csak bizonyos időközönként kerül mellre, akkor nem biztos, hogy a tejtermelés követni tudja az igényeit.
Az igényemelések vagy növekedési ugrások állandó velejárói a korai időszaknak is: általában tíznapos, három-és hathetes, valamint három hónapos kor környékén jelenkeznek. Ilyenkor úgy tűnhet, hogy a babád folyton éhes, állandóan szopna és mintha nem lenne elég számára az anyatej. A növekedési ugrások általában néhány napig tartanak, ilyenkor valóban érdemes reagálni az átmenetileg megnövekedett szopási igényre. Az indokolatlan pótlás ebben az esetben is kedvezőtlenül hathat a tejtermelésre, ezért érdemes kerülni.
Az esti órákban úgy tűnhet, hogy kisbabád folyamatosan szopni szeretne, sír, nyűgös, sokkal többször szeretne mellen lenni, mint napközben. Ilyenkor sokakban megjelenik a kétely, hogy talán nincs elég tej, vagy nem elég tápláló. Természetes jelenség, hogy a babáknak estére megnő a szopási igénye és a tejtermelés alkalmazkodik ehhez: mennyiségre valóban kevesebb, viszont a zsírtartalom nagyobb a tej reggeli vagy napközbeni összetételéhez képest.
A kisbabát nem lehet elkényeztetni azzal, ha igény szerint szoptatjuk. Ez ugyanis annyit jelent csupán, hogy válaszolunk a szükségleteire. Az igény szerinti szoptatásnak fontos része a komforszopás. Ilyenkor a babád a megnyugvást, ellazulást keresi szoptatás alatt. Bár ilyenkor úgy tűnik, hogy nem “eszik”, azért néhány korty anyatejet ilyenkor is magához vesz, közben a szopómozgással a melleket is stimulálja. A komfortszopás tehát a babának megnyugvást biztosít és a tejtermelésre is jótékony hatással van.
Az igény szerinti szoptatás mellett ugyanis az anyatejjel táplált babák többsége gyorsan gyarapszik. Az anyatejes csecsemők esetében gyakran látunk szárnyaló súlygyarapodást, akár már 2-3 hónapos kor körül is megduplázhatják születési súlyukat. Ez mindenképpen nagy örömre ad okot, semmiképp sem javasolt emiatt korlátozni a bevitelt.
Ha egy csecsemő jól gyarapszik, súlya megfelelően növekszik, fejlődése az életkorának megfelelően halad, akkor eleget szopizik. A szoptatások gyakoriságának növelése pozitívan hat a tejtermelésre, érdemes lehet tehát több szoptatási alkalmat beiktatni. Fejéssel hasonlóan tejszaporító hatást lehet elérni, melynek segítésére ma már számos kézi és elektromos eszköz áll rendelkezésre. Lehet fejni akár szoptatás után vagy külön beiktatni két szoptatás között egy-egy fejést.
A lefejt anyatej odaadásához(?) jó módszer lehet a szoptanit készülék alkalmazása, mely amellett, hogy plusz anyatejet biztosít a baba számára, a szopizással további inger éri a melleket, és ezáltal növelheti a tejtermelést. Amennyiben a gyermekorvos úgy ítéli meg, hogy a csecsemőnek tápszeres pótlásra van szüksége, érdemes szoptatásbarát eszközöket használni (pl. kiskanalazás, pohárból itatás, vagy a fent nevezett szoptanit készülék).
Jegyezzük meg azt is, hogy a csecsemőt anyatejjel SOHA nem lehet túltáplálni. Ha a csecsemő nem szopja ki az összes tejet, a maradékot mindig ki kell fejni. A lefejt anyatejet el lehet tenni későbbi időkre, nagyon jó lesz majd pürék készítéséhez.
