Egy friss, szeptember 15-én életbe lépett minisztériumi rendelet értelmében Magyarországon kötelező lesz meghallgatni a magzat szívhangját az abortuszt kérő nőknek a beavatkozás elvégzése előtt. Ez az intézkedés szélsőségesen ellentétes reakciókat váltott ki a közbeszédben, és számos nőjogi, emberi jogi civil szervezet, valamint ellenzéki politikus „nőellenes” és „megalázó” szabályozásként ítélte el.
A szívhangrendelet háttere és a politikai reakciók
A kötelező szívhanghallgatás ötletét először Dúró Dóra, a Mi Hazánk Mozgalom alelnöke terjesztette az országgyűlés elé. Dúró az elmúlt napokban több médiafelületen is örömmel nyilatkozott a kormány lépéséről, és igyekezett adatokkal alátámasztani álláspontját.
Az orvostársadalom megosztottnak tűnik a kérdésben. Több szülész-nőgyógyász névtelenül fejezte ki aggályait az abortuszt kérő nőket „büntető” új szabályozás ellen, míg Benkovics Júlia szülész-nőgyógyász szerint semmilyen szakmai alapja nincsen az új intézkedésnek, az abortuszt választó nőkre viszont óriási pszichés terhet ró. A Magyar Orvosi Kamara viszont közleményben hangsúlyozta, hogy a szabályozást nem találják az orvosi etikai kódexszel szembe menőnek.
Kormánypárti politikusokon és véleményvezéreken kívül is vannak viszont, akik a szívhangrendeletet fontos előrelépésként ünneplik a terhességmegszakítások számának visszaszorításáért folytatott küzdelemben.
Észak-Macedónia példája - félrevezető adatok
Dúró Dóra az Észak-Macedóniában bevezetett rendszert hozta példaként arra, hogy a szívhang meghallgatása csökkenti az abortuszok számát. A Mi Hazánk parlamenti képviselője úgy tesz, mintha Észak-Macedóniában még mindig érvényes lenne a rendszer, amit Magyarországon épp bevezettek. Emellett ellenőrizhetetlen forrásból származó statisztikákkal érvel az abortuszok szigorúbb korlátozása mellett.
A 24.hu cikkében Dúró Dóra „egy észak-macedón képviselő a Budapesten megrendezett demográfiai konferencián ismertetett adatai” alapján állította, hogy „a balkáni országban 2013-ban vezették be” a kötelező szívhanghallgatást abortusz előtt, „és azon nőknek a 20 százaléka, akik meghallották a szívhangot, elállt a terhességmegszakítástól, és a gyermek vállalása mellett döntött.”
Spasovdan in Macedonia 1954 – History Reborn
A hivatkozott észak-macedón képviselőre, Vladimir Gjorchevre, a Budapesti Demográfiai Fórum 2015-ös programfüzetében bukkantunk rá. Gjorchev valóban szinte szóról szóra ugyanazt mondta el ezen a fórumon, mint amit Dúró Dóra tulajdonított neki. A képviselő arról az abortuszszabályozásról beszélt, amelyet 2013-ban vezetett be Nikola Gruevszki jobboldali kormánya, és valóban szigorúbban korlátozta a terhességmegszakítást.
Azt azonban Dúró nem említette meg, hogy azóta az abortuszszabályozás radikális változáson esett át Észak-Macedóniában: a korábbi, szigorúbb szabályozást 2019-ben Európa egyik legmegengedőbb abortusztörvénye váltotta fel. Az új jogszabály értelmében az abortuszt kérő nőknek már nem kötelező speciális, a magzat megtartását propagáló tanácsadáson részt venniük, és aztán 3 napot várni a beavatkozás előtt. Az abortusz az eddigi 10 hetes felső határ helyett már a terhesség 12. hetéig végrehajtható, nemi erőszakból vagy vérfertőzésből fogant terhesség, magzati rendellenesség, vagy az anya súlyos válsághelyzete esetén pedig a 22. hétre tolódik ez a határ. A nőknek már nem szükséges kórházi bizottságok előtt hivatalos iratokkal alátámasztani, ha szexuális bűncselekmény áldozataként van szükségük abortuszra. 2021 óta pedig az ország több nőgyógyászatán elérhető megoldás a gyógyszeres terhességmegszakítás. A magzati ultrahang megtekintése és a szívhang meghallgatása az abortusz előtti kötelező tanácsadás része volt a korábbi szabályozás szerint, ám a kötelező tanácsadás mára megszűnt.
Az abortuszok számának csökkenése Észak-Macedóniában
Vladimir Gjorchev 2015-ben azt állította, hogy az ultrahang vizsgálattal egybekötött kötelező tanácsadás hatására az abortuszra jelentkező nők 20 százaléka meggondolta magát. Ehhez az állításához azonban nem említett forrást a politikus.
Az észak-macedóniai Állami Statisztikai Hivatal nyilvántartása szerint 2013 és 2019 között, a szigorúbb abortuszszabályozás idején valóban csökkent az országban elvégzett terhességmegszakítások száma. Az abortuszok számának csökkenése azonban (akárcsak Magyarországon) Észak-Macedóniában is régebben kezdődött folyamat, már 1991 óta évről évre kevesebb terhességmegszakítást végeznek az országban. A visszaesés tehát aligha magyarázható kizárólag a Gruevszki-kormány által bevezetett szigorító intézkedésekkel.
Az abortuszok száma 100 terhességre vetítve Észak-Macedóniában:
| Év | Abortuszok száma (100 terhességre) |
|---|---|
| 2012 | 23 |
| 2013 | 21,5 |
| 2014 | 20,5 |
| 2015 | 19,9 |
| 2019 | 19,1 |
Dúró Dóra állításai és a statisztikák
Dúró Dóra a 24.hu-nak adott interjújában többször is „statisztikai adatokra” hivatkozva tett kijelentéseket az abortuszról, annak okairól és esetleges következményeiről. Például kijelentette, hogy „elenyésző - egy százalékra tehető - azoknak a száma, akik nemi erőszak útján megfogant gyermek miatt választják a terhességmegszakítást,” valamint hogy „az édesanyák 30-60 százaléka külső nyomásnak engedve végezteti el az abortuszt.”
Dúró Dóra nem adta meg a forrásokat állításaihoz, így csak azokat lehetett ellenőrizni, amelyekre vonatkozóan egyértelmű statisztikai adatok állnak rendelkezésre. Magyarországon a terhességmegszakítások okairól készülnek statisztikák. A KSH adatai szerint 2016-ban az összesen 30 439 elvégzett abortuszból mindössze 11 esetben indokolta a nő választását „kriminalitás.” (Az esetek elsöprő többségében, 96 százalékában a nő „válsághelyzete” volt a döntés oka.)
A valóban elenyészően kicsi szám hátterében azonban az is állhat, hogy az okot szolgáltató bűncselekmény megtörténtéről, illetve annak gyanújáról a nők a rendőrség igazolását kötelesek kérni. Márpedig kriminológiai alapvetés, hogy a szexuális bűncselekményekre „nagyfokú látencia” jellemző: a szexuális erőszak áldozatai szégyenükben, az áldozathibáztatástól vagy a megbélyegzéstől félve nagyon gyakran inkább nem beszélnek a velük történtekről, és inkább rendőrségi feljelentést sem tesznek. Arról, hogy az abortuszt választó nők saját akaratukból, vagy „külső nyomásra” jelentek meg az egészségügyi intézményekben, a magyar ellátórendszerben nem vezetnek statisztikát.