Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe. Az eljárást akkor alkalmazzák, amikor egyévnyi védekezés nélküli szexuális élet mellett (ilyenkor már meddőségről beszélünk) nem történik teherbeesés. Az inszeminációs beavatkozás a lombikprogramnál kisebb kockázatot jelent a házaspárok számára, ezért általában 6 sikertelen inszeminációt követően kerülhet sor lombikra. Minden olyan esetben inszeminációra van szükség, amelynél a petevezeték nincs elzáródva, de otthon valamiért mégsem sikerül a teherbeesés.
A női oldalt nézve ennek leggyakoribb oka a policisztás ovárium szindróma (PCOS), amelynél a gondot sokszor az okozza, hogy a nőknek vagy nem érik a tüszője, vagy ha érik, akkor lassan, nagyon hosszú ciklusokban. Ilyenkor egyrészt követhetetlen, mikor van a tüszőrepedés, másrészt az évi 4-5 menstruáció alatt - amely összevissza jelentkezik - nem lehet megmondani, mikor van esély a normál teherbeesésre. A női okok közül ki lehet emelni az endometriózist is, amely szintén akadálya lehet a spontán teherbeesésnek, kezelése pedig indokolt az inszeminációt megelőzően. Indokolt lehet az inszemináció akkor is, ha a spermával van valamilyen probléma.
A nők csak a ciklus egy rövid szakaszában megtermékenyíthetőek, ezért nem mindegy, hogy mikor végzik az inszeminációt. Ehhez meg kell érnie a tüszőnek, hiszen amíg ez nem történik meg, addig nem beszélhetünk megtermékenyíthetőségről. Amikor a tüsző megérik, kiszabadul belőle a petesejt, és bejut a petevezetékbe. A petesejt innentől kezdve megtermékenyíthető, élettartama pedig mindössze egy nap.
Az inszeminációhoz megfelelő spermára is szükség van, amely lehet ugyan gyengébb, mint normál szexuális érintkezés mellett történő megtermékenyítésnél, de túlzottan gyenge azért nem. A férjnek azon a napon kell spermát leadnia, amelyiken a megtermékenyíthetőség adott. A szelekció után - amely tulajdonképpen egyfajta dúsítás - a spermiumok tápoldatba kerülnek, amelyet katéter segítségével, a hüvelyen és a méhszájon át feljuttatják és befecskendezik a méhüregbe.
Maga az inszemináció alig tart tovább mint egy nőgyógyászati rákszűrés kenetlevétele, általában tehát nem hosszabb négy percnél. Azzal ugyanakkor számolni kell, hogy utána pihentetés következik, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a beavatkozást követően nem lehet felpattanni és távozni, hanem nagyjából 15 percet feküdni kell a vizsgálóágyon.
Az inszeminációt kivizsgálás előzi meg, amelynek során szükség van laborvizsgálatokra, a hormonstátusz meghatározására, a petevezetékek átjárhatóságának vizsgálatára, illetve annak meghatározására, hogy történik-e tüszőérés, és ha igen, mikor. Ennek érdekében általában ultrahangvizsgálatok sorát végzik el.
Ha a tüszőérést stimulálni kell, akkor gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Indokolt lehet gyógyszeres kezelés akkor is, amikor bármilyen egyéb probléma - például véralvadási zavar - áll fenn.
Az inszemináció veszélye a fertőzés lehetősége, illetve a ciklus előkészítése során alkalmazott hormonális kezelés veszélye. Az inszemináció nem okoz fájdalmat, csak minimális kellemetlenséggel járhat.
A tüszőérést stimuláló kezelést és az inszeminációt szülész-nőgyógyász szakorvos végezheti, akinek jártassága a meddőség kivizsgálásában és kezelésében elengedhetetlen. Más szakorvosra csak akkor van szükség, ha a mesterséges megtermékenyítés valamilyen spermaprobléma miatt történik. Spermaeltérések esetén andrológus bevonására van szükség.
Az inszemináció folyamata
Az inszeminációt a tüszőrepedés ideje körül kell elvégezni. Ennek érdekében szükséges a tüszőérés folyamatának ultrahang vizsgálattal vagy más, a kezelőorvos által előírt módon történő követése és a tüszőrepedés idejének meghatározása.
A kezelés napján a házas(élet)társnak ondómintát kell adnia. A mintaadás történhet a helyszínen, illetve a megfelelő előírások betartása mellett lehet otthonról hozott.
A laboratóriumi feldolgozást követően nőgyógyászati vizsgálatnak megfelelő helyzetben hüvelytükör segítségével látótérbe hozzuk a méhnyakat, majd vékony katétert vezetünk a méhnyakcsatornán keresztül a méhüregbe, és a feldolgozott spermamintát a méhüregbe fecskendezzük.
A pár férfitagja által frissen leadott spermiumváladékot előkészítés - preparálás - után fecskendezzük be egy vékony katéteren keresztül a méh üregébe. A beavatkozás fájdalmatlan és nem megterhelő, ezért ambuláns kezelési eljárás során történik.
A spermium származhat a pár férfitagjától, illetve ha nincs megfelelő minőségű spermium, akkor donor sperma anyagból is.
Az eljárás folyamata egyezik a klasszikus inszeminációval. Azon pároknál végezzük, akik férfitagjánál nincs felhasználható sperma anyag, illetve azon egyedülálló - gyermeket akaró - nőknél, akik a törvényi szabályozásnak megfelelnek.
A méhűrbe történő ondófelhelyezés során tisztított, koncentrált, célirányosan jól mozgó spermiumokat juttatunk a méh üregébe egy vékony katéter segítségével a tüszőrepedés időpontjában. Az eljárás teljesen fájdalommentes. Az eljárással a spermiumok útja a petesejtig jelentősen csökkenthető, ami bizonyos esetekben javítja a terhességi arányt. A spermiumokat semmilyen módon nem kezeljük, hanem egy „hosszútávfutásnak” megfeleltethető kiválasztási eljárással a laboratóriumban a leggyorsabban mozgó spermiumokat választjuk ki.
Közvetlenül a beavatkozás előtt steril fiziológiás sóoldattal öblítik át a hüvelyt, majd az előkészített spermiumokat katéteren keresztül juttatják be a méhüregbe.
Az inszeminációnak ritkán vannak mellékhatásai, mint például az alhasi görcsök. A hiperstimulációs szindróma - melynek oka, hogy túl sok tüsző kezd érni - szintén alhasi fájdalommal, puffadással, nehézlégzéssel járhat.
A beavatkozást követően minimum fél órán át vízszintesen kell feküdni, majd 2-3 hétig ajánlott kerülni az intenzív mozgást.
Szerencsés, ha a kezelést követő néhány óra múlva és az azt követő 2-3 napban együttlétek történnek. A kezelés után 2-3 napban jótékony hatással bír a női hormonokra a házasélet, ez ugyanis aktiválja az endogén hormonokat, ami elősegíti a beágyazódást.
Kinek ajánlott az inszemináció?
Meddőségről akkor beszélhetünk, ha a pár mindkét tagja 35 év alatti, és egy évig tartó védekezés nélküli próbálkozás után sem jön a várva várt fogantatás. Ekkor sem kell megijedni, hiszen a nem megfelelő életmódon át a stresszig számos tényező befolyásolhatja a teherbeesés esélyét.
Ha úgy érzik, minden praktikát bevetettek, és mégsem fogan meg a gyermek, ideje van orvosi segítséget kérni.
Az inszemináció akkor végezhető, ha egy év védekezés nélküli szexuális életnél nem történik teherbeesés, ennek oka pedig nem a petevezetékek elzáródása. (Ilyenkor ugyanis önmagában az inszemináció sem jelent megoldást, hanem lombikos beavatkozásra van szükség.
Az inszemináció akkor jöhet számításba, ha a pár női tagjánál legalább egy petevezető átjárható, és van tüszőérés. A férfi esetében minimum 5 millió hímivarsejtnek kell lennie egy milliliter ondóváladékban. A pár mindkét tagját szűrik a szexuálisan terjedő betegségekre is.
AID (Artificial Insemination by Donor): az inszemináció e módja akkor szükséges, ha a férjnél olyan körülmények állnak fenn, melyek miatt nem lehetséges a gyermeknemzés.
Az inszemináció olyan reprodukciós eljárás, mely jó hatásfokkal képes a spermium és a petesejt találkozását elősegíteni.
Az inszemináció az asszisztált reprodukciós eljárások közül a legegyszerűbb és legkíméletesebb módszer, ennek megfelelően mellékhatásokkal és szövődményekkel gyakorlatilag nem találkozunk.
Meddőségi kivizsgálás során, amennyiben nem találunk kóros spermaleletet, súlyos petevezető-betegséget (mindkét oldali lezártság) vagy kritikus hormonértékeket a nőtagnál, akkor az asszisztált reprodukciós beavatkozások közül a legkisebb megterhelésű eljárást ajánljuk fel a pácienseknek.
A folyamat során minimális hormonális petefészek stimulációval kezeljük a hölgypácienst, és a megfelelő ciklusnapokon ultrahanggal ellenőrizzük a petefészekben a domináns tüsző érését.
Az eljárás során a tüszőrepedés időszakában a szakorvos a méh üregébe juttatja az előválogatott és tápanyagokkal megerősített spermium állományt egy vékony inszeminációs katéteren keresztül.
Az inszemináció sikeréhez nagymértékben hozzájárul az előzetes kivizsgálás, a női ciklus és a spermiumállomány előkészítése. Fontos, hogy az eljárás csak abban az esetben alkalmazható, ha vizsgálataink segítségével meggyőződünk a szükséges élettani, biológiai feltételek meglétéről.
A női szervezet rendkívül bonyolult rendszer: számos tényező alakíthatja azt, hogy mikor készült fel a terhességre. Előfordulhat azonban, hogy ehhez némi segítségre van szükség. Az életvitel mellett szerepet játszanak a peteéréssel kapcsolatos zavarok, a rendszertelen ciklus, valamint a petevezetékek elzáródása vagy hegesedése. Csökkentik a spontán teherbeesés esélyét a különböző méhrendellenességek (pl. hátrahajló méh), az endometriózis és az életkor.
Ha az időzített együttlétek és az életmódváltás sem jár sikerrel, az inszemináció segíthet. Az inszemináció a mesterséges megtermékenyítés egyik módja. Az előkészített, megtisztított spermiumokat a méhbe fecskendezik katéter segítségével.
Nők esetében PCOS (egyik tünete a tüszőérés zavara) vagy az enyhe-közepes endometriózis fennállásakor segíthet az inszemináció. Jelentősége van még a spermiumok számának és minőségének: akkor jöhet szóba az inszemináció, ha a spermiumszám 5 millió feletti, a 20 millió számít ideálisnak. A jól mozgó spermiumok számottevően nagyobb sikert arathatnak befecskendezés után.
Az inszemináció félúton van a természetes fogantatás és a lombikeljárás között, így a szakorvosok nagy figyelmet fordítanak a test természetes folyamataira. Sok múlik a jól megválasztott időponton.
Az egy beavatkozásra számított sikerességi arány 15-20 százalék, hat beavatkozás alatt ez már 30-40 százalékra tehető. A petefészek gyógyszeres stimulálása miatt az ikerterhesség esélye megnő.
Ha létrejött a terhesség, a 9-10. nap körül vérvizsgálattal már kimutatható, ultrahanggal a 21-23. napon látható a petezsák.
Mikor nem szabad inszeminációt végezni?
Előfordulnak olyan helyzetek, amikor nem szabad vagy kifejezetten ellenjavallt az inszemináció elvégzése:
- a nemi szervek aktív gyulladásos folyamatai esetén;
- amennyiben a spermiumok száma kevesebb, mint 5 millió/ml vagy egyáltalán nincsenek mozgó vagy ép ivarsejtek;
- mindkét oldali petevezető lezárt;
- súlyos fokú endometriosis;
- súlyos fokú kismedencei összenövések;
- a méh üreget is deformáló vagy súlyos fokú myomás elváltozás esetén;
- húgycső, here vagy prostata gyulladás esetén;
- amennyiben nincs megfelelő tüszőérés és megfelelő méhnyálkahártya.
Az inszemináció során ritkán előfordulhatnak különböző szövődmények is, melyek azonban körültekintő kivizsgálással, a ciklus megfelelő beállításával és ellenőrzésével megelőzhetőek.
A terhesvitaminokat a próbálkozás előtt 3 hónappal érdemes elkezdeni szedni.
Lombikprogram | A petefészek előkészítése - 1. rész
Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe.
A beavatkozás idejét a női menstruációs ciklus első napjához igazítja az orvos, és a változásokat a nő kezelésének megfelelően nyomon követi.
A beavatkozás előtt kb. egy órával szükséges a megfelelő spermiummintát az előzetesen megkapott steril tárolóedényben a rendelőbe eljuttatni.
Egy szakember előkészíti a spermiumokat a beavatkozáshoz, egy speciális, tápanyagokat tartalmazó folyadékba helyezi, majd ú.n. inszeminációs katéterbe szívja fel azokat.
A beavatkozást követően kb. 15 percig javasolt a pihenés.
A menstruáció elmaradását követően 24-48 órával vérvétellel érdemes ellenőrizni a szervezetben a terhességi hormonszintet. A βHCG megjelenése mindenképpen biztató jel. A vérvizsgálatot két nap múlva megismételve, a βHCG érték emelkedése a sikeres inszeminációról ad tanubizonyságot.
Elmondható, hogy általában 6 inszeminációs kezelésből sikeres terhesség érhető el.
Az inszemináció és a lombik közötti fő különbség, hogy az inszemináció a testen belül történik, a lombikeljárásban viszont az ivarsejteket testen kívül egyesítik, majd beültetik.
Ez akkor jöhet szóba, ha mindkét petevezeték zárt, és semmi esély arra, hogy a peték maguktól találkozzanak a hímivarsejtekkel - magyarán, az inszemináció biztosan kudarccal végződne.
A lombikeljárás (IVF) - ilyenkor a megérett tüszőt szívják le a petefészkekből, a hüvelyen keresztül. A petesejteket tápoldatban tárolják, ahol optimális körülmények között történik a megtermékenyítés. A legéletképesebb embriókat ültetik be a méhbe (embriótranszfer).
Asszisztált hatching (AHA) - akkor nyújthat segítséget ez a módszer, ha a petesejt megtermékenyítése rendben zajlik, de az embrió képtelen áttörni saját védelmező burkát a beágyazódáshoz. Az eljárásban elősegítik a burokrepedést, így a gyarapodó embrió elő tud bújni, így esélyesebb a beágyazódás.
Petesejt, spermium, vagy embrió donáció - ha a pár egyik tagja nem alkalmas a saját embrió beültetésére, felmerülhet a donáció lehetősége. Míg spermához a spermabankokból névtelenül hozzá lehet jutni, addig a petesejt-donáció hazánkban egy rendkívül szigorúan szabályozott eljárás.
Ha természetes úton hosszú ideig tartó próbálkozás után sem köszönt be a vágyott állapot, akkor sem érdemes elkeserednie: minél hamarabb kezdik meg a mesterséges megtermékenyítés lépéseit, annál nagyobb az esély a gyermekáldásra.
A beágyazódás, és így a terhesség tényének kimutatása vérből, terhességi hormonszint meghatározással történik. Ez a legkorábban, és a legnagyobb biztonsággal igazolja a preaembrio(k) megtapadását a méhüregben, azaz a terhesség megfoganását. Már a visszaültetést követő 7-9 napon egyértelműen igazolható a várandósság ténye.
Az inszemináció olyan mesterséges megtermékenyítési módszer, amelynél a termékenységi időszakban mesterségesen juttatnak e célra előkészített spermiumokat a méhüregbe.
Az eljárás során minimális hormonális petefészek stimulációval kezeljük a hölgypácienst, és a megfelelő ciklusnapokon ultrahanggal ellenőrizzük a petefészekben a domináns tüsző érését.
A pár férfitagja által frissen leadott spermiumváladékot előkészítés - preparálás - után fecskendezzük be egy vékony katéteren keresztül a méh üregébe.
A beavatkozás fájdalmatlan és nem megterhelő, ezért ambuláns kezelési eljárás során történik.
Az eljárás sikerességi rátája 15-20%, mely kedvezőbb a spontán „otthoni” teherbeesési aránynál (10-15%).
Készült: 2016. Módosítás: 2022.
tags: #hormonszint #inszeminacio #elott