Kovács János, teheráni nagykövet, a magyar diplomácia egyik fontos szereplője maradt, azonban megbízatása már nem terjed ki Türkmenisztánra. Ezt a feladatot Szántó Péter taskenti nagykövet vette át. Ez a változás is jól mutatja, hogy a diplomáciai kinevezések és átrendeződések folyamatosan zajlanak, és nemzetközi események is befolyásolják. Az államfő, Áder János, számos döntést hozott már a nyáron, amelyek csak most kerültek nyilvánosságra.
Az új kinevezések között szerepelnek „rendkívüli és meghatalmazott nagykövetek” és „meghatalmazott miniszterek”, akik vélhetően speciális feladatokat kapnak, esetleg utazó nagykövetként tevékenykednek. Nem derül ki pontosan, hol képviselik a magyar érdekeket azok, akik az államfőtől „rendkívüli és meghatalmazott nagykövet” és „meghatalmazott miniszter” titulust kaptak.
Magyar nagyköveti kinevezések és felmentések
Számos változás történt a magyar nagyköveti posztokon:
- Schőberl Márton László, Hanzséros Andrea és Manno István is rendkívüli és meghatalmazott nagykövet lett.
- Kálmán Zoltán rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter lett.
- Vajda László nagyköveti posztot kapott, határozott időre, 2017. december 31-éig.
- Gyurcsík Iván nagykövetet felmentették a varsói nagykövetség vezetése alól, helyére Kovács Orsolya Zsuzsanna került.
- Dohában Elter István nagykövetet felmentették, a nagykövetség vezetését Fodor Barnabásra bízták.
- Horvát János nagykövetet felmentették a Panamai, Nicaraguai és Dominikai Köztársaságban való képviselet alól.
- Deák Miklós maradt Magyarország Santiago de Chile-i nagykövetségének vezetője, de a Perui Köztársaság képviseletével már nem kell foglalkoznia.
- Kaleta Gábort limai nagykövetnek nevezték ki.
- András László vezeti a pretoriai nagykövetséget, de megbízatása már nem terjed ki az Angolai Köztársaságra. Továbbra is ő képviseli az országot Szváziföldön, Mozambikban, Namíbiában, Zimbabwéban, Lesothóban, Botswanában, Zambiában, Mauritiuson és Madagaszkáron.
- Máthé László Eduárd rendkívüli és meghatalmazott nagykövet maradt. Ő vezeti a nairobi nagykövetséget és képviseli Magyarországot Ugandában, Tanzániában, Szomáliában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és a Seychelle Köztársaságban. Elvették tőle a Dzsibuti Köztársaságban való képviseletet, helyette megkapta a Ruandai Köztársaságot.
- Ternák Gábor abujai nagykövet maradt. A Benini Köztársaságban és a Kameruni Köztársaságban is ő képviseli az országot. A Togói Köztársaság és Burkina Faso elkerült tőle, helyette megkapta a Közép-afrikai Köztársaságot. Togót, Burkina Fasót, a Libériai Köztársaságot, Sierra Leonét az accrai nagykövet, Szabó András kapta.
Teherán és a venezuelai krízis: egy dacszövetség bukása
Az iráni vezetés számára a venezuelai chavista rezsim bukása nem egyszerűen egy szövetséges elvesztése a sakktáblán. Hogy megértsük a Teheránban uralkodó bénultságot, vissza kell nyúlnunk a kapcsolatok gyökeréig. Az Irán és Venezuela közötti tengely sosem a klasszikus diplomácia szabályai szerint működött. Ez egy dacszövetség volt, két páriaállam „vérszerződése”, amelyet a közös ellenség, a Washington elleni zsigeri gyűlölet cementezett össze még Hugo Chávez és Mahmud Ahmadinezsád idején.
Irán számára Venezuela volt az a kapu, amelyen keresztül kitörhetett a regionális elszigeteltségből. A teheráni stratégák évtizedekig ringatták magukat abban az illúzióban, hogy az úgynevezett „ellenállás tengelyét” képesek kinyújtani egészen az Egyesült Államok „hátsó udvaráig”. Venezuela volt a logisztikai bázis, a pénzmosoda és a politikai hangosbeszélő egyben. Amikor Maszúd Peszeskján elnök a közelmúltban még „igaz barátnak” nevezte a caracasi vezetést, nem udvariaskodott: a túlélésük zálogaként tekintettek egymásra.
Hiába próbálja a teheráni kommunikáció - és például Majidreza Hariri, az Irán-Kína Kereskedelmi Kamara feje - nyugtatni a kedélyeket azzal, hogy a pénzt már „kimenekítették”, a számok makacs dolgok. Az elmúlt húsz évben Irán dollármilliárdokat öntött a venezuelai feneketlen kútba. Emlékezzünk csak a 2007-es, nagy csinnadrattával beharangozott Venirauto autógyárra, ami sosem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a fantomlakóparkokra, vagy a legutóbbi, 2022-es kétségbeesett kísérletre az El Palito finomító felélesztésére.
A helyzetet tragikomikussá teszi a jogi realitás. Venezuela államadóssága valahol 150 és 170 milliárd dollár között mozog, a hitelezők sora pedig a Wall Street-i befektetési alapoktól a Citgo-ügy károsultjaiig terjed.
Trump Claims Military Dominance In Iran And Venezuela | West Asia War | N18G
A titkosszolgálati „fekete doboz” kinyílása és a pánik Teheránban
Ám van valami, ami miatt a Forradalmi Gárda tábornokai most valószínűleg rosszabbul alszanak, mint a jegybankárok: ez pedig a titkosszolgálati „fekete doboz” kinyílása. Venezuela évtizedekig a tökéletes „safe haven”, a biztonságos menedék volt az iráni ügynökök és a Hezbollah-műveletekben közreműködők számára. Ez felér egy rémálommal. Gondoljunk bele: éveken át osztogattak venezuelai útleveleket közel-keleti ügynököknek, akik így szabadon mozoghattak a világban. Működtek a pénzmosóhálózatok, zajlott az iráni drónok (Mohajer, Sahed) összeszerelése a dzsungel mélyén.
Ha ezek az akták megnyílnak, az nem csak a dél-amerikai hálózat végét jelenti. Nem csoda, hogy Teheránban a reakció a tagadás és a pánik furcsa elegye. A rezsim retteg a dominóhatástól. Azt látják, hogy egy gazdaságilag megroppant, elszigetelt rendszer milyen gyorsan képes összeomlani külső nyomásra.
Ezért kapcsolt a propaganda gépezete is csúcsfokozatra: a pénteki imák szónokai és a parlamenti héják most kétségbeesetten próbálják összemosni a venezuelai ellenzéket saját belső ellenségeikkel. Azt sulykolják, hogy ami Caracasban történik, az nem népfelkelés, hanem „idegen megszállás”, és hogy María Corina Machado valójában ugyanabból a kottából játszik, mint az iráni ellenzék. Miközben Abbász Aragcsi külügyminiszter a nemzetközi jogra hivatkozva tiltakozik, szavai visszhangtalanul halnak el. A „többpólusú világrend” iráni álma Latin-Amerikában szertefoszlott. A perzsa állam visszaszorult a saját régiójába, magányosabban, mint valaha, és kénytelen szembenézni a ténnyel: a dollármilliárdok és az ideológiai testvériség nem volt elég ahhoz, hogy megmentsenek egy bukásra ítélt rendszert a geopolitika viharában.
Kovács János, a karmester
Fontos megemlíteni, hogy Kovács János nemcsak a diplomáciában jeleskedett, hanem a zenei világban is jelentős alak. 1951-ben született Budapesten, 1973-ban végezte el a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát, Kórodi András növendékeként. A karmesteri diploma megszerzése után rögtön korrepetitori állást kapott a Magyar Állami Operaházban, 1976-tól karmesterként szerződtették. 1978-1980 között három nyáron át a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenei asszisztense volt. 1987-1990 között a Magyar Állami Operaház első karmestere volt.
Rendszeresen fellép valamennyi jelentős magyar zenekar koncertkarmestereként. Első vendégkarmestere volt a Szlovén Filharmonikusoknak, 1992 óta a Tokiói Filharmonikusok állandó vendégkarmestere, 1998 óta első vendégkarmestere. Számos európai városban fellépett vendégkarmesterként, az Operaház társulatával Berlinben és Londonban, a Nemzeti Filharmonikusokkal többek között Németországban és Brazíliában turnézott. 2007 őszétől a Magyar Állami Operaház első karmestere. János Kovács 2001 óta a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának első vendégkarmestere, és 2003-ban, valamint 2006-2007-ben a Magyar Állami Operaház zenei igazgatója volt. Számos felvétellel járult hozzá a Hungaroton, Naxos, RCA Red Seal és Delta kiadványokhoz.
