A tavasz egyik első zöldsége a hónapos retek, ami fontos vitaminforrás tavasszal. A zöldségek közül legelőször a kis piros hónapos retek mosolyog rá a reggelizőkre. A retekgumó - amit fogyasztunk - a szár megvastagodott, félig földalatti része. Színe általában egyszínű rózsás-piros vagy ennek egy árnyalata. Nagyon gusztusos és kedvelt a kétszínű, felül piros, alul fehér változat is. Alakja lehet szabályos gömb vagy annak lapított-nyújtott formája, illetve rövidebb-hosszabb hengeres is. A hónapos retek levelei karéjosak, kissé durva szövetűek, de fiatalon ugyancsak felhasználhatóak salátaként.
A hónapos retek a kevés zöldségféle közé tartozik, amelyet hagyományosan csak nyersen fogyasztunk. Csípős, borsos íze leginkább a friss, szabadfölben termett retekgumónak van, ami több kéntartalmú illóolajat és C-vitamint is tartalmaz. Számos gyógyító hatással rendelkezik: illóolaja antibiotikus, nyákoldó hatásával köhögés, rekedtség, megfázásos betegségek, légúti betegségek gyógyítója. Zamata leginkább akkor érvényesül, ha hajszálvékonyra szeleteljük!
A hónapos retek rövid tenyészideje és hidegtűrése miatt a fóliás termesztés egyik fontos növénye. Nem elhanyagolható szempont, hogy az egyik legkorábbi tavaszi pénzbevételi forrása a fejét fóliázásra adó gazdának. A fóliák lehetnek fűthetők és fűtés nélküliek.
A hónapos retek fényigényes, az árnyékot nem tűri. A gumó növekedése idején a növény hőmérsékletigénye a napszak és a borultság függvénye. Nappal teljes fényben 18-20°C-ot, éjjel és borult időben pedig 6-8°C-ot kíván. Vízigénye nagy, fejlődése során változó. A csírázáskor sok vízre van szüksége. Kelés után kisebb, később, a gumóképződés idején nagyobb a vízigénye.
Itt jegyzem meg, hogy a többéves fóliapalástok megjelenése óta gyakran darabos a retek kelése. Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy a télen is a vázon tartott fólia alatt a talajt nem töltötték fel kellően vízzel, és az előző évi főnövény sorközeinek szárazabb talajában a retekmag lassabban kel ki és vontatottan fejlődik.
Talajelőkészítés és tápanyagellátás
Tápanyagpótlásra szerves és műtrágyákat használunk. Szerves trágyából 10-15 kg-t, műtrágyából közepes tápanyagellátottság esetén 1,5 dkg ammóniumnitrátot, 1 dkg szuperfoszfátot, 2 dkg kénsavas kálit szórjunk ki négyzetméterenként. A szerves trágyát, a foszfor és a kálium felét alaptrágyaként, a műtrágyák másik felét és a nitrogént indítótrágyaként adjuk. A retek érzékeny a klórra! Szükség esetén érdemes fejtrágyázni (0,3% Fertikare 3). A folyamatos nitrogénellátás elősegíti a gumók lendületes fejlődését, ám a szedést megelőző 1-2 hétben adott nagyobb adagú nitrogén erős gumórepedést okozhat.
A talajművelés mélysége közepes, 5-20 cm. A talajelőkészítés ideje az ősz. A művelési mód sík, de lehet ágyásos is.
A retek sokszínűsége és termesztési lehetőségei
A retek egy sokféle méretben, színben és típusban létező zöldség, lehet gömb alakú vagy hosszúkás, és szivárvány számos színében pompázhat: zöld, fehér, rózsaszín, piros, lila vagy akár sárga. Legismertebb fajtája a hónapos retek, amely fűszeres ízű és ropogós, lédús állagú.
A retek szívós, nagyon könnyen termeszthető gyökérzöldség, amelyet egy vegetációs időszakon belül többször is lehet ültetni. A retekmagokat tavasszal és ősszel is lehet ültetni, de a termesztést a nyári hőség időszakában ideiglenesen szüneteltetni kell, mert a hőmérséklet ilyenkor általában túl meleg a növény fejlődéséhez, a forró hőmérséklet miatt ugyanis a gyökere megcsavarodhat, ami miatt lényegében fogyasztásra alkalmatlanná válik.
A retket napos helyre ültessük, mert túl árnyékos helyre telepítjük őket - vagy akár oda, ahol idővel a szomszédos növények árnyékolják be őket -, akkor minden energiájukat a nagyobb levelek növesztésére fogják fordítani ahelyett, hogy a gyökerük fejlődésén lenne a hangsúly. A talaj legyen szerves-anyagokban gazdag, jól vízelvezetésű, enyhén savas vagy semleges pH értékű, de legyen tömött. Ültetés előtt ássuk fel az ágyást és távolítsuk el belőle a köveket és talajrögöket. Ha a talaj agyagosabb, keverjünk hozzá egy kis homokot a fellazításához és a jobb vízelvezetéshez. Az ültetést hároméves vetésforgó szerint tervezzük, tehát csak minden harmadik évben telepítsük ugyanarra a helyre a retket.
A retek ládában is termeszthető. Ügyeljünk rá, hogy a láda, amibe a retket termeszteni szeretnénk, legalább 14 centiméter mélységű legyen. A növényeket kerek cserepekbe koncentrikus körökben is ültethetjük.
Tavaszi és őszi vetés
Tavaszi vetés esetén 4-6 héttel az utolsó fagy várható ideje előtt kell elvetni a retekmagokat, vagyis körülbelül március középső két hetében. A magokat mintegy 1-2 centiméter mélyre és egymástól körülbelül 2-3 centiméterre vessük el. Az egyes sorok között legalább 30 centiméternyi távolságot hagyjunk.
Tervezhetünk őszi ültetést is. Ehhez a retekmagokat késő nyáron vagy kora ősszel kell elültetnünk, és még így is betakaríthatjuk őket a hideg idő beállta előtt. A retekmagok meglehetősen hosszan eltarthatók, így ne féljünk az akár ötéves retekmagok elültetésétől.
Ápolás és betakarítás
A retkeket egyhetes korukban ritkítsuk meg annyira, hogy körülbelül 5 centiméterenként maradjon meg egy-egy növény. Ha zsúfoltak a növények, akkor nem nőnek jól.
A rendszeres, egyenletes öntözés kulcsfontosságú. Tartsuk a talajt mindig nedvesen, de ne legyen túl vizes. A csepegtető öntözőrendszer remek módszer ennek elérésére.
A retek meglehetősen gyorsan eléri a betakarításra kész érettséget, ami néhány fajta esetében akár már három héttel az ültetés után bekövetkezhet, de átlagosan 3-5 hét a beérési idő. A legtöbb fajta esetében akkor végezzük el a betakarítást, amikor a gyökerek átmérője körülbelül 2,5 centiméter a talaj felszínén. Húzzuk ki az egyiket, és ellenőrizzük le, mielőtt betakarítanánk a többi növényt is. Betakarítás után vágjuk le a növény tetejét és a vékony gyökér végét, mossuk meg a retket és alaposan szárítsuk is meg. Ezután tárolhatjuk őket műanyag zacskóban a hűtőszekrényben.
A retek tárolása (a legjobb módja annak, hogy frissek és ropogósak maradjanak)
A retek egészségügyi előnyei
A retek talán nem a legnépszerűbb kerti zöldség, azonban az egyik legegészségesebb. Ezek gyökérzöldségek tele vannak tápanyagokkal. A C-vitamin kulcsfontosságú szerepet játszik az egészséges bőrt és az ereket támogató kollagéntermelésben is. A keresztesvirágú zöldségek - mint amilyen például a retek - fogyasztása elősegítheti a rák megelőzését, mivel ezek a zöldségek olyan vegyületeket tartalmaznak, amelyek vízzel kombinálva izotiocianátokra bomlanak. Napi néhány retek elfogyasztása elősegíti a napi rostbeviteli mennyiség elérését is. A rost segít megelőzni a székrekedést azáltal, hogy megköti a salakanyagot és ezáltal segíti annak áthaladását a belekben.
Őszi és téli retekfajták
Kiválóan tárolható, a kisebb fagyokat károsodás nélkül elviseli, és jól beilleszthető a zöldséges vetésforgókba másodnövényként. Retektermesztésünkre és -fogyasztásunkra az időszakosság és a szezonjelleg jellemző. Keveset eszünk, és a fogyasztás jelentős része is egy szűk, mindössze néhány hetes tavaszi időszakra korlátozódik, az év többi hónapjában a termelés és a kereslet minimális.
A nálunk népszerű, piros gumójú, közel gömb alakú hónapos retek a nyári hosszú nappalok és a nagy meleg hatására gyorsan magszárba megy, ezért termesztése nem lehetséges, csak kora tavasszal és ősszel, augusztus közepétől. Július végén, augusztus elején viszont vethetők az őszi-téli fajták, amelyek lényegesen nagyobb gumót fejlesztenek, tenyészidejük is hosszabb, kb. hatvan-száz nap.
Ezek a fajták nemcsak tömegükben és színükben, de botanikailag is különböznek a tavasszal termelt hónapos retketől - míg azok gazdasági értelemben vett termése szárgumó, addig az őszi-téli retkek termésének kialakulásában a gyökér is részt vesz. Az őszi-téli retkek, vagy ahogy még nevezik őket, tárolási retkek élelmezési (táplálkozási) jelentősége és értéke - szemben a hónapos retekével - elsősorban kiváló tárolhatóságukban van, ami lehetővé teszi az egész téli fogyasztásukat. Pincékben és vermekben a sárgarépához, a petrezselyemgyökérhez vagy a zellerhez és céklához hasonlóan könnyen eltarthatók, a téli hónapok szegényes zöldségfogyasztása általuk javítható. Vitamintartalmuk nem jelentős, csak „C” vitaminból tartalmaznak közepesnek mondható mennyiséget (20-50 mg/100 gramm). Ennél jelentősebb az ásványisó-tartalmuk, mindenekelőtt káliumban gazdagok.
Rövid tenyészidejükből adódóan jól beilleszthetők a zöldséges vetésforgókba másodnövényként, tekintettel arra, hogy csak július végétől vethetők.
A tárolási retkek termesztése
Termesztésük elsősorban a középkötött és a lazaszerkezetű talajokon lehetséges, a kötöttebb talajokon tapasztalatok szerint csípősek lesznek, és hamarabb megfásodnak, pudvásodnak. Az ún. japán retkek esetében - ezek hosszúak, fehér színűek, hasonlítanak a jégcsapretkekre, csak azoknál lényegesen nagyobbak, hosszabbak - nagyon fontos a mély talajművelés, ellenkező esetben a termések deformáltak, elágazók lesznek.
A vetés előtt nem igényelnek szervestrágyázást, de egy alapos ásás - talajforgatás - mindenképpen ajánlott. Nem tűrik az árnyékot és a félárnyékot, ezért szőlősorokba vagy gyümölcsfák alá ne vessük! Ilyen helyen megnyúlnak, nagy levelet és apróbb gumókat képeznek. A hőmérséklettel szemben különösebben nem igényesek. 13-15 0C körüli hőmérséklet számukra az optimális, így az őszi hűvösebb éjszakák sem okozhatnak gondot termesztésükben. A kisebb fagyokat károsodás nélkül elviselik.
Tápanyagigényük közepes, káliumból igényelnek más zöldségfajokhoz képest többet. Noha nem nagy a tápanyagigényük, de a rövid tenyészidő miatt a tápanyag-hasznosításuk intenzív, ezért a makro- és mikroelemeknek könnyen felvehető formában kell lenniük. Mikroelemek közül a bór hiányára érzékenyebbek.
Vízigényük változó, a tenyészidő elején zöldtömegükhöz képest több vizet vesznek fel a talajból, ennek ellenére vízfogyasztásuk a gumóképzés idején a nagyobb (egységnyi tömegre jutó vízfelvétel ugyan kisebb, de a terméstömeg lényegesen nagyobb). A kései esőzések vagy a betakarítás előtti öntözés a tárolhatóságukat nagymértékben rontja.
Az őszi és téli retkek típusai
A fajtákat alapvetően négy csoportba sorolhatjuk. A megkülönböztetés alapja a tenyészidő hossza, alakjuk, termésnagyságuk, hús- és héjszínük, továbbá tárolhatóságuk és ízük.
Őszi retkek
Alakjuk többnyire hengeresedő (orsó), kúp vagy megnyúlt gömb, színük sárga, enyhén barna vagy fehér - az utóbbiak keresettebbek. Csípős íz nem kívánatos. Tenyészidejük 70-100 nap. Héjuk valamivel vékonyabb, mint a téli fajtáké. Termésük tömege eléri a 300-400 grammot.
Téli retkek
Többnyire gömb alakúak, vastag héjúak, jól tárolhatók. Ízük gyakran csípős. Tenyészidejük 100-120 nap, de ennél vannak hosszabb tenyészidejű fajták is. Termésük tömege 220-300 gramm. Elterjedt fajta az Erfurti kerek fekete.
Japán retkek
Tenyészidejük 50-70 nap. Jégcsap vagy hengeres alakúak, színük fehér. Hosszúságuk 20-25 cm-től 50-60 cm-ig terjed. Nem pudvásodnak és nem fásodnak, közepesen tárolhatók.
Kínai retek
Kellemes ízű, óriási termést (0,3-0,5 kg, azaz 10-25 cm-es átmérő) fejlesztő, igen lédús, kevésbé tárolható, de zsengeségüket sokáig megtartó fajták. Alakjuk lehet hengeres és gömb. Külső színük hófehér, élénkvörös, de létezik tarka, cirmos változat is. Tekintettel nagy lombozatukra, nagyobb tenyészterületre vessük.
Vetési és gondozási útmutató őszi retkekhez
Az őszi-téli fajtákat augusztus elején-közepén, a rövid tenyészidejűeket szeptember elején lehet vetni, így október végére, a nagyobb fagyok beállta előtt már felszedhetők. Tekintettel arra, hogy nemcsak nagy gumót, de jelentős lombozatot is fejlesztenek, széles sorokba (35-40 cm) és nagy tőtávolságra vessük (kb. 10-15 cm), vagy sűrűbb vetés esetén a kelés után egyeljük. A vetésmélység 2-2,5 cm legyen.
A kínai fajtákat még nagyobb tenyészterületre, 60-70 cm x 15-25 cm-re vessük.
Száraz augusztusi időjárás miatt a vetést követően gyakran, kis vízadagokkal kell öntözni, később - főleg a japán retket - ritkábban, de nagyobb vízadagban részesítsük. A legtöbb munkát az ápolás során - a tenyészidő elején - a gyomlálás és a kapálás jelenti. Miután a 4-5. lomblevél is kifejlődött, két alkalommal, kb. 2-3 hetes különbséggel, vízben jól oldódó műtrágyával szórjuk meg, azaz alkalmanként 5g/m2 nitrogén (N) és 10 g/m2 kálium (K2O) hatóanyagnak megfelelő készítménnyel.
| Fajtatípus | Tenyészidő (nap) | Alak | Szín | Tárolhatóság | Jellemzők |
|---|---|---|---|---|---|
| Őszi | 70-100 | Hengeresedő, kúp, megnyúlt gömb | Sárga, barna, fehér | Közepes | Vékony héj, 300-400g tömeg |
| Téli | 100-120+ | Gömb | Változó (pl. fekete) | Jó | Vastag héj, 220-300g tömeg, gyakran csípős |
| Japán | 50-70 | Jégcsap, hengeres | Fehér | Közepes | Nem pudvásodik, nem fásodik, 20-60 cm hosszú |
| Kínai | Változó | Hengeres, gömb | Fehér, piros, tarka | Kevésbé jó | Nagy termés (0,3-0,5 kg), lédús |
Fogyasztás tekintetében a retekhez sorolják a vajrépát (Brassica napus var. rapifera Metzg.) - tekintettel arra, hogy alakban hasonló az őszi fajtatípusokhoz -, de botanikailag másik nemzettséghez tartozik. Nálunk leginkább a fehér, gömb, lapított gömb alakú változatát keresik. Termesztése megegyezik az őszi retekével, tenyészideje kb. 100 nap. 45 cm-es sortávolságra és 15-20 cm-es tőtávolságra vetik, illetve egyelik. Környezeti igénye hasonló, mint az őszi reteké.
A friss, roppanós hónapos retek a kora tavaszi szezon sztárja, ám ritkán gondolunk rá az őszi időszak jellemző zöldségeként. A retek termesztése hűvösebb évszakot feltételez. Már 2-3 fokon csírázásnak indul, így márciustól vethetjük szabad ég alá a magokat, és a sziklevelek megjelenését követően 1-2 hónap múlva fogyaszthatjuk is az ízletes terméseket. A klasszikus piros, gömb alakú gumó ezért az első kora tavaszi primőrzöldségünk, melynek a húsvéti asztalon is biztos helye van. A retekhez hasonló egynyári zöldségeink a spenót, a rukkola és a saláta, melyek nyáron hasonlóképp magszárba szökkennek, így kiskerti nevelésükről ebben az évszakban le kell mondanunk. Cserébe ősszel újfent ideális a környezet a növekedéshez, ehhez júliusban vagy augusztusban kell elvetnünk a magokat! Ha nyáron veteményezünk, ne feledkezzünk meg a rendszeres öntözésről száraz, meleg időben! A föld ilyenkor gyorsabban kiszárad, így a növény is több vizet igényel. Ennek hiányában a gumók pudvásodhatnak, túlzott öntözés hatására viszont megrepedhetnek. Másodvetéskor ügyeljünk arra, hogy a retket ne ültessük káposztafélék helyére, mert ezzel a jellemző kártevők esélyét növeljük. Társíthatjuk fejes salátával és spenóttal, és vethetjük ezek után.
A hónapos retek házi kertben könnyen tartható zöldségféle. Kis területen is nagy hozammal kecsegtet, rövid tenyészideje miatt a türelmetlen hobbikertészek számára kifejezetten ajánlott. Tapasztalataim szerint a hónapos retek másodvetésben még hálásabb konyhakerti növényünk, mint tavaszi veteményként. Már nem kell tartanunk a gyors szárba szökkenéstől, a levelek kisebbek, zsengébbek maradnak, ugyanakkor a fiatal növénykék igen látványosan cseperednek, és ízletes gumókat nevelnek. A klasszikus hónapos retken kívül számtalan őszi-téli termesztésre alkalmas, jól tárolható retekfajta létezik. Ezek jellemzően hosszabb (70-120 napos) tenyészidejű, nagyobb testű gyökérzöldségek, melyek magvetésének ideje augusztus elején érkezik el, így az első fagyokig betakaríthatók. Ismertebb változatai a müncheni sörretek és az erfurti fekete, utóbbi a tárolást is kiválóan viseli. Kis rásegítéssel a hónapos retek is „teleltethető”. Magaságyásban a kifejlett gumó az enyhébb teleket is átvészelheti, ebben az esetben szeptemberben veteményezünk. Ha szívesen kísérleteznénk vele, az ágyást letakarhatjuk üveggel vagy fóliával, és érdemes mulcsolnunk a növény körül a talajt.
A mikrozöldek, más néven mikrozöldségek, illetve mikrosaláták ehető fiatal növényi hajtások. Lényegében a hétköznapi zöldségek tartoznak ide, mint amilyen a borsó, a káposztafélék, a retek és a fűszernövények. A hónapos retkek közül is sokféléből válogathatunk. A hobbikertben legnépszerűbb fajtái a piros, szabályos gömb alakú saxa, a korai legjobb retek vagy az óriás vajretek, a hosszúkás francia reggeli, de találhatunk színes retekfajtákat vegyítő, igen dekoratív eredményt hozó magkeveréket is. A reteknek a gumóján kívül a levele is fogyasztható, télen pedig az ablakpárkányon nevelt retekmikrozöld nyújthat kárpótlást a hiányzó ízekért. A retek valójában ásványi sókban gazdag szuperélelmiszer, mely bármikor kéznél lehet egészségünk védelmében a nyirkos, őszi időben, és segíthet feltölteni szervezetünket a téli időszakra.
A nálunk népszerű, piros gumójú, majdnem gömb alakú hónapos retek a nyári hosszú nappalok és a nagy meleg hatására gyorsan magszárba megy, ezért termesztése nyáron nem lehetséges. Vetését, ahogy tavasszal is, csak sekélyen szabad végezni, oka, hogy a mélyre vetett retek nem gömb alakú termést fejleszt, amit a piac elvár, hanem megnyúltat. A sekélyen (1,5-2 cm-re) vetett mag azonban nyáron - szemben a tavaszi vetéssel - gyorsan kiszárad. Nehéz a retket termeszteni, a vizet úgy szabályozni, hogy átmenetileg se száradjon ki a talaj - ami a pudvásodást okozhatja -, de sok vizet se kapjon, mert gyorsan kireped. Ebben az időszakban tápanyagot is sokat vesz fel. A nitrogéntől „hízik”, a káliumtól és a magnéziumtól színesedik. Az egyoldalú nitrogéntrágyázás hatására vizenyőssé, üvegessé válik a termése, ilyen állapotban szállíthatatlan, gyorsan fonnyad, ahogy ez a fenti képen is látható.
Az őszi-téli, valamint a kora tavaszi időszakban egyik kedvelt zöldségfélénk a retek. A retekfélék ízét a bennük levő kéntartalmú vegyületek, a mustárolaj-glikozidok adják. Bár ezek - főként éhgyomorra fogyasztva - gyomorbántalmakat okozhatnak, összességében a retket az egészségre kifejezetten kedvező hatású zöldségfélék közé sorolják.
Hónapos retek ősszel
A tavasszal szívesen fogyasztott apró, piros gumójú hónapos retek a nyári hosszú nappalok és a nagy meleg hatására gyorsan magszárba megy, ezért termesztése nyáron nem lehetséges. Ugyanakkor a nyár végéhez közeledve, ősz elején már ismét vethető, magszár képződésével nem kell számolni. Vetését, ahogyan tavasszal is, csak sekélyen szabad végezni, mivel ha mélyre vetjük, a retek nem gömb alakú termést fejleszt, hanem megnyúltat. A sekélyen (1,5-2 cm-re) vetett mag azonban nyáron - a tavaszi vetéssel ellentétben - gyorsan kiszáradhat, ezért az elvetett magokat a csírázásig fóliával lehet takarni, ami biztosan megtartja a talaj nedvességét.
Japánretek (jégcsapretek)
A japánretek tenyészideje 50-70 nap. Jégcsap vagy hengeres alakú, színe fehér. Hosszúsága 20-25 cm-től 50-60 cm-ig terjed. Nem pudvásodik és nem fásodik, közepesen tárolható. A japán retek őszi termesztését úgy kell terveznünk, hogy keléskor és az azt követő első hónapban nem mehet hosszabb időre 15 °C alá a hőmérséklet, emellett arra is figyeljünk, hogy bár a levelek kisebb fagyokat elbírnak, de a gyökerek növekedéséhez minimum 10 °C szükséges. A jégcsapretek szervestrágyázást nem igényel, de termesztésénél fontos a mély talajművelés, ellenkező esetben a termésünk deformált lesz. A jégcsapreteknél bakhátas termesztést alkalmazunk, a bakhátakon általában ikersoros elrendezést alakítunk ki, melyben a sor- és tőtávolság a répatesttől függően 30-40 x 10-25 cm. A hőmérséklettel szemben nem igényes, a kisebb fagyokat károsodás nélkül elviseli, a 13 °C körüli hőmérséklet mondható számára ideálisnak. Vízigénye változó; a tenyészidő elején tömegéhez képest több vizet hasznosít, mint a tenyészidő második felében.
Fekete retek
A fekete retek nagyon sokrétűen felhasználható fajta. Mérsékelt fogyasztása kedvezően hat az emésztési zavarok megszüntetésére, és étvágygerjesztőnek is ajánlott.
Fehér gömbölyű téli retek
Nagyon mutatós retekfajta, szép, fehér húsa igen ízletes, beltartalmi értéke nagyon magas.
Az őszi-téli fajtákat legkorábban július végén, de inkább augusztus elején-közepén szoktuk vetni, így október végére, a nagyobb fagyok beállta előtt már betakaríthatók. Tenyészterület-igényük lényegesen nagyobb, mint a hónapos fajtáké: a sortávolság 35-40 cm, a tőtávolság 10-15 cm, a vetésmélység 2-2,5 cm. Száraz augusztusi időjárás esetén a vetést követően gyakran, kis vízadagokkal öntözzük, később nagyobb adagot, 20-30 mm-t (négyzetméterenként 20-30 litert) is alkalmazhatunk. A tenyészidő elején, amikor még nem takarja a talajt a lombozat, gyakran kell gyomlálni, kapálni. Felszedésük ásóval történik.
Piaci lehetőségek
Összességében elmondható, hogy az ősz folyamán a legkeresettebb a jégcsapretek, valamint a fekete retek. Vannak próbálkozások a hónapos retek őszi termesztésével, de az ára alacsonyabb a kora tavasszal termesztett hónapos retekénél.
Aki már alig várja, hogy a magot vethessen a kertjébe, az vessen hónapos retket, ami a legkorábbi primőr zöldségfélénk. Akinek fűtetlen fóliája vagy kis üvegháza van, az február közepén vesse el a retekmagot. Szabadföldbe február végén, március elején vethető, amikor a fagy kienged és a talaj már kicsit szikkadt, pirult. A hónapos retek rövid, alig 2 hónapos (55-60 nap) tenyészidejű zöldségféle szabadföldön és hajtatásban is jól beilleszthető a főnövényként termesztett paprika, paradicsom vagy uborka elé.
A hónapos retek nem túl igényes növény. Jól tűri a hideget, magja már 2-3 oC-kon csirázásnak indul. A fejlődéséhez szükséges optimális hőmérséklet 13 oC, ami a fényviszonyoktól függően 10 és 18 oC között változik. Nagy hiba, ha túl melegen tartjuk a retket! Hajtatásban a nagy meleg hatására erőteljesebb a lombképződés, amit a gumótermések sínylenek meg. Az intenzíven fejlődő levelek sokakat megtévesztenek és melegen tartják a retket. Elmondtuk, hogy a retek nem túl igényes növény, a fény hiányára azonban érzékeny. Korai retket gyorsan melegedő, laza szerkezetű homoktalajon lehet eredményesen termeszteni. A gyorsabb és egyszerűbb, de egyenetlen termésminőséget adó szórt vetés helyett a több figyelmet igénylő négyzetes vetést javasoljuk. Hajtatásban kicsit sűrűbbre (8x8 vagy a 9x9 cm), szabadban ritkábbra (10x10 vagy 12x12 cm) és sekélyen, 1,5-2 cm mélyre vessünk.
A hónapos retek termesztése egyszerűnek tűnik, hiszen az öntözésen kívül más ápolási munkája gyakorlatilag nincs. Ennek ellenére, ha szép, szabályos alakú, skarlát vörös, pudvásodás (üregesedés) és repedésmentes retket szeretnénk nevelni, az öntözésre igencsak oda kell figyelni! A talaj kiszáradása pudvásodáshoz vezet. A hónapos retek vízigénye a tenyészidő folyamán fokozatosan növekszik, kezdetben heti egyszeri, később, a gumók fejlődése idején kétnaponként is kell számára vizet adni. A legnagyobb hibát akkor követjük el, ha rendszertelenül, hosszabb szünet után jó alaposan megöntözzük a retket. A hónapos retket a 3-4. héttől, tápanyagban szegény talajon már a 2. héttől, a talaj tápanyagtartalmától függően komplex vízoldható műtrágya (NPK-arány= 2:1:3) 0,5 százalékos oldatával heti egy alkalommal öntözzük. A hónapos reteknél gyakran panaszként felmerülő csípőség alapvetően fajtatulajdonság, a mustárolaj-tartalom okozza.
A hónapos retek csírázás idején, főleg hideg talajon nagyon érzékeny a rizoktóniás és fuzáriumos palántadőlésre. Mindkét kórokozó a csírázó magvakat támadja, aminek következtében azok nem kelnek ki. Ha mégis, akkor a kórokozó gombák a szikleveles növények gyökereit és a szik alatti szárrészt támadják meg. A gyökérnyak üveges, sárgás színű lesz, majd összezsugorodva elbarnul, a palánta kidől. A gyökerek csúcsán sötét színű fekélyek keletkeznek, és a növények elpusztulnak. A retek legveszedelmesebb ellensége a retekperonoszpóra. A gomba alacsony hőmérsékleti igényű, így különösen a kora tavaszi és a késő őszi termesztés esetén fordul elő. Kórokozója a növénymaradványokon telel át. Tavasszal a sziklevelekre, majd a lomblevelekre kerül, ahonnan a gumóra mosódik. A levelek színén sárgászöld foltok, fonákán fehér bevonat (sporangiumtartó gyep) látható. A gumó felületén sötétszürke, elmosódott szélű foltok, rajtuk szintén fehér sporangiumtartó gyep figyelhető meg. A kártevők közül kora tavasszal, amikor a léghőmérséklet 8-10 oC fölé emelkedik, a keresztesvirágúak földibolhái a hónapos retek szik- és lomblevelein apró, kerek lyukakat rágnak. A növények lankadnak, fejlődésükben visszamaradnak, gyakran el is pusztulnak. A kifejlett bogarak telelnek a növénymaradványok között. Tojásaikat tavasszal a talajba, a gyökérnyaki részre rakják.