Az Árpád-sáv, amely a magyar címer vörössel és ezüsttel hétszer vágott pajzsmezője, a magyar történelem egyik legősibb és legvitatottabb jelképe. Eredete a távoli múltba vész, és a századok során számos értelmezést és felhasználást kapott, melyek a dicsőséges múlttól a tragikus XX. századi eseményekig terjednek.
Az Árpád-sáv eredete és korai megjelenése
Nagy a kavarodás az Árpád-sáv eredete körül. A közkeletű álláspont az, hogy Imre király aragóniai felesége, Konstancia révén, a királyné hatására honosodott meg Magyarországon a vörös-fehér csíkos címer, 1196 után. Baják László heraldikus, történész azonban kissé eltérő véleményen van, szerinte nehezen hihető, hogy az európai mértékkel is igen patinás dinasztiához tartozó magyar király egyik legfontosabb államjogi jelentőségű jelvénye frissen átvett és idegen eredetű. Másrészt az Árpád-korban a nőknek, de még a királynéknak sem volt olyan súlya, hogy ilyen jelentőségű kérdést befolyásolhattak volna. Harmadrészt pedig Imrével és Konstanciával ellenséges András herceg (a későbbi II. András király) is ezt a címert használta. A fehér és vörös zászló használatát XI. századi forrásadatok igazolják. Tehát a vörös-fehér igazából vörös-ezüst, azaz fémszínű.
Szent István első király (uralk. 1000-1038) pénzein föltűnik egy sávozott zászló, méghozzá egy „királyi lándzsa” (LANCEA REGIS) körfelirattal. A vörös-ezüst sávozott pajzsmező először Imre király 1202. évi oklevelének arany függőpecsétjén (bulláján), a hátlapon szerepel. Ezen felismerhetjük kedvenc Árpád-sávjainkat, bár eléggé szokatlan módon oroszlánok lépdelnek rajta. A pecsét mintája korábban keletkezett. Imre, III. Béla király fia és kijelölt uralkodója az apai címert kellett, hogy használja, már csak azért is, hogy mutassa Andrásnak, testvérének, hogy ő a korona jogos tulajdonosa. Hétszer vágott pajzs látható hét oroszlánnal II. András király aranypecsétjén (bulláján) és az 1220-as években használt kettős viaszpecsétjén is. Utolsó, 1235. évi kettős pecsétje is hétszer vágott, kilenc oroszlánnal.
A Képes krónika két iniciáléjában Szent István, illetve III. Béla is látható az árpádsávokkal. Szent Istvánnak az öltözékét díszíti vörös-fehér sávozás, III. Béla pedig a klasszikus középkori álló téglalap (banner) formában és farkincával ábrázolt vörös-fehér sávos zászlót tart a kezében. A krónika azonban az Árpád-kornál jóval később, a 14. században keletkezett, így visszamenőleges ábrázolásai pontatlanok lehetnek.
A magyarok eredete
Az Árpád-sáv a középkorban és a kora újkorban
A vágásos címer a 13. században csak rövid ideig volt használatos. IV. Béla (1235-1270) pénzein újra a kettőskeresztes címerpajzs tűnik fel. A sávozott címer II. András halála után és az Árpád-kor vége felé mint uralkodói jelkép háttérbe szorult. A király és az ország címere a 14. században kezd önálló, egymástól független tartalmat kapni. Az Árpád-ház kihalása utáni dinasztiaváltás kihatott a címerre is. Az Anjou királyok egyesítik az Árpádok vágásos pajzsát saját liliomos címerükkel, pecsétjük hátoldalára pedig az országot szimbolizáló kettőskeresztet vésik.
II. Rákóczi Ferenc lovassági zászlajaként jelent meg ismét az árpádsávos zászlók egyik változata. Az álló téglalap alakú zászlón 7 vízszintes sáv volt, 4 vörös és 3 fehér, a vörös mezőkben az „Iustam causam Deus non derelinquet” (Isten az igaz ügyet nem hagyja el) felirattal.
Az Árpád-sáv szimbolikája és értelmezése
A sávoknak (három pólyának) létezik egy mondai hagyománya a lengyel (litván) Wukry (Jukry, Uchry) nemzetség címerével kapcsolatban, ahol vörös alapon három ezüstsáv (folyó) látható, fölöttük két arany félhold között csonka ezüst kereszt van. A monda szerint a tatárok Jukry (Wukry) nevű kánjuk idejében Pannónia ellen vonultak és a kán Attilát (tatárul Edelét) bízta meg a fővezérséggel. Miután átkelt a három folyón (Volga, Don, Dnyeper), Pannóniában új birodalmat alapított és régi címerét, a koronás vércsét a három folyóra cserélte. A cseh mondakörben Attila király és Zoárd vezér, mint a cseh királyok őse szerepel, aki pajzsa három sávját, a három folyó emlékét új hazájában is megtartotta.
A 16. század elején a címer elemei sajátos értelmezést kaptak, eszerint a kettős kereszt az apostoli királyságra utal, a hármas halom három hegycsúcsot, a Tátrát, a Mátrát, a Fátrát, a hétszer vágott mező négy ezüst sávja négy folyót, a Dunát, a Tiszát, a Drávát és a Szávát jelképezi. Annak ellenére, hogy a Száva nem magyar folyó, ugyanis Horvátország a magyar Szent Korona országa ugyan, de nem tartozik a szorosan vett Magyarországhoz. Azonban a középkorban 1526 előtt Horvátország a Szent Korona tengerparton elhelyezkedő országát jelképezte, míg a mai Zágráb környéke, azaz a Dráva-Száva közének nyugati fele volt Szlavónia-Tótország.
Műkedvelő "szimbólumkutatók" természetesen a világ számos más tájáról eredeztetik a magyar Árpád-sávos lobogót. Természetesen nekik egy svájci vagy aragóniai eredet nem tűnik elég egzotikusnak, így sokan sumér, iráni vagy más ázsiai hatásokat próbálnak igazolni. A laikusok is elfogadják többnyire ugyanakkor, hogy az Árpádoknak eredetileg többnyire vörös volt a lobogójuk. Ők azonban azt is hangoztatják, hogy egyes törzsfőknek lehettek más zászlaik, s van olyan nézet is, hogy elsősorban a lázadóknak, a központosított hatalom elleni felkelőknek volt a jelképe az Árpád-sáv. Az első lehetőség, hogy ezen mondák a reneszánsz- vagy némileg korábbi korszakbeli (hun-) magyar hagyományok és a sávok folyókkal történő magyarázatának hatására jöttek létre a lengyel és a cseh nemzetségeknek a magyarhoz hasonló sávos címerei esetében.
Modern kori viták és felhasználás
Az „árpádsáv” elnevezés az Árpád-ház 18. században megalkotott fogalmán alapul. Magyarországon - hasonlóan más európai államokhoz - az első uralkodóház, az Árpád-ház címer elemei váltak az államcímer állandó elemeivé. Az Árpád-sávok a kései Árpád-háziak által használt, vörössel és ezüsttel (általában) hétszer vágott pajzsmező sávjai. Az Árpád-háziak vörös-fehér sávjai több magyarországi település zászlajában is jelen vannak; a települések zászlóiban a sávok száma változó. Az árpádsávos szimbólum több állami - főként katonai és rendvédelmi - szervezet címerének alkotóeleme (például Alkotmányvédelmi Hivatal).
Rákóczi kora után a magyar címeren kívül, a hétszer vágott mező vörös-ezüst színű Árpád-házi sávos motívumát, a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom használta fel először, a politikai mozgalom és párt jelképein a második világháború évei alatt. Több változatot követően rendszeresítették az 1939-ben megtervezett pártzászlót, melynek a zászlórúd felőli végén volt a vörös alapon fehér négyszögben elhelyezett nyilaskereszt, a zászló kívülre eső felén pedig az árpádsávos rész, amely öt vörös és négy fehér sávból állt. A Nyilaskeresztes Párt az 1939. május 25-26-án, pünkösdkor tartott országgyűlési választásokon a szavazatok 15,41%-át szerezte meg. A nyilasok az ország élére azonban, csak öt évvel később, Horthy Miklós kormányzó megbuktatásakor, 1944 október 15-én kerültek. Ekkor kezdetét vette a 170 napos nyilas uralom, mely a zsidó üldözések és gyilkosságok miatt a Nyilaskeresztes párt és zászlója iránt máig tartó ellenérzést - sőt esetenként érthető gyűlöletet - váltott ki.
Az árpádsávos zászló rendszerváltás utáni első ismert nyilvános előfordulása 1991-ben, a bánhidai Turul-szobor újraavatásán volt, ahol az ünnepségtől távol tartott bőrfejűek lengették, majd 1992. október 23-án is megjelent a Hősök terén. Különböző vörös-fehér sávos zászlókat (változó számú sávokkal) eleinte szélsőjobboldali és radikális jobboldali csoportosulások használtak. Jelenleg minden nagyobb jobboldali rendezvényen megtalálható. Egyes pártok elutasítják a tüntetéseken látható árpádsávos zászló használatát, MSZP-s politikusok a betiltását is felvetették. Zászlószakértők abban egyetértenek, hogy ez a változat sem az Árpád-család, sem a nyilasok zászlajával nem azonos.
Baloldali, liberális politikusok, történészek gyakran érvelnek azzal, hogy ez az árpádsávos zászló a nyilaskeresztes mozgalom jelképévé vált, s sokakban idézi fel a nyilas vészkorszak emlékeit. Gerő András történész szerint „baj van az árpádsávos zászlóval, mert 1848-ban a 21-es törvénycikk rendelkezett arról, hogy a magyar nemzeti lobogó színe piros-fehér-zöld legyen […] A piros-fehér-zöldhöz képest ellenkultúrát kívánt megjeleníteni a szélsőjobb a múlt század közepén. A nyilasok pedig az árpádsávos zászlót nyilaskereszttel egészítették ki”; Ungváry Krisztián történész szerint „Az árpádsávos zászlók alatt ebben az országban ocsmányságok történtek, normális párt nem használja és nem tűri meg”. Jobboldali politikusok és történészek rendszerint elutasítják a tüntetéseken használt árpádsávos zászló és a hungarizmus kapcsolatba hozását, az árpádsávos zászló elleni támadásokat nem ritkán az egész magyar nemzet vagy a magyar történelmi múlt elleni támadásként értékelik, vagy baloldali politikusok közbeszéd-tematizációs kísérleteként. Sólyom László köztársasági elnök 2007-ben felszólalásában kérte, hogy „A halottak iránti, és a túlélők fájdalma iránti tiszteletből ne az árpádsávos zászlót válassza jelképül, aki ki akarja fejezni ellenzékiségét, vagy aki magyarságához nem tartja elegendőnek a nemzeti zászlót! Legyen emberséges, gondoljon arra, mit okoz ezzel.”