Kodály Zoltán szavaival élve: "Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza." Ezt az ősi bölcsességet és még annál is többet igazolnak korunk kutatási eredményei, amelyek a zene emberi fejlődésre gyakorolt mélyreható hatását vizsgálják, különös tekintettel a kisgyermekekre.
A zene az emberi kultúra alapvető része évezredek óta. Az ókori egyiptomiak ütőhangszereket használtak, ezekkel kértek bő termést az istenektől, a fuvola és hárfa előbb a vallásos élet, később a mindennapok részévé vált előkelő körökben. Az ókori Kínában a zene az öröm és a szórakozás forrásaként, a lélek mozgásaként, a lélek zenéjeként jelent meg, a taoizmusban a harmonikus élet elmélyítését szolgálta. Az életünket ma is meghatározza a zene: találkozunk vele a színházban, a televízióban, a filmekben, ünnepségeken, különféle szertartásokon.
Az agyi aktivitás és a zene
A modern kutatások, mint egy remek TED-előadás is bemutatta, fMRI és PET szkennerrel figyelték a zenét hallgatók agyműködését, s azt látták, hogy a zenei élmény hatására, a dallamra és ritmusra bontás a másodperc törtrésze alatt zajlik, s az agy különböző területei egyszerre aktiválódnak. Amikor a zenészek agyát szkennelték, még látványosabb eredmény született, a kis házi tűzijátékok egyenesen hatalmas fesztivállá szerveződtek az aktív hangszeres zenélés hatására. A zenélés szinte „felvillanyozza” az elmét - a teljes területét, nem pedig csak 1-1 részét, mint más tanult képességek. A finommotoros készségeket igénybe vevő hangszeres zenélés mindkét agyféltekét, az agy minden részét megmozgatja, így kötve össze a bal agyféltekés nyelvi-matematikai és a jobb agyféltekés kreatív készségeket, képességeket.
Azok, akik aktívan zenéltek valamikor az életükben, több agyi tevékenységben is jobban teljesítettek, mint azok, akik nem zenéltek. A zene egy speciális képalkotó eljárással kimutatott hatása az agyi tevékenységekre különösen a hanggal kapcsolatos területek fejlődését bizonyította.
A koraszülöttek fejlődése és a zene
A zene hatása felért egy csodával a stresszes csecsemőknél. Egy új svájci kutatás szerint a nyugtató zene hallgatása segíti a koraszülöttek agyának fejlődését az élet első heteiben. A Genfi Egyetem (UNIGE) és a svájci Genfi Egyetemi Kórházak (HUG) kutatói eredeti megoldást javasoltak, hogy segítsék a koraszülöttek agyának fejlődését az életük első heteiben. A terhesség 24. és 32. hete között született, koraszülött gyerekek ma már jóval nagyobb eséllyel maradnak életben, mint korábban, de - mivel az agyuk és idegrendszerük a születéskor még kevésbé fejlett - később nagy marad a tanulási nehézségek és érzelmi zavarok kockázata. A kutatók szerint ezért az újszülött intenzív osztályokon tapasztalható ismeretlen és stresszes zajok lehetnek részben a felelősek, mely sokkal stresszesebb, mint a csecsemők által megszokott csendes, méhen belüli környezet. Ezért határozták el, hogy megvizsgálják, vajon a kellemes zene hallgatása pozitív, ellensúlyozó hatással lehet-e a csecsemők agyának fejlődésére. Tanulmányukhoz a tudósok egy hárfaművészt és egy „new age” zenészt szerződtettek, akiket arra kértek, hogy komponáljanak három zeneművet, amiket hetente ötször játszottak le az csecsemőknek. Mindegyik zeneszámot meghatározott célokra használták: a baba ébredésének segítésére; a már ébren lévő baba stimulálására; a baba visszaalvásának elősegítésére.
Amikor a koraszülött csecsemők elérték a teljes életkorú társaiknak megfelelő életkort, MRI-vizsgálatnak vetették alá őket. A kutatók az úgynevezett szaliencia hálózaton belüli kapcsolatokra összpontosítottak, amely fontos nagyskálájú hálózat, és amely a kognitív funkciók kialakításában játszik jelentős szerepet. Kiderült, hogy a stresszes, ám zenét hallgató koraszülötteknél a neurális hálózatok erősebbek voltak, mint azoké, akik nem részesültek ebben.
A zene és a fejlődés
A zenei képzés a személyiségre, az intelligenciára, a készségek és képességek fejlődésére pozitív hatást gyakorol. A Dél-Kaliforniai Agy- és Kreativitás Intézet 2016-os tanulmánya szerint a gyermekkori zenei élmények felgyorsítják az agy fejlődését, különösen a nyelvtanulás és az olvasási készségek területén. A zene általános, intellektuális, szociális, érzelmi, motorikus, nyelvi, sőt az általános műveltségi szinten is fejlesztő hatással bír. Segít abban, hogy a test és az elme együtt működjön.
A korai gyermekkori zenei fejlesztés
Az agy plaszticitása, alkalmazkodókészsége az első három életévben a legnagyobb mértékű, ezért meghatározó jelentősége lehet valamennyi képesség későbbi szintjére az ekkor kapott ingereknek és fejlesztésnek, azonban mind a rendszeresség, mind a mértéktartás szem előtt tartása alapvető fontosságú. A legújabb kutatások (sőt anyai tapasztalatok is) azt mutatják, hogy a magzat már a negyedik hónaptól reagál a zenére. Még ennél is érdekesebb, hogy a magzatok zenei tanulási képességének vizsgálatakor bebizonyították, hogy a magzati korban gyakran hallott zenét a születésük után is felismerik.
A csecsemők már jóval előbb felismerik egy dal dallamát, mielőtt még megértenék a szavak jelentését. A nyugodt háttérzene nyugtatóan hathat a kisbabákra, különösen az altatás idején, a túl hangos zene viszont túlstimulálhatja őket. Énekeljünk egyszerű, rövid dalokat a kisbabáknak, magas, lágy hangon. A kisgyermekkorban a szavak hangzását és jelentését is segít megismerni. A zenés táncok támogatják a mozgásos készségek fejlődését, miközben lehetővé teszik az önkifejezés gyakorlását.
A kisgyermekek szeretnek táncolni és mozogni a zenére. A kulcs a dalok ismétlésében van, hiszen ez segíti a szavak tanulását és a memorizálást. Énekeljünk nekik egy ismerős dalt, viszont egy-két helyen változtassuk meg a szövegét (jár a cica, jár… - a jár a baba, jár helyett), és hagyjuk, hogy tapsoljon, dobogjon a ritmusra. Az óvodások önmagáért élvezik az éneklést, de nincsenek a tudatában ennek a képességüknek. Többségük nagyon lelkesek, ha hangosan hallathatják a hangjukat. Szeretik azokat a dalokat, melyekben ismétlődnek a szavak és a dallamok, és olyan ismerős dolgokról szólnak, mint a játékok, állatok és emberek.
A ZENE HATÁSAI A GYEREKEK FEJLŐDÉSÉRE
A zene és a nyelvi készségek
A zenetanulás a zenei és a nyelvi képességek fejlődését egyaránt segíti, leghatékonyabban kora gyermekkorban. A nyelvi és a zenei kommunikáció alapja egyaránt a hang. A hangmagasság megkülönböztetése a nyelvi és a zenei képességek szempontjából fontos információ. A zenetanulás a szókincs növekedéséhez, a fejlettebb rövidtávú verbális memóriához segít, a zenei képességek fejlettsége előre jelezheti a második nyelv elsajátításának sikerességét is. A Kodály-módszer volt az első olyan kutatás, amely a hat-hétéves korban történő zeneoktatásnak az olvasás fejlődésére tett pozitív hatását igazolta, később számos kutatás igazolta a zenetanulás és az olvasás közötti pozitív kapcsolatot.
Számos tanulmány támasztja alá, hogy az agy hasonló módon dolgozza fel a zenét és a nyelvet, valamint azt is, hogy a muzsikálás számos nyelvi készség fejlesztésére jótékony hatással bír a szókincs kialakításától a fonémafeldolgozásig. A Neurosciences Institute kutatásai „jelentős mértékű átfedést tártak fel a zene és a nyelvi feldolgozás között”, valamint egy 2005-ös tanulmányukban a Stanford Egyetem kutatói azt is megerősítették, hogy egy hangszeren való játék javítja, segíti az emberi agyat a beszélt nyelv feldolgozásában.
A zene és a memória
Úgy tűnik, hogy a zenetanulás előnyei a memóriára is kihatnak. A Hongkongi Kínai Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint a zenei képzésben részesült gyerekek jobb verbális memóriával rendelkeznek, mint társaik. „Amikor ezeket a gyerekeket egy év elteltével újra megvizsgálták - írják a tanulmány szerzői -, azok, akik elkezdték vagy folytatták a zenei képzést, jelentős memóriajavulást mutattak. Más szóval, a zeneművek memorizálása összefüggésben van a nem zenei memória javulásával. A korreláció abból fakadhat, hogy a zene komolyan edzi a fiatal elméket. Takako Fujioka, a torontói Rotman Research Institute (Kanada, Ontario) tudósa és egy tanulmány társszerzője szerint a zeneileg képzett gyerekeknél egy év alatt nagyobb fejlődést tapasztaltak a memóriateszteken, mint zeneileg nem képzett társaiknál.
A Frontiers in Neuroscience folyóirat új tanulmánya szerint azok a gyerekek, akik megtanulnak hangszeren játszani, jobban teljesítettek a koncentrációt igénylő feladatokon, és a rövid távú emlékezetük (az úgynevezett munkamemóriájuk) is sokkal jobb volt azoknál a társaiknál, akik semmilyen zenei képzettséggel nem rendelkeztek.
A zene és a matematikai készségek
Ha valaha is próbáltál akár egy egyszerű kottát elolvasni - vagy ütemesen dobolni, rájöhettél, hogy a zene megköveteli, hogy matematikai folyamatokat is végezzünk (számolás). A kutatások összefüggéseket mutattak ki a zenei oktatás és az iskolai matematika oktatás sikeressége között. A zenei képzésben részt vevő diákok jobb eredményeket érnek el matematikából, mint azok, akik egyáltalán nem részesültek zeneoktatásban. Egy másik cikkben* szereplő információk szerint a zenehallgatás a viselkedésre és a matematikai teljesítőképességre is pozitív hatással volt. Hallam, Price és Katsarou (2002) rámutatott, hogy a nyugtatónak, relaxálónak érzett zene hatása a számtanra és egyéb memóriagyakorlatokra is jó hatással volt.
A zene és a szociális, érzelmi fejlődés
Dr. Frank Wilson, neurológus szerint a zene a helyes „önértékelésre” is megtanítja a gyerekeket ahelyett, hogy külső jutalmakra támaszkodnának. Míg az iskolák nagy része az osztályzatokra és a díjakra összpontosít, a zene elősegítheti a belső motivációt. A hangszeren való játékhoz szükséges precizitás és figyelem - az azonnali visszacsatoló hurok, amely megköveteli a saját teljesítmény értékelését - „önmagunk folyamatos kontrolljára” ösztönöz - mondja Wilson.
Takako Fujioka, a Rotman Kutatóintézet munkatársa rámutat arra is, hogy a zenélés előnyei túlmutatnak a tanulmányi eredményeken: „Ha egy közösségben vagy egy iskolában zenélünk, közös emlékeink, élményeink alakulnak ki a zenei tevékenységek során. Ez a kötődés fejlesztheti a gyerekek együttműködési képességét is. Az általános iskolásoknál a zeneterápia jótékony hatása a szociális készségekre egyértelműen igazolást nyert. Az észak-karolinai Queens University of Charlotte kutatóinak tanulmánya szerint az általános iskolás gyerekek között azok, akik iskola után zeneoktatásban részesülnek, jelentősen kevesebb a viselkedési problémás.
A zenét aktívan gyakorlók érzelmi készségei, mint az önbizalom, kitartás, önfegyelem, önkifejezés fejlettebbek a nem zenélők csoportjához képest. Az összetartozás érzését, az elköteleződést a felelősségvállalást erősítik a közös fellépések és próbák. A zenélés, mint társas tevékenység, csökkenti a magányosság érzését. Ha a gyerekek és szüleik közösen hallgatnak zenét az pozitív hatással lesz többek között érzelmi és szociális készségeikre is.
A családi háttér szerepe
Alapvető a genetika, de a zenei fejlődés minőségére a legnagyobb hatást a családi háttér, a kiegyensúlyozott, ingergazdag, figyelmes családi környezet gyakorolja, ideértve a közös otthoni éneklést és zenélést, az otthoni hangszerek számát, a zenei hanghordozókat, a szülők zenei attitűdjét. Dr. Maróti Emese zenepszichológus szerint a szülőknek és a pedagógusoknak meghatározó szerepük van abban, hogy olyan támogató környezetet teremtsenek, amelyben a gyerekek örömforrásként élhetik meg a zenét.
Zenehallgatás és zenei ízlés
A gyermekek már nagyon korán, magzati korban érzékenyek zenei impulzusokra. A kutatások szerint minél több koncertet hallgatunk csecsemő- és kisgyermekkorunkban, annál könnyebben leszünk képesek elkülöníteni a különböző hangszereket. Fogékonyak vagyunk tehát a zenére. Manapság naponta a gyerekek órákat töltenek zenehallgatással. Ahogy a gyerekek fejlődnek, úgy egyre inkább ők választják meg, mit hallgatnak. A zenei stílusok iránti preferenciát - ahogy minden viselkedést - részben személyes jellemzők alakítják. Ilyen például az életkor vagy a zenehallgatás célja. Lázadni akar-e a szülőkkel vagy a társadalommal szemben? Vagy csak egyszerűen saját szórakozására vagy önmaga felvidítására használja? Mindkettő előfordul serdülőkorban.
Míg korábban csak az a zene szólt, amit a szülők szeretnek, később saját ízlésüknek megfelelőt választhatnak. Erikson elmélete szerint a serdülőkor feladata a saját identitás kialakítása. Ezért az a jellemzőbb, hogy a gyerekek feszegetik a határokat, megpróbálják megtalálni saját ízlésüket. A zene ennek egy eszköze. Segít meghatározni a társas és szubkulturális határokat, miközben a sajátos értékrend és szabályok kialakításában is szerepe van. Ezen kívül a zene az önkifejezésre való lehetőség is. A zene segít megtalálni önmagunkat és visszatükrözheti aktuális érzelmeinket. McFerran a serdülők zenéhez fűződő viszonyát két metaforán keresztül szemlélteti: a zene egyrészt tükör, másrészt színpad. A zene azért tükör, mert segíthet jobban megérteni magunkat, reflektálni, eltávolítani minket önmagunktól annyira, hogy kívülről tudjuk szemlélni a tetteinket és a tulajdonságainkat. A második metafora szerint a személyek közötti kapcsolódásokban a zene színpadként szolgálhat, segít az önkifejezésben.
A dalszövegek és a vizuális megjelenés
Minden szám zeneileg ritmusból és dallamból áll. Ezek mellett a szövegnek is van szerepe, hiszen a tartalmi részt ez szolgáltatja. Az angol zenékben a szövegek nagy részét nem értik a gyerekek. Talán épp emiatt nem mutatható ki ok-okozati összefüggés a gyerekeknél az erőszakos dalszövegek, az agresszív gondolatok és a viselkedés között (még amerikai nyelvterületen sem). Viszont felnőtteknél és serdülőknél igen! Így arra érdemes odafigyelnünk, hogy a gyermek a számára érthető szövegű dalok közül mit hallgat.
A szövegen kívül talán sokkal félreérthetetlenebb tartalmat hordoznak a videoklipek. Ezek az infokommunikáció fejlődésével egyre inkább elterjedtek. Ha egyszer látja a klipet valaki, akkor legközelebbi hallgatás alkalmával automatikusan hozzákapcsolja ezt a vizuális ingert is. A videoklipek módosíthatnak egy szám üzenetén. Fontos erre odafigyelnünk a klipek esetén is, nehogy a korának nem megfelelő tartalommal kerüljön szembe!