A baba mozgásfejlődése kapcsán rengeteg tévhit van, amit érdemes eloszlatni. A szülők egyik tábora állandóan aggódik, vajon eleget tud-e már gyermeke, nem kéne-e többet tudnia, mikor kell szakemberhez fordulni, a másik tábor pedig mindent ráhagy a gyermekre, úgy gondolja, majd kialakul magától minden, ha eljön az ideje. És létezik az arany középutasok csapata is, akik nem aggódják túl a dolgot és nem rohannak fejvesztve a gyermekorvoshoz, de azért szeretnék tudni milyen gyakorlatokkal fejleszthetik gyermeküket, hogyan segíthetnek neki, hogy eljusson a következő lépcsőfokra. Ebben az írásban mindhárom tábor találhat hasznos információkat maga számára.
Mostanában sokat foglalkozom a mozgásfejlődéssel, egyrészt mert saját 10 hónapos csemetém is rohamléptekben fejlődik, másrészt, mert rengeteg tévhitet hallok a mozgásfejlődés egyes lépései kapcsán.
A mozgásfejlődés főbb állomásai és időzítése
- Átfordulás: 3-6 hónapos kor között. Egyes babák egyáltalán nem strapálják magukat ezen a téren, inkább kivárnak, a fürgébbek már 3 hónaposan átfordulnak. Mindegy, hogy hányszor fordult már át a baba, hogy rendszeresen csinálja, vagy csak 1-2 alkalommal fordul át, ha egyszer meg tudja csinálni, akkor azt már tudja, csak nem motiválja semmi arra, hogy rendszeresen átforduljon.
- Kúszás: 6-9 hónapos kor között.
- Felülés: 8-10 hónapos korban.
- Mászás: 8-11 hónapos kor között. A mászás kezdete attól is függ, mennyit kúszott a baba előtte.
- Felállás: Ha már tud mászni, akkor saját maga, önállóan kapaszkodva pár nap múlva fel is tud majd állni. Az nem számít felállásnak, ha te segítesz neki felállni. A legtöbb baba önállóan kapaszkodva már kb. 12 hónaposan áll.
- Járás: 10-18 hónapos kor között. Az önálló járáshoz több fokozaton át jut el a baba: először csak felkapaszkodik valamilyen bútorra és oldalazva halad, ezután az egyik bútorról átkapaszkodik a másikra, majd következik az a fokozat, amikor valamilyen nagyobb tárgyat, egy széket, egy kis gurulós bevásárlókocsit tologat maga előtt a baba. Ezután megtanul maga, kapaszkodás nélkül felállni, ezzel az egyensúlyozás művészetét sajátítja el.
A gyermekek mozgásfejlődése nem teljesen ugyanolyan módon halad, vannak gyorsabban és vannak komótosabban fejlődő babák. Mindegyikük rendelkezik egy vele született testalkattal, adott temperamentummal, és az idegrendszer öröklött érési programjával. Nemcsak az egyes fejlődési állomások elérésének időpontja lehet eltérő, hanem bizonyos lépcsőfokok megjelenésének sorrendje is.
A legtöbb gyermek 8-10 hónapos kora között kezd el mászni, ezzel párhuzamosan rengeteg egyéb mozgásformát gyakorol, például a kúszást, a felülést, esetleg a felállást. Ezeket a gyerekek más és más sorrendben kezdhetik el gyakorolni. Az is jellemző a mozgásfejlődésre, hogy mielőtt egy-egy újabb mozgásforma megjelenik a gyermeknél, rengeteget gyakorolnak az azt megelőző szinten, mintegy előkészítik magukat arra, hogy tovább tudjanak lépni. Meg kell erősödnie az izomzatuknak, teherbíróvá kell válnia az ízületeknek, fejlődnie kell az egyensúlyérzéknek és a mozgáskoordinációnak. Emellett a rengeteg tapasztalat révén a gyermek a saját testét is egyre jobban uralja és a teret is felfedezi.
Még a mászás kialakulása előtt látnunk kell, hogy a gyermek forogni kezd, majd gurulással vagy kúszással megtanul eljutni egyik pontból a másikba. Fekvő helyzetből egyre magasabbra nyomja fel magát a karjai segítségével, majd egyszer csak térdeit is maga alá húzza és négykézlábra emelkedik, már csak a tenyere és a térde van a talajon, fejét és törzsét megemelve tartja. Még ezt követően is eltelhetnek hetek, vagy hónapok, hogy mászni kezdjen, gyakorolni kell a súlypontáthelyezést, az egyensúlyozást, ezért előre-hátra hintáztatják magukat, rugóznak ebben a helyzetben. Néha elképesztő akrobatikus mutatvánnyal „tótágast” állnak, popsijukat az égnek emelik és már csak a talp és tenyér marad a talajon. De ezzel nem elégszenek meg, a négy pontos támaszból felemelik egyik-másik végtagjukat, és 3 ponton támaszkodva egyensúlyozgatnak.
Maga a mászás sem egy statikus állomás, az első pár lépés még nagyon bizonytalan, szaggatott, kicsit „robotosan” teszi meg a gyermek. Majd ahogy egyre többet gyakorolja, úgy lesz gördülékenyebb, csiszoltabb és gyorsabb a mozgás. Végül már nemcsak a síkban járják be a rendelkezésükre álló területet, hanem más dimenzióban is meghódítják teret, átmásznak, átbújnak akadályokon, felmásznak egyre magasabb tárgyakra, bútorokra, lépcsőre és megtanulnak biztonságosan lejönni is.
Mit tehetünk mi, szülők?
Ami biztos, hogy a jól fejlődő csecsemőt nem kell tanítani a mozgásokra, nem szükséges tornásztatni, és semmiképp sem szabad olyan testhelyzetbe hozni, amit ő maga még nem tud felvenni, nem szabad olyan mozgásra rákényszeríteni, amire még nem érett meg a fejlődésében. Viszont vannak fontos dolgok, amiket megtehetünk.
Például a csecsemőt még egy kevésbé szerencsésen megválasztott ruha is akadályozhat a szabad mozgásban. Ami nagyon divatos kis farmer, vagy szoknya az maradjon a vendégégben, ünnepeken használt ruhák sorában. Otthon, a mindennapokban legyen rajtuk a puha pamut rugdalózó, vagy a rugalmas anyagból készült, kényelmes, gumis derekú nadrág, nem túl vastag pulóver.
És ami még ennél is fontosabb, a helyváltoztató mozgások kigyakorlásához tér kell, minél nagyobb szabad terület a lakásban, ami viszonylag kemény is és persze biztonságos is. A francia ágy túl puha és nem biztonságos már ebben a korban. A járókát is kezdik kinőni, a kiságy alváson kívül már szóba sem jön. Legjobb, ha a gyerekszoba vagy nappali tehető biztonságossá, esetleg úgy, hogy egy része el van kerítve. Nem kell szivacsokat vagy puha paplanokat letenni a földre, a parketta, a szőnyeg vagy esetleg polifoam lefektetése kellően szilárd alapot biztosít a mozgások gyakorlásához.
Ha már szeretne mindenhová felmászni, és esetleg sikerül is neki, támogasd ebben és tanítsd meg magától lejönni. Adj neki olyan játékokat, amik mozognak, amik őt is mozgásra késztetik. Pl. guruló labdák, amiket elé gurítasz, hogy másszon utána, vagy kergetőzz vele négykézláb a lakásban. Ha akadályokat is teszünk a nappaliba, akkor a mászás gyakorlása izgalmasabbá válik. Például kisasztalt pokróccal letakarva, vagy üres katrondobozt, ami alatt bujkálni lehet. A kókuszmatracot a kiságyból napközben a földre téve ezen át lehet mászni. A kanapé leszedhető szivacs elemein, vagy egy felfordított lavóron pedig remekül lehet a fel- és lemászászást gyakorolni.
Ha a felület változatos, annak a felfedezése is leköti a gyermeket, pl. különféle szőnyegek és parketta váltakozása, esetleg egy-két új lábtörlő, amiket használat előtt egy időre a nappaliban helyezünk el. És ha az évszak megengedi, akkor kint a szabadban is rengeteg olyan lehetőség van, ami mászásra ösztönzi a gyermeket. Városban is találunk parkokat, játszótereket, ahol a mászó gyermeket is le tudjuk tenni. A nagyobb területen messze vannak a felkapaszkodási lehetőségek, sokat kell mászni egyik helytől a másikig.
Mire figyeljünk?
Fontos, hogy a fejlődést folyamatában szemléljük. 4-5 hónaposan jól tudott-e már hason fekve alkarjára vagy tenyerére támaszkodni, és játékokért nyúlni. Megtanult-e hátról hasra és hasról hátra forogni 6 hónapos korára? Hason fekve el tudott-e fordulni 7 hónaposan egyik és másik irányba, ha nem előtte hanem mellette volt a játék. Gurulva vagy kúszva tudott-e 8-9 hónapos korában helyet változtatni. Ha már 10 hónapos, és még nem mászik, de váltott kar-láb mozgással kúszik és próbálgatja a négykézláb állást, akkor is türelmesek lehetünk még.
Persze fontos körülmény, hogy ekkor már lent a földön legyen a gyermek játszó helye kialakítva, és ne sokat legyen kézben, illetve ne tegyék a nap nagyrészében hintákba, székekbe, kanapé sarkába, és végképp ne babykompba. Ezekben nem tud megfelelően gyakorolni, nem utalja saját testét. Bizonyos testrészeit tudja ugyan mozgatni, de komplex mozgássorokat nem képes kigyakorolni.
A csecsemő mozgásfejlődése az első félév során lenyűgöző átalakuláson megy keresztül. Egy újszülött kezdetben alig képes kontrollálni a mozdulatait. Ám mire elérik a hat hónapos kort, sok esetben kúsznak, néha pedig már másznak a legkisebbek. A baba mozgásfejlődése az első hetekben és hónapokban a reflexek köré épül. Az újszülöttek még nem tudatosan mozgatják a végtagjaikat, hanem inkább reflexszerűen kapálóznak. Ebben az időszakban gyakran látjuk, hogy a babák tenyere és talpa szinte folyamatosan ökölbe van szorítva.
Ha jó a védőnőd és a gyermekorvosod, akkor felhívják a figyelmed arra, hogy mennyire fontos a hason fekvés a babád mozgásfejlődése szempontjából. Hiszen ez a pozíció remek lehetőség arra, hogy erősödjenek a nyak és hát izmai. Minden további lépcsőfokhoz elengedhetetlen, hogy a kisbabád törzsizmai edzettek legyenek. A hason fekvést eleinte talán nem fogja szeretni a gyermeked, hiszen fárasztó számára ez a pozíció az izmok gyengesége miatt. De ha nem gyakorolja a földön fekvést, akkor sokkal lassabban fognak megerősödni ezek a kulcsfontosságú izmok és késve érheti el a következő mozgásfejlődési mérföldkövet. Ezt jobb elkerülni, mert az idegrendszeri- és mozgásfejlődés kéz a kézben járnak. Fontos idegpálya kapcsolatok nem fognak kialakulni, ha a gyermeked hagyod „lustulni”.
A baba mozgásfejlődése nemcsak a fizikai képességek szempontjából fontos, hanem az agy fejlődéséhez is hozzájárul. A mozgás fejleszti a szem-kéz koordinációt, az egyensúlyérzéket és a finommotoros készségeket, amelyek elengedhetetlenek a későbbi életben is. A baba mozgásfejlődése tehát csodálatos utazás az első félévben, amely tele van izgalmas mérföldkövekkel. Ahogy figyeled, hogy kisbabád hogyan fedezi fel a világot, emlékezz arra, hogy minden baba saját ütemben halad előre.
Kúszás és mászás során a törzs izomzata erősödik, ami a későbbiekben is fontos jelentőséggel bír a helyes álló helyzet kivitelezésében, ahol a törzset a függőlegesben, a gravitációval szemben kell megtartani. Emellett az ellentétes kar-láb mozdulat ún. agyféltekéket összekötő mozgás, ami fejleszti a két agyfélteke közötti kommunikációt.
Fontos megjegyezni, hogy az ülést, állást, járást nem szabad erőltetni. A csecsemők mozgásfejlődése egyéni ütemben zajlik.
Kismama - A mozgás fejlődése
Mikor forduljunk szakemberhez?
Szakemberhez csak akkor kell fordulni, ha a mozgásfejlődés minden főbb állomása jóval (hónapokkal) az átlagnál később alakul ki. Vagy minőségében minden mozgása más a gyermeknek, például féloldalas. De ez is csak akkor figyelemfelhívó, ha minden életkorban a mozgásfejlődés összes állomásánál látható volt.
Hypertónia és hypotónia gyanúja esetén mihamarabb kezdjük el a fejlesztést, forduljunk korai fejlesztőhöz, mert csecsemőkorban az idegrendszer még jól formálható, az adott agyterület működése visszaállítható vagy a fejlesztés révén a környező területek át tudják venni a szerepét.
Vida Ági pszichológia és pedagógia szakon végzett, Magyarországon 2006-ban elsőként kezdett el baba alvás szakértőként és gyermeknevelési tanácsadóként segíteni a hozzá forduló szülőknek. Gyermeknevelésről szóló könyvei, tréningjei, tanfolyamai, könyvei szülők tízezreinek segítettek jobban megérteni babájuk és gyermekük viselkedését és magukat, mint szülőket.
tags: #hogyan #segitsunk #babanknak #a #mozgasfejlodesben