A kisgyermekek beszédfejlődésének támogatása

A kisgyermekek beszélni tanulása összetett folyamat, amely nem csupán a szavak elsajátítását jelenti, hanem a szociális és érzelmi fejlődés szerves részét is képezi. Különösen fontos ez azoknál a gyerekeknél, akik autizmussal vagy Asperger-szindrómával élnek, mivel számukra a társas interakciók, beleértve a beszélgetést is, jelentős kihívást jelenthetnek.

A szociális helyzetekben való részvétel, különösen csoportban, szorongást okozhat az autizmussal vagy Asperger-szindrómával élő gyermekek számára. Tudni, mikor kell megszólalni, mit és hogyan kell mondani, ez a puszta beszéden túlmenően a régóta megalapozott szociális gondolkodás mellett összetett mentális feldolgozást is igényel. Ezt a szorongást valamelyest csökkenthetjük, ha gyerekről gyerekre továbbadott csillogó színű botot vagy valamilyen más tárgyat használunk, amely jól látható módon jelzi, hogy kit illet a megszólalás joga.

Az egészséges szociális-emocionális énkép kialakítása áll mindennek a fókuszában, amit a gyermek számára biztosítunk. Ennek híján semmilyen terápia vagy nevelés sem fog segíteni. Lássuk meg benne azt a rátermett, érdekes, produktív és értékes felnőttet, aki - minden okunk megvan arra, hogy elhiggyük - lesz belőle. És őrizzük meg magunkban ezt a képet, mert a mi szemünkön keresztül ő is ezt fogja látni.

A tehetséges kisgyermekek beszédfejlődése

Az átlagosnál sokkal gyorsabban fejlődő gyerekek szülei kezdetben csak büszkeséget és csodálatot éreznek, aztán (sokszor elég hamar) már némi bizonytalanságot, esetleg aggodalmat is. A kisgyerekek átlagos fejlődési, érési fázisait, készségeit felsoroló úgynevezett korosztályos mérők körülbelül a hetvenes évek közepe óta széles körben hozzáférhetők, és nyilván mindenki örül, ha azt látja ezekből, hogy a gyermeke egy kicsit előrébb tart, mint a többség.

A gyerekek néhány százalékának képességei azonban egy vagy több területen jelentős méremben meghaladják a korosztályos átlagot. Kiemelkedő tehetségről akkor beszélünk, ha ez az előny tartósan megmarad, vagy még tovább növekszik. A tehetség fogalma egy öt év alatti gyereknél képesség, motiváció és kreativitás összessége. A kisgyerekekkel foglalkozó tehetségkutatók általában úgy gondolják, hogy nem szerencsés a kreativitás fogalmát az alkotás oldaláról megközelíteni: rengeteg tehetséges gyerek (és felnőtt) "csak" kiváló tolmácsolója, előadója, őrzője és továbbadója valaminek, de magához a területhez nem tesz újat hozzá.

A tehetséget felnőttek esetében teljesítményben vagy hozzáértésben mérjük és értelmezzük, a gyerekeknél viszont a tehetség a tanulás sebességében és az ebben rejlő ígéretben látszik. A tehetségesség felismerése elsősorban nem a korai vagy intenzívebb fejlesztés miatt fontos, vagy legalábbis ez nem egy ennyire direkt összefüggés, hanem azért, mert a különleges képességű gyerekek halálra unják magukat, agyonfrusztrálódnak és kedvüket vesztik, ha a kihívás iránti állandó igényüket nem tudják sehogyan kielégíteni. Az 5 évesnél kisebb különleges képességű gyerekeknek tehetséggondozás címén főleg nem "fejlesztésre", hanem egyszerűen csak megfelelő környezetre és érzelmi biztonságra van szükségük.

Tehetséges kisgyerekek korai jellemzői lehetnek az alábbiak (nem kell mindnek meglennie):

• Meglepő pontosságú, illetve részletességű hosszú- és rövidtávú memória.
• Az átlagnál sokkal hosszabb ideig képesek egy dologra figyelni, egy dologgal foglalkozni (előfordul, hogy már egy-két évesen órákon át képesek egyedül eljátszani).
• Gyorsan kialakuló, változatos és gazdag szókincs (sokan eleve korábban is kezdenek beszélni, mások átlagos időpontban vagy pláne későn kezdenek, de a fejlődés sebessége olyan, hogy óvodakezdésük idején a kiejtési hibákat leszámítva úgy beszélnek, mint a nagycsoportosok, elsősök).
• Fejlett képzelőerő, amely megnyilvánulhat korai szerepjátékokban (van olyan gyerek, aki egyévesen már folyamatosan "közvetíti", hogy a játékában mi történik, vagy 18 hónaposan elváltoztatott hangon beszél egy báb nevében, megeteti a babáját, kétévesen képzeletbeli virágot, szamócát szed a képzeletbeli erdőben, pantomimszerűen eljátszva a történéseket), korai figuratív rajzolásban (15 hónaposan rajzolás közben mondja, hogy mit rajzol éppen, még ha a rajz nem is felismerhető; más esetekben nagyon korai felismerhető figuratív rajzolás van, egyévesen bezáródó kör, elkülöníthető függőleges és vízszintes vonalak, 18-20 hónapos kori rajzban már látszik, hol a ház teteje, az autó kereke, a virág szára), korai alkotó tevékenységben (másfél évesen 4-5 féle gyurmafigura készítése, játékok színek szerint szimmetrikus elrendezése a polcon rendrakáskor), valóság és fikció korai megkülönböztetésében (másfél évesen tudja, mi a különbség a "játékból megesszük" és az "igaziból megesszük" közt).
• Humorérzékben (kétéves kor körül szándékosan elferdít valami mondókát és aztán nevet ezen, játékból eldugja a szülő tollát vagy szemüvegét és nevet, amikor az illető keresi a tárgyat stb.).
• Magánál idősebb játszótársakat preferál (vagy pedig a sokkal fiatalabbakat, akiknek dirigálhat).
• Absztrakt gondolkodás, amely ebben ez életkorban főleg a nyelvi készségekben érhető tetten (időviszonyokra utaló szavak, mint pl. tegnap, este; felsorolásokat másfél évesen "és"-sel köt össze; kétévesen olyan szavakat használ, mint pl. hanem, is, mégis...).

Hogyan segítsük a kisgyermek megszólalását?

A gyerekek nem egyformák. Van köztük hangosabb, kifelé fordulóbb, és csendesebb, aki nem szívesen beszélget idegenekkel. Ez idáig teljesen rendben van. Sok kisgyerek azonban azért nem mer megszólalni, mert attól fél, valami butaságot mondana, vagy csak megszidnák miatta.

A legfontosabb: sok dicséret és kevés kritika! Ne kritizáld a mondandóját, a rajzát, az öltözködési stílusát (már egy óvodás is képes kiborítani a szüleit a póni és egyéb mániáival), semmi olyat, ami a személyiségéhez kapcsolódik. Inkább dicsérj! A mondandóját ne szakítsd félbe, ne fejezd be helyette a mondatot!

Vegyünk egy példát: a gyerek elmeséli, hogy aznap egyedül volt az iskolaudvaron, nem játszott vele senki. Erre a természetes reakció az, hogy megkérdezzük, hogy miért nem ment oda ő a többiekhez, hol volt a barátnője, beszéljünk-e a tanító nénivel, esetleg valami ügyetlen vigasztalás-féle, miszerint holnap majd játszanak vele vagy hasonló. Ezek az üzenetek azonban, akármilyen jó szándékúak is, nem segítenek. A gyerekek nagy többségét ez a válasz lendíti tovább, hogy még többet beszéljenek a problémáról, és szinte maguktól jöjjenek rá a megoldásra.

A szorongó gyermekek támogatása

Egy gyermek sokféleképpen lehet félénk, szorongó. Van, aki fél egyedül lenni, szüleitől elválni. Mások a közösségben nem tudnak feloldódni, beilleszkedni, szerepelni. Megint mások csak teljesítményhelyzetekben izgulnak nagyon. Van, aki annyira fél, hogy meg sem mer szólalni, esetleg suttog. És van, aki konkrét dolgoktól fél, például a megbetegedéstől, bizonyos állatoktól, vagy sötétségtől, mennydörgéstől.

Sokan úgy gondolják, hogy a félénkség egy személyiségjellemző. Ám a szorongás, melyet a félénk gyermek átél, egy tünet, melyre oda kell figyelnünk. Ha a félénkség, és a szorongás olyan mértékűvé válik, hogy befolyásolja a mindennapi életet, a teljesítményt, a hangulatot, az alvási és evési szokásokat, akkor bizony érdemes felkeresni egy pszichológust.

A pedagógiai szakszolgálat által kiadott szakvélemény végén kerül megfogalmazásra a korrekciós vagy nevelési javaslat a pedagógusok számára. Itt olyan ötleteket szoktunk javasolni, melyek elősegíthetik, az egyéni pszichés megsegítésen kívül, a félénk gyermek teljesítményének, iskolában tanúsított magatartásának és szorgalmának előmozdítását.

• Különféle oktatási anyagok, eszközök és módszerek változatos alkalmazása. - Ami ellen nagyon tiltakozik, azt ne erőltessük!
• Gyakori és sokféle megerősítések (pl. verbális, simogatás, „én hiszek benned”, „meg tudod csinálni, én segítek neked”).
• Eltérő visszajelzési formák alkalmazása. - Kitapasztalhatjuk, mi hat rá bátorítólag, igazi dicséretként. Alkalmazzunk többféle módot.
• A félénk gyermek megszégyenítése, megbüntetése bátortalansága miatt kerülendő. Fontos, hogy bátorítsuk a többi gyermeket is a félénk gyermek elfogadására, megsegítésére. - Kezdhetjük például azzal, hogy beszélgetünk velük arról, ki mitől fél, és hogyan szokta legyőzni a félelmét.
• Átlagosnál több sikerélmény biztosítása. - Apró lépéseket fogalmazzunk meg számára. Bontsuk fel a cél eléréséhez vezető utat szakaszokra, és így már sokkal könnyebb megcsinálni, amit elvárnak tőlünk! A lépések közben is jár a jutalom, mégpedig a siker megtapasztalásának érzése.
• Kooperatív, kiscsoportos módszerek alkalmazása. - A félénk gyermek számára könnyebb lehet a feladatvégzés, a teljesítmény, ha kiscsoportban dolgozhat. Ha olyan gyerekekkel lehet együtt, akik szeretik, elfogadják, segítik. Ez is növeli a sikerélmény esélyét. Ha például a pedagógustól nem mer kérdezni, ha valamit nem tud, a többi gyerekkel lehet könnyebben feloldódik.
• Alternatív módszerek alkalmazása. - Légzőgyakorlatok, progresszív izomrelaxációs gyakorlatok alkalmazása a tanóra elején, illetve amikor fáradnak a gyermekek, vagy könnyen terelődik a figyelmük. Esetleg kiképzett terápiás kutya alkalmazása a tanórán?

Végül, de nem utolsósorban pedig vizsgáljuk meg magunkat: nem tőlünk hozta a gyerek ezt a hozzáállást? Mi magunk nem vagyunk túl visszahúzódóak társasági helyzetekben?

tags: #hogyan #segitsuk #megszolalni #a #kisgyereket