Nagy Heródes (I. Heródes) Kr. e. 37-4-ig volt Júdea római tartomány királya. Nevéhez számos nagyszabású építkezés fűződik, és a rómaiak támogatták hatalmában. Nagy Heródes az első az Újszövetségben említett három, Heródes nevet viselő római uralkodó közül. Ő volt Júdea királya Jézus születésének idején (Mt 2,1; Lk 1,5).
Noha Heródes uralkodásának első évtizedei mintaszerűnek voltak mondhatók, élete alkonyán elhatalmasodott rajta az elmebaj, ami számos családtagja is az áldozatául esett. Jézus születésének idejére (i.e. 7 körül) az egykor bölcsen és megfontoltan uralkodó király dühöngő, kiszámíthatatlan despotává vált. Heródes a saját családját sem kímélte meg a hatalomféltés szülte gyilkosságoktól.
A napkeleti bölcsek és Heródes félelme
Máté evangéliuma szerint, amikor Betlehemben megszületett Jézus, a kisdedet keresve három bölcs érkezett napkeletről Jeruzsálembe. Hogy kik is voltak ők valójában, a történelem egyik nagy rejtélye. A három bölcset szokás háromkirályokként is emlegetni, de az bizonyos, hogy nem uralkodók voltak, hanem a legnagyobb valószínűség szerint nagytekintélyű asztrológusok lehettek. Az ókori terminológiában a napkelet a Jordántól keletre elterülő és Mezopotámiáig húzódó területet jelentette.
A három bölcs ismerhette Dániel és Bileám próféciáját is az eljövendő Messiásról, valamint Mikeás próféta jövendölését arról, hogy a Messiás, a „zsidók királya" Betlehemben fog megszületni. A Jeruzsálembe érkezett mágusokat látni kívánta a király, Nagy Heródes. Amikor Heródes megtudta, hogy a messziről érkezett bölcsek egy újszülöttet, a „királyok királyát" keresik, összehívatta a főpapokat és írástudókat, hogy kiderítse, hol születhetett meg az „új király".
„Azok ezt mondták neki: a júdeai Betlehembe, mert így írta meg a próféta." (Mt. 2, 6.) A bibliai hagyomány szerint Heródes lépre akarta csalni a három bölcset, arra kérve őket, hogy jelentsék majd meg neki, hol található a kisded, mert ő is hódolni szeretne előtte. A bölcsek egy látomás hatására azonban nem tértek vissza Heródeshez, hanem Betlehemből egyenesen hazautaztak.
A betlehemi gyermekgyilkosság
A hoppon maradt Heródes dühében elrendelte, hogy Betlehemben és környékén minden két évnél fiatalabb fiúgyermeket öljenek meg. A bölcsek csillaga ugyanis ekkor már második éve ragyogott az égen, ezért rendelte el Heródes a két év alatti fiúk megölését: biztosra vette, hogy az áldozatok között ott lesz az új király is. Máté evangéliuma szerint Heródes a napkeleti bölcsektől szerzett tudomást arról, hogy egy új király született Betlehemben. Ezért rendelte el a gyermekgyilkosságot.
Az evangélium szerint Józsefet álmában egy angyal figyelmeztette a veszélyre, aki Máriával és a csecsemő Jézussal együtt azonnal felkerekedve Egyiptomba menekült, elkerülve így Heródes gyilkosait. Józsefnek egy angyal adta tudtára álmában, hogy Mária gyermeke a Szentlélektől fogant, ezért ne féljen feleségül venni őt. Máté evangéliuma szerint József a napkeleti bölcsek betlehemi látogatása után egy másik álmot látott, amelyben az Úr angyala jelentette be a közelgő veszedelmet. József engedelmeskedett, nem szólva egy szót sem, némán és azonnal „még éjnek idején” elindult. Harmadik álmában azt az utasítást kapta, hogy Heródes halála után térjen vissza Izráelbe.
Giotto, Szűz és Gyermek trónolt (Ognissanti Madonna)
„Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős, és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott" - írja Máté a kisdedek legyilkolásáról (Mt. 2,17).
Ekkor teljesedett be, amit Jeremiás próféta mondott: "Szó hallatszott Rámában (Betlehemhez közel fekvő helység), sírás és sok keserves jajgatás. Ráhel (az izraeliták ősanyja) siratja fiait, és nem tud megvigasztalódni, mert nincsenek" (Mt. 2:17-18). Ráhel a Jer 31,15-ben azokat az izraelita anyákat jelképezi, akik keservesen siratják Babilonba elhurcolt fiaikat. Ezt a prófétai utalást idézi és ruházza fel új tartalommal Máté evangéliuma, amikor a betlehemi anyákra vonatkoztatja a próféciát.
Az aprószentek száma és sírja
Az aprószentek, azaz a meggyilkolt gyermekek számáról eltérő adatok állnak rendelkezésre az egy tucattól a Jelenések könyvére hivatkozó 144 ezres számig. Heródes nem készíttetett jegyzőkönyvet, és számukat a helyi hagyomány sem őrizte meg. A helyi hagyomány szerint az aprószentek sírja a bazilika alatt van, amelyet Nagy Konstantin építtetett Jézus születésének barlangja fölé, és a kis sírok nem messze ettől a barlangtól egy sziklasírban voltak. Egy Miklós nevű barát a XIV. században leírt egy másik barlangot, amely szűk, kereszt formájú barlangban folytatódik, és ott vannak eltemetve az Aprószentek.
A sírbarlangot a 15. század folyamán befalazták, s nem is tudtak róla sokáig. 1962-ben vették észre elfalazott bejáratát, s amikor kibontották, fölfedezték a görögkereszt alaprajzú sírbarlangot: a kereszt három szárának végében egy körülbelül egy méter magasságban ívelt nyílás alatt 4, 5, 4 mélyedést vettek észre.
Heródes személyisége és a gyermekgyilkosság hiányzó történelmi adatai
A Heródesről fennmaradt krónikák ugyan nem említik meg a betlehemi vérengzést, de azt igen, hogy a király uralkodásának utolsó éveiben elborult elméje miatt kiszámíthatatlan és kegyetlen despotává vált, aki még a családtagjai közül is kíméletlenül legyilkoltatta mindazokat, akiket veszélyesnek vélt a saját hatalmára. Heródes élete végén fellépett elmebajáról a híres első századi romanizált zsidó történetíró, Josephus Flavius is megemlékezett.
A betlehemi gyermekgyilkosságról nincs történelmi adatunk a Biblia leírásán kívül. Josephus Flavius történetíró szerint Nagy Heródes Kr. e. 4-ben halt meg. A kiszámítás ezen módszere csak a Kr. u. 6. században kezdődött. Ez azt jelentené, hogy Jézus korábban született, mint ahogy azt a keresztyén világ időszámításának kezdete alapján feltételezzük. Ismert tény azonban, hogy Heródes saját családját, feleségét és fiait is kivégeztette hatalomféltése miatt. Josephus Flavius részletesen írt azokról a kegyetlen tetteiről is, amelyekre közvetlenül halála előtt adott parancsot, például 15 ezer zsidó előkelő embert akart lenyilaztatni, hogy halálakor minden család gyászoljon (A zsidók története, XVII. 6,5).
A kétkedők három okot szoktak felhozni, amiért a betlehemi gyermekgyilkosság valószínűleg koholmány:
- Négyből három evangelista nem ismeri a történetet: A csecsemőgyilkossággal egyedül a kapernaumi exadószedő, Máté vádolja Heródest; a többi evangelista nem. A nem-bibliai kortárs források - köztük a legfontosabb: Josephus Flaviustól A zsidók története - sem említi az égbekiáltó gaztettet.
- Hasonló történet Mózesnél: Valahol már olvastunk már egy hasonló sztorit, méghozzá Mózesnél, aki egy egyiptomi zsidóellenes pogrom kellős közepén látta meg a napvilágot. Ebben a vészkorszakban a fáraó parancsára elvileg minden fiúval végezni kellett volna, Mózest azonban anyja inkább istenre akarta bízta. Az evangelista valószínűleg a "kiválasztott megmenekülésé"-nek ismert bibliai toposzát melegítette fel, hogy tovább színezze Jézus különlegességét.
- Lehet, hogy Jézus születésekor már nem is élt a felbujtó: Jézus születésére két valószínű időpontot fogad el a kutatás: az egyik i. e. 4 és 6 közé esik, amikor Heródes még élt, ergo elrendelhette a betlehemi mészárlást. A másik azonban már Heródes halála utánra esik, amikor Judea kliensállamból Szíria provincia részévé vált. Ennek legátusáról, Quiriniusról ugyanis egészen biztosan tudni lehet, hogy i. u. 7-ben elrendelte azt a népszámlálást, amivel felmérte az új területek demográfiai viszonyait, és melynek engedelmeskedve kellett Józsefnek terhes feleségével hazatérnie ősei földjére, Betlehembe.
Noha az evangéliumokon kívül más ókori forrás nem emlékezik meg a betlehemi gyermekmészárlásról, de Heródes utolsó éveinek és a korabeli despoták véres szokásainak ismeretében igen valószínű, hogy az „aprószentek" történetének a hitbéli meggyőződésen túl, valós alapjai is lehetnek.
tags: #herodes #megoleti #a #csecsemoket