Már-már felfoghatatlan, milyen mértékű fejlődésen megy keresztül egy magzat a terhesség 9 hónapja alatt. Mindössze egyetlen sejtből indulva intenzív ütemben növekszik, egyre differenciáltabb sejtjei, majd szervei, testrészei alakulnak ki. Az embrió csíralemezeiből jön létre a szív, a csontok, a tüdő, fejlődik ki a máj, az érzékszervek, stb. A méhen belüli élet egészen elképesztő utazás, tele rejtett ritmusokkal és fejlődési szakaszokkal. A magzati mozgások nem csupán a fizikai erőt demonstrálják, hanem az idegrendszer hihetetlen fejlődésének is ékes bizonyítékai.
Már a terhesség korai szakaszában, jóval azelőtt, hogy a kismama érezné, a magzat apró mozgásokat végez. Ezek a kezdeti, reflexszerű rándulások, amelyek az ultrahangon már a 7-8. héttől megfigyelhetők, az idegrendszer fejlődésének első jelei. Eleinte ezek még koordinálatlan, spontán mozgások, melyek az izomzat és az idegrendszer érését szolgálják. A 16-20. terhességi hét körül érzékeli először a legtöbb kismama a „lepkék szárnyalását” vagy a „halacskák ficánkolását” a pocakjában. Ez az a pont, amikor a magzat már kellően nagy és erős ahhoz, hogy mozgásai elérjék az anyaméh falát, és onnan továbbgyűrűzve az anya érzékelje őket. Ezek a kezdeti, finom rezdülések fokozatosan erősödnek, és egyre rendszeresebbé válnak. A mozgások intenzitása és jellege a terhesség során folyamatosan változik. A középső trimeszterben a magzat még viszonylag nagy helyen, szabadon mozoghat, így a mozdulatok gyakran erőteljesek és változatosak. A harmadik trimeszteres, ahogy a baba növekszik és a hely szűkül, a mozgások jellege megváltozik: kevesebb a teljes testet érintő forgolódás, és több a végtagok, elsősorban a lábak „rugdalózása”.
A 6 hetes orvosi vizsgálat alkalmával már hallható a baba szívverése. 9 hetesen alakulnak aprócska izmai, így képes mozgatni karját és lábát, 15 hetesen már kéz- és lábujjait is meg tudja mozdítani, ujját szájába veszi. Bátran kijelenthetjük, hogy a magzat az újszülött teljes mozgáskészletével bír. Sőt a magzatok mozgásosságában egyéni különbségek fedezhetők fel. Ez az egyéni mintázat a teljes terhesség alatt jellemző, megmarad.
A 18-20. héttől az édesanya is érezheti a baba mozgását, ficánkolását, ami igen fontos a várandósság tudatosulásában és az édesanya gyermekéhez való kötődésének kialakulásában is. A magzatmozgás a baba „életjele”, amely a kismama számára a legközvetlenebb visszajelzést adja a méhen belüli állapotáról. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy az anya megtanulja értelmezni ezeket a jeleket, és felismerje, mikor van szükség fokozott figyelemre vagy orvosi konzultációra. A terhesség 28. hetétől javasolt a magzatmozgások tudatos figyelése, az úgynevezett „rúgásszámlálás”.
A 20. század elejéig teljes mértékben alvó lényeknek tekintették a babákat a pocakban, akiket csupán tapintással lehet stimulálni. Mára már biztosan állítható, hogy a 2. trimeszterre minden érzékszerv működik. 7 hetes korban már tapint, a bőrén keresztül érzékeli a rezgéseket. Méhbeli környezetét és saját testét is tapintással érzékeli. Az ízlelőbimbó és a szaglóhám kialakulásának köszönhetően 15 hetesen ízeket és szagokat érez. 4 hónaposan hall, a hangokra szívfrekvencia-változással reagál, illetve zárt szemhéján keresztül a fényt és a sötétet is észleli. A 26. héttől már a szemét is tudja nyitni, a fény észlelésekor szívritmusa csökken, mozogni kezd. Vizuális élménye az anya hasfalán keresztül áthaladó fények esetében hasonló, mint amikor kezünkkel eltakarjuk a villanó lámpa fényét. A 7 hónapos magzat szívesen nézeget, a szemét nyitva tartja, különböző irányokba tekintget.
A magzat minden új ingerre felfigyel. Az ismeretlen ingerre mozdulatlanná válik, szívritmusa csökkenni kezd, az inger irányába fordul. Ha az inger hosszabban fennmarad, a baba megszokja, megbarátkozik vele, a reakció intenzitása csökken, végül eltűnik.
Vizsgálatok szerint a 17-25. hét között a magzatok már képesek a fájdalom érzékelésére. A 23-24. hétre kialakulnak a fájdalomingert szállító idegpályák, így a magzat arcán már a fájdalom megélése is tükröződhet. Egy vizsgálat alkalmával rockkoncerten részt vevő anyák a zene hatására erős rugdalózásról számoltak be. Egy esetben az intenzív, agresszív zenére a magzat olyan erősen fejezte ki nemtetszését, hogy az anya bordatörést szenvedett.
A magzati korban létrejött érzelmi kapcsolat pedig nem szűnik meg a születés után sem. A tanulás magzati létünk során kezdődik el. A magzat kognitív képességeiről tudjuk, hogy észleli és feldolgozza környezete ingereit. Ez a méhen belüli kompetencia biztosítja számára a megfelelő fejlődést, de megalapozza a szülő-magzat közti kapcsolat kialakulását is. Az idő előrehaladtával a magzati bevésődés, tanulás hatással van a gyermek későbbi életére és jövőjére. A neurális hálózatok egyre összetettebb rendszert alkotnak, a neuronok érése és a szinapszisok fejlődése egészen felnőttkorunkig zajlik.
A magzat az 5-6. hónaptól kezd álmodni, a REM-fázisra jellemző gyors szemmozgás a 23-24. héten már jellemző. A terhesség 30. hetében igen aluszékony, az alvásidő pedig teljes mértékben álmokkal teli. A 33-36. hétre ez 67%-ra, a 40. hétre 50%-ra csökken.
Terhesség - Egy csoda születése (animáció)
A magzatok, akárcsak a születés utáni csecsemők, alvás-ébrenlét ciklusokkal rendelkeznek. Ezek a ciklusok azonban a terhesség során még nem olyan szabályosak és hosszúak, mint később. Kezdetben a ciklusok rövidebbek, körülbelül 20-40 percesek, és gyakran váltakoznak az alvó és éber fázisok. Amikor a magzat éber fázisban van, akkor a legaktívabb. Ekkor gyakorolja a mozgásokat, nyújtózkodik, forgolódik, és reagál a külső ingerekre, mint például a hangokra vagy a fényre. Az anya hasfalán keresztül bejutó hangok, a vérkeringés zaja, vagy akár az anya hangjának rezgése mind olyan ingerek, amelyek kiválthatják a magzat reakcióját és éberségét. Az alvásfázisok és az ébrenléti periódusok váltakozása elengedhetetlen a magzat agyának és idegrendszerének fejlődéséhez. Az alvás során az agy feldolgozza a napközben szerzett tapasztaltokat és információkat, míg az ébrenléti időszakok lehetőséget biztosítanak a tanulásra és a különböző készségek gyakorlására.
A zene hatása a magzatra
A zene mindannyiunk életében fontos szerepet tölt be. A különböző kultúrák zenéjében megtalálható ritmusok, melódiák és harmonikus jegyek visszavezethetők a vérkeringés zajára, az anyai mozgásra és az anya hangjára, amiket a magzat az anyaméhben hall. Vagyis a szív- és keringési rendszer olyan auditív környezetet hoz létre a baba számára, amelynek zajmintázata erős hasonlóságot mutat a különböző zenei struktúrákkal. A ritmus egy egyenletes taktust vagy impulzust jelent, illetve ezeket idézi fel a zenében. Az itt hallható frekvencia terjedelme és megoszlása megegyezik az emberi szívverés és lépésgyorsaság terjedelmével és megoszlásával. A melódia az egyes hangok emelkedő és süllyedő hanghatásával jellemezhető. A hangmagasság terjedelme és megoszlása megegyezik az emberi beszéd terjedelmével és megoszlásával. Az anyai beszéd az egyik legfontosabb információforrás a magzat számára anyja érzelmi állapotáról, ugyanis a beszéd érzelmi tartalma - öröm, belső béke, düh, nyugtalanság stb. A harmónia több hang összecsengésével jellemezhető, vagyis a magzat erre való érzékenysége is az anyai külső, belső hangokra vezethető vissza.
A nyugalom megteremtésében nagy segítségünkre lehetnek a harmonikus dallamok. A harmónia nagyon jót tesz a magzatnak is! A kicsi akár már 16 hetes korától képes érzékelni a zenei hullámokat, melyekre különböző gesztusokkal reagál. Az intézet kutatásai arra is rávilágítottak, hogy azok a babák, akik az anyukájuk hasában rendszeresen zenét hallgattak, csecsemőként sokkal nyugodtabbak. A harmonikus dallamok ugyanis mindannyiunkra nyugtató hatásúak. Mozart-hatásként lett ismert az az elmélet, mely szerint kifejezetten jótékony hatású a zene - minél rendezettebb egy dallam annál inkább -. A babák ezért szeretik Mozart zenéjét.
Egy mexikói kutatás során 36 terhes nőt vontak be a vizsgálataikba, melyek során két klasszikus dalt játszottak le. Közben pulzusmérővel figyelték, hogyan reagálnak a magzatok a kellemes zenére. Egy olyan analízist is alkalmaztak, amivel észlelni tudták a magzati szívfrekvencia apró változásait, melyek jelezhetik, hogy a zene miként gyakorol hatást a magzat fejlődésben lévő idegrendszerére. Mint kiderült: a zene hatására stabilabb, kiszámíthatóbb szívritmus-mintázatok voltak megfigyelhetők, ami a szakemberek vélekedése szerint a magzat autonóm idegrendszerének fejlődését is serkentheti.
A méhben az anya hangja hallható a legjobban, hisz azt a testének rezgései is továbbítják. Kutatások - melyek a magzatok szopási ritmusát vizsgálták - bizonyítják, hogy a babák már közvetlenül születésük után is képesek elkülöníteni édesanyjuk hangját más nők hangjától, azt szívesebben hallgatják. Hasonlóképp, édesapjuk hangját is felismerik, és jobban preferálják más férfiak hangjai között.
Az anyai beszéd- és énekhangja, a klasszikus zene, illetve a természetes hangok (madarak, tenger stb.) lejátszása stimulálja a magzat agysejtjeit és idegpályáit ezzel elősegítve az agy növekedését és az érzelmi intelligencia fejlődését, valamint az anya és a magzat közötti szeretetet és kötődést.
Terhesség - Egy csoda születése (animáció)
A magzat az ingereket komplex módon fogja fel. Egyszerre észleli a szagot, ízt, látványt, hangot, rezgést, majd mindezt sűrítve őrzi meg. Ezen élményekhez olyan jellegű információkat is képes társítani, hogy azok kellemesek vagy kellemetlenek voltak számára. Például egy orvosi vizsgálat során a műszertől megijedt és elhúzódott, vagy az anya simítása jólesett neki, és közelebb bújt a simogató kézhez. Tehát elraktározza, milyen viselkedési válasszal reagált rájuk.
Az ultrahangos vizsgálatok alkalmával jellegzetes arckifejezéseket és gesztusokat figyelhetünk meg. A vizsgálatok során mosolygást, undort, szomorúságot, fáradtságot, búskomorságot véltek felfedezni a kutatók. Mosolyt és sírást már az 5. terhességi hónapban detektáltak a kutatók.
A méhben nem csupán egy biztonságos, meleg otthon a magzat számára, hanem egy valóságos „edzőterem” is, ahol a baba intenzíven készül a méhen kívüli életre. A mozgások révén a magzat erősíti az izmait és a csontjait. Emellett a mozgás segíti a szenzomotoros koordináció fejlődését. A magzat megtanulja, hogyan irányítsa a testrészeit, hogyan reagáljon a belső és külső ingerekre. A mozgás a légzőrendszer fejlődéséhez is hozzájárul. Bár a magzat oxigént a méhlepényen keresztül kap, már a méhben is gyakorolja a légzőmozgásokat. A rekeszizom és a mellkas izmainak mozgása, amit néha horkolásként érzékelünk, felkészíti a tüdőt a születés utáni első lélegzetvételre. Végül, de nem utolsósorban, a méhen belüli mozgás a kognitív fejlődés része is. A magzat az ismétlődő mozdulatok révén tanulja meg a térbeli tájékozódást, a testkép kialakítását, és a mozgás mintázatainak felismerését.
Az egyik leggyakoribb mozgás a rugdalózás, amely a lábak és a lábfejek kinyújtásával és behajlításával jár. Ez a mozgás rendkívül fontos az alsó végtagok izomerejének és koordinációjának fejlesztésében. Emellett a magzat gyakran nyújtózkodik is, kinyújtja a karjait és lábait, ami segíti az ízületek és az izmok rugalmasságának megőrzését. A forgolódás és a helyzetváltoztatás is gyakori. A magzat a terhesség korai és középső szakaszában még szabadon úszkálhat a magzatvízben, és gyakran változtatja a pozícióját. Később, ahogy a hely szűkül, a forgolódás intenzitása csökken, de a kisebb helyzetváltoztatások, például a fej vagy a medence elfordítása továbbra is megfigyelhető. Nem ritka a horkolás sem, bár ezt a kismamák gyakran nem tudják azonosítani. A magzat rekeszizma már a méhben is gyakorolja a légzőmozgásokat, ami néha ritmikus, enyhe rángatózó mozgásként érzékelhető a pocakban. A magzat emellett gyakran szopja az ujját vagy a hüvelykujját, ami nem csak megnyugtatóan hat rá, hanem a szopóreflexet is erősíti, ami elengedhetetlen lesz a születés utáni táplálkozáshoz.
Az anyával való kapcsolatban az egyik fő kommunikációs csatorna a magzat mozgása, illetve mozdulatlansága. A tizennegyedik héten már jelen van a szag- és ízérzékelés, ez utóbbi összefüggésbe hozható később a hozzátáplálással. Ez azt jelenti, hogy a gyermek később inkább azt az ízvilágot preferálja, amit az anyaméhben megtapasztalt. Az ízmolekulák egyfajta lenyomatot készítenek a család ízvilágáról, ezzel kezdetét veszi a magzat adaptációja a környezetéhez. Nem sokkal ezután jelenik meg a hallás, majd a harmincegyedik héten a hő- és fájdalomérzékeléssel is bővül az eszköztár.
A méhen belüli világ nem teljesen elszigetelt a külvilágtól. A magzat érzékszervei folyamatosan fejlődnek, és képes reagálni a különböző külső ingerekre, mint például a hangokra, a fényre és az érintésre. Hangok: Napközben az anya teste és a külvilág zajai (beszélgetés, zene, forgalom) folyamatosan körülveszik a magzatot. Ezek a zajok, bár tompítva, eljutnak a méhbe. Éjszaka azonban a környezet elcsendesedik, a külső zajszint minimálisra csökken. Ez a hirtelen csend felébresztheti a magzatot, vagy éppen lehetővé teheti számára, hogy jobban érzékelje a belső hangokat, mint például az anya szívdobogását vagy a bélmozgásokat, amelyek addig elnyomódtak a külső zajok miatt. Fény: Bár a méh belseje sötét, erős fényforrások, mint például a közvetlen napfény vagy egy erős lámpa, áthatolhatnak az anya hasfalán, és eljuthatnak a magzathoz. Egyes magzatok reagálnak a fényre, elfordulnak tőle, vagy éppen felélénkülnek, különösen a harmadik trimeszterben, amikor a látásuk már fejlettebb. Érintés: Az anya hasának simogatása, masszírozása vagy enyhe nyomása közvetlen fizikai ingert jelent a magzat számára. Sok kismama tapasztalja, hogy ha megsimogatja a pocakját, a baba azonnal reagál egy rúgással vagy mozdulattal. Ez a fajta interakció különösen éjszaka, nyugalmi állapotban lehet.
A magzati korban szerzett tapasztalatok, korai élmények és magatartása befolyásolja az alkalmazkodást, a környezetével való kapcsolatát, az anya-gyermek egymásra hangolódást, ami a későbbi kapcsolatainak is mintájául szolgál. Ezek az adottságok, képességek mind hozzájárulnak, hogy az újszülött minél hamarabb és minél gördülékenyebben adaptálódni tudjon környezetéhez.