A peteérés fontossága a fogantatásban

A női ciklus során végbemenő hormonális változások eredményezik ugyanis a peteérést, mely nélkül nem jöhet létre a fogantatás. A kiszámítható menstruációs ciklus a gyermekáldás egyik fő pillére és ehhez fontos tudni, hogy mikor van peteérés? De, mit is értünk pontosan peteérés alatt, mit kell tudni a termékenységben szerepet játszó tényezőkről, és mivel segíthető elő az ovuláció? Cikkünkben ebben nyújtunk segítséget!

Mi is az a peteérés?

A nők körülbelül 1 millió petesejttel a petefészkeikben születnek. Ez a hatalmasnak tűnő mennyiség az évek során több mint a felére csökken, serdülőkorra mindössze 300-400 ezer marad. A petesejtek egészen addig csupán szunnyadnak, amíg a hormonrendszer változásának hatására el nem érkezik az első peteérés ideje. Nem minden petesejt fog azonban a menopauzáig beérni, egy átlagos nő életében hozzávetőleg 400 peteérésre kerül sor.

A női nemi ciklusnak több különböző szakasza van. Maga a menstruáció a vérzést jelöli, tehát azokat a napokat, amikor vér távozik a hüvelyen keresztül. Ez a ciklus eleje, ugyanis a ciklus első napját a menstruáció első napjával azonosítjuk be. A menstruációt követi az úgynevezett follikuláris fázis, és tulajdonképpen ez az a periódus, amit a peteérésként írhatunk le. A peteérés ugyanis nem egy egyszeri történés, hanem egy folyamat, mégpedig az a folyamat, melynek során a petefészekben lévő kis petesejtek érni kezdenek, növekednek, és elérik azt a szintet, amikor képesek a tüszőből kiszabadulni, és felkészültek a megtermékenyítésre. Ilyenkor egyébként körülbelül 20 mm-esek. Amikor ez megtörténik, tehát az érett, megfelelő méretű petesejt kiszabadul a tüszőből, azt a pillanatot hívjuk ovulációnak. Ez egy konkrét napon megy végbe, és ez választja el egymástól a follikuláris, illetve az ezután következő luteális fázist. Az ovuláció az, amire a páciensek rákérdeznek a rendelőben, és amit tévesen peteérésnek neveznek. Az ovulációt követően jön a luteális fázis, ami normál esetben 14 nap, de mindenképp 12-16 nap közötti. Ez az az időszak, ami az ovuláció, illetve a következő menstruáció között eltelik. A luteális fázisban a szervezet felkészül az esetlegesen megfogant terhesség megtartására, a beágyazódásra, ezerrel termeli a progeszteront, a terhességmegtartó hormont. Amennyiben nem történt meg a fogantatás, a luteális fázisnak véget vet az érkező menstruáció.

A petefészekben lévő tüszők közül több elkezd nőni, majd egy bonyolult hormonális folyamat során egy kiválasztódik. Egy normál ciklusban egy domináns tüsző van, a többi nem nő tovább, hanem szépen elhalnak. Az ovuláció - tehát amikor a petesejt leválik a domináns tüsző egy speciális részéről, lényegében megreped a tüsző és kijut belőle a petesejt - az LH-szint megemelkedése után 36-40 óra múlva következik be. A peteérés folyamata tehát a ciklus körülbelül 3. napjától annak 13-14. napjáig tart.

A havi ciklus és az ovuláció

A nők nemi működését ciklikusság jellemzi, mely négy szakaszból áll: menstruáció, peteérés, ovuláció és luteális szakasz. A menstruációs ciklus a nagy átlagot tekintve 28 naponként ismétlődik, de ettől eltérő időintervallum is normálisnak számít. Ez alapján a 25-31 napra bekövetkező vérzés sem nevezhető ritkának.

A menstruációt a peteérés ideje határozza meg. Ez a folyamat az ösztrogén hormon segítségével veszi kezdetét, majd a folliculusstimuláló hormon (FSH) szabályozza, stimulálja a tüszőt, végül az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon (LH) csúcsán bekövetkezik az ovuláció, vagyis elérkezik a peteérés. A tüszőrepedés átlagosan a női ciklus 14. napján következik be, ennek során a megtermékenyítésre alkalmas petesejt kilökődik, és megkezdi útját a petevezetéken át a méhbe.

A női nemi ciklus utolsó fázisa, a luteális szakasz általában 12-16 napos. Ennek során a kiürült tüsző elkezd sárgatest hormont termelni, mely megtermékenyítés esetén elősegíti a beágyazódást. Amennyiben a peteérést nem követi megtermékenyítés, bekövetkezik a menstruációs vérzés.

Mikor vagyok a legtermékenyebb?

A tervezett várandósságok egyik leggyakoribb kérdése, hogy mikor vannak a legtermékenyebb napok. Ez azonban nem csupán a női ciklustól függ, bizony a férfi hímivarsejteknek is nagy szerepe van benne.

Mi a különbség az “ovuláció” és a “termékeny napok” között?

Az ovuláció, vagyis a peteérés napja utáni tüszőrepedés következtében kiszabaduló petesejt, mindössze 24 órán át képes a megtermékenyülésre. Mégis akkor miként beszélhetünk termékeny napokról? Ennek oka már a férfinél keresendő. A hímivarsejtek ugyanis a méhbe, majd azon keresztül a petevezetékbe jutva, akár 5 napon át életképesek és nemzőképesek maradnak, mely idő alatt találkozva egy érett petesejttel, képesek megtermékenyíteni azt. A legnagyobb esély tehát a teherbeesésre az ovuláció napját közvetlenül megelőző 5 napban és az azt követő 1 napban van, tehát összesen 6 termékeny napról beszélhetünk.

A legtermékenyebb napjaid az ovuláció előtti 5 naptól, az azt követő 1 napig tartanak, hiszen a hímivarsejtek kb. 5 napig képesek életben maradni. Ha teherbe szeretnél esni, a legideálisabb, ha ezekre a napokra időzíted a legtöbb együttlétet. Hogy az ovuláció melyik nap következik be, a ciklus hosszától is függ, ezért, ha nem vagy benne biztos, vagy nem pontos a ciklusod, célszerű ovulációs tesztet használnod. Emellett az ovulációnak testi jelei is lehetnek, melyekre szintén érdemes odafigyelned. Például kapcsolat van a méhnyaknyák állaga és a termékenység között.

Mikor van peteérés a menstruáció után?

A teherbeesés elősegítése érdekében fontos, hogy ismerjük a saját ciklusunkat, és ezáltal megtudjuk, melyek mikor van peteérés és mik a legtermékenyebb napjaink. Amennyiben a menstruációs ciklusunk 28 napos, akkor a peteérés ideje a 14. napra tehető - de mindenképp a 20. nap előtt következik be.

A menstruációs ciklust a vérzés első napjától számítjuk - menstruáció első napjának a konkrét vérzés megjelenése számít, tehát az azt megelőző barnás pecsételést még nem szabad ide számolni -, vagyis a vérzés első napja, egyben a ciklus első napja is.

Mivel a női ciklikusság nem mindenkinél egyforma, annak érdekében, hogy a peteérés napja biztosan megállapítható legyen, érdemes kiismernünk a saját testünket; a peteérés kiszámítása több módszerrel is történhet.

Peteérés kiszámítása

Peteérés kiszámítása - Naptármódszer

A rendszeres és kiszámítható menstruációs ciklus esetén, a legkézenfekvőbb megoldás, hogy kiszámítsuk mikor van peteérés - a naptár módszer. Legyen szó akár az átlagos 28, vagy a szintén gyakori 25-31 napos ciklusról, a peteérés kiszámítása ugyanúgy működik. Az előző néhány ciklus alapján egy naptár használatával be tudjuk jelölni, hogy melyik napra várható az ovuláció - a menstruáció első napjától számított 14. nap környéke -, vagyis a peteérés kiszámítása révén könnyedén meghatározhatók a legtermékenyebb napjaink, melyek a peteérést megelőző és az azt követő 3 napot jelentik.

Peteérés kiszámítása - Ovulációs teszt

A drogériákban, gyógyszertárakban és a webshopunkban kapható ovulációs teszt is alkalmas arra, hogy megállapítsuk mikor van peteérés. Ezek a vizeletben lévő luteinizáló hormon (LH) koncentrációját vizsgálják, és egy bizonyos érték felett jelzik, ha bekövetkezett a peteérés napja.

Az LH szintje a ciklus során váltakozik: míg az elején csupán 3-15 mlU/ml, a peteérés ideje alatt akár az 50 mlU/ml-t is meghaladhatja, majd a ciklus második felében visszacsökken az elején tapasztalt szintre.

Az ovulációs tesztek átlagosan 25 mlU/ml szinttől jeleznek „pozitív” értéket, így, ha hozzávetőleg tudjuk, mikor esedékes a peteérés időszaka, akár az összes termékeny napot ki tudjuk használni.

Peteérés kiszámítása - Ébredési alaphőmérséklet mérése

A testhőmérséklet mérésével is megállapíthatjuk, hogy mikor van peteérés? Ehhez a módszerhez egy teljes cikluson át, minden nap, ugyanabban az időben kell megmérni az alaphőmérsékletünket, ezzel megismerve, kitapasztalva. Fontos, hogy az értékeket gondosan jegyezzük fel, hiszen közvetlenül az ovulációt megelőzően a testhő alacsonyabbá válik, majd a petesejt kiszabadulásakor hirtelen megemelkedik. Tehát egyfajta görbét fogunk tapasztalni a megszokotthoz képest. Érdemes digitális hőmérőt használni, hiszen ezek a testhőmérsékleti kilengések 0,2-0,4 fok körüliek.

Mire figyeljünk, ha a peteérés kiszámítása testhőméréssel történik?

• A legjobb, ha közvetlenül ébredés után, minden nap ugyanabban az időpontban végezzük a mérést - az ovuláció az esetek többségében hajnalban történik.
• A testhőmérséklet mérése minimum 6 óra alvást követően történjen. Ha gyakran megébrednénk éjszaka, a reggeli mérést minimum 1 óra folyamatos alvás előzze meg.
• Hőmérőzés közben a legjobb, ha kerülünk mindenféle mozgást, beszédet, hogy ezekkel ne befolyásoljuk az eredményt.
• Az egész ciklus alatt, ugyanazt a digitális hőmérőt használjuk.
• Mivel a maghőmérséklet mérése a cél, így a legjobb szájban mérni, de hüvelyben, végbélben is lehetséges, ezek azonban kényelmetlenebbek lehetnek. Ami fontos, hogy végig ugyanazt a mérési helyet válasszuk a teljes ciklus alatt.

Peteérés kiszámítása - Cervix-nyák változásai

A cervix-nyák, vagyis a méhnyaknyák állagából és színéből is lehet következtetni arra, hogy mikor érkezett el a peteérés ideje, mivel termelődését a hormonszint változásai befolyásolják.

Egy cikluson belül a cervix-nyák lehet ragacsos, krémes állagú, vízszerű és hasonlíthat a nyers tojásfehérjére is. Ezeket a váladék típusokat, épp ebben a sorrendben tapasztalja meg minden nő a legtermékenyebb napokig bezárólag.

A méhnyak mirigyei az ösztrogén hormon hatására termelnek váladékot, de ez egy menstruációs cikluson belül nem folyamatos. Összesen 5-8 napon át tapasztalhatunk ilyen jellegű váladékot - például mosdóhasználatot követően -, mivel a peteérés ideje környékén van jelentősége. A méhnyaknyák ugyanis a spermiumokat hivatott életben tartani, valamint útjukat megkönnyíteni.

A hüvely enyhén savas kémhatását a hímivarsejtek csupán pár óráig élnék túl, ám a cervix-váladék lúgos kémhatásának köszönhetően akár 5 napig is élet-, valamint nemzőképesek maradnak, hozzájárulva ezzel a 6 napos termékenységi időablakhoz. A méhnyaknyák védelmező funkciója mellett táplálja is a spermiumokat, továbbá megkönnyíti útjukat a petevezetékben lévő termékeny petesejthez.

Amikor a cervix-nyák színe fehéres sárgássá, állaga pedig krémesen ragacsossá válik, a peteérés ideje már nagyon közel van. Közvetlenül az ovulációt megelőzően tapasztalhatjuk a legnagyobb mennyiségű méhnyaknyákot, ami állagát és színét tekintve már nyers tojásfehérjére emlékeztet - a teherbeesés esélye ekkor a duplájára is nőhet. A peteérés napja után a méhnyaknyák mennyisége lecsökken, majd teljesen is megszűnik, egészen addig, míg elérkezik a következő peteérés napja.

A peteérés jelei

Amennyiben nem akarunk a peteérés naptár módszerrel, testhőméréssel való hosszadalmas kiszámításával foglalkozni vagy a mosdóhasználatkor folyamatosan a vécépapírt nézegetni, még mindig van más lehetőségünk, hogy a peteérés ideje egyértelművé váljon. Figyeljünk a testünk jelzéseire!

Az egyik leginformatívabb ilyen jel, a hasfájdalom. A peteérés napja környékén a legtöbb nő úgynevezett középidős, szúrós alhasi fájdalmat érez. Ezt nem igazán lehet összetéveszteni a menstruációs görcsökkel, a rendszeres ciklus ismeretének birtokában pedig az időpontja is árulkodó lehet.

Az ovulációs vérzést már sokkal kevesebben tapasztalják, de épp olyan megbízható jele annak, hogy elérkezett a peteérés ideje. Ez a 24-48 órán át tartó pecsételő vérzés a ciklus közepén jelentkezhet, az ovuláció napján, vagy közvetlenül előtte/ utána. Oka a megemelkedett ösztrogén szint, mely közvetlenül a peteérés ideje után visszaesik.

A peteérés jelei tehát érzékelhetőek és kitapasztalhatóak, amennyiben bővebben szeretnél róluk tudni, egy korábbi cikkemet ajánlom, amelyben a peteérés természetes elősegítéséről is olvashat.

Megfelelő táplálkozás a gyermekáldás érdekében

A kellően megválogatott ételekkel és étrend-kiegészítőkkel nem csupán szervezetünket készíthetjük elő a sikeres várandósságra, de elősegíthetjük a peteérést, valamint a termékenységet is.

Elsőként nézzük, melyek a tiltólistások, ha a cél a teherbe esés:

• magas glikémiás indexű ételek,
• transzzsírokat tartalmazó ételek,
• higanyban gazdag tengeri halak,
• édesítőszerekkel, cukorral dúsított italok,
• mesterséges anyagokat - ízfokozókat, színezékeket - tartalmazó élelmiszerek.

Ezek egyrészt megemelhetik a vércukorszintet, gyulladást válthatnak ki, valamint megváltoztathatják a hormonháztartás működését, ami a menstruációs ciklus zavarához, vagy akár az ovuláció elmaradásához is vezethet.

A termékenység növelése érdekében érdemes továbbá kerülnünk a szóját tartalmazó ételeket. A szójában ugyanis fitoösztrogén található, ami negatívan hat a hormonháztartásra.

Általánosságban elmondható, hogy a nyers vagy párolt zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonák, alacsony zsírtartalmú, feldolgozatlan húsok és a magas zsírtartalmú tejtermékek, növényi olajok, valamint az omega-3 zsírsavakban, vasban, folsavban gazdag élelmiszereket fogyasztása ajánlott a várandósságra készülve.

A kevesebb állati fehérje bevitel nem csupán a nők esetén növeli a teherbeesés esélyét. A férfiak nemzőképességére is igen jótékony hatással bír, mivel a spermiumok minősége jobbá válhat egy ilyen típusú étrend következtében. A szervezet fehérjeigényét érdemes növényi fehérjével pótolni, melyek közül a legjobb források a hüvelyesek - elsősorban a bab, a csicseriborsó és a lencse.

Miért a méhpempő a legerősebb termékenység támogató a természetben?

A termékenységet támogató étrend-kiegészítők közül egyértelműen kiemelkedik a méhpempő, amely 60-70 százalékban vizet, 9-18 százalékban fehérjéket és aminosavakat, 11 százalékban cukrokat, 4-8 százalékban zsírsavakat, továbbá rengeteg mikrotápanyagot tartalmaz. A méhpempő annyira komplex anyag, hogy jelenleg 150 biológiailag aktív összetevője ismert.

Számos, az emberi szervezetre kifejtett pozitív hatása mellett, a teherbeesés esélyét is növeli:

• segít helyreállítani a felborult hormonháztartást,
• hozzájárul a rendszeres menstruációs ciklushoz,
• elősegíti a méhnyálkahártya megvastagodását,
• serkentőleg hat a luteinizáló hormonokra, így támogatva a peteérést.

Viszont a méhpempő, a többi természetes alapú étrend-kiegészítőhöz hasonlóan, csak rendszeres szedés mellett fejti ki jótékony hatását. Éppen ezért javaslom, hogy próbálja ki a Novafam méhpempő kapszuláit! A nagyobb arányban méhpempőt tartalmazó Novafam FERTILE kapszula a termékenység fokozására, a peteérés és a teherbeesés elősegítésére, továbbá a megtermékenyített petesejt beágyazódásának támogatására ajánlom. A nagyobb arányban Myo- és D-chiro-inozitolt tartalmazó Novafam INOSIT kapszulát pedig a meddőség egyik fő okának tartott PCOS (policisztás ovárium szindróma) esetén ajánlom.

Hogyan épül fel a tüsző, hogyan érik benne a petesejt, és mit lát ebből az ultrahang?

A női szervezet a menstruációval és a peteéréssel készül fel az utódnemzésre. A „tankönyv szerinti” ciklus 28 napig tart, és a 21 és 35 nap közötti időintervallum még a normál ciklust foglalja magába. Ha azonban a 28 napos ciklust vesszük példaszámolásunk alapjául, akkor elmondható, hogy annak közepén, a 14. - Fontos megjegyezni, hogy a peteérés az ezt megelőző folyamatot foglalja magába. Minden ciklus elején, a 2-3. napon megemelkedik a tüszőserkentő hormon (FSH) szintje, amely beindítja ezt a folyamatot.

A petefészek kéregre és velőállományra tagolódik. A kéregben találhatók a nagy, gömb alakú petefészektüszők (folliculus), melyekben a petesejtek (oocyta) ülnek. A tüszőket kis hólyagokhoz is hasonlíthatjuk, melyek határát néhány sorba rendezve hámsejtek képezik, s a középen kialakult, folyadékkal telt üregben ül a petesejt. Azt azért tudni kell, hogy ezek a petesejtek - egészen pontosan primer oocyták - még nem azok, amelyek majd a hímivarsejtekkel fognak találkozni. Egyelőre még kétszeres kromoszóma-készletük van, márpedig ez túl sok egy ivarsejtnek. A számfelező osztódást, amin át kell még esniük, meiózisnak hívják. Visszatérve a primer oocytákhoz, nagy részük még magzatkorban elkezdte a meiózis első osztódását, de aztán megakadt a folyamat.

A tüszőérés folyamán a "petesejt-jelöltek" teljesen befejezik a meiózis első osztódását, és nekikezdenek a másodiknak. A tüsző érése közben, szintén az FSH hatására a másodlagos nemi jellegek kialakításáért is felelős ösztrogéneket termel. A tüszőérés alatt, ahogy a neve mondja, a tüsző a hipofízis tüszőserkentő hormonjának (FSH) késztetésére érési folyamaton megy át, sokat változik, csak úgy, mint a félkész petesejt. Az érési sor úgy néz ki, hogy az ún.

A serdülőkortól kezdve havonta 10-20-as csoportokban kezdenek érni a primordiális tüszők, s közben egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Az egyik - ezt egyelőre nem tudjuk, miért - sokkal érzékenyebb az FSH hormonra, mint vele együtt érő "csoporttársai". Végül az utolsó héten a legnagyobb, "kiválasztott" tüsző megháromszorozza méretét, szabad szemmel is látható, 20-25 mm-esre növi ki magát. A többi tüsző elpusztul mellőle, de míg élnek, ezek is részt vesznek az ösztrogén-termelésben.

Csakhogy az ösztrogén-termelésnek is vége szakad egyszer. Az ekkor működésbe lépő enzimek nem csak a tüsző hámját repesztik meg, de a petefészek tokjának is nekiesnek, hogy a petesejt kijuthasson belőle. Tüszőrepedéskor (ovulatio) a tüszőben nagy nyomásváltozás zajlik, ami valósággal kiszakítja a petesejtet. Az érett petesejt (secunder oocyta) kiszabadulva a méh felé veszi útját, és befejezi a meiózis második osztódását. Csakhogy ez az utolsó osztódása már a megtermékenyítés folyamatához kapcsolódik. Míg a petesejt a hasüregbe, majd onnan a petevezetékbe jut, a visszamaradt Graaf-tüsző maradványa ún. sárgatestté (corpus luteum menstruationis) alakul, és nekilát sárgatest-hormont termelni, amit progeszteronként is ismerünk.

A petesejt túl kicsi ahhoz, hogy ultrahanggal látható legyen, átmérője mindössze 0,1-0,2 mm. A tüszők viszont jól nyomon követhetők, különösen az antrális és a domináns tüszők. A tüszőméret változását követő sorozatos ultrahang vizsgálatot hívjuk follikulometriának.

A domináns tüsző az lesz, amelyik a leggyorsabban növekszik, a legtöbb ösztrogént termeli és a legérzékenyebben reagál az FSH-ra. A többi tüsző visszafejlődik, miközben a kiválasztott tovább érik.

Lombiknál a 2 mm feletti tüszők láthatók és befolyásolják a stimuláció eredményét. Az antrális tüszők száma (AFC) és az AMH-szint jelzi, hány petesejtre számíthatunk.

A nőgyógyászati rendelőben gyakran találkozunk a „mikor lesz peteérésem”, illetve „volt-e már peteérésem”, esetleg a „szerintem peteérésem van” kérdésekkel, mondatokkal. Természetesen pontosan tudjuk, hogy mire gondol a páciens: az ovulációjára kíváncsi, ami azonban nem egyenlő a peteéréssel. Ezt a két fogalmat ennek ellenére nagyon sokan használják szinonimaként, pedig mást jelentenek.

A peteérés magát a folyamatot jelenti, amikor a petesejt megérik, megnő. Az ovuláció pedig azt a folyamatot jelenti, amikor a tüsző megreped és a petesejt kiszabadul, hogy találkozhasson az esetlegesen arra járó hímivarsejtekkel és megtermékenyülhessen.

A két fogalom felcserélése szimpla tévedés, a folyamatot azonban célszerű ismerni, legalábbis azoknak, akik éppen kisbabát terveznek. Az ovuláció körüli néhány nap alkalmas ugyanis arra, hogy a baba megfoganjon. Ez logikus, hiszen a sikeres fogantatáshoz szükség van egy érett, fogantatásra kész petesejtre. Ez a petesejt az ovuláció során válik elérhetővé a hímivarsejtek számára.

Ahogy már említettük, ez technikailag egyetlen nap. A hímivarsejteknek azonban megvan az a csodás képességük, mely szerint akár 3-5 napig is képesek életben maradni a méhben, illetve a petevezetékben. Ennélfogva az ovuláció előtti napok is termékeny napnak számítanak, ugyanis az ekkor bejutott spermiumok képesek gyakorlatilag az ajtóban toporogva megvárni a petesejt kiszabadulását, és azonnal megtermékenyíteni. A petesejt azonban sajnos nem rendelkezik ilyen hosszú élettartammal: az ovuláció után mintegy 24 órán keresztül életképes. Az ovuláció után 24 órával tehát véget is ér a termékeny időszak. A legjobb esélyeket a teherbeesésre természetesen az jelenti, ha sikerül telibe találni az ovulációt, de az azt megelőző napokban is jók a kilátások a terhességet illetően.

tags: #hany #erett #tuszo #kell #a #megtermekenyuleshez