A Sebhelyesarcú névre hallgató alvilági bűnöző megírta a budapesti maffia modernkori krónikáját Havas Henrik segítségével. Jurányi Zsolt ismert alvilági figuraként leülte büntetését, és a „nyaralás” közben már megfogant benne az ötlet, hogy leírja, milyen is a pesti maffia. Jurányi könyve nem egy lányregény; őszinte, brutális és hűen vázolja fel, milyen bonyolult kapcsolati háló köti össze a magyar maffia tagjait, akik attól sem rettennek vissza, ha valakit épp meg kell ölni.
A szerző szerint a maffia Magyarországon nem szűnt meg, csak átszerveződött. Jurányi nem a pénz miatt írt könyvet: „Az eddigi ilyen témákról szóló könyvek igazságtartalma nem valós. Azért írtam meg, mert azt gondoltam, hogy legyen legalább egy olyan könyv, ami tényleg a valóságos alvilágról szól, egy olyan ember tollából, aki tényleg aktívan részt vett benne.”
A valóság és a fikció határán
A könyvek főszereplője Kántor Alex, egy kitalált személy, aki igen sokban hasonlít Jurányira, de a szerző hangsúlyozza: „ő nem én vagyok”. A cselekmény nyolcvan százaléka színigaz, csak a szerző úgy írt, hogy ne derüljön ki senki számára, hol, mikor és kivel történtek meg az adott események. Jurányi a könyv főszereplőjének kitalált egy családot, de beleszőtte a saját szerelmi történeteit is.
Jurányi Zsolt harmadik regénye, Az alvilág zsoldjában, a szerzőtől megszokott zsigeri hitelességgel mutatja be az alvilágot. A kötet nem finomkodik és nem akar szépíteni. A szerző nem kívülállóként ír erről a világról; Jurányi Zsolt benne élt, benne mozgott. A budapesti éjszaka jól ismert figurája volt, aki testközelből tapasztalta meg a rendszerváltás utáni bűnözés új arcait.
Miért hitelesebb ez a történet?
A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy nem próbálja eljátszani a mindenáron megváltott bűnös szerepét. Nem mentegetőzik, nem magyarázkodik. Egyszerűen csak mesél - és éppen ettől válik hitelessé. A karakterek hús-vér emberek, akik valóban léteztek vagy léteznek. Az alvilág zsoldjában végig lendületes, fordulatos, és nem nélkülözi a humort sem - főleg a két állandó szereplő, Alex és Bandi testvéri szópárbajai miatt.
A könyvben ugyanakkor van valami különös kettősség: egyszerre ijesztő és nosztalgikus, brutális és emberi. Olykor azon kapjuk magunkat, hogy a főhősnek - annak ellenére, amit tett - mégis drukkolunk. Az alvilág zsoldjában egy alternatív Budapestet mutat be - egy olyan várost, amit nem láttunk a turisztikai prospektusokban, ahol nem a Lánchíd a fő látványosság, hanem a lebujok, a zsarolások és az éjszakai balhék.
| Jellemző | Leírás |
|---|---|
| Szerzői háttér | Volt alvilági figura, 6 év börtönbüntetés |
| Műfaj | Alvilági krónika / Krimi |
| Valóságtartalom | Kb. 80%-ban megtörtént események |
| Téma | Rendszerváltás utáni magyar bűnözés |
Jurányi Zsolt könyve nem való mindenkinek. Nem könnyed olvasmány, nem esti mese. De ha egyszer belekezdesz, nehéz letenni, mert valós, mert nyers, és mert benne van egy letűnt korszak minden ellentmondása. A ’90-es évek alvilága nem csak a hírek címszavaiból állt: ott voltak az emberek, a sorsok, a lojalitás, a bosszú, a betyárbecsület és az adott szó ereje.