A hálapénz hosszú évtizedek óta jelenlévő jelenség az egészségügyben, különösen a szülészeti ellátásban. Bár 2021. január 1-jétől a törvény szigorúan fellép minden formája ellen, a probléma gyökerei mélyen beágyazódtak a társadalomba, és a változások hatása továbbra is érezhető.
Egy felmérés szerint a szülések 68 százalékában fizettek hálapénzt, átlagosan 111 ezer forintot. Jelentős különbségek figyelhetőek meg a hálapénz átlagos összegét tekintve térségenként, valamint a hálapénzes és a hálapénz nélküli szülések között is. A szülésznők által vezetett szüléseknél 56 százalékban került sor hálapénz fizetésre, míg az orvos által vagy közösen vezetett szüléseknél ez az arány 70 százalék körül mozgott.
A hálapénzrendszer szorosan összefügg az EU-ban máshol alig ismert fogadott orvosi rendszerrel. Fogadott orvos esetén a hálapénzt fizetők aránya elérte a 90 százalékot. A fogadott orvosi rendszer célja a fizetőképes szülők számára az ellátás minőségében rejlő különbségek tompítása volt, azonban ez nem garancia a jobb ellátásra. Éppen ellenkezőleg, a fogadott orvossal szülteknél 43 százalék volt a császármetszéses szülések aránya, míg az ügyeletes orvosnál ez az arány 29 százalék volt. A WHO 10-15 százalék közé teszi az elfogadható császárarányt, ami a magyarországi adatoknál jóval alacsonyabb. A szülések negyedénél mesterségesen kellett megindítani a szülést, fogadott orvos esetén ez az arány 31 százalék volt, míg ügyeletes orvosnál 20 százalék.
A hálapénz jogi és etikai megítélése
A hálapénz, mint jelenség, hosszú évtizedek óta jelen van az egészségügyben. 2021. január 1-jétől azonban a törvény szigorúan fellép minden formája ellen. A Büntető törvénykönyv szankcionálja az egészségügyi szolgáltatás nyújtásával kapcsolatos jogtalan előnyt, mind annak adását, ígérését, mind elfogadását. Az egészségügyi dolgozó nem fogadhat el hálapénzt az általa állami egészségügyi jogviszonyban nyújtott ellátásért, de elfogadhat ajándékot a mindenkori minimálbér 5%-ának értékéig.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai kódexe szerint a hálapénz vagy hálaszolgáltatás az a bármilyen előny és juttatás, amit a beteg vagy hozzátartozója az ellátást követően, utólag, kérés nélkül az orvosnak ad, amennyiben az még közvetve sem befolyásolja az ellátás minőségét. A Kúria is foglalkozott a kérdéssel, kifejezve, hogy az utólag nyújtott hálapénz elfogadása korábban nem képezett bűncselekményt.
A hálapénz felszámolásának indoka jogi, etikai és társadalmi szempontból is jelentős. Az elfogadása sértheti a betegek jogait, mivel előnyhöz juttathatja azokat, akik képesek hálapénzt adni, míg másokat hátrányos helyzetbe hozhat. A jogalkotás célja, hogy minden beteg számára biztosítsa a méltányos és egyenlő bánásmódot.
A Nemzeti Védelmi Szolgálat szerepe a hálapénz visszaszorításában
A 2021-es reformot követően a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) létrehozott egy új, kifejezetten az egészségügyi szektorral foglalkozó főosztályt, amelynek célja a hálapénz visszaszorítása és megszüntetése. Az NVSZ és a MOK is egyetért abban, hogy a leghatékonyabb megoldás érdekében a hangsúlyt a szankció helyett a prevencióra kell helyezni.
Az NVSZ több módszert alkalmaz a hálapénzes ügyek felderítésére és megelőzésére, köztük a megbízhatósági vizsgálatot. Ez a módszer lehetőséget biztosít arra, hogy az NVSZ mesterséges helyzetet teremtsen, például egy fedett nyomozó révén, aki pénzt ajánl fel egy egészségügyi dolgozónak. Ha az orvos elfogadja az ajánlatot, az bűncselekménynek minősül, és az NVSZ feljelentést tesz a nyomozóhatóságnál vagy ügyészségnél.
A megbízhatósági vizsgálat egy szigorú szabályokhoz kötött jogintézmény, amely során a szolgálat speciális képzettségű munkatársai olyan mesterséges, de a valóságban is előforduló élethelyzetet teremtenek, melyben egy beteg vagy hozzátartozója szerepét játsszák el. Az integritástesztről kép- és hangfelvétel is készíthető, ami nemcsak az esetleg elkövetett bűncselekmény bizonyítására használható fel, de általa ellenőrizhető a teszt jogszerűsége is.
A fogadott orvosi rendszer és a császármetszések aránya
A fogadott orvosi rendszer a szülészetben igazi hungarikum, más országokban nem jellemző. Az orvosválasztás pedig szorosan összefügg a hálapénz fizetéssel. A leggyakrabban az előzetesen kiválasztott szülészorvos kap hálapénzt, ekkor nagyobb valószínűséggel beszélhetünk előre „bekért” vagy előre egyeztetett hálapénzről.
Az Ígyszültem.hu felmérés adatai szerint a fogadott orvossal zajló szülések esetében gyakoribbak a császármetszések. Azoknál, akik fogadott orvossal szültek, 43 százalék volt a császármetszéses szülések aránya, míg az ügyeletes orvosnál történt szüléseknél ez a szám 29 százalék volt. A szülések negyedénél számoltak be a válaszadók arról, hogy a szülést meg kellett indítani. Fogadott orvos esetében 31 százalék a megindított szülések aránya, ügyeletes orvosnál 20 százalék.
Mi a szülés megindítása? Szülés-nőgyógyász válaszol 5 gyakori kérdésre a szülés megindításával kapcsolatban | Stanford
A WHO 10-15 százalék közé teszi az elfogadható császárarányt. A magas császárarány mögött természetesen más okok is vannak, nem csak a fogadott orvos jelenléte. Lehet ilyen az orvosi rutin hiánya a komplikáltabbnak tűnő szüléseknél, de nem ritka az arra való hivatkozás sem, hogy az anyák kifejezett kérésére történik császár. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a császárarány Magyarországon rendkívül magas és növekvő tendenciát mutat.
A praxisközösség mint lehetséges megoldás
A szakmai szempontok helyett jelenleg két gyakorlati szempont látszik meghatározni a reform alakulását: a szűk orvosi réteg lobbiereje és azon választók tízezrei, akik elvesztik a jogukat, hogy olyan orvost keressenek, akiben megbíznak. Ha a reform alól hosszú távon kivétel marad a szülészet, az a jelenlegi problémák konzerválásához vezet.
A szakemberek a praxisközösség bevezetését javasolják, amelynek lényege, hogy az anyák nem egyetlen doktorhoz járnak, hanem 5-6 hasonló szemléletet és módszertant képviselő orvos és szülésznő alkotta csoporthoz. A nyugatabbra sok helyen jól bevált szülészeti praxisközösséggel áthidalható az egyik legnagyobb probléma: a szakemberhiány. A praxisközösség is egyfajta ügyelet, ahol nem azt garantálják, hogy XY orvos akár éjjel kettőkor is kipattan az ágyból és bemegy a szülésre, hanem a szemléletet és a hozzáállást.
A hálapénzrendszer legalább ilyen fontos fenntartója az egészségügyi intézményekbe vetett bizalom hiánya, amelyet pénzzel tömött borítékokkal remélünk megvásárolni például a legjobbnak hitt orvos formájában. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy semmire sem garancia a hálapénz. Ugyan elképzelhető, hogy többet találkozik a választott nőgyógyászával a szülés során a leendő édesanya és kedvesebben is viselkednek vele, de ez nem menti meg attól, hogy ha az orvosnak úgy kényelmesebb, akkor művi beavatkozással segíti világra hozni a gyereket.
Sajnálatosnak tartjuk, hogy az egészségügyben zajló átalakulás során nem történt valódi párbeszéd a törvényhozó, a szakmai szervezetek és a társadalom, leginkább a nők szélesebb köre között, amely transzparenssé tette volna a különböző csoportok céljait, szándékait és felszínre hozta volna a rendszer orvosolandó hibáit. Félő, hogy az új szabályok sem fognak változást hozni, ha nem áll helyre a társadalom bizalma az egészségügyi ellátás minősége iránt, és a jobb ellátás reményében továbbra is ott lesz a boríték a páciensek kétharmadának a zsebében.