A policisztás petefészek szindróma (PCOS) a fogamzóképes korú nők leggyakoribb endokrin (hormonális) megbetegedése, gyakoriságát 7-10%-ra becsülik.
A PCOS a leggyakrabban előforduló endokrin betegség a fogamzóképes korú nők körében. A nők e csoportjának egytizedét - a WHO becslése szerint 8-15 százalékát - érintheti. A PCOS által érintett nők mintegy 70 százaléka diagnosztizálatlan marad. A PCOS (policisztás ovárium szindróma) elnevezés magyarra lefordítva azt jelenti, hogy "sok cisztás petefészek betegség". Fontos tudni azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy a petefészkeken ciszták lennének, és ugyanígy, ha a nőgyógyászati leleten petefészekcisztákról írnak, az nem a policisztás petefészek szindrómára utal.
A PCOS nem új keletű betegség, az orvosok legalább az 1700-as évek óta találkoznak a PCOS-re jellemző tünetekkel női betegeknél. Sajnos ennek ellenére még ma sem ismerjük a pontos okokat, amelyek a betegség kialakulásához vezetnek.
A legtöbb szakértő úgy véli, több tényező is szerepet játszhat a PCOS kialakulásában. Jelenlegi ismereteink alapján az öröklött genetikai hajlam egyik kulcstényező, de életmódbeli (helytelen táplálkozás, mozgásszegény életmód, túlsúly, stressz, pszichés okok) és környezeti hatások is közrejátszanak a betegség megjelenésében.
A PCOS okai
A policisztás ovárium szindróma (PCOS) alapvetően egy belgyógyászati-endokrinológiai probléma, melyre sok esetben bőrgyógyászati vagy endokrinológiai panaszok hívják fel a figyelmet. A PCOS nem csupán kellemetlen tünetek együttese, hanem egy komoly hormonális és anyagcsere-rendellenesség, amely hosszú távon akár meddőséghez, cukorbetegséghez vagy szív- és érrendszeri problémákhoz is vezethet.
A PCOS kialakulásának pontos okai még nem teljesen tisztázottak, azonban ma már tudjuk, hogy az öröklött genetikai hajlam mellett az életmód is jelentős hatással bír.
Magas androgén szint
Az agyalapi mirigy által termelt luteinizáló hormon kóros szintje és a magas férfi nemi hormon (androgén) szintje is megzavarhatja a petefészek normális működését. Normális esetben a női szervezet is előállítja ezeket a hormonokat, de csak kis mennyiségben. A normálisnál magasabb androgén szint meggátolja a petesejt petefészekből való kilökődését (ovuláció), aminek ciklusonként meg kéne történnie.
Magas inzulinszint
Inzulin rezisztens állapotban csökken a célsejtek inzulinra adott válasza, azaz a vérből a cukor felvétele a sejtekbe, tehát nő a vércukor-szint. A hasnyálmirigy ezt az inzulin elválasztás fokozásával tudja korrigálni egy ideig, ami a vér inzulin szintjének megemelkedéséhez, ún. hiperinzulinémiához vezet. Az inzulin rezisztencia következtében fokozott a későbbi cukorbetegség kialakulásának kockázata. A PCO szindrómás betegek kb. 30-50%-a elhízott, elsősorban náluk találunk inzulin rezisztenciát.
A fokozott hormontermelés oka nem ismert, de gyakran együtt jár cukorbetegséggel. Az inzulin egy hormon, aminek alapvető szerepe van az anyagcsere szabályozásában. Inzulinrezisztencia esetén a sejtek nem reagálnak normálisan az inzulin hatására, és emiatt megemelkedik az inzulinszint. A PCOS-es nők túlnyomó többsége inzulinrezisztens, különösen a túlsúlyosak, elhízottak, egészségtelenül táplálkozók, keveset mozgók és a cukorbetegségre genetikailag hajlamosak.
Genetikai okok
Gyakori, hogy a PCOS-ben szenvedő nők édesanyja, lánytestvére, unokatestvére vagy nagynénje szintén érintett ebben a betegségben. Ma már egyértelmű, hogy a PCOS örökölhető. Feltehetően olyan gének érintettek, amelyek a férfi nemi hormonok, luteinizáló hormon, anti-Müllerian hormon, inzulin és zsír termelését, inzulinszabályozást, energiatermelést és gyulladásos választ irányítják.
Életmód
A PCOS kialakulásában bizonyítottan fontos szerepet játszanak az életmódbeli kockázati tényezők is. Az elhízás rendkívül gyakori a PCOS-ben szenvedő nők körében, egyes kutatások szerint akár 88%-uk túlsúlyos vagy elhízott. A kapcsolat azonban bonyolult, a túlsúly és elhízás a betegség oka és következménye is lehet. A mozgásszegény életmód, stressz és egészségtelen táplálkozás is hozzájárulhat a PCOS-hez.
A PCOS tünetei
A PCOS egy szindróma, azaz tünet-együttes, mely egyénenként eltérő tünetek és panaszok kombinációját jelentheti. A PCOS tünetei lehetnek:
- Szabálytalan vagy kimaradó menstruációs ciklusok. Évi kilenc vagy ennél kevesebb menstruáció hátterében állhat policisztás petefészek szindróma.
- Meddőség. A tüszőrepedés (ovuláció) hiánya miatt a rendszeres szexuális élet ellenére elmarad a megtermékenyülés.
- Fokozott szőrnövekedés. A PCOS egyik jellemző tünete lehet az arcon vagy a testen a korábbinál erősebb, sötétebb szőrszálak megjelenése.
- Túlsúly vagy elhízás.
- Bőr problémák.
- Hajhullás, esetleg kopaszosodás.
- Aknés, pattanásos bőr.
- Hangulatváltozás: A PCOS tipikus tünetei mellett olyan jelekkel is jár, mint a fáradtság, hangulatingadozás, migrének, édesség utáni sóvárgás.
A PCOS (policisztás ovárium szindróma) elnevezés csalóka, mert az összetett betegségnek csak egyetlen tünetére, a petefészek elváltozására utal, de valójában sok egyéb panasz jelentkezhet a PCOS-ben szenvedő nőknél.
A hormonháztartás felborulása értelemszerűen megmutatkozik külsőleg is, ám belsőleg is számos olyan folyamat megy végbe, amelynek észlelése esetén érdemes orvoshoz fordulnunk.
Milyen szerveket érint a PCOS?
A policisztás petefészek megnagyobbodik, vaskosabb kérge alatt gyöngyfüzérszerűen sorakozik számos kisebb-nagyobb ciszta. A PCOS azonban a petefészkekre korlátozódik, de más szerveket is érint: a mellékveséket, agyalapi mirigyet, zsírsejteket, hasnyálmirigyet. Sőt, a szív- és érrendszerre is hatással van, ugyanis növeli az ilyen típusú betegségek kialakulásának veszélyét.
Mivel a PCOS-ben szenvedő nőknél jelentősen gyakoribb a túlsúly, elhízás, magas vérnyomás, magas koleszterinszint, inzulinrezisztencia és cukorbetegség, ezért kutatások szerint náluk kétszer nagyobb a szív- és érrendszeri esemény - például szívroham, stroke - előfordulásának kockázata. Egészséges életmóddal és megfelelő kezeléssel ez a veszély azonban jelentősen csökkenthető.
A PCOS diagnosztizálása
Nincs konkrét PCOS teszt, azonban az orvosok ma már magabiztosan diagnosztizálni tudják a betegséget különböző vizsgálatok elvégzésével. Fontos, hogy mielőbb orvoshoz forduljunk, ha a PCOS-re jellemző jeleket és tüneteket vesszük észre magunkon.
Az endokrinológiai kivizsgálás a részletes kórtörténet felvételével és fizikális vizsgálattal kezdődik. A jellegzetes tünetek és panaszok alapján felmerülő diagnózis megerősítését szolgálják a hormonszint vizsgálatok. PCOS gyanúja esetén szükséges nőgyógyászati szakorvosi vizsgálat, illetve kivizsgálás.
Az orvos általában először a kórtörténetről kérdez ki, beleértve a menstruációban és testsúlyban bekövetkező változásokat. Fizikális vizsgálattal megnézi, hogy láthatóak-e túlzott szőrnövekedés, inzulinrezisztencia és pattanások jelei. Ezután a kismedence szemmel, tapintással és ultrahanggal történő vizsgálata, valamint vérvizsgálat, cukorterhelés következhet, melyet a nőgyógyász és belgyógyász együtt végeznek.
A PCOS kivizsgálása és diagnózisa PCOS gyanúja esetén a panaszok alapos kikérdezése, a vérvétel, valamint hasi, hüvelyi ultrahang rendszerint elvezet a diagnózisig. A laborvizsgálatok során elsősorban különböző hormonszinteket vizsgálhatnak: ösztrogén, tesztoszteron, anti-Müllerian hormon (AMH), luteinizáló hormon (LH), továbbá az inzulinszint. A betegséggel nőgyógyász, illetve belgyógyász, endokrinológus szakorvos foglalkozik.
Amennyiben az alábbi három diagnosztikai kritériumból kettő fennáll (és nem más hormonális betegség okozza azokat), megállapítható a PCOS: peteérés, illetve tüszőrepedés elmaradása, vagy ritkulása; androgén hormonok túlsályának laboratóriumi igazolása vagy fizikai megjelenése; ultrahang vizsgálattal igazolt policisztás petefészek morfológia (jellegzetes ultrahangos kép). A betegség kezdeti szakaszában a vércukorszint nem feltétlenül tér el a normálistól, de az inzulinszint már emelkedett lehet. A fokozott inzulintermeléssel a szervezet eléri a vércukorszint egyensúlyban tartását, így a normális vércukorszint mellett jelentkező emelkedett inzulinszint már inzulinrezisztenciára utalhat. Ezért fontos, hogy a rutinszerű vércukormérésen túl az inzulinszintet is kontrollálja a vizsgáló orvos. A policisztás ovárium szindróma pontos diagnózisához szükség van az úgynevezett terheléses vércukormérésre, amikor is egy pohár cukros víz megivása után meghatározott időközönként vesznek vért a betegtől.
A PCOS kezelési lehetőségei
Bár a betegség véglegesen ma még nem gyógyítható, de kezelhető, a folyamat a szervezetben megfordítható. A tünetek visszaszoríthatók, a szövődmények megelőzhetők a megfelelő diéta, rendszeres testmozgás és szükség esetén gyógyszeres terápia együttes alkalmazásával.
A PCOS kezelése elsősorban a fellépő tünetek súlyosságától és a gyermekvállalási szándéktól függ. Sok esetben életmódváltással is jelentős javulás érhető el.
Életmódváltás
A PCOS kezelésében a hosszú távú életmódváltás is kiemelten fontos. A PCOS diéta a megnövelt rostbevitelre (27-40 g/nap), alacsony glikémiás indexű táplálékokra, cukor-, só- és zsírfogyasztás csökkentésére és rendszeres (2-3 óránként), napi ötszöri étkezésre épül.
Csökkenteni kell a finomított szénhidrátbevitelt (cukor- és keményítőtartalmú ételek, például gabona- és kenyérfélék, tészták), amit összetett szénhidrátokkal (zöldségek és gyümölcsök) lehet pótolni.
Elhízott betegeknél a fogyás csökkenti az inzulinrezisztenciát és a fokozott férfi homon (androgen hormon) termelést is.
A rendszeres testmozgás is fontos, hiszen támogatja az egészséges testsúly és hormonegyensúly fenntartását, csökkenti a vércukorszintet és inzulinrezisztenciát. Heti 150 perc mérsékelt mozgás (pl. tempós séta) vagy 75 perc intenzív mozgás (pl. futás) ajánlott. Emellet ezt érdemes legalább 2 napon minden izomcsoportot átmozgató izomerősítő edzéssel kiegészíteni.
A PCOS kezelése természetes módon is elősegíthető. A mio-inozitol egy természetes anyag, amit az emberi szervezet is előállít. Kutatások szerint napi 2 gramm mio-inozitol helyreállíthatja az ovulációt, csökkentheti a tesztoszteronszintet, javíthatja az inzulinérzékenységet és segítheti a terhességi cukorbetegség megelőzését.
Gyógyszeres kezelés
Gyógyszeres kezelés Inzulinérzékenyítő szerek (pl. metformin) használatával csökkenthető a vércukor-, inzulin- és androgén szint is. Néhány hónap használat után az ovuláció is újraindulhat. Ha nincs teherbeesési szándék, akkor havi progeszteronterápia vagy alacsony dózisú fogamzásgátló tabletta használata javasolt. Ettől rendszeresebbé válik a menstruáció, csökken a pattanásosság, szőrösödés és az endometriózis kockázata is.
Teherbeesési szándék esetén ovuláció-indukciót elősegítő szer használata javasolt. A clomiphene citrate az első vonalas terápia. Antiandrogén gyógyszerek az androgén hormon túlsúlyát orvosolják. Kombinált fogamzásgátlókkal együtt segítik a pattanásosság és szőrösödés kezelését.
Fogamzásgátló tabletták: ezek a szerek női hormonokat tartalmaznak, így segíthetnek a menstruációs ciklus szabályzásában.
A férfi hormonok (androgén hormonok) túltermelése okozta tünetek, mint a túlzott szőrösödés, kopaszodás, bőrtünetek csökkentésére bizonyos feltételek mellett alkalmazhatók az ún. antiandrogén hatású gyógyszerek.
Sebészeti beavatkozás
Ha a gyógyszeres kezelés nem bizonyul sikeresnek, a PCO betegség tünetei műtéti kezeléssel is megszüntethetők. Az orvos egy apró bemetszést ejt a hason, majd ezen keresztül bevezet egy hosszú, vékony mikroszkópot (laparoszkóp). Ezután hővel vagy lézerrel kiégeti az androgén termelő petefészekszövetet, amitől a hormonegyensúly és petefészek-működés is helyreáll.
Ha ezek a módszerek nem járnának eredménnyel, laparoszkópos petefészek műtétre is szükség lehet.
PCOS és meddőség
A PCOS következtében kialakuló meddőség egyik lehetséges kezelési módszere a peteérés mesterséges megindítása szájon át adott gyógyszerrel vagy injekció formájában beadott hatóanyaggal.
Policisztás ovárium szindróma esetén jelentkezhet a meddőség is. A betegség egyik jellegzetessége, hogy a páciensnél nincs rendszeres petesejtérés a felborult hormonháztartás miatt. Amikor egy normális ciklusban a petesejtek érnek, a tüszők mérete növekszik, hormont termelnek, majd a tüszőből kilökődik a petesejt. PCOS esetén az ultrahang képen az látható, hogy a petefészkekben sok kis éretlen tüsző (follikulus) látható, ezekben a kis 6-9 milliméteres folyadékkal telt képletekben vannak a petesejtek. Növekvő, úgynevezett domináns follikulus azonban nem választódik ki közülük, amiből az érett petesejt szabadulhatna ki, tehát a petesejtérés elmarad, és ez gyakran vezet meddőség kialakulásához.
Mi a PCOS? Egy meddőségi orvos elmagyarázza a policisztás ovárium szindrómát
A PCOS meddőség egyik leggyakoribb oka. A tünetek kezelése és a hormonális egyensúly helyreállítása növelheti a teherbeesés esélyét.
A PCOS nem gyógyítható véglegesen, de a megfelelő kezelési megközelítéssel a legtöbb nő hatékonyan kontrollálhatja a tüneteket, helyreállíthatja a hormonális egyensúlyt, javíthatja a termékenységet és megelőzheti a hosszú távú szövődményeket. A kezelés személyre szabott, és a tünetektől, az életkortól, az anyagcsere-egészségtől és a reproduktív céloktól függ.
A PCOS a meddőség egyik vezető oka, de sok PCOS-ben szenvedő nő megfelelő kezeléssel teherbe tud esni. Sok nő kíváncsi: "A PCOS befolyásolhatja a terhességet?" Míg a PCOS komplikációkat okozhat, a testsúly kezelése és az orvosi tanácsok követése javíthatja a termékenységi eredményeket.
A reproduktív korú nők, azaz akik már képesek lehetnek teherbe esni, mintegy 4-12%-a szenved policisztás ovárium (petefészek) szindrómában (PCOS); a PCOS pedig meddőséghez vezethet.
A PCOS fejlődése során több apró, folyadékkal teli tokocska képződik a petefészek perifériáján. Ezeket cisztáknak nevezzük. A folyadékkal teli kis ciszták fejletlen, éretlen petesejteknek adnak otthont, ami a petefészkek rendellenes működéséhez vezet.