Az omphalocele egy veleszületett hasfali rendellenesség, amely során a hasüregi szervek a hasüregen kívülre kerülnek. Ez egy súlyos állapot, amely komplex ápolási és sebészi ellátást igényel. A rendellenesség mérete változó lehet, és a bélkacsok, valamint más hasi szervek különböző mértékben türemkedhetnek elő. Ezeket a szerveket a hashártyából és magzatburokból álló tömlő fedi. Az omphalocele felfedezése általában a terhességi ultrahangvizsgálat során történik, leggyakrabban a 18-19. héten.
Az omphalocele okai és kockázati tényezői
A magzati hasfal eltéréseinek pontos okai nem ismertek, de feltételezhetően több külső hatás együttes jelenléte vezet a hasfali záródás zavarához. Az omphalocele kockázata igazoltan magasabb az alábbi tényezők mellett:
- Átlagosnál fiatalabb vagy idősebb anyai életkor
- Terhesség alatti alkoholfogyasztás
- Az anyai szénhidrát-anyagcsere zavara
- Anyai elhízás
- Anyai bélgyulladásos betegség (IBD)
Az egészséges magzati fejlődés során a belső hasi szervek először a testen kívül fejlődnek ki, majd a hasüregbe húzódnak vissza, ezt követően a hasfal zárul. Veleszületett hasfali rendellenességek esetén a hasfal záródása csak részlegesen történik meg, ezért a zsigeri szervek kitüremkednek. A tápcsatorna egyes szakaszai így a születés időpontjáig a magzatvízben úsznak, de a szerveket fedő tömlő védelmet jelent a magzatvízzel szemben.
Az omphalocele hátterében genetikai és kromoszómaeltérés is állhat. Összetett fejlődési zavarok része is lehet, mint például a Beckwith-Wiedemann-szindróma, amely a nyitott hasfal mellett a máj, a vese, a hasnyálmirigy megnagyobbodásával és funkciózavarával jár, és rosszindulatú daganatok kialakulásához is vezethet.
Az omphalocele tünetei és szövődményei
Az omphalocele tünetei az ultrahangvizsgálaton, majd a születés után szabad szemmel láthatók. A kitüremkedő szerveket mindig a hashártyából és a magzatburokból álló hártyás tömlő fedi, szemben a gastroschisisszel, ahol az előreeső szerveket nem fedi ilyen burok. A tömlő tartalmazhat több hasi szervet (belek, gyomor, máj) vagy csak bélkacsokat. Ritkább esetben a húgyhólyag is előreeshet, és a hasfalon kívülre kerülhet.
Az omphalocele a szervek kiszáradásának veszélyével jár, kihűlés (hipotermia) és - a fokozott fertőzésveszély miatt - hashártyagyulladás léphet fel. Amennyiben az elváltozás nagysága 3 cm-nél kisebb átmérőjű, szinte sohasem jár együtt fejlődési rendellenességgel. Ennél nagyobb köldökzsinórsérvekhez (főként 5 cm-nél nagyobbak) gyakran társulnak egyéb fejlődési rendellenességek. Utóbbi az esetek kb. felét teszi ki, és leggyakrabban szívfejlődési rendellenességekkel és a központi idegrendszer fejlődési zavarával jár.
A terhesség alatt fokozott a magzati bélelhalás, a születést követően pedig magasabb az emésztőszervrendszer működési zavarainak kockázata. Az érintett csecsemőknél - jellemzően az első évben - gyakran alakul ki refluxbetegség (GERD), amely általában idővel magától rendeződik.
Az omphalocele diagnosztizálása terhesség alatt
A hasfali rendellenesség terhességi ultrahangvizsgálattal a 12. terhességi héttől mutatható ki, ám jellemzően a 18-19. héten diagnosztizálják. Anyai vérvizsgálat esetén a megnövekedett anyai szérum-alfa-fetoprotein (AFP) ugyancsak kórjelző eltérés lehet. Jelenlegi magyar jogszabályok alapján omphalocele fennállása esetén a szülők kérésére a terhesség a 24. hétig megszakítható. Amennyiben a diagnózis későbbi, gyakori ultrahangos követéssel figyelik a belek állapotát, és ha bélelhalás jelei mutatkoznak, a terhesség befejezését javasolhatják.
Kismama - A magzati fejlődést nyomonkövető ultrahangvizsgálatok
Várandósgondozási ultrahangvizsgálatok
Az ultrahangvizsgálat a legfontosabb módja a magzati fejlődési rendellenességek kiszűrésének és a méhen belüli állapot megítélésének. Fontos azonban megjegyezni, hogy az ultrahangvizsgálat sem alkalmas minden genetikai hiba kimutatására, ugyanis nem minden rendellenesség jár ultrahanggal ábrázolható eltéréssel. Az egyes rendellenességek kimutathatósága különböző terhességi korokban eltérő.
A vaskos anyai hasfal, a magzat méhen belüli elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége befolyásolja a szervek vizsgálhatóságát, az ultrahang találati pontosságát. Természetesen a vizsgálat hatékonysága függ az azt végző szakember jártasságától és az ultrahangkészülék minőségétől is.
A legelső ultrahangvizsgálat (5-10. hét)
A legelső ultrahangvizsgálatot a várandós első jelentkezésekor (5-10. hét) végezzük, általában hüvelyi úton. Célja vérzéskimaradás, pozitív terhességi teszt esetén a méhen belüli terhesség kimutatása, a beágyazódás helyének és az embriók számának megállapítása, valamint kóros koraterhességi állapotok felismerése. Ilyen kóros állapotok lehetnek az üres petezsák, az elhalt terhesség, a méhen kívüli terhesség, az embrió növekedési ütemének elmaradása a várttól, a fenyegető vetélés (kedvezőtlen jelek élő terhesség esetén: kisebb méretek, vérzés, szívműködési eltérés), a kezdődő vetélés (a petezsák deformálódása, elmozdulása a beágyazódás helyétől, körülötte bevérzés), illetve a befejeződött vetélés esetén annak megítélése, hogy maradt-e terhességi szövet a méh üregében.
Az élő terhesség megállapításán túl vizsgáljuk a méh alakját, méretét, szerkezetét, környezetét és a petefészkeket. Az utolsó menzeszt követően 5 héttel a petezsák 1-2 cm átmérőjű, megítélhető, hogy szabályos-e az alakja, és hogy a méhfal mely részén ágyazódott be. Néhány nappal később látható a szikhólyag, 6-7 hetes terhesség esetén a 2-15 mm-es embrió és szívműködése (CRL: a fejtető és a farokcsont távolsága).
11-13. heti szűrővizsgálat
A 11-13. heti szűrővizsgálatot speciális jártassággal rendelkező szakember végzi. Ekkorra kialakulnak a magzat szervei. Vizsgálandó a magzat(ok) életképessége, szívműködése, a lepény elhelyezkedése, a magzatvíz mennyisége (ekkor normálisan 100 ml körüli). A magzat méretei (CRL: fejtető-farokcsont, BPD: falcsontok közötti távolság) alapján megállapítható a terhességi kor, amit összevetünk a vérzés alapján számítottal, és megítéljük, hogy ennek megfelelő-e a magzati növekedés.
Vizsgálandó a koponya, az agy, a mellkas és a benne elhelyezkedő szervek (tüdő, szív), a hasfal, a gyomor, a húgyhólyag és a végtagok, ikerterhességben az elválasztó burok megléte vastagsága, a lepények elhelyezkedése. A nyaki redő vastagsága (NT), amely kóros esetben (3 mm felett) szív- és egyéb fejlődési rendellenességek, genetikai betegségek (pl. Down-kór), magzati elhalás emelkedett kockázatára utalhat.
18-22. heti szűrővizsgálat
A 18-22. heti szűrővizsgálatot szintén speciális jártassággal rendelkező szakember végzi. A magzati szívműködés kimutatását követően meghatározza a magzat méreteit (falcsonti átmérő, fejkerület, haskerület, combcsonthossz), ezek alapján pontosítja a terhességi kort, ellenőrzi a növekedést. Részletesen vizsgálja a magzat szerveit bizonyos, ebben a terhességi korban felfedezhető fejlődési rendellenességek után kutatva: a koponyát, az agyat, az arcot, a gerincet, a nyakat, a mellkast, a szív helyzetét, méreteit, üregeit, a pitvari és a kamrai sövényeket, a szívbillentyűket, a nagy erek kiáramlási pályáját, a szívfrekvenciát, a tüdők méretét, szerkezetét, a rekeszizmot, a folyadéktartalmú gyomrot, a hasfalat, a köldökzsinórt, a beleket, a veséket, a húgyhólyagot, a végtagokat (a karok, kezek, lábak, lábfejek hosszú csöves csontjait), a méhlepény elhelyezkedését és szerkezetét, a magzatvíz mennyiségét, továbbá az anyai petefészkeket, szükség esetén a veséket, a méhnyak hosszát a koraszülés fokozott kockázatának előrejelzéséhez, a méhet ellátó artéria véráramlását. Ebben a korban - ideális esetben - már megállapítható a magzat neme.
A fel nem ismert magzati rendellenességek között vezető szerepe van a veleszületett szívfejlődési rendellenességeknek, amelyek az újszülöttek 1%-át érintik. Tekintettel arra, hogy a szívhibás magzatok 90%-a az alacsony rizikójú terhespopulációból származik, fontos a megfelelő színvonalú magzati szívultrahang-vizsgálat. Megfelelő képzettséggel rendelkező vizsgálóval a súlyos fejlődési rendellenességek és szívhibák 90%-a kiszűrhető. A magzati élet során vannak olyan rendellenességek, amelyek a második trimeszteri ultrahangszűrésen még nem válnak felismerhetővé, mert csak a 24. hét után válnak nyilvánvalóvá. Bár számos rendellenesség kimutatható, a leggondosabb vizsgálat ellenére sem lehet valamennyit kimutatni.
28-32. heti ultrahangvizsgálat
A 28-32. heti ultrahangvizsgálat elsődleges célja a magzat életjelenségeinek (szívfrekvencia, légzőmozgások, magzatmozgások, magzati tónus) és növekedési ütemének ellenőrzése, a növekedési zavarok, a fokozott gondozást igénylő esetek kiszűrése. Bármilyen anyai vagy magzati eredetű ok miatt kialakuló méhen belüli növekedés visszamaradás (retardatio), ebben az időszakban már érzékelhetővé válik. Ezentúl vizsgáljuk még a magzat elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét, a méhlepény tapadási helyét, érettségi fokát, vastagságát. Elvégezzük a méhnyak hosszának vizsgálatát hüvelyi ultrahanggal a koraszülés kockázatának felmérésére. A különböző magzati szervek vizsgálatakor gondolni kell arra, hogy vannak olyan rendellenességek (agykamratágulat, microcephalia, törpeség egyes formái, szívbillentyű-szűkületek), amelyek változó időpontban, de leginkább későn alakulnak ki vagy válnak nyilvánvalóvá.
36-40. heti vizsgálat
A 36-40. heti vizsgálat célja a magzat(ok) méhen belüli állapotának ellenőrzése, szülés várható körülményeinek tisztázása, a szülésvezetési szempontból fokozott kockázatú várandósok kiemelése. Vizsgáljuk a magzat(ok) életjelenségeit, méretét, elhelyezkedését, a magzatvíz mennyiségét, a lepény helyzetét, érettségi fokát, vastagságát. Az adatok ismerete lehetőséget biztosít a szülés folyamatát nehezítő vagy a hüvelyi szülést akadályozó rendellenességek korai felismerésére, segítséget nyújthat a szülésvezetés módjának (spontán szülés, szülésindítás, tervezett császármetszés) megválasztásában.
Kismama - A magzati fejlődést nyomonkövető ultrahangvizsgálatok
Az omphalocele kezelése
Az omphalocele oki kezelése minden esetben műtétileg történik, amit változó idejű ápolás és előkészítés előz meg. A műtétet követően több hétbe telhet, amíg az emésztőrendszer működésbe lép, és a csecsemő szájon át is táplálható lesz.
A gastroschisisszel diagnosztizált gyermekek esetében a szülésre csak olyan intézményben kerülhet sor, ahol rendelkezésre áll az újszülött szakápolói és sebészeti ellátása. Ha valamilyen okból az újszülött mégsem a végső ellátás helyén születik, a gyermeket és édesanyját minél hamarabb a megfelelő ellátóintézetbe kell szállítani.
Általában javasolt a szülés tervezett előrehozatala a 36-37. hétre, és minden esetben császármetszés indokolt, mivel hüvelyi szülés esetén a belek sérülhetnek, illetve a fertőzés kockázata is nagyobb. Születés után az előreesett szerveket azonnal steril, sóoldattal átitatott kendőkkel fedik be, majd kötéssel védik a párolgás megelőzése és a sterilitás biztosítása érdekében. A további teendőkről a gyermek és az előreesett szervek állapotának függvényében döntenek. Születés után a lehető legrövidebb időn belül a szerveket sebészi úton helyezik vissza a hasüregbe, és zárják a hasfalat. A műtét előtt a csecsemőt egyéb rendellenességek szempontjából is megvizsgálják.
A csecsemő gondozása és előkészítése, a hasfal zárása általában újszülöttsebészeti osztályon történik. Az ápolás fő célja a tápcsatorna működésének helyreállítása. A sebészi zárás feltétele az ún. téraránytalanság megszüntetése, mivel a nyitott hasfallal született gyermekek hasürege általában kicsi. A téraránytalanságra való tekintettel - amikor nem elegendő méretű a hasüreg a szerveknek - a kinnrekedt beleket ún. műanyag silóba helyezik. A silót fokozatosan szűkítve a belek szinte mindig visszahelyezhetők a hasüregbe. Miután a belső szervek a hasüregbe kerültek, a hasfalon lévő rést sebészi úton, lehetőleg feszülésmentesen lezárják.
Fontos megjegyezni, hogy a megfelelő bélműködés hetekig nem normalizálódik, ennek következtében parenterális táplálást (a tápcsatorna kikerülésével, véren keresztül bejuttatott táplálás) kell alkalmazni, ami további kórházi tartózkodást igényel. A kezelés összetettségére és hosszára való tekintettel is elmondható, hogy a veleszületett nyitott hasfali kórképek gyógyulási hajlama hosszú távon jónak tekinthető. A modern szakellátásban részesülő, omphalocelével születő gyermekek túlélési arányai 70-95% körül vannak.
Terhességi laborvizsgálatok
Egészségügyi állapotunk rendszeres ellenőrzése minden élethelyzetben fontos, várandósság idején azonban különösen nagy jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy a terhesség mindhárom trimeszterében előírnak egy részletes laborvizsgálatot. A várandós nő rendszeres kivizsgálása a saját és a születendő baba egészsége szempontjából is elengedhetetlen. A születendő gyermek egészsége szempontjából nemcsak a várandósság időszaka, hanem már a fogantatást megelőző hónapok is rengeteget számítanak. A terhesség mindhárom trimeszterében végezni kell egy-egy laborvizsgálatot. Ezekre jellemzően a hatodik-nyolcadik, a huszonkettedik-huszonnegyedik és a harminchatodik-harmincnyolcadik hét környékén kerül sor. „A laborvizsgálatokból egyrészt az általános egészségi állapotról kapunk felvilágosítást. Másrészt, ha valami eltérés van bennük, akkor az valamilyen betegségre utalhat.”
Első trimeszteri laborvizsgálatok
Az első trimeszterben van egy általános „nagyrutin” vizsgálat, amely vizelet- és vérvizsgálatot foglal magában. Ezek eredményei alapján sok mindent megtudhat az orvos a páciensről, például azzal kapcsolatban, hogy van-e már eleve valamilyen betegsége a várandós nőnek. A kivizsgálás egyik fontos része, hogy meghatározzák a várandós vércsoportját és esetleges alvércsoportját, valamint a vörösvértest elleni antitestek típusait és mennyiségét, amelyek egyik része a várandós és magzata között esetleg jelenlévő antitesteket mutathatja ki. Ezekre a vizsgálatokra főként azért van szükség, mert előfordulhat, hogy az anya és a magzat különböző vércsoporttal rendelkezik, emiatt pedig a kismama szervezete idegenként érzékeli a babát, és ellenanyagokat kezd ellene termelni. A fentiek mellett - térítés ellenében - lehetőség van az úgynevezett TORCH laborvizsgálat elvégeztetésére is, amely azon kórokozók korábbi vagy aktuális jelenlétét vizsgálják, amelyek potenciálisan károsíthatják a magzatot. Ezek közé tartoznak a herpeszvírusok, a Toxoplasma gondii, a rubeola és Citomegalovírus is.
Második trimeszteri laborvizsgálatok
A második trimeszterben szükséges laborvizsgálatok egy része - a legalapvetőbb értékeket figyelő nagyrutin, illetve a vércsoport- és az antitest-meghatározás - megegyezik az első harmadban végzettekkel. Ezek azonban kiegészülnek a terheléses vércukorvizsgálattal (OGTT), amelynek célja, hogy kiszűrje a terhességi cukorbetegség - vagy más néven gesztációs diabétesz - esetleges fennállását. A 2 órán át tartó vizsgálatot éhgyomorra kell elvégezni, ez idő alatt kizárólag szénsavmentes víz fogyasztása megengedett. A páciensnek 2-3 deciliter vízben feloldva 75 gramm glükózt kell elfogyasztania, a vércukorszintet pedig az OGTT kezdetén, majd két órával később ellenőrzik. Fontos tudni azonban, hogy már ismert cukorbetegség esetén tilos a cukorterheléses vizsgálat. A gesztációs diabétesz egyébként az anya és baba egészségére is fenyegetést jelent. A terhesség második harmadában végzett laborvizsgálatokkal az LDH (laktát-dehidrogenáz) szintjét is nézzük, amely a preeklampszia, vagyis az úgynevezett terhességi toxémia kialakulásának egyik előjele lehet. Ez a kóros állapot az anyai vérnyomás emelkedésével, ödémával és fehérjevizeléssel együtt járó, súlyos betegség, amely a magzatot és az anyát egyaránt veszélyezteti. Ez a probléma egyébként a terhes nők nagyjából 5 százalékát érinti, és rövid távon is súlyos következményekkel járhat. Egyik legfontosabb hatása, hogy csökken a méhlepény vérellátottsága, ezért a gyermek nem jut elegendő oxigénhez és tápanyaghoz.
Kismama - A magzati fejlődést nyomonkövető ultrahangvizsgálatok
Harmadik trimeszteri laborvizsgálatok és gyakori eltérések
A szülés kiírt időpontjához közeledve ismét fontos megismételni a már megszokott vér-, ellenanyag- és vizeletvizsgálatokat. A leggyakoribb eltérések már az első vizsgálat eredményeiben is megjelenhetnek. Gyakori, hogy a vizeletben megnövekszik a baktériumok mennyisége, ám ez általában a hüvelyváladék vizelettel való keveredése miatt fordul elő. A várandósok körében jellemző még, hogy a vérkép alapján megállapítják a D3-vitamin szintjének elégtelenségét, a normálisnál magasabb éhomi vércukorszintet, illetve már a terhesség elején is jelentkezhet a vashiány és a vérszegénység.
Terhességi tünetek és fizikai változások
A várandósság kísérő tünetei a várandósság felismerésében segítenek (a korai időszak „gyanújelei”), védik a megfogant babát és az anya másállapotra való odafigyelését segítik. Legtöbbjük teljesen ártalmatlan tünet, vannak, amelyek kellemetlenséget okozhatnak, de lehetnek olyanok is, amelyek megnehezítik a várandós nő napjait. Egy részük átmeneti ideig áll fenn (pl. reggeli émelygés, hányinger) és néhányuk a kialakulás után végigkíséri a várandósságot, esetleg továbbra is fennmaradnak (pl. visszér). Egyszerűbb esetekben bizonyos kísérő jelenségek nem igényelnek kezelést, más esetekben a kellemetlen tüneteket csökkenteni lehet gyógyszermentes módon. Vannak olyanok is azonban, melyek bevezetői vagy figyelemfelkeltői lehetnek komolyabb problémának (pl. fejfájás + fokozott vízvisszatartás).
Emésztőrendszeri tünetek
Hányinger, hányás
A hányinger, hányás a leggyakoribb a reggeli órákban, de a nap folyamán bármikor előfordulhat, sőt egész nap is tarthat. Éjszaka ritka, bár ha a kismama felkel, ekkor is lehet hányingere. A „reggeli rosszullétre” inkább a hányinger, mint a hányás a jellemző, bár ez többnyire öklendezés, mivel a gyomor üres és csak kevés nyákot termel. A hányás mértéke nem csak egyénenként, hanem ugyanazon nő egymást követő terhességei során is változhat. Pontos oka nem ismert, valószínű, hogy több tényező együttes hatására jön létre: hormonális (humán choriális gonadotropin hCG), anyagcsere (szénhidrát), kémiai változások. A vegetatív idegrendszer labilitása (mely az alapvető életfunkciókat szabályozza) is lehet az egyik kiváltó ok. Pszichés tényezők is szerepet játszhatnak megjelenésében: a félelem, aggódás, bizonytalanság, néha a várandósság tudat alatti elutasítása. Többnyire az első három hónapban fordul elő (első trimeszter, 12-14.hét), van akinek félidőig (régi asszonyi bölcsesség: „majd, ha megmozdul a baba elmúlik a hányinger, hányás”), ritka esetekben a várandósság végéig fennáll. Érzetre lehet enyhe fokú, gyomortájon érezhető teltségérzés, de lehet súlyos, hullámokban jelentkező és gyakran hányással végződő is. Koraterhességben gyakran fokozódik a szagokkal szembeni érzékenység (különösen jellemző a dohányfüst, kávé, alkohol, zsíros ételek illata) és ez is kiválthatja, vagy fokozhatja a hányingert. Ezek miatt sokszor étvágytalanság jellemző a korai várandósra és ezzel összefüggésben a testsúly is csökkenhet. Ez azonban elmúlik az első trimeszter végére és elindul a súlygyarapodás. Azoknál a nőknél, akiknél gyakori az öklendezés és hányás, a hasi izomzat érzékennyé és fájdalmassá válhat. Ez azonban rövid időn belül elmúlik, ártalmatlan, a méhben fejlődő magzatra nincs hatással.
Gyomorégés
A gyomorégés nem terhes állapotban is előfordulhat (főleg gyomor és nyombélfekély esetén), várandósságban betegségek nélkül is gyakori, a nők kb. 10%-át érinti. Tipikusan első és a harmadik trimeszter tünete lehet. Az első trimeszterben megjelenő tünet oka, hogy a várandósság alatt termelődő sárgatesthormon (progeszteron) a nyelőcső és a gyomor közötti körkörös záróizmot (cardia) ellazítja és ezáltal az amúgy is csökkent motilitású gyomor savas tartalma a nyelőcső alsó részébe bekerül. Az égető érzés a mellkas alsó-középső részén lép fel, közvetlenül a szegycsont alatt és gyakran kevés savanyú folyadék felböfögésével társul. A várandósság utolsó heteiben a megnövekedett méh a gyomrot az eredeti helyéről elmozdítja és ezáltal a visszaáramlást fokozza. Amikor az alsó bordákra kifejezett súly nehezedik, a gyomorégés kifejezetten kellemetlen lehet.
Fokozott nyáladzás
Ritkán a várandósság „bejelentő” tünete. Ilyenkor a szövetek lazábbá válnak, vérbőségük növekszik, a nyálka és más váladékok termelődése is fokozódik. A nyálmirigyek nagy mennyiségű váladékot juttatnak a szájüregbe, melyet a várandós nő képtelen lenyelni. Kellemetlen ízérzéssel is együtt járhat. Egy egészséges ember naponta kb. másfél liter nyálat termel, melyet „gondolkodás nélkül” lenyel.
Székrekedés és aranyér
A várandósságra jellemző „ellazulás”, mely a sárgatesthormon hatására jön létre, sajnos nemcsak a méh izomzatát érinti a baba megtartása érdekében, hanem az egész szervezetre jellemző állapotot hoz létre. Ennek hatására a bélrendszer is elernyed és a béltartalom továbbítása lelassul. Ha a széklet hosszabb ideig tartózkodik a bélrendszer aló részében, a vízvisszaszívás következtében keményebbé válhat, kialakul a székrekedés. A helytelen ürítési szokások is szerepet játszhatnak a folyamat rosszabbodásában. A harmadik harmadban az egyre gyorsabban növekvő magzat a beleket eltolja a hasüreg más pontjára, ezzel is nehezítve a normál bélperisztaltikát. Oka lehet még a várandósság alatti vaspótlásra adott készítmények, magnézium hiány (különösen, ha a várandós nő fáradékonyságra és lábikra görcsökre is panaszkodik egyidejűleg), stresszes életmód, szorongás, mely a belek falában lévő simaizmokat összehúzza és ezáltal a továbbítást nehezíti.
Kialakulásában a hormonális hatásokon kívül (sárgatesthormon), családi halmozódás, örökletes tényezők, kötőszöveti gyengeségre való hajlam (fehér bőrű, striákra is hajlamos nők), álló foglalkozás, többedik várandósság és a növekvő magzat is szerepet játszik. A baba a hasüregben az alsó testfélből visszaáramló vénákra gyakorol nyomást. A székrekedés és az ezzel járó erőlködés, a végbél vénáiban való nyomásfokozódás elősegítik az aranyér kialakulását. A korai aranyér tünete a végbél körüli érzékenység, mely a szorulásos széklet ürítésekor kifejezettebbé válik. A folyamat előrehaladtával viszketés, égő érzés, fájdalom, állandó végbéltáji teltségérzet, majd vérzés is megjelenhet különösen székletürítéskor. A kitágult vénák először csak székletürítéskor jelennek meg a végbélnyílásban majd visszahúzódnak, később már véglegesen kitüremkednek. Súlyosabb esetekben kizáródhat, ez erős fájdalommal jár, az aranyér megduzzad, kemény csomó formájában tapintható. Ritkán előfordul, hogy vérrög (trombus) alakul ki az aranyérben. Az aranyeres tünetek kialakulása a medencealap gyengeségére hívja fel a figyelmet.
Visszeresség
A vénák feladata, hogy a szívbe visszaszállítsák a vért. Mivel faluk az artériákhoz képest sokkal gyengébb izomzattal rendelkezik, ezért bizonyos szakaszonként páros billentyűk biztosítják a vér visszafolyásának megakadályozását. Ha a vénák kitágulnak, a visszaáramló vér tartós nyomást gyakorol a véna falára, az egy idő után hosszabb, kanyargósabb, vastagabb lesz, a billentyűk működése elégtelenné válik, kialakul a visszeresség. A vastagabb, felülethez közel futó vénák, kacskaringós tágulatai kellemetlen tüneteket okozhatnak: a láb elnehezedése, teltségérzés, fájdalom. A lábszáron megjelenő „seprűvénák”, a bőr alatt lévő kiserek esztétikai problémái, a látványon kívül problémát általában nem okoznak. A szeméremtesten lévő vénák duzzanata égő érzéssel, fájdalommal járhatnak, szülés után többnyire nyomtalanul visszafejlődnek.
Hüvelyi folyás
A várandósság egész ideje alatt előfordul, ami a hüvely és a méhnyak fokozott vérellátásának a következménye. A hüvelynyálkahártya megvastagszik, a méhnyakban lévő mirigyek is több váladékot termelnek. Nem várandós állapotban normál körülmények között a hüvely savas vegyhatású a Lactobacillusok által termelt tejsav következtében. A várandósság miatti hormonális változás következtében a hüvelyi környezet lúgosabb lesz. Emiatt könnyebben kialakulhat hüvelyi folyás, ami nyákos, színtelen vagy fehéres színű lehet és nem társul hozzá semmiféle érzékenység és fájdalom. A várandósság előrehaladtával egyre több lehet a váladék, de sohasem válik kellemetlen szagúvá és a hüvely nem lesz fájdalmas.
Méhnyak kitüremkedés
A várandósság bizonyos időszakában előfordulhat, hogy a méhnyak belső felszíne kitüremkedik a külső méhszáj felszínére, ami vöröses folt formájában látható. Ennek oka a terhességi hormonok hirtelen megszaporodása.
Fáradtság, gyengeség, bágyadtság
A fáradtság, gyengeség és bágyadtság a korai időszak élettani tünete. Így érzékelik a nők, hogy a szervezetben történő változásokhoz sok energiára van szükségük. A várandósság első három hónapjában ezek a tünetek kifejezettebbek, és az émelygéssel, hányingerrel együtt a várandós nő egyébként energikus személyiségét megváltoztathatják. A középső trimeszterben a fáradtság általában megszűnik, majd a szülés közeledtével ismét visszatérhet.
Nehézlégzés, légszomj
A várandósság vége felé a megnövekedett méh a hasűri szerveket és a rekeszizmot felfelé - a bordák alá - tolja és a légző-munkában szerepet játszó rekeszt gátolja a mozgásban. Ez nehezített légzéshez és időnként légszomjhoz vezet. A várandós nő mélyebb légzéssel igyekszik növelni a légzéstérfogatát. Az első babájukat várók körülbelül 36. hét után megkönnyebbülést érezhetnek, mivel a magzat feje lejjebb kerül a medencében és ezzel a méh felső része is alább száll. A rekeszre nehezedő nyomás megszűnik, több hely van és ezzel a légzés is javul.
Alacsony vérnyomás, ájulás
Az alsó testfélből és a hasüregből érkező vénák egy véna cava nevű gyűjtőérbe ömlenek, mely a szívbe vezeti az elhasznált vért. Ez az ér az anya gerincoszlopának jobb oldalán fut felfelé. Mivel a vénák fala kevésbé izmos, mint az artériáké, ezért könnyebben összenyomhatók. Amikor a várandós nő (többnyire a harmadik trimeszterben) a hátán fekszik és a méh súlya ránehezedik a véna cavara, abban a keringés lassul. Az anya először légszomjat, szédülést, rosszullétet érezhet, és amennyiben nem történik testhelyzet változtatás (legjobb ilyenkor az anyának a bal oldalára fordulni, így a megnövekedett méh súlya lekerül a vénáról), akár el is ájulhat. Koraterhességben elsősorban hormonális hatásra, valamint a vegetatív idegrendszer átállása miatt fordulhat elő. A várandósság későbbi időszakában a növekvő méh több vért igényel. Amikor a vérnyomás csökken és elér egy bizonyos értéket, akkor az agy vérellátása csökken. Ennek következtében gyengeség, ájulásszerű érzés léphet fel, és néhányan valójában el is ájulnak. Ez szerencsére önmagában sem a magzatra, sem az anyára nem káros. Előfordulhat, hogy a nő az ájuláskor leesik a földre, és ez sérülést okozhat. Ezért, ha a várandós azt érzi, hogy el fog ájulni, feküdjön le és lélegezzen mélyen.
Ízületi és derékfájdalmak
A sárgatest hormon a szervezet más részeihez hasonlóan az ízületekben, ínakban és szalagokban is fellazulást okoz. Ez a medence-övet összetartó ízületekben és a gerincoszlopot összetartó szalagokban is megjelenik. A várandósság alatt kialakuló helytelen testtartás (a lumbosacrális görbület fokozódik), súlynövekedés, erős fizikai igénybevétel, a nem megfelelő lábbeli, komoly megterhelés a gerincoszlop és a gerincoszlop közötti ízületi összeköttetésekre. A szalagok fellazulása az ízületeket mozgékonyabbá teszik, és a megterhelés kellemetlen fájdalomérzetet okozhat. A valódi klasszikus várandósság alatti derékfájás a csípőcsont és keresztcsont ízületi összeköttetésben (sacroiliacalis ízület) jön létre. A fájdalom a középvonaltól kb. 3 cm-re jelentkezik, és a farpofába sugárzik ki, forgómozgásra erősödik. Emiatt sokszor az ágyban való megfordulás is nehezére eshet a nőnek. A hasfali izomzat megfeszülése miatt (a magzat „nekifekszik” a hasfalnak a medence előredőlése következtében) a súly a hát izomzatára nehezedik. A várandósság vége felé a szervezetben termelődő relaxin hormon hatására az egyébként szorosan tartó ízületek (keresztcsont-csípőcsont közötti ízületek, valamint a két szeméremcsont találkozásánál lévő ízület) elkezdenek fellazulni. A magzati koponya az utolsó hetekben beilleszkedik a medence bemenetébe, ezáltal idegeket nyomhat. Az ágyékban érezhető fájdalom kisugárzik a comb elülső-belső részébe és kisugározhat egészen a térdig.
Hasfali feszülés, köldök kifordulása
A méh növekedésével a hasfal kezd előre domborodni. Ez általában a 16-20. hét körül kezd megjelenni, ilyenkor kezd a hasfali izomzat megnyúlni. A haskörfogat növekszik, és a várandósság végén elérheti a 100 cm-t. Az izomzat feszülése okozta kellemetlen érzés a szeméremcsont felett a 20. hét körül jelentkezhet, és átlagosan 3-4 hétig tarthat. Jellemző az esti órákban, fizikai munkavégzést követően, jelezve azt, hogy több pihenésre van szükség. A helytelen testtartás fokozhatja a túlfeszülését. A hasfal izomzata a szülést követő hetekben-hónapokban képes tökéletesen visszanyerni eredeti tónusát, amennyiben a várandósság alatt nem nyúlt ki túlzott mértékben.
A várandósság előrehaladtával és a hasfal feszülésével együtt előfordul, hogy a köldök kisimul, majd kifelé fordul. Néha ez érzékenységgel, fájdalommal párosul, mivel a ruha folyamatosan dörzsöli, irritálja.
Fejfájás
A várandósság alatt -csakúgy, mint anélkül- bármikor előfordulhat. Koraterhességben gyakran társul hányingerhez. Azok a nők, akiknek rendszeresen szokott migrénes fejfájásuk lenni, általában javulásról számolnak be a várandósságuk alatt.
Pigmentáció, terhességi csíkok
Várandósság alatt a festéklerakódás, pigmentáció fokozódik. Ez a bőrben lévő festékképződésért felelős sejteknek (melanocyták) a fokozott működése miatt történik. Jellemző területek a mellbimbó és bimbóudvar területe, a hasfal középső vonalában megjelenő sötét vonal (linea fusca vagy nigra), a festékes anyajegyek, szeplők megjelenése, és/vagy színük erősödése, az arcon a májfoltok (cloasma gravidarum) és az ajkak körül sötét csík megjelenése, valamint a már meglévő hegek sötétedése. A festékképződés egyénenként változik, bár kifejezettebb a sötét szőrzetű és bőrű nőknél. A bőr feszülése, a gyors és nagyfokú hízás, az egyénre jellemző kötőszöveti gyengeség esetén a bőr „megrepedezik” és kialakulnak a terhességi csíkok. Típusosan a hasfal két oldalán, a csípőn, a farpofákon, a combokon és a melleken a leggyakoribb a megjelenésük, de előfordulhatnak a karokon is. Megjelenésükkor sötét-lilás csíkok lehetnek, amelyek sokszor viszketnek is a feszülés miatt. Színük az áttűnő hajszálerek miatt ilyen.
Lábikragörcs
A várandósság alatt a legjellemezőbb a lábikragörcs. Főleg a harmadik trimeszterben jelennek meg és sokszor az éjszakai nyugalmában zavarják meg a várandós nőt, aki kemény csomót tapint a görcs helyén, és éles fájdalmat érezhet. Legjellemzőbb a vádliban és a comb hátsó felén. Oka lehet a vér kalcium és/vagy magnézium szintjének csökkenése, az alsó végtag keringésének romlása.
Kerek méhszalag fájdalom
A méhet a medencében szalagok függesztik fel, tartják a megfelelő pozícióban. Az úgynevezett kerek méhszalagok a méh felső-külső részéből indulnak és lefelé haladva kétoldalt az ágyékban végződnek. A várandósság 16-20. hete között szokott jelentkezni a feszüléssel kapcsolatos kellemetlen érzés, előfordulhat azonban, hogy csak a 28. és a 32. hét között, majd spontán megszűnik. Húzó, szúró jellegű fájdalom, amely a méh valamelyik oldalán érezhető. Néha izomlázhoz vagy izomránduláshoz hasonló érzést okoznak.