Átfogó útmutató a szülés utáni kényszerbetegséghez és az Obszesszív-Kompulziív Zavarhoz (OCD)

A gyermekáldás utáni időszakot gyakran a végtelen boldogság és a felhőtlen öröm képével azonosítjuk, ám a valóság sokszor ennél jóval összetettebb érzelmi tájat mutat. Az édesanyák jelentős része tapasztal valamilyen fokú hangulatzavart a szülés után, amelyek a rövid ideig tartó érzékenységtől a mély depresszión át egészen a ritka, de annál súlyosabb állapotokig terjedhetnek.

A szülést követő hetekben a női szervezet drasztikus hormonális változásokon megy keresztül, miközben az életmód gyökeresen átalakul. Ez a fizikai és mentális megterhelés egyfajta érzelmi instabilitást eredményezhet, amelyet a szakirodalom különböző kategóriákba sorol.

A „baby blues” és a szülés utáni depresszió

A legenyhébb forma, a gyermekágyi szomorúság vagy „baby blues”, az anyák több mint felét, akár 50-80 százalékát érinti. Rendkívüli fáradtságként, érzékenységként vagy szorongásként jelenhet meg, a hormonális változásokra, az életritmus hirtelen átalakulására és az anya-magzat szimbiózis lezárulására adott természetes reakcióként. Ez az állapot általában pár napnál nem tart tovább, maximum két héten belül elcsitul.

A szülés utáni depresszió egyfajta depressziós rendellenesség, amely a terhesség alatt vagy a szülés utáni hetekben kezdődhet, és több mint két hétig tart. Amikor azonban a rosszkedv hetekig elhúzódik, vagy fokozódik, és a napi funkciókat is gátolja, már szülés utáni depresszióról beszélhetünk. Az anyák 10-15%-a küzd szülés utáni depresszióval. Ez az állapot nem csupán szomorúságot jelent, hanem egy mély, bénító fáradtságot, az örömre való képtelenséget és gyakran kínzó bűntudatot.

A szülés utáni depresszió tünetei és megjelenése

• Érzelmi állapot: Nem érzi magát önmagának, idegennek érezheti magát a bőrében. Érzékenyebbé válik, gyakrabban sír, és apró dolgok is könnyen felzaklatják. Nyugtalannak érzi magát, szorongás vagy pánikrohamok keríthetik hatalmukba.
• Fáradtság és alvászavar: A kimerültség minden testrészében mélyen benne van, és még az ágyból való felkelés is egyre nehezebb. Az elején a kialvatlanság, a napirend teljes felborulása is okozhat kimerültséget.
• Kötődés hiánya: Az anya örömtelenséget, reménytelenséget, szorongó viselkedést mutat, ami sokszor bűntudattal egészül ki, hiszen képtelen megélni az anya-gyermek kötődés bensőségességét. Nem érez kötődést a babához, nem tudja a nevén szólítani, magát pedig anyának hívni.
• Negatív gondolatok: Lehet, hogy nagyon nyomasztó, negatív vagy önhibáztató gondolatai vannak, és úgy érzi, elárasztja a reménytelenség.
• Evészavarok: Étvágytalanság vagy éppen a kényszeres evés is jelentkezhet.

A szülés utáni depresszió általában sündisznóállásba kényszeríti az anyát. A tünetek fokozatosan alakulnak ki, gyakran a szülést követő második vagy harmadik hónapban válnak igazán markánssá. Az anya úgy érzi, mintha egy vastag üvegfal választaná el a gyermekétől és a külvilágtól. Bár fizikailag jelen van, érzelmileg elérhetetlennek érzi magát, ami hatalmas bűntudatot generál benne. Az édesanya gyakran retteg attól, hogy nem tudja megfelelően ellátni a babát, vagy hogy soha többé nem lesz a régi önmaga. Érdekes módon a depresszió során az anyák sokszor túlságosan is aggódnak a gyermekükért, minden apró neszre összerezzenek, mégis képtelenek a valódi, örömteli kapcsolódásra. Sokan tévesen azt hiszik, hogy a szülés utáni depresszió egyenlő a sírással. Valójában sokszor az érzelmi üresség, az ingerlékenység vagy a düh dominál. Az anya türelmetlen lehet a partnerével vagy a nagyobb gyermekeivel, amit később újabb önvád követ.

„A kisfiam nagyon sírós volt, és nem tudtam, mi a baja. Iszonyú anyának tartottam magam, aki meg sem érdemli ezt a kisbabát. Közben viszont nem voltam sem boldog, sem kipihent, nem éreztem kötődést vele, nem tudtam a nevén szólítani, magamat pedig anyának hívni.” - idézte fel egy édesanya.

A szülés utáni depresszió okai

Az okok megértése segíthet, hogy lássa, nem hibás az érzéseiért. Nem a te hibád! Ez határozottan nem azt jelenti, hogy amin keresztülmész, rendben van - hiszen valójában nincsen. Azt viszont jelenti, hogy nem kell hibáztatnod magadat érte.

• Hormonális ingadozások: Erős hormonális ingadozásokon és fizikai kihívásokon kell átesnie. A szülés utáni órákban az ösztrogén és a progeszteron szintje meredeken zuhanni kezd, ami közvetlen hatással van az agy azon területeire, amelyek a hangulat szabályozásáért felelősek.
• Kimerültség és stressz: Keveset alszik, ami kiszolgáltatottabbá tesz a mentális egészséggel kapcsolatos küzdelmekkel szemben. Az agyat ilyenkor túlterheli a stressz és a kimerültség, ami torzíthatja a dolgokat.
• Elvárások és társadalmi nyomás: Valószínűleg arra számított, hogy ez az időszak csodálatos lesz - hiszen mindenki így írja le. Ami csak tovább fokozza a kibillentség érzését. A körülötte lévők folyamatosan azt mondják, hogy a szülőség élete legszebb időszaka, és ez csak elmélyíti a bűntudat érzését.
• Traumatikus szülés: Ha a szülése nehéz volt, az is lehet az oka annak, amin most keresztülmegy.
• Támogatás hiánya: Lehet, hogy nem érez elég támogatást a partnerétől vagy másoktól. Lehet, hogy egyedül érzi magát ebben.
• Genetikai hajlam: A genetika is szerepet játszik. A családjában előforduló szorongás és depresszió is közrejátszhat.
• Nem tervezett terhesség vagy negatív érzések: Lehet, hogy a terhessége nem tervezett volt, vagy negatív érzései vannak ezzel kapcsolatban. Ami abszolút nem jelenti azt, hogy rossz ember.

Pszichológiai oldalról a hatalmas felelősség, a kontroll elvesztése és a megváltozott én-kép is hozzájárulhat a depresszióhoz. A modern társadalom elvárásai, a „szuperanyaság” mítosza és a kiterjesztett család hiánya izolációhoz vezet, ami a mentális instabilitás melegágya.

Szülés utáni pszichózis

A spektrum legtávolabbi, legintenzívebb pontján helyezkedik el a szülés utáni pszichózis. Ez egy ritka, ám rendkívül súlyos pszichiátriai kórkép, amely alapjaiban rendíti meg az anya észlelését és tudatállapotát. Míg a depresszióban szenvedő nő úgy érzi, elbukott anyaként, a pszichózissal küzdő édesanya elveszítheti a kapcsolatot a realitással, és olyan belső világba kerülhet, ahol a józan ész szabályai már nem érvényesülnek.

A szülés utáni pszichózis tünetei

A szülés utáni pszichózis drasztikusan különbözik a depressziótól mind megjelenésében, mind lefolyásában. Ez az állapot hirtelen, gyakran a szülés utáni első két hétben robban be a család életébe.

• Viselkedésváltozás: Az anya viselkedése egyik pillanatról a másikra megváltozik: túlságosan feldobottá, beszédesebbé válhat, vagy éppen ellenkezőleg, teljes zavartság jeleit mutathatja.
• Hallucinációk: Lehetnek auditívak, amikor az anya hangokat hall, amelyek utasításokat adnak neki vagy kritizálják a tetteit.
• Téveszmék: Olyan szilárd, de hamis meggyőződések, amelyeket racionális érvekkel nem lehet megdönteni. Előfordulhat, hogy az anya azt hiszi, gyermekének különleges képességei vannak, vagy éppen azt, hogy a baba gonosz erők befolyása alatt áll.
• Zavart gondolkodás: A pszichózis során az anya gondolatmenete logikátlanná és csapongóvá válik.
• Alvászavar és hiperaktivitás: Megszűnik az alvásigénye, mégsem érzi magát fáradtnak, hanem egyfajta kényszeres aktivitás hajtja. Ez a felfokozott állapot rendkívül veszélyes, mivel az anya ebben a tudatállapotban nincs tisztában a veszélyekkel, sem a saját, sem a gyermeke épségét illetően.

„Rémálmok, kényszergondolatok, téveszmék gyötörtek, féltem mindentől. Úgy éreztem magam, mintha nem is én lennék. Nem akartam ott maradni, féltem a gyógyszerektől. A pszichiátrián azt mondták, megőrültem.” - egy érintett anya.

A pszichózis esetében a genetikai hajlam kiemelten fontos. Statisztikai adatok mutatják, hogy azoknál a nőknél, akiknek a családjában előfordult már bipoláris zavar vagy korábbi pszichotikus epizód, jelentősen magasabb a kockázat. A szülés utáni pszichózist sok szakember a bipoláris zavar egy speciális, a hormonális változások által triggerelt formájának tekinti.

Az Obszesszív-Kompulzív Zavar (OCD)

Az obszesszív-kompulzív zavar (OCD vagy kényszerbetegség) egy neuropszichiátriai kórkép, melynek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a beteg akaratán kívül betörő gondolatoktól, félelmektől szenved, majd a feszültség csökkentésére különböző cselekvéseket hajt végre. A kényszergondolatok és kényszercselekvések mindennapi megjelenése akadályozza a beteget a megszokott életvitelében, és jelentős stresszt okoznak számára. A betegség férfiaknál 11-18 éves kor körül, nőknél gyakran az első szülés után indul el, és amennyiben nem kezelik, hajlamos krónikussá válni.

Az OCD tünetei

A kényszerbetegség, vagy obszesszív-kompulzív zavar tünetei két nagyobb kategóriába sorolhatók: vannak az úgynevezett obszessziók (kényszergondolatok), illetve kompulziók (kényszercselekvések).

Kényszergondolatok (obszessziók)

Olyan gondolatok, félelmek, melyek akaratlanul beférkőznek a beteg tudatába, sokszor előjönnek a nap során, szorongást keltenek, énidegenek. A beteg általában tisztában van azok valótlanságával vagy megalapozatlanságával (irracionalitás). A kényszergondolatoknak sokszor tipikus témái vannak:

• Félelem a beszennyeződéstől (pl. az uszodában való fürdés következtében valamilyen betegség léphet fel).
• Szimmetriával, pontossággal kapcsolatos kényszergondolatok.
• Félelem a kontrollvesztéstől, hogy valakinek ártani fog.
• Akaratlan szexuális gondolatok.
• Vallásos kényszergondolatok.
• Aggódás, hogy bezárta-e az ajtót, elzárta-e a gázt stb.

A kényszergondolatokat - különösen nagyon fiatal gyermekek - meglehetősen nehezen tudják megfogalmazni. Vannak könnyen belátható kényszergondolatok, de vannak homályos, és a gyerek és a környezet számára egyaránt nehezen megmagyarázható kényszergondolatok is. Ezeket gyakran éppen ezért nagyon nehéz feltárni. A betegség folyamatában a kényszergondolatok tartalma változhat is. Az ajtózárással kapcsolatos kényszergondolatot például a fertőzéstől való félelem válthatja fel.

Kényszercselekvések (kompulziók)

Olyan ismétlődő értelmetlen cselekvéssorozatok, melyeket a kényszergondolatok által kiváltott szorongás, feszültség csökkentésére végez a beteg. A kényszercselekvések nem okoznak örömet a betegnek, csupán a feszültséget csökkentik és azt is csak átmenetileg. A betegek gyakran rituálékat állítanak fel, hogy kontroll alatt tartsák a kényszergondolatokat. A kényszercselekvéseknek is sokszor tipikus témái vannak:

• Kézmosás, mosás, takarítás (túlzott vagy rituális kézmosás, fürdés, fogmosás, testápolás).
• Ellenőrzés, javítgatás (folyamatos kontroll és ellenőrzés, hogy újra és újra meggyőződhessen az egyén, hogy minden rendben van).
• Számolás (pl. tárgyak, vagy versek, bizonyos szavak vagy mondatok vég nélküli ismétlése).
• Merev sémák, ismétléses rituálék követése.
• Megérintési kényszer (pl. ha nem érint meg bizonyos tárgyakat, akkor valami baj történik).
• Túlzásba vitt babonás viselkedés.

A kényszercselekvések gyakran a kényszergondolatok által keltett félelem elhárítását szolgálják. Az ismételt kézmosás mögött az a kényszergondolat állhat, hogy megfertőződik a keze a piszoktól, az öltözködési ceremóniák mögött az a félelem, hogyha nem tökéletes a cselekvése, akkor hozzátartozójának baja történhet. Gyermekek esetében a gondolat és a cselekvés közötti kapcsolatot néha nehéz megtalálni, különösen fiatalabb életkorban.

Gyermekkorban a kényszercselekvések kivitelezésébe a gyermek gyakran bevonja a szülőt is, ezt nevezhetjük kiterjesztett kényszernek. Ilyenkor például kiköveteli a gyermek, hogy a szülő újra és újra ellenőrizze házi feladatát, a tányérját ötször egymás után mossa el, az ismételten feltett kérdéseire azonos módon, azonos hangsúllyal újra és újra válaszoljon. Kiterjesztett kényszerek esetében gyakran előfordul, hogyha a szülő a gyermek követeléseit nem tudja tökéletesen teljesíteni, az egyébként szelíd és inkább félős gyermek a szülővel szemben tettlegessé válik.

Az OCD okai

A betegség okait még máig sem sikerült teljes mértékben tisztázni, de valószínűleg szerepet játszik a kialakulásában:

• Idegrendszeri okok: A kényszerbetegség lehet következménye számos biológiai folyamatnak, mely normális körülmények között is lejátszódik az ember agyában.
• Genetikai okok: A genetikai hajlamnak szerepe lehet a betegség kialakulásában, mivel a családi halmozódás kb. 20%, egypetéjű ikreknél 63%. A családokban halmozottan fordulhat elő, de ez nem azt jelenti, hogy maga a betegség, hanem inkább a betegségre való hajlam, vulnerabilitás örökíthető. Természetesen a betegség teljesen egészséges családokban is előfordulhat.
• Tanulási folyamatok: Szerepe lehet a tanulási folyamatoknak is (ún. tanuláselméleti magyarázat), mely szerint a kényszeres gondolkodás és cselekvés eltanulható a családtagoktól.
• Stresszes életesemények: Munkahelyi stressz, krónikus stressz, gyász.
• Egyéb mentális betegségek: Autizmus, depresszió, pánikbetegség, fóbiák. Gyakran társul tic-el és Tourette-szindrómával (gyermekkorban fellépő kényszermozgások és kényszer hangadások).
• Környezeti tényezők: Bizonyos környezeti tényezők is szerepet játszhatnak abban, ha valakinél kényszerbetegség alakul ki. Ide értendő az a környezet is, amelyben az egyén felnő.
• Neurológiai állapotok: Ilyen lehet akár a demencia, de agysérülések is okozói lehetnek. Természetesen ez több mindentől is függ, például attól, hogy az agy mely területe és milyen mértékben sérült.

Társult betegségek és szövődmények

Kényszerbetegségben szenvedő gyermekek gyakran egyéb, társult pszichiátriai betegségek tüneteit is mutatják. OCD-vel rokon betegségnek tekintjük a kényszeres haj- vagy szemöldöktépegetést, a saját külsővel vagy egészséggel való túlzott, aggodalmaskodó elfoglaltságot (hipochondria, diszmorfiától való félelem). Gyermekkori kényszerbetegeknél illetve családjukban halmozottan fordul elő tic- illetve Gilles de la Tourette betegség. A kényszerbetegség mellett más, csak gyermek, vagy gyermek- és felnőttkorban egyaránt előforduló pszichiátriai betegségek tünetei is mutatkozhatnak. Gyerekeknél gyakran látunk tanulási zavarokat, figyelemzavarral járó hyperkinetikus szindrómát, szociális fóbiát, pánikbetegséget vagy depressziót is.

A kényszerbetegség számos egyéb problémát okozhat:

• Nagy mennyiségű idő ráfordítása a kényszeres rituálékra.
• Egészségügyi problémák (pl. kontakt bőrgyulladás a sok kézmosástól).
• Nehézségek a munkahelyi, illetve iskolai teljesítményben.
• Nehézségek a szociális életben, emberi kapcsolatokban.
• Életminőség-romlás, szegényes magánélet.
• Előfordulhatnak öngyilkossági gondolatok is, melyeket sokszor nehéz elkülöníteni a tényleges öngyilkossági szándéktól, mert a kényszergondolat esetén a beteg valójában nem akar kiugrani az ablakon, csak szorong ettől.

Ha olyan gondolatai merülnek fel, hogy kárt okozhat magának vagy a babájának, nagyon fontos, hogy azonnal segítséget kérjen.

Diagnózis és kezelés

A legnagyobb akadály a segítségkérés útjában a társadalmi megbélyegzés és a belső szégyenérzet. Az anyáktól elvárják, hogy sugározzanak a boldogságtól, így ha valaki sötét gondolatokkal vagy zavarodottsággal küzd, azt gyakran saját kudarcaként éli meg. Ez a hallgatás fala rendkívül veszélyes. A szülés utáni mentális betegségek nem múlnak el puszta akaraterővel. Fontos megérteni, hogy ezek az állapotok ugyanolyan szervi alapú betegségek, mint a magas vérnyomás vagy a terhességi cukorbetegség. Senki nem tehet arról, ha a szervezete és az idegrendszere így reagál a szülés traumájára és az azt követő változásokra. A környezet támogatása és a tabuk ledöntése életeket menthet.

„Az első lépés nálam az volt, hogy kimondtam, szembenéztem a bajaimmal!” - mondta egy érintett. Általában 7 szenvedéssel teli év telik el addig, amíg a beteg orvoshoz fordul!

A diagnózis felállítása

A kényszerbetegség, OCD (obszesszív-kompulzív zavar) diagnózisának felállítása pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus feladata. A diagnózis a beteg gyermek részletes anamnézisének felvétele és vizsgálata mellett a szülőtől és a környezeti személyektől nyert információkkal egészül ki. A diagnózis felállítása során a kényszergondolatok illetve kényszercselekvések részletes feltérképezése mellett a betegség okozta szenvedést, és az alkalmazkodásra kifejtett gátló hatást is meg kell ítélnünk. Laboratóriumi illetve műszeres vizsgálatok, melyek a kényszerbetegség fennállását alátámasztanák, még nem állnak rendelkezésünkre.

Fontos, hogy a pszichiáter beszélgetés során megismerje kissé magát a pácienst, a tüneteit, érzéseit, illetve a korábbi jelentős eseményeket az életében. Rendkívül fontos más egyéb kórképek, mentális állapotok kizárása, amelyek az OCD-hez hasonló tüneteket okozhatnak. A kényszerbetegséget nem szabad összetévesztenünk a normál gyermeki fejlődéssel járó kényszeres-rituális viselkedési mintákkal, mint például a lefekvési rítusokkal vagy a babonás viselkedéssel. Ezek a gyermeki szokások vagy rítusok elsősorban a gyermek biztonság érzetét szolgálják, és nem akadályozzák mindennapi életvitelében, illetve nem okoznak számára szenvedést.

Kezelési lehetőségek

Szerencsére mind a szülés utáni depresszió, mind a pszichózis, mind az OCD jól kezelhető állapotok. A kényszerbetegség kezelése komplex folyamat, és jellemzően pszichoterápia és gyógyszeres terápia kombinációit foglalja magában. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden OCD-s páciensnek szükséges gyógyszer!

A depresszió enyhébb eseteiben a pszichoterápia, a támogató csoportok és az életmódbeli változtatások (több alvás, segítség bevonása a háztartásba) is áttörést hozhatnak. A szülés utáni pszichózis kezelése ezzel szemben azonnali és intenzív beavatkozást igényel. Mivel ez egy akut orvosi vészhelyzet, az esetek többségében kórházi felvételre van szükség. A cél az anya és a baba biztonságának garantálása, valamint a tudatállapot mielőbbi stabilizálása.

A modern gyógyszeres terápia és a viselkedésterápia kombinációja jelentős mértékben javította a betegség prognózisát, a betegek jelentős részénél évekig tartó, egy részüknél akár egész életre kiterjedő gyógyszeres kezelésre és pszichés támogatásra kell felkészülni. A betegség, különösen súlyosabb formájában az egész családot és a gyermek tágabb környezetét, az iskolát, a baráti kötelékeket is érinti. A szülők részvétele a gyermek terápiában elengedhetetlen.

Pszichoterápia

A kognitív viselkedésterápia az OCD egyik leghatékonyabbnak minősülő kezelési módszere. A szakember segít az irracionális gondolatok azonosításában, illetve segítségével ezek megváltoztatása is lehetséges, illetve cél is. Feltáró vagy analitikus jellegű pszichoterápiák a kényszerbetegség kezelésében nem bizonyultak eredményesnek.

A kognitív viselkedésterápia egy speciális ágazata az úgynevezett „expozíció és válaszmegelőzés”. Ennek során a páciensek szándékosan ki vannak téve a kiváltó kényszergondolataiknak, majd az elkerülő válaszokat - az ehhez fűződő kényszeres cselekvéseket - megtagadják. Ennek célja, hogy a páciens megtanulja és megtapasztalja, hogy a kényszeres cselekedetek nélkül is képes arra, hogy szorongását csökkentse. A szorongás csökkenése ebben az esetben olyan következmény, amely felerősíti magát a viselkedést, tehát egy következő hasonló helyzetben a beteg nagy valószínűség szerint ugyanígy fog viselkedni.

Az ingerkitételre, illetve a válaszmegelőzésre többféle módszer létezik. Megjeleníthetjük a szorongást kiváltó ingereket fokozatosan erejüknek megfelelően vagy mintegy elárasztva beteget (ingerelárasztás), megjeleníthetjük a valóságban vagy csak gondolatban stb. A viselkedésterápiás beavatkozási lehetőségek közül az ingerkitételt (ingerexpozíció) és válaszmegelőzést (válaszprevenció) kombináló módszerek bizonyulnak a leghatékonyabbnak.

A viselkedés- illetve gyógyszeres terápiát néhány esetben indokolt családterápiával kiegészítenünk, serdülők kezelésében csoportterápia is előnyös lehet. Gyermekeknél az enyhe illetve középsúlyos esetekben a kezelést viselkedésterápiával indítjuk és csak a terápia elégtelensége esetén kezdjük a gyógyszerek beállítását.

Gyógyszeres terápia

Súlyosabb esetekben, vagy ha szükséges, akkor gyógyszeres kezelésre is van lehetőség. A leggyakrabban alkalmazott szerek az antidepresszánsok, illetve a szelektív szerotonin-visszavétel-gátlók (SSRI). A gyógyszeres kezelés itt antipszichotikumokat és hangulatstabilizálókat foglal magában.

A gyermekkori kényszerbetegség gyógyszeres kezelésében ugyanazok az általános szabályok érvényesek, mint felnőtt korban. Figyelembe kell vennünk azonban a kezelésben néhány gyermekkori sajátosságot. Az idegrendszerre ható szerek anyagcseréjéért felelős májenzimek működése, a szerek felszívódási és eloszlási sebessége, a szöveti érzékenység is más lehet gyermekkorban. Mindezek alapján általános szabályként fogható fel, hogy mindig a lehető legkisebb dózissal kezdjük a terápiát, majd ha szükséges, folyamatosan, lassan emeljük a dózist az optimális terápiás hatás eléréséig.

A Clomipramin volt az első szer, mely hatékonyságát gyermekkorban is bizonyították megfelelő vizsgálatok. Ma már több, a szerotonin visszavételt gátló antidepresszívum javallatában is szerepel a gyermekkori kényszerbetegség, így fluoxetin, fluvoxamin, sertralin is adható az előírásoknak megfelelően. Kellő ideig (legalább két hónap), megfelelő dózisban adott antidepresszív szer mellett is előfordulhat, hogy nem látunk eredményt, ilyenkor javasolt a gyógyszerváltás (másik SSRI), illetve gyógyszer-kombináció.

A kényszerbetegséggel kombinálódó egyéb betegségek is indokolhatják a kombinált gyógyszeres kezelést. Így antipszichotikumok, szorongásoldók, antimániás szerek is szóba jöhetnek a kombinált kezeléseknél. Bár az egyes terápiaformák külön-külön történő alkalmazása is tüneti javulást hozhat, a legjobb eredmények a gyógyszeres kezelés és a kognitív viselkedésterápia együttes alkalmazása esetén érhetők el.

Fontos a beteggel és környezetével kialakított biztonságot nyújtó, elfogadó-támogató kapcsolat fenntartása, mivel hosszú ideig tartó kezelésre kell készülnünk. A gyógyszerszedést legalább egy évig fenn kell tartani, de előfordul, hogy hosszabb, akár éveken keresztül tartó terápia szükséges. A gyógyulási folyamat része a család edukációja is. Fontos, hogy a környezet is megértse, mi történik, és hogyan tudnak segíteni a lábadozás időszakában. A pszichózis utáni felépülés hosszabb időt vehet igénybe, és gyakran egyfajta „poszttraumás” állapot követi, amikor az anyának fel kell dolgoznia mindazt, ami vele történt.

Életmódbeli változások és önsegítés

Ugyan nem feltétlenül gondolnánk, de az életmódváltozás is javulást hozhat a kényszerbetegséggel élők állapotában. Ez úgy segít a páciens életminőségén, hogy az általános jóllétet javítja.

• Beszélj róla: Az érzések megnevezése gyakran hatalmas megkönnyebbülést hoz - különösen, ha szégyelled magad miattuk, vagy magadat hibáztatod. Hangosan kimondva enyhítheted ezt a nehéz súlyt. Beszélj valakivel, akiben megbízol - talán egy barát, a párod vagy egy testvér segítségedre lehet.
• Légy kedves magadhoz: Ez nem a te hibád. Ez az időszak hihetetlenül kemény - még azok számára is, akik gyakran teljesen kiegyensúlyozottnak tűnnek. Ne küzdj magaddal: ismerd be, hogy most rosszul érzed magad, és ez nem ok nélkül történik.
• Próbálj meg pihenni: Próbálj meg minden pillanatot kihasználni. Amikor a baba alszik, próbálj meg aludni te is. Aludj - vagy akár csak pihenj fekve - kulcsfontosságú az ördögi kör megtöréséhez. Amikor alváshiányban szenvedsz, az agyad túlélési módba lép, és robotpilótaként működik.
• Kerüld el az elszigetelődést: A társas érintkezés nagy hatással van a mentális egészségedre. Ha teheted, próbálj legalább egy kis kapcsolatot fenntartani szeretteiddel. Hívj át néha egy barátot, vagy menj ki egy kis friss levegőre.
• Találj sorstársakat: Ha olyan emberekkel találkozol, akik hozzád hasonlóan vagy hasonlónak érzik magukat, hatalmas megkönnyebbülést hozhat. Próbáld ki a csoport által szervezett eseményeket. Sok nő megosztja tapasztalatait olyan nehéz időkről, amelyeket átélnek, vagy amelyeket túléltek - ez lehet a bizonyítéka, hogy te is átvészelheted.
• Maradj aktív, egyél és igyál: Még egy ötperces séta is számít a ház körül. Ne felejts el sok vizet inni, és egyél legalább egy kis, tápláló nassolnivalót. A tested megkapja a törődést, és nem marad túlélő módban.
• Találj egy-két pillanatot saját magadnak: Hosszabbítsd meg a forró zuhanyt néhány perccel, vagy játszd le a kedvenc zenédet. A zene nagy hatással van a hangulatodra, és gyakran segít enyhíteni azt a nehéz érzést, amikor egyedül vagy a gondolataiddal.

A kényszerbetegség miatti szorongás enyhítésében segítségre lehetnek a különféle relaxációs és stresszkezelő technikák elsajátítása.

Hol kérhetünk segítséget?

Ha úgy érzi, hogy még tud segíteni magán, pszichoterapeutáink többféle módszert is ajánlanak. Elvezethetnek a kiút felé, ha még nem áll készen a terápiára. Segítenek abban is, hogy megtudja, mikor érdemes megfontolni a szakmai segítséget. Ha segítségre van szüksége, vagy csak beszélni szeretne valakivel, hívja az ingyenesen hívható zöld számot: 06 80 414 565 (EMMA VONAL). A Lelki Elsősegély Szolgálat (LESZ) a 116-123-as számon érhető el.

tags: #szules #utani #kenyszerbetegseg