A Kaposvári Rákóczi FC egy magyar labdarúgócsapat Kaposvárról, amelyet 1923. augusztus 15-én alapítottak Rákóczi Sport Club néven. Az egyesületet Ambrus János kaposvári pénzügyi igazgatási díjnok és néhány sportszerető ember hozta létre. A csapat első labdarúgó-pályája a jelenlegi stadion helyén volt, amit csak „cukorgyári gödörként” emlegettek.
A klub történetének mérföldkövei
1927-ben fúzióra lépett a Kaposvári Petőfi Atlétikai Clubbal, és 11 szakosztállyal működött tovább Kaposvári Rákóczi Atlétikai Club néven. A nagy gazdasági világválság hatására azonban a csapat egy jelentős része Dél-Amerikába távozott, és Buenos Airesben megalakították az argentin Rákóczit. A 30-as években a csapat a pécsi alosztály első vonalában szerepelt.
A háborús évek alatt, 1941-ben a legendás Avar István csatlakozott a csapathoz, aki hívására több jó képességű labdarúgó érkezett a Nagyváradi AC-tól. Avar vezetésével a csapat az NB I kapujához érkezett, de a klub legjobbját elvitték a frontra, így az álom nem válhatott valóra.
A második világháborút követően a Rákóczit beolvasztották az újonnan létrehozott KDSK-ba. 1955-től a csapat neve Kinizsi lett, és a másodosztályban küzdött. A csapat a 60-as években kezdett talpra állni, ekkor számos tehetség bontakozott ki, többek között Bene Ferenc is, aki az Újpesttel ért el világhírnevet. 1960 őszén mutatkozott be a Kinizsiben, és a csapat rögtön bajnokságot is nyert az NB III-ban.
1970. január 16-án a Kaposvári Kinizsi visszakapta a Rákóczi nevet. 1971-ben a csapat kiesett az NB III-ba, majd egy évre rá újra felkerült a másodosztályba. 1973 március 1-től Mathesz Imre lett az együttes edzője, akivel történelmet írtak a kaposváriak.
Az első NB I-es szereplés és a felejthetetlen premier
Az 1974-75-ös szezonban a Kaposvári Rákóczi FC bejutott az NB I-be, miután a Szeged mögött három ponttal lemaradva, a második helyen végzett a másodosztályban. A bajnokság nagy rangadóját a Rákóczi 1-0 arányban megnyerte a SZEOL ellen, hazai pályán 15.000 néző előtt. Ugyanennyien foglaltak helyet a nézőtéren, amikor a Várpalota érkezett, s legyőzésük már a feljutást jelentette volna. Ám a csapat botlott, alig tudott kiegyenlíteni, így csak az utolsó fordulóban, Oroszlányban dőlt el minden.
1975 nyarán hamisítatlan fociláz tört ki Kaposváron. Augusztus 30-án a csapat bejutott az NB I-be, ahol Burcsa Győző duplájával 22000 néző előtt 2-0-ra verte a Budapesti Vasas csapatát. Az újonc tehát remekül kezdett, és végül megérdemelten maradt benn a legjobbak között.
Az 1975-76-os és 1976-77-es szezonban is sikerült az első osztályban maradás. A Rákóczi 3 évet töltött el az élvonalban, majd Mathesz Imre menesztése után a csapat kiesett az első osztályból. Két év élvonalbeli szereplés után a kiesés következett. A kaposváriaknak mindössze egy pont kellett volna ahhoz, hogy az NB I-ben maradjanak, azonban a Székesfehérvári MÁV Előre megelőzte a mieinket.
A visszajutásra azonban csak 2 évet kellett várni, 1980-ban a dr. Puskás Lajos edzette csapat visszaküzdötte magát a legjobbak közé. Az utolsó NB I-es meccsen a kaposváriak hazai pályán 1-1-es döntetlent értek el a Ferencváros ellen, de a bennmaradás nem sikerült.
Ezt követően másod- és harmadosztályú szereplés várt a Rákóczira. Az NB III-ból csak a harmadik bajnoki cím után vágott neki a kaposvári alakulat a nagyobb kihívásoknak, és ha már belekezdett, akkor az 1986-87-os szezonban a második vonal küzdelmeit is megnyerte, egy ponttal a Váci Izzó előtt és hét év után ismét az NB I-be jutott a gárda.
A 80-as évek végére és a 90-es évekre az NB II-NB III közötti ingadozás volt a legjellemzőbb. A ’94-95-ös bajnoki szezonban 76-11-es gólkülönbséggel, veretlenül jutott a másodosztályba az együttes. Az NB II-ben folytatódott a jó sorozat és a harmadik helyet szerezte meg a csapat. A Békéscsabával játszhatott osztályozót a feljutásért a Rákóczi, ami sajnos nem sikerült. A 2003/2004-es bajnoki évadig ez volt az utolsó NB I-hez „közeli” kaposvári helyezés.
A 21. század első évei és a sikerkorszak
Edzőkeringőt járt a Rákóczi a 21. század első éveiben. 2003 nyarán Prukner László lett a Rákóczi vezetőedzője. A 2003 őszt jól kezdte a Rákóczi, a folytatás azonban nem sikerült túl jól, a csapat a 10. helyen zárta az őszt. Decemberre azonban jogerős lett az ítélet a csapat óvásának ügyében, így már a harmadik helyen volt a Rákóczi. Ekkor született az a döntés is, hogy nem csak az első kettő, hanem az első 4 csapat jut fel az NB I-be.
A tavasszal a csapat nagyon jó formában játszott, és elérkezett 2004. május 15-e, a nagy nap, amire 17 éve vártak a drukkerek és a játékosok. A csapat 1987 után a legmagasabb osztályban az első meccset ismét a Vasassal játszotta, melyen 5000 néző előtt 3-2-re győzött.
A 2006-os őszt valószínűleg nem sok Kaposvár-drukker zárta a szívébe, hiszen a játékosok 17 meccsen mindössze 4 győzelmet arattak, a megszerzett 14 ponttal kiesőhelyen „teleltek”. Ekkor azonban a csapat vezetői - megőrizve hidegvérüket - nem küldték el az edzőt, hanem rendet téve a fejekben (és néhány játékos elküldésével) egy sosem látott tavasznak néztek elébe: A Rákóczi 13 meccsen nyolcszor nyert, háromszor ikszelt, és mindössze két vereséget szenvedett (a Debrecentől és a ZTE-től). A bennmaradás a Pécs elleni, idegenbeli mérkőzésen vált biztossá, melyen a kaposváriak 0-2 után 3-2-re győztek!
A 2007-es évben ismét 2 Somogy megyei NBI-es csapat szerepelt, mivel a Siófok is feljutott az élvonalba. A csapat néhány kisebb hullámvölgy kivételével, valamint két meghatározó játékos téli távozása ellenére egész évben megbízhatóan szerepelt, és az utolsó 5 meccséből négyet megnyerve végül az hatodik helyet szerezte meg a bajnokságban, mely a csapat történetének legjobb szereplése volt az élvonalban. Az együttes a kupában szintén fennállása legjobb eredményét produkálva az elődöntőbe jutott, ahol a Honvéd búcsúztatta.
Gy. Tibor tragédiája
A súlyos anyagi gondokkal küzdő Gy. Tibor, a Kaposvári Rákóczi hajdani csatára, már albérletét sem tudta fizetni. 2012. május 25-én, amikor javítanivaló ruháival felkereste az idős nőt, hirtelen rátámadt, megütötte, egy késsel háromszor hasba és mellbe szúrta, majd átkutatta a lakást, és a talált kevéske pénzzel távozott. Az asszony, aki nyelvcsonttörést is szenvedett, csendesen elvérzett.
A Kanizsai utcai kamera rögzítette, hogy a gyilkosság idején arrafelé sétált, ezt először elismerte, később azonban letagadta. A kezén talált sérülést szilvaszedéssel magyarázta - májusban -, a véres cipőjére és ruhájára viszont nem akadt indoka, a rendőröket pedig kényszervallatással és szakszerűtlen DNS-vétellel vádolta meg.
A másodfokon eljáró Pécsi Ítélőtábla 2014 áprilisában hatályon kívül helyezte a törvényszék felmentő ítéletét. Az ügy így visszakerült Kaposvárra, ahol semmilyen új körülmény nem merült föl, és az ítélet sem változott. Az ítélőtábla 2015 áprilisában ismét hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, ezúttal megalapozatlanságra hivatkozva, Kaposvár helyett Pécset jelölte ki az új tárgyalás helyszínének.
Ott két év után született meg az új ítélet: a bíró megállapította a nyereségvágyból elkövetett emberölést, s tizenöt év fegyházra ítélte a hajdani csatárt. A letartóztatásáról szóló tárgyalás alatt a futballista elhagyta a bíróságot, így elfogatóparancsot adtak ki ellen. Később előkerült. A hajdani focista az ítélőtáblán is tagadta bűnösségét, a grémium azonban nem talált körülményt, mely megcáfolta volna, hogy ő követte el a gyilkosságot, így elítélte, de büntetését az időmúlásra hivatkozva csökkentette két esztendővel.