GY. Szabó Béla 1905. augusztus 26-án született Gyulafehérváron vasutas szülők gyermekeként.
Gimnáziumi tanulmányait is itt végezte.
Műegyetem gépészmérnöki karára iratkozott be, ahol 1927-ben oklevelet is szerzett.
A képnek utóbb az Édesanyám címet adta. Az elsőt 1925-ben alkotta.
Később a kolozsvári Energia Villamossági Gépgyárban lesz tervezőmérnök.
A gyár döntő hatással volt művészi pályájára.
Később magáról vallja: "amikor fát metszek".
Kezdetben ceruzával dolgozott.
Az igazi fordulat azonban ekkor következett be.
Kós Károly a rajzok láttán a kérdezte az alkotót: "Nem mászik fára Gy.?".
Ezután Gy. megkezdte a "fára-mászást".
Metszetén a Fáramászón sokan látnak szimbólumértéket.
A Fáramászó jelképét sokan látják a metszetén.
Művészetének lényege, hogy megláthat és másokkal is megláttathat.
Gy. ebben a korban erősen emberszemléletű volt.
Groteszkjei és az emberi szenvedések ragadták meg leginkább.
A Koldusok c. metszete 1933-ból is ezt fejezi ki.
Olaszországba, Dalmáciába, Bulgáriába, Görögországba utazik.
Csodálatos, sajátos világából a tájaknak színeiben igyekezett feljegyezni, megfesteni.
Útját a pasztellek és rajzok kísérik.
Felfedezi az erdélyi évszakok leheletfinom koloritját.
A természet elsődleges helyet foglal el a metszetein.
Gy. valamikor Szabó Lőrinc egy kötete homlokára alkotta a Liber vagabundi ciklusait, vagyis a természetet.
A természet és ember Gy. művészetében a behatolás, a természet szépségének, gazdagságának megjelenítése, feltárása.
Műveiben a természet egyre tökéletesebb, egyre sokoldalúbb visszaadását látjuk.
Mintha a fákkal kezdődött volna minden.
Tavasszal, Erdei napsütés.
És jött a hó! De hány formában?
A fény kérdése Gy. problémája művészetében.
A fény változata, milyen széles skálája van a fénynek?
Gy. embereken, állatokon keresztül mutatja be a világot.
A technika is egyre finomodik, tökéletesedik, gazdagodik.
Mesterien bánik vésőjével, mint hegedűművész a vonójával.
A valóságos összefoglalása Gy. Szabó Béla művészi sajátosságainak.
Mestere a különböző művészeti ágaknak: az első a grafika, a második a festészet, a harmadik a zene.
Gy. megállt a János bizonyságtételénél, az apokalipszisnél.
Metszette a Jelenések könyve látomását.
A Jelenések könyve látomásaiban a veszedelmekkel, villódzó ragyogásaival találkozunk.
Látjuk a vizek vizét, az élet fáját.
A művész kérdései, amelyek bennünket is foglalkoztatnak: sodortatunk mi, emberek, valamennyi földlakók?
Van-e remény?
Merítünk-e az élet vízéből?
Látunk-e új eget, új földet?
A művész számára a Jelenések könyve egy szózat, amely ezt mondja a királyi székből: "Íme, mindent újjá teszek."
Ez a remény, vallja János apostol és vele együtt Gy. Szabó Béla.
Gy. Szabó Béla művészete nem ismer határokat.
Életműve világrészeket hódított meg.
Több mint egy fél évszázada kezdte ezt a munkát.
Vágya mindig az volt, hogy az idő megőrizzen valamit abból, amit csinált.
A feladatnak messzemenően eleget tett.
Az erdélyi koronázatlan király mindvégig az maradt, az 1985-ben bekövetkezett haláláig.
Megadatott számára, hogy látván lássunk.
Művészetének mélysége és szépsége rejtőzik a metszeteiben.