Garnélarákok és újszülött kishalak az akváriumban: együttélés, veszélyek és tippek

A garnélarákok gyakran megtalálhatók az új tulajdonosok akváriumában, mivel az édesvízi tározók lakói meglehetősen szerények, gondozásuk és etetésük is könnyű. Azonban, ha garnélarákot halakhoz társítunk, érdemes különös figyelmet fordítani a választásukra, hiszen az együttélés számos árnyalatától függ.

Garnélarákok és halak kompatibilitása

A garnélarákok jól kijönnek más élőlényekkel ugyanabban az akváriumban, de csak akkor, ha minden megfelelő körülményt megteremtenek. Fontos, hogy a krillnek és a halnak körülbelül azonos méretűnek kell lennie, ellenkező esetben az előbbit az utóbbi gyorsan megeszi. Még akkor is, ha a halak jól érzik magukat a felnőtt garnélarák mellett, megpróbálnak kicsiket enni, ezért a fiatalokat minden esetben el kell távolítani.

A vegyes akvárium létrehozásakor sokkal helyesebb a garnélarák kiválasztása halakhoz, de fordítva nem. Kezdetben nem egy nyájat érdemes hozzáadni, hanem több egyedet, és a tulajdonosnak figyelnie kell a szomszédok viselkedését. Szinte lehetetlen egyértelműen megjósolni a környék kedvező kimenetelét, egyszerűen nincs univerzális kompatibilitási táblázat, minden a tulajdonosok tapasztalatain alapul.

Milyen halakkal tarthatóak a garnélák?

• A garnélarákok jönnek ki a legjobban tisztább halakkal.
• Az Ampularia és a rákfélék különböző világokból származnak, ezért jól kijönnek egymással. Egy nagy akváriumban élhetnek, és nem ismerik egymást. A csigák gyorsan szaporodnak, de a garnélarák szabályozhatják ezt a folyamatot, ha sülteket esznek.
• A garnélarák neonokkal ugyanabba az akváriumba helyezhető.
• Az olyan fajok, mint az acanthophthalmus és a corridor kompatibilisek az ízeltlábúakkal, feltéve, hogy a táj megfelelő.
• A rákfélék jól néznek ki a vörös, fekete és kék guppi mellett. Könnyű lesz összetartani a lakókat igénytelenségük és barátságosságuk miatt.
• A kisebb méretű és nem kifejezetten agresszív halak mellé az Amano és legyező garnélákon kívül a kisebb Neocaridina fajokat is lehet telepíteni, de sűrűbb növényzettel kell rendelkezned, hogy el tudjanak rejtőzni, főleg amikor vedlenek. Általánosságban elmondható, hogy békésebb kisebb testű halakkal együtt tartva nem lesz különösebb probléma. Ilyenek lehetnek, különféle lazacok, razbórák, coryk, anci, otocinclus, kalászhalak, Endler guppi.
• Sok halfaj semleges a garnélarákokkal szemben, és egyszerűen nem veszik észre őket, feltéve, hogy elegendő mennyiségű táplálék van.

Milyen halakkal nem tarthatóak a garnélák?

• Fontos, hogy alaposan fontolja meg a garnélarák típusának kiválasztását. Bizonyos esetekben ő az, aki veszélyt jelenthet a szomszédokra, és nem fordítva. Például a Macrobrachium képviselői veszélyt jelentenek szomszédaikra. Ez a faj akár 30 cm-re is megnő, minden kis halat megeszik, a nagyokat pedig megnyomorítja.
• A kék garnélarákot nem szabad ugyanabban az akváriumban tartani más rákfélékkel. Igaz, ez nem az agresszivitásnak, hanem a vérfertőzésnek köszönhető.
• Nem éri meg a rákot és a garnélarákot ugyanabban az akváriumban tartani, különösen, ha az utóbbiak nagy fajok.
• Még a jó nagy hal sem ajánlott. A garnélarák meglehetősen titkos életmódot folytat, és folyamatosan félelmet fog tapasztalni. Az éjszakai életmód a héj elszíneződéséhez vezet, az ízeltlábúak elveszítik vonzerejüket. A halak azonban minden bizonnyal lakomázni fognak szomszédaikon, ha beférnek a szájukba.
• Ne telepedjen le a csecsemőket agresszív harcsafajtákkal.
• Meglehetősen veszélyes a kardfarkú rákfélék és más életre kelő fajok letelepítése. Az ilyen szomszédok ma semlegesen bánhatnak a babákkal, holnap pedig brutális és céltudatos kiirtáshoz kezdhetnek.
• A nagy halak, mint a tányérok, rhodostomus, brochis, potenciális táplálékként kezelhetik szomszédaikat.
• Vannak példák arra, hogy az ízeltlábúak és a kakasok ugyanazon a területen jártak együtt. A szakértők azonban nem helyeslik az ilyen környéket, szó szerint egy nap alatt véget érhet a csecsemők teljes pusztulásával.
• Az agresszív ragadozók egyszerűen nem tudnak jól kijönni a garnélával. A rákfélék elpusztulása az első órákban véget vet a letelepedésnek ugyanazon a területen gurámival, aranyhalakkal, Ramirezi apistogramjával, pelvikakhromisszal.
• A makropodák és a garnélarák nem élhetnek együtt.
• Sügéres akváriumban, vagy vitorlás halakkal egyáltalán nem javasoljuk a garnéla tartást, mert levadásszák őket. Még a nagyobb méretű Amano és legyező garnélákat sem.

A garnélarákok szerepe az akvárium ökoszisztémájában

A garnélák színesebbé és mozgalmasabbá teszik az akváriumot, de nem csak a szépségük, hanem a hasznosságuk is elkápráztathat bennünket! Egy egészséges és tiszta akvárium kialakításában a garnélák rettentő nagy szerephez jutnak. Képesek a talajon található ételmaradékok, az algák és a szerves anyagok eltávolítására. Ezek az anyagok gyakran okozzák az akvárium szennyeződését és befolyásolják az akvárium vízminőségét. A garnélák a szennyeződéseket táplálékként használják. Ha garnélát tartasz, az akvárium alján található szennyeződések és ételmaradékok kevesebb idő alatt tudnak lerakódni, mivel a garnélák azonnal felfalják őket.

Neocaridina garnélák: Ideális választás kezdőknek

Kezdőknek a Neocaridina garnéla fajtát ajánljuk, mert viszonylag szívós, csapvízben is jól tartható, így a vízparaméterek széles skáláján tartható, sem a vízkeménységre, sem a kémhatásra nem túl érzékenyek (KH/GH: 10 - 30nk pH: 6 - 8,5 tarthatóak). Viszont ahogyan a halakra sincs kedvező hatással az ammónia és a nitrit szint túlzott mértéke, a garnéláknál is érdemes ezeket a méreganyagokat alacsonyan tartani. Van még egy elem a Nitrát, amire még figyelmet kell fordítanod, és érdemes alacsonyabb szinten tartani.

A Neocaridina a törpe garnélák egy csoportja, amelyek a következő általános típusokkal rendelkeznek: Snowball - Hógolyó garnéla, Blue Pearl garnéla, Red Cherry garnéla és Yellow garnéla. A Neocaridina kezdő hobbisták számára a legegyszerűbb garnélarák, mivel a többi fajt meglehetősen nehéz tartani, nagyobb figyelmet kell szentelni a vízparaméterekre és a tartási körülményeire. Ezeknek a garnélarákoknak az eredeti élőhelye Délkelet-Ázsia.

A Neocaridina garnélák jellemzői

• Méret: A Neocaridina garnélák általában nem nőnek túl nagyra, és a kifejlett méretük általában 2-3 cm hosszúságú. A hímek és a nőstények mérete hasonló lehet, de a nőstények általában kissé nagyobbak és szélesebbek lehetnek, különösen, ha éppen petéznek.
• Növekedés: Az akváriumban tartott garnélák közül a leggyorsabban a Neocaridina garnélák nőnek. Viszont rengeteg tényező befolyásolja a növekedésüket. Ilyen például a hőmérséklet. 20°C fokon vagy az alatti hőmérsékleten nagyon lelassul a növekedésük, de befolyásolják a vízparaméterek is. Ha szennyezett a víz, nagyon nitrátos, az is lassítja a növekedést.
• Ivarérettség: Ha ideális körülmények között vannak, akkor kb. 3 hónapos korban már ivarérettek lesznek. Az ivarérettség még nem a kifejlett méretét jelenti.
• Élettartam: A garnélák élettartama nagyban függ az adott fajtól, valamint az életkörülményektől és a táplálkozástól is. Általánosságban elmondható, hogy az akváriumi garnélák általában 1-3 évig élnek, de vannak olyan fajok is, amelyek 4-5 évnél is tovább élnek.

Neocaridina színváltozatok

A Neocaridina garnélarák a legkisebb és legszínesebb garnéla faj. Természetes színe zöld-barna (vadas), de tenyésztések során vörös, narancssárga, ibolya, zöld, fekete, sárga, kék stb. a széles színválasztéka kapható.

• Fire Red Cherry, Sakura Red Cherry és Bloody Mary: Mind az Atya genus (Neocaridina davidi) garnélák alfajai, és számos színpigmentációs variációval rendelkeznek. Ezek a színvariációk származhatnak szelektív tenyésztésből vagy természetes genetikai mutációkból. A Fire Red Cherry garnélák sötétvörös színűek, és általában egységes színűek a testük nagy részén. A Sakura Red Cherry garnélák világosabb vörös árnyalatúak, és átlátszóbbak, mint a Fire Red Cherry garnélák. A Bloody Mary garnélák a legintenzívebb vörös színűek és átlátszóbbak, ami miatt a belső szerveik is vörösesnek tűnnek.
• Rili garnélák: A Neocaridina színváltozatai között a rili garnélák jelentik az egyik változatot. Ezek a garnélák többnyire pirosak, de az átlátszó részek megtörik az egyöntetű színezetet. A blue rili garnéla a legújabb változat, ahol a garnéla alapszíne piros, de az átlátszó rész kékes színű.
• Yellow Fire garnéla: A Neocaridina heteropoda változata, hasonlóan a red cherryhez. Ez a fajta garnéla citromsárga színéről híres. Nem célszerű más Neocaridina garnélafajtákkal együtt tartani őket.
• Kék változata a Red cherry garnélának: A vízparaméterekkel kapcsolatban nem igényesek, és akár csapvízben is tarthatóak. Azonban más fajta Neocaridina heteropodákkal nem ajánlott együtt tartani őket, mert keveredésükből halvány utódok születnek.

A garnélák szaporítása az akváriumban

A népszerű Neocaridina vagy Caridina garnéla fajok akváriumba való beköltöztetésével már tudatosan vagy tudat alatt eldöntjük, hogy a jövőben bébi garnélákat fogunk tartani. Ennek az az oka, hogy a legtöbb törpegarnéla faj kivételesen jól szaporodik édesvízi akváriumban, ha a környezeti feltételek és a rendszeres táplálás megfelelőek.

Szaporodási folyamat

1. Amikor a garnélák beköltöznek egy akváriumba, teljesen normális, hogy kezdetben nem szaporodnak: a garnélák szervezetének először alkalmazkodnia kell az új körülményekhez. Az átállás körülbelül egy-két hónapig tart, ezután kezdődhet a szaporodás.
2. Az új generáció fejlődési útja a nőstények hasüregében érlelődő, megtermékenyítetlen petékkel indul. Ez az időszak akár hat hétig is eltarthat, majd ezt követi a megtermékenyítés és további 3-5 hét, amíg a bébi garnéla rákok kikelnek.
3. E folyamat során a vízhőmérséklet közvetlenül befolyásolja a peték fejlődési időtartamát, mivel a melegebb hőmérséklet fokozza az anyagcserét és felgyorsítja a folyamatot. A keltetés során a nőstényt többször megfigyelhetjük, ahogy friss vizet legyez a petékre.
4. A vemhességi időszak vége után, fajtól függően 20-40 garnéla bébi kel ki. A körülbelül 1-2 mm-es méretű kicsik a kikelés után azonnal önállóak, nem térnek vissza anyjukhoz. Számukra nem szükséges keltető akvárium, mert a felnőtt egyedek nem eszik meg utódaikat.
5. Néhány nap és néhány vedlés után az új jövevények úgy néznek ki, mint felnőtt fajtársaik miniatűr változatai. Az első héten szinte nem is látni a kicsiket. Ám ha minden nap figyelmesen megnézzük az akváriumunkat, akkor a második héten már felfedezhetünk közülük néhány aprócska példányt.

Garnélatartás alapjai és kihívásai

A garnélatartás mind társas, mind csak garnélás akváriumokban töretlen népszerűségnek örvend. Nem csak érdekesek és szépek, de hasznos kis élőlények is. A törpegarnéla fajok legtöbbjét gond nélkül tarthatjuk 30 literes vagy annál nagyobb akváriumban. A tartásuk nagyon kicsi akváriumban is lehetséges, de csak akkor, ha kiváló minőségű tápot használunk, nem etetjük túl őket és hetente kétszer végzünk részleges vízcserét. Ebben az esetben egy ilyen apró akváriumnak is legalább 10 literesnek kell lennie.

Akvárium mérete és berendezése

• A Neocaridina garnélák kisebb méretű állatok, így 10-15 literes akváriumban is tarthatók. Azonban ahogyan a halaknál is, itt sem ajánlott 20-30 literes akváriumnál kisebb méretben tartani őket, mivel szükségük van elegendő mozgástérre.
• Nem érdemes 10-20 db alatt tartani őket. Így ha veszel egy csapatot, és beleteszed őket egy 10 literes akváriumba, zsúfolt lesz nekik. De nem csak ez a probléma. A kisebb akváriumokban a kis víztömeg miatt sokkal nehezebb fenntartani a biológiai egyensúlyt, és ezáltal a víz paraméterei nem lesznek ideálisak a garnélák számára.
• A garnélarákok a sűrűn beültetett akváriumokat kedvelik, sok búvóhellyel. Még ha nincsenek is ragadozók az akváriumban, a garnélák jobban érzik magukat, ha elbújhatnak mohába, növények közé, gyökerek alá vagy kerámia búvóhelyekre.
• Kezdőknek azért ezt a garnéla fajt ajánlom, mert viszonylag szívós, csapvízben is jól tartható, így a vízparaméterek széles skáláján tartható mert sem a vízkeménységre, sem a kémhatásra nem túl érzékenyek (KH/GH: 10 - 30nk pH: 6 - 8,5 tarthatóak).
• Aljzatként ajánljuk a finom kavicsot, a dekoratív homokot és az aktív akváriumi talajt, mivel a törpegarnélák szeretik felvenni és átvizsgálni a kavics szemeket táplálkozás közben. Az akváriumi talaj általában elősegíti a megfelelő vízminőség kialakulását is. Vannak kifejezetten garnéla tartáshoz tervezett talajok, mint például a Shrimp King Active Soil.
• Érdemes sötét színű talajban gondolkozni, mert a tenyész akváriumok az alacsony megvilágítás, és a kevés növényzet miatt algásodik. Az alga nem jelent rossz vízminőséget, ezért ha világos talajt teszel, az algák miatt nem lesz egy szép látvány.
• Növényzet szempontjából sem kell túlzásba vinni, hiszen a tenyésztésben fontos, hogy könnyedén hozzáférhetővé váljanak a garnélák, akár egy szelektálás alkalmával. Mohák, Anubias félék, Cryptocoryne, Bolbitis heteroclita difformis, Bucephalandrák, Microsorium pteropus, illetve különböző mohák, mint Lomariopsis lineata, Fissidens fontanus, Gömbmoha, Vesicularia ferriei 'Weeping' moha (Cladophora aegagropila).

Vízparaméterek és hőmérséklet

Az édesvízi garnélák sok más akváriumi állatnál érzékenyebbek a rossz vízparaméterekre, ezért a tartásuk során rendszeresen, hetente végezzünk vízcserét. Javasoljuk, hogy vásárlás előtt alaposan tájékozódjunk az adott faj igényeiről, hogy kiderüljön, tudjuk-e teljesíteni a tartási feltételeket. Érdemes megkérdezni a kereskedőt, hogy milyen értékek mellett tartották a garnélákat, mert ezek az állatok nem tolerálják jól a hirtelen változásokat. Erősen ajánlott az új vízparaméterekhez való nagyon lassú hozzászoktatás.

• Az állandóan változó vízparamétereket nehezen viselik, törekedj az állandóságra.
• A garnélákat, az akvaristák általában, halakkal együtt tartják, ezért a halakra szabott vízparaméterek és hőmérséklet jellemző.
• Érdemes pihentető időszakokat tartani a garnéláknál, ez az időszak általában a téli hónapok. A legtöbben akik csak garnélákat tartanak, télen 15-18°C-os vízben tartják a garnélákat. Ebben az időszakban a petézés lelassul, sőt teljesen leáll, aktivitásuk csökken, pihennek.
• Nyáron figyelj az akvárium hőmérsékletére, hogy ne legyen túl magas. A garnélának nem a magas víz hőmérséklettel gyűlik meg a baja, hanem azzal, hogy minél magasabb a víz hőfoka, annál kevesebb oxigént tud megkötni. Továbbá a magasabb hőmérsékletű vízben a bomlási folyamatok is felgyorsulnak, így a garnélákat megölheti, az ammónia, nitrit, nitrát többlet.

Etetés

• Természetes élőhelyükön és az akváriumban is a garnélák szinte mindent megesznek. Különféle szerves törmelékeket, elhullott állatokat, algákat, moszatokat, faleveleket stb.
• Ha halakkal együtt tartod a garnélákat, szinte mondhatjuk azt is, hogy semmilyen plusz eleségre nincs szükségük az életben maradáshoz. Az akváriumban folyamatosan fogyasztják a különböző baktériumokat, algákat, lehullott haleleséget, növényi törmelékeket.
• Ha egy olyan nano akváriumban tartod a garnélákat, amelyben nincsenek halak, tehát plusz eleség nem kerül be, akkor kétnaponta érdemes etetni, és itt is érdemes figyelni, a változatosságra.
• Ne etess túl! Fontos, hogy úgy etess, hogy amit adsz nekik, azt pár óra alatt elfogyasszák.
• A friss növényi tápláléknál nagyon figyelj oda, hogy olyan helyről szerezd be, ahol tudod, hogy nem volt permetezve. A felsoroltakat akár frissen is beteheted az akváriumba, viszont elő kell készíteni, ami nem egy bonyolult feladat. Forrásban lévő vízbe áztasd meg 1-2 percre és mehet is az akváriumba.
• A répa és a sütőtök, nagyon jó hatással van a garnélák színeire.
• Az állati eredetű táplálékot is nagyon szívesen fogyasztják a garnélák. Viszont, ha túlzásba visszük a fehérjedús étkezést, annak megvan a maga hátulütője is, mégpedig az, hogy gyorsabban fejlődnek, és több szaporulatra számíthatsz, viszont rövidebb ideig élnek. Sajnos, halakkal együtt tartva a garnélákat nehéz elkerülni az állati eredetű fehérjéket.
• A népszerűség növekedésével a gyártók is felismerték, hogy nem csak halak etetésével kapcsolatban érdemes tápokat gyártani, hanem a garnéláknak is. Így neves gyártók is beszálltak a versenybe, és minőségi tápok sem elérhetetlenek már. Amelyeket érdemes megemlíteni azok a Dennerle - Shrimp King, NatureHolic, GlasGarten, Shirakura.
• A kicsi ivadék garnéláknak is van táp. Ezekből is érdemes tartani, és adni nekik. Ezek a termékek a Shirakura (sárga por), Denerle Shrimp King Baby, és a MOSURA Shrimpton.
• Az első néhány napban az újonnan kikelt bébi garnélák szinte el sem mozdulnak arról a helyről, ahol megszülettek. Ez a viselkedés életveszélyes következményekkel járhat: akár éhen is halhatnak, ha nem találnak élelmet. Ez előfordulhat az újonnan berendezett és a nagyon jól karbantartott akváriumokban is, ahol az összes apró biofilm réteget azonnal eltávolítják a berendezésekről és az üvegről. A garnéla bébik ezzel a minden akváriumban megjelenő biofilmmel táplálkoznak. Azonban ennek a táplálékforrásnak a kialakulása időt vesz igénybe, ezért javasolt, hogy a kevesebb mint hat hónapja működő akváriumokba mindig adjunk speciális bébi garnéla tápot.
• A tápláléknak olyan méretűnek és összetételűnek kell lennie, hogy a kis garnélák hozzájussanak az összes szükséges tápanyaghoz. Ezért mi a GlasGarten Shrimp Baby Food-ot ajánljuk.

Szűrés és technika

• A garnéláknak nincs szükségük sok fényre. A garnélák nagyon keveset szennyeznek, és ha nincs túletetés, akkor a gyengébb szett akváriumban használt kisebb szűrő felülettel ellátott belső szűrő is meg tudja oldalni a feladatot, bár itt oda kell figyelni, hogy biztos megfelelően elvégzi-e a dolgát.
• Mivel ezek az akváriumok nem az esztétikumról szólnak, így jobban ajáljuk a levegővel meghajtott belső szivacs szűrést, egy jó nagy darab szűrő szivaccsal, a nagy szűrőfelület érdekében. További előnye, hogy ez a szűrés nagyon hatékony, a garnélák imádnak a szivacson tanyázni, és eszegetni róla.
• Ha valaki nem tudja elviselni az ezzel járó zajt és kicsit figyel az esztétikumra is, a nagy szivacs látványát sem szereti, akkor az akasztós vagy a külső szűrő alkalmazását tudom ajánlani. A nagyobb szűrőfelület, több baktériumot jelent, hatékonyabb a biológiai szűrést. A szívóágra viszont érdemes garnélarácsot tenni, hogy ne szívja be a szűrő az ivadék garnélákat.
• Nem szükséges fűtőtestet tartani a garnélás akváriumokban.
• Az összes technikai alkatrész közül néhány akváriumszűrő és kifejezetten azok szívópontja nevezhető a bébi garnélák első számú halálos ellenségének. Még a kifejlett garnélák sem mindig tudják elkerülni ezt a veszélyforrást. Ha garnélákat tartunk, tanácsos megfelelő védőrácsokat vagy szivacsos védőt szerelni a szűrő bemeneti nyílására, melyek különféle méretben kaphatók. Ezenkívül egyes belső szűrőkhöz, mint például a Dennerle Nano corner szűrőhöz külön szívóvédőrácsok is kaphatók.
• A vízcsere egyszerre áldás és átok a kis garnélák számára. A friss víztől felélénkülnek, de a víz leszívását túl kell élniük. A garnéla bébiket ha nem vesszük észre, könnyen a szívócsőbe kerülhetnek. Sajnos erre nincs optimális megoldás, mert vízcserekor az akvárium aljáról is ki kell szívni a vizet és a lehető legtöbb szennyeződést is el kell távolítani.
• A skimmer feladata a vízfelszín tisztítása, ám veszélyforrássá is válhat a garnélák számára. Mint az akváriumi szűrők esetében, egyes modellekhez itt is vannak megfelelő védőrácsok, hogy megakadályozzák az állatok beszippantását. Ennek ellenére javasolt időzítővel vezérelni a szkimmert, hogy időnként leálljanak.

Kihívások és veszélyek

• Növényvédő szerek a frissen vásárolt növényeken: A cserépben vagy csokorban termesztett akváriumi növényeket gyakran kezelik növényvédő szerekkel a kertészetekben, mielőtt exportálnák őket, hogy megakadályozzák a kártevők terjedését. A növényvédő szerek az akváriumi halak számára ártalmatlanok, de kifejezetten mérgezőek és halálosak a garnélák és más rákfélék számára.
• Nem megfelelő nemi arány: Ha nem ügyelünk rá, hogy vásárláskor mindkét nemű garnéla kerüljön a zacskónkba, akkor a garnélák biztosan nem fognak szaporodni. A kereskedők általában figyelnek erre, de érdemes lehet jelezni, hogy vegyes nemű társaságot szeretnénk az utódok miatt.

tags: #garnelak #megeszik #az #ujszulott #kishalakat