A spontán vetélés a terhesség 24. hete előtti megszakadását jelenti, amikor a magzat, világra jövetelkor életműködéseket nem mutat, és súlya nem éri el a mintegy 600 grammot. Ilyenkor egy egészen aprócska, még a 600 grammot sem elérő, életjelenséget nem mutató magzat hal el a kismamában, külső ok nélkül. Becslések szerint a kezdődő terhességek egytizede-egynegyede végződik vetéléssel, és jelenleg nincs olyan módszer, amellyel az embrió elvesztése elkerülhető lenne. Sokan úgy gondolják, a mesterséges megtermékenyítés növeli erre az esélyt, ám valójában nem nagyobb a kockázata, mint természetes úton történő fogantatás esetén. Fontos azonban megjegyezni, hogy a spontán vetélés kockázata 15-25% körüli, és az édesanya korával együtt nő.
A terhességek megszakadása döntően első trimeszteri. Körülbelül 50-75%-a szakad meg a várandósság első 12 hetében (korai vetélés); a 12-24. hét között (középidős vetélés), az időben előrehaladva már jóval ritkábban. A 24. hetet követően már nem vetélésről, hanem halvaszületésről van szó. A spontán vetélés szó szerint véve nem "spontán", azaz ok nélküli. Ha szeretnénk csökkenteni a magzat elhalásának esélyét, fontos, hogy tisztán lássuk a spontán vetélés okait. Az alábbiakban részletesen bemutatjuk a vetélés hátterét, tüneteit és azt, hogy mikor érdemes orvoshoz fordulni.
A spontán vetélés típusai
A vetélési típusokat tekintve létezik fenyegető vetélés (abortus imminens), kezdődő vetélés (abortus incipiens), komplett, azaz teljes vetélés (abortus completus); valamint inkomplett, azaz tökéletlen vetélés (abortus incompletus). Ha pedig a magzat ugyan spontán hal el, de nem indul meg a kilökődése magától, ez az ún. nem lezajlott vetélés (missed abortion), más néven elmulasztott vetélés. Ha pedig a spontán vetélés gyakoriságát nézzük, az lehet egyszeri, illetve többszöri (habituális) vagy visszatérő vetélés. A habituális vetélés esetén a nő legalább háromszor, mindig a 24. hét előtt vesztette el magzatát. Szokványos vetélésről akkor beszélünk, ha két vagy több spontán vetélés követi egymást.
Fenyegető vetélés (abortus imminens)
Ezt hüvelyi vérzés és alhasi görcsös fájdalom jellemzi, de a nyakcsatorna még zárt. A baba ebben az esetben még megmaradhat, de ugyanígy el is veszítheti a kismama.
Kezdődő vetélés (abortus incipiens)
Ha a magzat és/vagy mellékrészei már távoztak, de a méh nem ürült ki teljesen, a vetélés tökéletlen (abortus incompletus). A méhszáj ilyenkor már nyitott, emellett hasi fájdalom és gyakran erős vérzés észlelhető.
Komplett, teljes vetélés (abortus completus)
Ebben az esetben minden kiürül a méhből. A vérzés ezután már hamar alábbhagy, és a görcsökkel együtt a fájdalom is elmúlik.
Inkomplett, tökéletlen vetélés (abortus incompletus)
Ha a fejlődő embrió elvesztése már megtörtént, azonban a méh nem ürült ki teljesen. A vetélés a méh üregében visszamaradt, fogantatásból származó képletek miatt nem tekinthető befejezettnek. A kiürítést ebben az esetben mesterségesen kell megtenni (műszeres befejezés).
Nem lezajlott vetélés (missed abortion)
Az abbamaradt vetélés esetén az embrió fejlődése megáll majd elpusztul, de nem lökődik ki (ezt elmulasztott vetélésnek is nevezik, az angol missed abortion fordításából). Ilyenkor a kismamák akár teljesen tünetmentesek is lehetnek. Ennek oka az esetek 80%-ában az embrió öröklött vagy szerzett genetikai hibája (aneuploidia), 20%-ban pedig valamilyen egyéb anyai betegség vagy állapot, mely az embrió fejlődését megzavarja vagy lehetetlenné teszi. Gyakran csak rutin ultrahangvizsgálat során derül ki, ami hatalmas érzelmi megrázkódtatást okozhat.
Habituális vagy visszatérő vetélés
Erről olyankor van szó, ha egy kismamánál háromszor vagy ennél többször ismétlődik meg a többnyire első trimeszteri (a terhesség első 12 hetében lezajló) vetélés. A habituális vetélés a gyermeket tervező párok nagyjából 1%-át érinti, nagyon gyakorinak tehát szerencsére nem nevezhető.
A spontán vetélés tünetei
A spontán vetélés tünetei nem mindig szembetűnőek: néha a jelenséget nem is jelzi más, mint egy, a szokottnál is erősebb menstruáció. Máskor egy-, vagy éppen két szakaszban zajlik le. Ha a 16. hét előtt következik be, akkor egyszerre távozik a magzattal a méhlepény és a magzatburok is. A 16. héttől a vetélés rendszerint kétszakaszos: előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény.
A vetélés tünetei változóak lehetnek, de az alábbi jelek figyelmeztetőek lehetnek:
- Hüvelyi vérzés: Ez lehet enyhe barnás pecsételés vagy erős, menstruációszerű vérzés. A vérzés mértéke és időtartama eltérő lehet. Vérrögökkel kísért szövetdarabok távozása a hüvelyből is előfordulhat.
- Alhasi fájdalom: Görcsös háti és/vagy alhasi fájdalmak, hörgő, menstruációszerű görcsök jelentkezhetnek, amelyek lehetnek enyhék vagy kifejezetten erősek, 5-20 percenként ismétlődő méhösszehúzódások okozta fájdalom.
- Váladékozás: Szövetdarabok vagy magzatburok darabkáinak távozása a hüvelyből.
- Egyéb tünetek: Hát- vagy derékfájdalom, gyengeség, láz, és a terhesség eddigi tüneteinek hirtelen megszűnése (pl. émelygés, súlycsökkenés).
Mikor forduljunk orvoshoz?
A vetélés gyanúja esetén mindig forduljunk orvoshoz, főleg, ha az alábbi tüneteket tapasztaljuk:
- Erős vérzés, amelyhez nagyobb mértékű alhasi fájdalom társul.
- Magas láz vagy hidegrázás.
- Szövetdarabok távozása.
- Ismert várandósság esetén a magzat mozgásának hiánya.
Az orvosi vizsgálat során ultrahang és/vagy vérvizsgálat segítségével állapítható meg a vetélés tényleges bekövetkezése, illetve annak okai. A spontán vetélést rutin ultrahangvizsgálattal, nőgyógyászati vizsgálattal, Doppler-vizsgálattal, illetve hormonszint-vizsgálattal lehet kimutatni.
Mi történik a szervezetben vetélés során? - Nassim Assefi és Emily M. Godfrey
A spontán vetélés okai
A spontán vetélések okait a legtöbbször nem sikerül felderíteni, azonban számos tényező állhat a háttérben. Ezek lehetnek genetikai, anatómiai, hormonális vagy külső környezeti tényezők. A szokványos vetélés nem önálló betegség, hanem számos betegség következménye lehet. Az alapbetegségeket 5 csoportba sorolhatjuk:
1. Genetikai rendellenességek
Az esetek közel felében kromoszóma-rendellenességek állnak a háttérben, amelyek akadályozzák az embrió megfelelő fejlődését. Az első trimeszterben bekövetkező vetélések leggyakoribb kiváltó okának a magzati kromoszóma-rendellenességek tekinthetők. A kromoszóma-rendellenességgel fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen következményeként. Génhiány esetén a magzat biztosan elhal. Géntöbblet esetén a terhesség végződhet spontán vetéléssel, de többnyire súlyos, az élettel ritkán összeegyeztethető többszörös fejlődési rendellenességgel is. Génhibára, illetve környezeti hatásra létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség súlyosságától függ.
2. Hormonális problémák (Sárgatest-elégtelenség)
A progeszteron alacsony szintje vagy egyéb hormonális zavarok, mint például a policisztás petefészek szindróma (PCOS), befolyásolhatják a terhesség megtartását. Ha a sárgatest a menstruációs ciklus során nem termel elég progeszteront (sárgatesthormont), akkor a méhnyálkahártya nem tud kellően felépülni vagy fennmaradni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a 9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont. Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion).
3. Nőgyógyászati és anatómiai rendellenességek
A méh rendellenes formája, méhfibrómok, a méhnyálkahártya pusztulása (pl. tbc miatt), méhfalak összenövése (Asherman-szindróma), méhizom-daganat (leiomyoma uteri), a méhszövetek burjánzása (hypertrophia uteri), méhizomba terjedő endometriosis (adenomyosis) vagy gyenge méhnyak szintén szerepet játszhat a vetélés bekövetkezésében.
Méhnyak-elégtelenség
A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20. hét körül jelentkezik. Másodlagos méhnyak-elégtelenség korábbi szülés vagy terhességmegszakítás során elszenvedett sérülés miatt is kialakulhat.
4. Fertőzések
Bizonyos fertőzések, mint a toxoplazmózis, rubeola, listeriosis vagy a szexuálisan terjedő betegségek, negatívan hatnak a magzatra. Ivarcsatorna (hüvely-méh) fertőzés esetén bizonyos kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét, ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet, pl. idült prosztatagyulladás.
5. Immunológiai összeférhetetlenség
Amikor a férj és a feleség humán limfocita antigénjei (HLA) nagyon hasonlóak, a terhes asszonynál megkésik és gyenge lesz a magzatot védő, ún. blokkoló antitestek képződése. A magzattal szemben agresszív fehérvérsejtek számára a lepényszövet hozzáférhetővé válik és a magzat elpusztul. A kórelőzményre jellemző, hogy rendes szülést koraszülés, majd egyre koraibb spontán vetélések követik. A méhlepény vizsgálatával kiterjedt meszes elhalások, bevérzések láthatók.
Egyéb kockázati tényezők
- Anyai életkor: 40 év feletti anyai életkor jelentősen növeli a kockázatot.
- Életmódbeli tényezők: Dohányzás (naponta több, mint 10 szálat), alkohol- vagy drogfogyasztás, túlzott koffeinfogyasztás, súlyos stressz, extrém fizikai terhelés vagy trauma szintén növelheti a veszélyt.
- Anyai betegségek: Különböző krónikus betegségek, mint például cukorbetegség, pajzsmirigy-rendellenességek (alacsony D-vitamin-szint), magas vérnyomás, véralvadási zavarok vagy extrém túlsúly, lisztérzékenység, policisztás ovárium szindróma (PCOS) növelhetik a vetélés kockázatát.
- Alultápláltság: A táplálkozás és a vetélés kockázata között a vizsgálatok mutatnak valamennyi összefüggést, de nem jelentőset. Az alacsony folsavszint emeli a rizikót.
A spontán vetélés kezelése és megelőzése
A spontán vetélések hátterében leggyakrabban a már említett kromoszóma-rendellenességek állnak, nem létezik biztos módszer a vetélés megelőzésére. Ha viszont már a fogamzást megelőzően és a terhesség korai szakaszában is a lehető legegészségesebben élünk, azzal nő az esélye, hogy elkerüljük a magzat elvesztését. A többedszer vetélőknél oki terápiára kell törekedni, hogy amennyiben ez lehetséges, megelőzhető legyen a magzat ismételt elvesztése. Ennek érdekében feltétlenül meg kell vizsgálni a vetélésre hajlamosító, fentebb említett tényezőket.
Kezelés
- Fenyegető vetélés: Aktívan a fenyegető vetélés gyógyítható. Szigorú ágynyugalom, enyhe nyugtatók, méhellazítók és kizárólagosan természetes progeszteron készítmények adásával (kapszula és hüvelytabletta formájában) a folyamat sok esetben visszafordítható.
- Teljes vetélés: Teljes vetélés után nincs szükség semmilyen beavatkozásra, a méh teljesen kiürül.
- Tökéletlen vetélés: Ha viszont a vetélés tökéletlen, akkor a vérzés erősségétől és a terhesség korától függően szükség lehet nőgyógyászati küretre a méh üregében (ún. méhűri revízióra), hogy ne maradjon bent se vérömleny, se a magzat valamelyik része. Ezt általában műtéti körülmények között, altatásban végzik.
- Missed abortion: Ha a magzat elhal, de kilökődése spontán nem indul meg, a nyakcsatorna teljes kitágulását követően az elhalt magzatot vákuum-aspirátorral szívják ki a méhűrből, kis éles curette-kanállal ún. kaparást végeznek. Gyulladásos eredet gyanúja esetén antibiotikumot is alkalmaznak.
A műszeres befejezés (méhűri revízió)
Ezt vénás altatásban (TIVA) végzik, azaz nincs szükség arra, hogy a légcsőbe tubust helyezzenek (intubálás), a páciens saját maga vesz levegőt. A beavatkozás körülbelül 15 percig tart. Az altatást követően a hüvelyt és a szeméremtestet fertőtlenítik, majd hüvelyi feltárást végeznek (hasonló, mint a rákszűrések során). A méh nyakcsatornáját szükség esetén 8-10mm nagyságúra tágítják, és úgynevezett Curette-kanál és/vagy vákuum-szívó segítségével a méhüreget kiürítik. A beavatkozást követő 3-4 órával a páciens otthonába távozhat. Fontos kiemelni, hogy a későbbi terhesség során fellépő méhszájelégtelenség elkerülése miatt azon páciensek, akik még nem szültek, vagy csak császármetszéssel szültek, a beavatkozást megelőzően méhszájtágítást kell kapjanak. Ez lehet tágító pálca formájában, vagy modernebb megoldás a gyógyszeres méhszájtágítás. Ezek kíméletesen puhítják méhszájat, így a műtőben előfordulhat, hogy tágításra már egyáltalán nincs szükség. A műszeres befejezés „rutin műtétnek” számít, elvégzése alacsony kockázatokkal jár. Az esetek kb. 1%-ában találkozunk azzal, hogy akár véralvadék (haematometra), akár embrionális szövet marad vissza a méhüregben. Ezt erőteljes hasi fájdalom, láz, esetleg elhúzódó vérzés kísérheti. Ilyen esetben a beavatkozás megismétlésére van szükség. Előfordulhat gyulladás (<1%), mely antibiotikus kezeléssel orvosolható. Szintén kevesebb, mint 1%-ban találkozunk perforációval. Perforációról akkor beszélünk, amikor a műtét során a méhizomzat megsérül, átlyukad. A műtéti beavatkozást követően 2 hétig kell kerülni az ülőfürdőt, szexuális életet, tamponhasználatot. Egyéb megszorítás nincs. A beavatkozást követően 6 héttel javasolt a kontrollvizsgálat. A következő menstruáció időpontja egyénenként változik. A műtétet követően 3 hónappal kell legkésőbb jelentkeznie a vérzésnek. A következő terhesség befogadására onnantól alkalmas a szervezet, hogy a beavatkozást követő első menstruáció lezajlott.
Megelőzés
A vetélésre hajlamosító alapbetegségek jelentős része kezelhető. Jól gyógyítható a sárgatest-elégtelenség, az ivarcsatorna-gyulladások, a nyakcsatorna-elégtelenség.
Perikoncepcionális gondozás
A megelőzés leghatékonyabb módja a fogamzás körüli (perikoncepcionális) gondozás. Erre családtervezési központok, járóbeteg szakrendelések szakosodtak. A perikoncepcionális gondozás lényege a fogamzást és a terhesség kiviselését megzavarni képes betegségek, állapotok kiszűrése és célzott gyógyítása.
Életmódbeli változtatások
A babatervezés időszakában érdemes rendszeresen tornáznunk, egészségesen táplálkoznunk és csökkenteni a minket érő stresszt, amennyire lehet. A BMI-szerinti, normál testsúly fenntartásával, a káros szenvedélyek (dohányzás, alkohol, illegális drogok) mellőzésével, a koffeinbevitel és a stressz csökkentésével, valamint a gyógyszerszedés minimalizálásával máris sokat tettünk magzatunk életben maradásáért. A modern táplálkozás kevéssé elégíti ki még egy átlagos ember tápanyagszükségletét is - hát még kettőét. Emiatt rendkívül fontos, hogy ne bízzuk a vitaminok és ásványi anyagok bevitelét a véletlenre: szedjünk várandósvitaminokat, a különböző trimeszterek igényeinek megfelelően. Lehetőleg olyat válasszunk, amelyben több, különböző tápanyag is jelen van (lehetőleg -citrát és -glükonát kötésekkel); így a különböző nyomelemek és vitaminok egymás felszívódását akár 80%-kal is javíthatják.
A vetélés utáni teherbeesés esélyei
A vetélés nem jelenti, hogy másodszor vagy többedszer is ez fog megtörténni. A vetélés érthető módon elbizonytalanít, ugyanakkor nem előrejelzője a jövő lehetőségeinek! Egy kutatás szerint a habituális vetélés kockázatát némileg akkor csökkenthetjük, ha a következő teherbeesés még 3 hónapon belül sikerül. Ez azonban nem szentírás. A rövid válasz a fizikai szempontokat nézve az, hogy ha a vetélés rendben lezajlott és az orvos nem javasol mást egyéb okok miatt, akkor nincs fizikai ok a várakozásra. Fontos azonban a fizikai felépülésen túl a lelki vonatkozás is. A lelki egyensúly ugyanolyan fontos, mint a testi egészség (ezen kettő fogalom nem is választható külön), ezért ha egy pár úgy érzi, hogy időre van szükségük a vetélés után a következő terhességig, nyugodtan várjanak.