A Galga menti régió, ahol a szülők Galgahévizen és Turán születtek, rendkívül gazdag népzenei és népi játék hagyományokkal rendelkezik. Ezek a falvak meghatározó szerepet játszottak a népművészet gyűjtésében, és a nagyszülők, akik maguk is gyöngyösbokrétások voltak, a hagyományőrzés élő példái voltak.
A népi játékok megismertetése másokkal misszió, ahogy Benedek Krisztina énekes előadóművész, néptánc és népzene pedagógus is vallja. Számára a Galga mente az a tájegység, ahol él és tanít, ezért elengedhetetlennek tartja a helyi gyermekekkel való megismertetését, ahogy a népdalokkal is.
A Galga menti népi játékok gyűjtése és rendszerezése
A népi játékok gyűjtése és rendszerezése hosszú folyamat, amely során számos játék került napvilágra. Hintalan László, a Galgamenti Népművészeti Fesztivál egyik szervezője, és Dr. Lázár Katalin, a népi játékok elismert szakértője, jelentős mértékben inspirálták Benedek Krisztinát a témával való foglalkozásra, hiszen ők maguk is rengeteg játékot gyűjtöttek a Galga mentén.
A Táncművészeti Egyetemen írt szakdolgozat, amely eredetileg egy oktatási segédanyagként készült 1-4. osztályosoknak, Foltin Jolán, a témavezető tanár javaslatára a Hagyományok Háza sorozatban is megjelent Dr. Sándor Ildikó szerkesztésében. A könyvbe egy óvodás játékfűzés rész is bekerült, mely tovább bővítette az anyagot.
A játékok rendszerezése során a Lázár Katalin-féle típuscsoportok és tömbök, azaz a játékmag szerinti rendszerezés került alkalmazásra. Eszerint a játékok lehetnek eszközös, mozgásos, szellemi, párválasztó játékok, mondókák és kiolvasók, kisorsolók.
"Imádom a perverz üzeneteket, szórakoztatnak" - EP 08 Így jártam a nővéremmel
A Galga menti játékok jellemzői és eltérései
A Galga mentén számos különféle játékkal találkozhatunk, amelyekben a gyerekek az egész világon nagyon hasonlóak: imádnak játszani, különösen a szabad ég alatt. Bármi, ami a kezük ügyébe kerül, képes játékká válni.
A Galga mentén még ma is élnek olyan mondókák és játékok, mint például a papsajt leveleivel játszott „Élek-e halok-e“ és a „Szeret nem szeret“ játékok, amelyeket a nagymamák tanítottak. Ezek a természetmondókák, mint például a „Katalinka, Katalinka merre megyek férjhez, Katalinka szállj el, szállj el…“ mindenhol jelen vannak, bár a szövegük tájegységenként eltérhet.
Ahogy a viseletben, ételekben és táncban, úgy a játékokban is vannak eltérések. Egy-egy vidéknek megvannak a karakteres szavai, és a Galga mentén is az elhallott szavak bekerülnek a gyermekek játékaiba. A gyerekek kreatívan használtak fel minden elérhető anyagot: rongyokból labdákat, kukoricacsutkából kutacskákat vagy csutkapalotákat, illetve csutkababákat készítettek. A bot is számos játékban szerepelt, fantáziájuk határtalan volt.
Nemek közötti különbségek a játékokban
A Galga mentén a fiúk és a lányok nem igazán vegyültek egymással a játékokban, már gyermekkorban is megvoltak a nemek közötti különbségek, a nagymamák szerint „mi illendő és mi nem”.
Fiúk játékai:
- Erőnlétet igénylő játékok, mint például a „Kutyakapitány adsz-e katonát?“
- Minden, ami katonás, fegyveres (pl. bottal játszott játékok)
Lányok játékai:
- Szökellések, sergések, mozgásos játékok
- Párválasztó körjátékok, mint a „Termett a meggyfa“ vagy a „Mit játszunk lányok…“
A csúfolókat fiúk és lányok is mondták, gyakran egymásnak.
A játékok változása az életkorral és a hagyományőrzés ma
A játékok az életkornak megfelelően változtak. A csecsemőkkel ölbeli játékokat játszottak, mint például a lovagoltatók, csiklandoztatók, hintáztatók, tapsoltatók. Ezekben a játékokban még nem mutatkoztak meg a nemi különbségek.
A paraszti társadalomban a gyerekek vegyültek a nagyobbakkal, tőlük tanulták el a játékokat, csúfolódásokat. Ahogy nyiladoztak a gyerekek és figyelni kezdték egymást, megjelentek a párválasztó játékok, előtte a természetmondókák és szökdelők voltak jellemzőek. A felnőtt világ leképződése is megmutatkozott a gyermekek játékában, például a főzőcskék során ("Tekeredik a rétes").
A hagyományőrzés ma
Ma is él a Galga mentén a népi játékok hagyománya. A táncegyüttesek az egyik legfontosabb fenntartási formái, hiszen ők tanítják meg a helyi játékokat a gyermekeknek. Emellett számos tanító és óvónő is igyekszik továbbadni a helyi sajátosságokat.
Benedek Krisztina kedvenc Galga menti ügyességi játékai közé tartozik a csülközés.
"Imádom a perverz üzeneteket, szórakoztatnak" - EP 08 Így jártam a nővéremmel
A csülközés játékszabályai:
| Lépés | Leírás |
|---|---|
| 1. | A fiúk rajzolnak egy 4-5 méter átmérőjű kört, középre állítanak egy fahasábot (a csülök). |
| 2. | A csülöktől kb. 10-15 méterre húznak egy vonalat, ide állnak a játékosok, mindegyiknél van egy kb. 1 méter hosszú bot (csülökütő). |
| 3. | Egy fiú külön áll a kör másik oldalánál, ő a csősz. |
| 4. | A fiúk a csülökütőkkel sorban, egymás után megpróbálják eltalálni a csülköt, hogy eldőljön. |
| 5. | Aki a körön kívülre dob, kiesik a játékból a következő csőszcseréig. |
| 6. | Ha a csülök eldől, minden gyerek, aki már eldobta a botját, beszalad a körbe. A csősz szintén. |
| 7. | A dobók megpróbálják minél gyorsabban visszaszerezni botjaikat, majd kiszaladni a körből. |
| 8. | A csősznek először fel kell állítania az eldöntött csülköt, majd saját botjával, amivel beszaladt, meg kell ütnie egy játékost a körön belül. |
| 9. | Ha mindenki kiszalad a körből, és a csősz nem tud senkit megütni, akkor továbbra is ő marad a csősz. |
| 10. | Aki úgy látja, hogy nem tudja felvenni a botját, mert a csősz felállította a csülköt és már ütne, az kiszaladhat a körből anélkül, hogy visszaszerezné. |
| 11. | Ha egyik dobó sem tudja feldönteni a fahasábot, akkor mindannyian az utolsó dobás után szaladnak be. Ez a csősznek kedvez, mert nem kell felállítania a csülköt, mielőtt üthetne. |
| 12. | A játék célja a csőszséget elkerülni, vagy attól minél előbb megszabadulni. |
A faluban kör helyett vonalat húzva, 2-3 méterre a csülök mögött is játszották ezt a játékot.
A népi játékok hatása a gyermekek fejlődésére
A népi játékok pozitívan hatnak a gyermekek fejlődésére. Amennyiben az édesanyák megismerik és megszeretik a népi kultúrát, és igényükké válik, hogy gyermekükkel játszanak, a mondókák és játékok tovább élnek. Ez kiváló terepe a hagyományőrzésnek és a gyermekek fejlesztésének.
Az olyan foglalkozások, mint a Csodababázó és a Kerekítő, missziós tevékenységek, amelyek célja, hogy az édesanyáknak átadják ezt a tudást. Még a karantén idején is igyekeztek lehetőséget biztosítani a gyermekeknek és édesanyáknak a játékok és mondókák tanulására.
Egy ilyen mondóka végigcsinálása, a rajzolással együtt, rengeteg területen fejleszti a gyermek képességeit:
- Beszédfejlesztés
- Finommotorika
- Ritmusérzék fejlesztés (a kéz úgy mozog, ahogy a mondóka lüktet)
A cirógatások is rögzülnek a babában, amikor az édesanya játszik vele. A játékok fejlesztő hatása megmutatkozik a gyermekek empátiáján, szociális érzékenységén és szabálytiszteletén is. Megtanulják egymásra figyelni, türelmesnek lenni.
A sajátos nevelést igénylő gyerekek számára is hasznosak lehetnek ezek a játékok. A kiszámolók például megtanítják, hogy az életben sok múlik a szerencsén, a véletlenszerűségen, hiszen ilyenkor nem kijelöl valaki valakit, hanem éppen akire jut a sor, az lesz például a fogó. A népi játékokban az élet minden rezdülése benne van. A hagyományőrzésen túl tehát, olyan csodálatos fejlesztő szerepe is van ezeknek a játékoknak, amelyeket a gép előtt ülve egyik gyermek sem tud elsajátítani.
tags: #galgamenti #nepdalok #tudod #babam