A szüreti bálok hagyománya mélyen gyökerezik a magyar és erdélyi kultúrában, ahol a szőlő betakarítása és a bor készítése évszázadok óta kiemelkedő szerepet játszik a közösségi életben. Ezek az ünnepségek nemcsak a mezőgazdasági munka végét jelzik, hanem fontos társadalmi és kulturális események is, amelyek összekötik a helyi közösségeket.
A szüreti bálok története és eredete
A szüreti bálok története az ókori civilizációkig nyúlik vissza, amikor a görögök és rómaiak Bacchus, a bor istenének tiszteletére tartottak fesztiválokat. E hagyományok a középkorban is tovább éltek, és a keresztény ünnepekkel összefonódva váltak a vidék életének meghatározó részévé. Magyarországon és Erdélyben a szüreti bálok különösen gazdag hagyományokkal rendelkeznek.
A 18-19. században a szüret ideje pontosan meghatározott volt, az időpont azonban országonként, régiónként változott, és valamilyen ünnepnaphoz, szent ember napjához kötötték. Míg például a magyar Alföldön Szent Mihály napján, szeptember 29-én kezdődött a szüret, addig a Dunántúlon és Erdélyben, Terézia napján, október 15-én kezdték a szüretelést.
A "kitalált hagyomány" elmélete
Eric Hobsbawm óta tudjuk, hogy létezik olyan, hogy kitalált hagyomány. A brit történész meghatározása szerint olyan gyakorlatok együttese, amelyek a folytonos ismétlés és a viselkedés rituális begyakorlása által a társadalom új egységét, valamint a jelen és a múlt új kapcsolatát teremtik meg. Dr. Mód László néprajzkutató, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa szerint a szüreti bál is egy kitalált hagyomány.
Egy, az ELTE Néprajz Blognak adott interjújában így fogalmaz a magyar szüreti bál lehetséges eredetéről: „1815-ben Budán, pontosabban a Margit-szigeten rendeztek egy találkozót, amin Ferenc császár, I. Sándor orosz cár, valamint III. Frigyes Vilmos porosz király vettek részt.”
A bowlinggolyók története | Fa, gumi és műanyag
A szüreti bálok jelentősége a közösségi életben
A szüreti bálok ma is fontos szerepet játszanak a közösségi életben. Bár a mezőgazdasági munkák és a borászat ipari méretekben is folytatódnak, a hagyományos ünnepségek továbbra is népszerűek, és sok helyen megszervezik azokat. A szüreti bálok tanulmányozása révén jobban megérthetjük a közösségi ünnepek szerepét és jelentőségét a helyi kultúrában, valamint azok történelmi fejlődését és a mai napig tartó hatásait.
Szüreti szokások és hagyományok
A szakirodalom egyértelműen arról számol be, hogy a szüreti bálhoz tartozó szokások, hagyományok nem egységesek, az idők során merőben változtak, és vidékenként, koronként eltérnek. Az ünnepségek során a résztvevők népviseletbe öltöznek, felvonulásokat tartanak, és népi játékokkal, tánccal, valamint bőséges lakomával ünneplik a termést. Kis méretű szőlőkben a családok bensőséges hangulatban, ismerősökkel szüretelnek, a munka a tulajdonos vendéglátásával ér véget, ahol étellel és itallal kínálja a jelenlevőket.
Réső Ensel Sándor magyar ügyvéd a Magyarországi népszokások című könyvében, amelyben részletesen mutatja be a magyar hagyományok, szokások, ünnepek és mindennapok sokszínűségét, a szüreti bál jelenségéről is szót ejt. Könyvében a somlói szüreti bál leírásával érzékelteti a korabeli szüreti munka és mulatság hangulatát: „A vinczellérek, mintha mozsarakat sütögetnének, úgy dongatják abroncsoló sulykaikkal a hordókat. A szedők pedig szüreti dalokat zengenek a »Bort ittam és boros vagyok« […] A csöbrösök illendően felpántlikázva, bodor pipafüst között czipelik a megtelt csöbröket.”
Szüreti bálok az erdélyi sajtóban
A szüreti bálok, mint korábban utaltam rá, nemcsak a szőlő betakarításának az ünnepei, hanem fontos társadalmi események is, amelyek erősítik a közösségi kötelékeket. Újságíróként óhatatlanul érdekel az is, hogy az egyes korok sajtója beszámol-e erről az ünnepről, az eseményről, s ha igen, azt miképp teszi.
Tudósítások a kommunista érából
Az archívum egészen az 1840-es évekig visszamenően tartalmaz cikkeket, tudósításokat, beszámolókat szüreti bálokról Erdély-szerte. Természetesen mindegyik a maga korának megfelelő nyelvezettel született, s az éppen regnáló hatalom elvárásának megfelelő részleteket domborította ki. A kommunista uralom alatti idők magyar sajtója igen fennkölt nyelvezetet használt, sokszor szükségtelenül emelkedett hangvételben írt.
Ez 1945 őszén sem volt másképp. A három hasábra rúgó írás a marosvásárhelyi Szabad Szó című lapban jelent meg, Megnyílt a Népvédelmi Hónap címen. Ebben a tudósításban számol be a szerző a szüreti bálról Nagy erkölcsi és anyagi sikerrel zárult a Népvédelem szüreti bálja fejléc alatt. A cikk írója, aki nevével nem fémjelezte az anyagot, a szüreti bál céljával indítja beszámolóját: a befolyt összeg a „hadiözvegyek tűzifaszükségletére” szolgál. A népvédelmi szüreti bált Marosvásárhelyen szervezték meg 1945. október 1-jén a Kultúrpalota nagytermében. A szüret, a szőlő betakarítása vagy a bor szóba sem kerül.
Hívogatóban és egyéb beszámolók
„Így világosodott ki előttem, hogy aznap este szüreti bál lesz Szentimrén, a lányok meg a legények hagyományos szokás szerint hívogatóban vannak, mert a szüreti bál csak úgy ér valamit, ha legalább négy-öt falu fiatalsága ropja a táncot” - írta Simon Magda, az Előre című központi napilap újságírója 1955 őszén. A szerző fotóriporter társaságában a Bihar megyei Szalárdon találkozott a szüreti bálba hívogató menettel, ezt a találkozást a lap hasábjain Hívogatóban címmel írta meg. A Friedmann Miklós felvételével illusztrált kisriportban a szekérrel felvonuló fiatalok is megszólaltak. Bihar megyei szokás szerint volt, aki maszkot viselt, volt egy fiú, aki a hívogató szövegét kiabálta, ő feketére festette magát, mert „így a szokás”.
A riport végén az újságíró egy középkorú házaspárt is megszólaltatott, akik saját fiatalságuk szüreti báljairól beszéltek. Az asszony válaszai keserédesre sikerültek, ugyanis az ő fiatal korában „mink muszájból danoltunk furton-furt, nehogy ehessünk a gazda szőlőjibül… Parancsba vót, hogy danolni kell. Aki nem danolt, annak lehúztak a napszámjábúl…”. A riport a férfi megszólalásával zárult: „Nem baj mán, lelkem. Ma este azért is úgy danolunk, mint a fiatalok.”
„Csak üdvözölni tudjuk ezeket a fiatalokat, akik egyik legszebb hagyományunkat ápolják: Mert az itteni szüret felér egy valódival.” Ferencz S. István a Hargita 1968. szeptember 16-i számában vélekedett így a csíksomlyói szüreti bálról. A Jegyzetek rovat egyhasábos részeként Egy szüreti bál margójára címmel a szerző örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy Hargita megyében, ezen belül a Csíki-medencében szinte minden faluban szerveznek szüreti bált, annak ellenére, hogy ez a vidék nem terem szőlőt. Ferencz S. István szerint itt nem is a szüret, hanem az ősz megünneplése a lényeg: „ez már hagyománnyá vált vidékünkön, eredete elvész a távoli múltban, és ezzel a jelképessé vált mulatsággal nem az itt meg nem termő szőlőt ünnepelte emberünk, hanem az őszt.”
„Minden kapu előtt megállnak, és a csőszök - mert ők jöttek - meghívják a falu apraját-nagyját a szüreti bálba” - olvassuk a temesvári Szabad Szó hasábjain. A lap munkatársa, Bodó Barna 1972-ben a Temes megyei Újszentesen járt szüreti bálon. Rövid tudósításából kiderül, hogy a fiatalok mindent a hagyományoknak megfelelően csináltak: népviseletbe öltöztek, a közeli falvak lakóit is meghívták a bálba, szőlőt loptak, csőszlányokat kértek ki a szüleiktől.
„…néhány alkalommal már találkoztam ünneplő seregekkel, és tisztelettel félrehúztam az úton, utat engedtem a kevély lovasoknak, akik az idén már szabadon, megkötöttségek nélkül ünnepelhettek, pompás népviseletben tündökölhettek a falvainkban, ápolván az ifjúság által oly nagyon kedvelt hagyományt” - így kezdődött Ferencz Imre cikke 1990 őszén a Hargita Népe hasábjain. A friss demokrácia első évében az újságíró visszaemlékezett 1989 őszére, amikor a különböző szerkesztőségeket körlevélben értesítették arról, hogy ne nagyon tudósítsanak, számoljanak be a szüreti bálokról. A falvak figyelmét is felhívták arra, hogy a felvonulásokat mérsékeljék, s a népviseletet, székely ruhát ne viseljék a bált szervező fiatalok.
A szüreti bálok napjainkban
Mindezt figyelembe véve, felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet napjainkban a szüreti bállal? Az erdélyi magyar sajtó napjainkban is beszámol a különböző falvakban, településeken szervezett szüreti bálokról.
Székelyföldi szüreti bálok
A RomKat.ro portál 2022-ben publikált egy hosszabb riportot a székelyföldi szüreti bálokról, ahol - mint említettem - bár a szőlő nem terem meg, a hagyományt megélik, és a bált is megszervezik, főként a fiatalok. Az anyag, amelyet P. Buzogány Árpád művelődésszervező jegyez, leírja a szüreti mulatság részleteit és hagyományait: a bálba hívogatást, a csősztáncot, a szőlőlopást.
Az Erdély Tv Üzenet szeretettel című műsorában többször is készült videós riport számos falu szüreti báljáról. 2022-ben a makfalvi szüreti felvonuláson és bálon vettek részt a riporterek, ahol a reggeli díszítéstől az esti mulatságig mindent átéltek. A csőszkirály a reggeli lódíszítést így indokolta: „Igazából, ha mi ünneplőbe öltözünk, akkor a lovakat is fel kell öltöztessük ünneplőbe, mert végig kell járjunk három falut.”
A bowlinggolyók története | Fa, gumi és műanyag
A bodoki szüreti bál - egy példa a mai gyakorlatból
A szüreti bált, a szüreti mulatságot mai napig megszervezik, a szokások sem nagyon változtak Székelyföldön. Egy bodoki fiatal elmondása alapján a bál napján a szervező csőszök korán kelnek, hogy felvegyék a székely ruhát, amit előző este előkészítettek. A lányoknál az is a hagyomány része, hogy befonják egymás haját: „általában nem a szülőket kérjük meg, hanem a lányok közül valakit, aki tud fonni. Ők általában egy, két, három lányt bevállalnak. Van, aki már előző nap befonatja, de általában a bál reggelén korán kelünk, s mielőtt elmennénk a szekerekhez, befonjuk egymás haját”.
A felvonulás és a bál menete
A hajfonás és felöltözés után a csőszök elindulnak az előre megbeszélt találkozóhelyre, amely tavaly a sportpálya volt Bodokon. Itt találkoznak a csőszök, a szekerek vezetői, a zenészek, és még a szülők is odamennek, hogy megnézzék, amikor a szekeres felvonulás elindul. „Ilyenkor a szekerek már fel vannak díszítve, s ott kell legyen a szőlő s a bor is. Ilyenkor még el kell rendezni a szekereket, ki kell találni a lovasok sorrendjét, s mindenki meg kell találja a helyét, hogy hova ül a szekéren. Az, hogy ki, hova ül, spontán dől el” - mondta Bea. A szekeres felvonulás korán indul, ilyenkor az ember a „szövetkabátkát” még magára veszi, mert „csíp a hideg reggel”.
Természetesen, mint minden falusi szüreti bálba, a bodokiba is meghívják a környező falvak lakóit. 2023-ban Beáék Oltszemen, Zalánban, Gidófalván, Étfalván és Zoltánban jártak, s ezután mentek haza, mert a szülőfalu a legutolsó; „s akkor a falvakban hangosan énekelünk. Van egy cigányszekér, ők árulnak. Mikor vonulunk végig a falun, a cigányok leszöknek a szekérről, s házról házra járnak, viszik a bort s a szőlőt.” A csőszkirály vezette felvonulás mindenhol megáll, ahol nagyobb tömeg gyűlik össze. „A csőszkirálynak megvan a szövege, amit nagyon hangosan mond, hogy hívja az embereket bálba.”
A bevonulás a szülőfaluba az egyik legjobb része a mulatságnak. Itt a szülők és a falubeliek már a kapuban várják a menetet, várják haza a fiatalokat. Mivel itt több helyen meg kell állni árulni, Bodokon végigvonulni több időbe telik. A lakótársam kiemelte: fokozottan kell figyelni arra, hogy előzetesen úgy rendeljék a szervezők a szőlőt és a bort, hogy mire visszaérnek a szülőfaluba, nehogy elfogyjon. Történt már ilyen pár évvel ezelőtt, azóta erre különösen gondot viselnek. A felvonulás a kultúrotthonnál áll meg, itt néhány szülő szendviccsel, harapnivalóval várja a fiatalokat. Evés után mindenki hazamegy, hogy ebédeljen és pihenjen az esti bálig.
Csősztánc és tombola
Érdekes volt, hogy a bodoki szüreti bálon nincs lopás. Van a helyszínen egy kifüggesztett szőlőkoszorú, azt azonban nem ellopni, hanem megvásárolni lehet, ugyanis a bálon tombolára és licitre is van lehetőség. A szervezők a szüleiket kérik meg, hogy a bálon belépőt szedjenek, a belépő tavaly 20 lejbe került, 5 lej volt a tombolajegy. „Az elején még nincs olyan nagy buli, az emberek inkább ülnek. Megbeszéltük előre, hogy fontos, hogy mi, csőszök, menjünk, s táncoljunk, mert ha mi nem táncolunk, hogy motiváljuk az embereket arra, hogy táncoljanak?” - magyarázták a szervezők.
A következő attrakció a csősztánc, amely éjfélkor kezdődik. A szervezőktől megkaptam a csősztánc előtti köszöntő verses szövegeit, először a csőszkirály, majd a csőszkirálynő köszönti a bál résztvevőit:
- „Végigkopogtak velünk az utakon a lovak, / A napsütés a nyárból kora őszbe tolat. / Szüretnek érkezett most el az ideje, / Szavamat mindenki erősen figyelje. / Tovaszáll még egy év, öregebbek lettünk, / Kenyerünk javából még pár szeletet ettünk. / Hogy 2023-as esztendő se hulljon a feledés porába, / A bodoki bálon mindenki töltsön jó bort a poharába. (…) Pelyhes állú ifjak, tollasodó vének! / Úgy szálljon ég felé ma éjjel az ének, / Hogy mindenkinek szép emléke maradjon / S e hagyományunkra mindig ideje akadjon. / S vén korában is úgy emlékezzék vissza, / Hogy boldog, ki a bort mértékkel megissza! / Igyatok jó kedvvel, de ész is legyen kéznél! / Hogy reggel felé is legyetek még észnél! / Zengjen hát dalotok fel a magas égig, / Mulassatok vígan a faluban végig; / Aztán legyen elég bor, búza, békesség, / Ifjaknak, véneknek kitűnő egészség!”
A köszöntők után a csőszök eljárják a csősztáncot és egy keringőt, utána szabad a tánc mindenkinek. Az éjszaka folyamán megejtik a tombolahúzást is. „A tombolán lehetett nyerni egy szőlőkoszorút, egy tortát és egy malacot. Jaj, s volt még egy szőlőkoszorúnk, amit feltettünk licitre.”
Miért érdemes ma szüreti bált szervezni?
A beszélgetés végén arra voltam kíváncsi, hogy miért éri meg a 21. században egy fiatalnak ebben részt venni, szüreti bált szervezni. Bea azt mondta: „Azért, mert a faluban hiába, hogy sokan vagyunk fiatalok, ennyire közel soha nem kerülünk egymáshoz, mint amikor szervezzük a szüreti bált. Hónapokkal korábban nekifogunk a szervezésnek, gyakoroljuk a táncot, eldöntjük, hogy ki milyen feladatot lát el. A szervezés során kialakul egy jó hangulatú közösség, egészen összekovácsolódunk a végére. Még akkor is, ha utána nem tudunk találkozni egészen a következő szüreti bálig, kicsit jobban érezzük magunkat, hogy közösségben voltunk, vagyunk.”