A kisbaba szégyenlős viselkedése és a normális fejlődés

A kisbabák gyors ütemű fejlődése - különösen a születést követő első időszakban - nagyon érdekes és izgalmas megtapasztalás lehet az újdonsült szülők számára. Az idő múlásával a csecsemő érzékei fokozatosan egyre fejlettebbé válnak, ezzel párhuzamosan pedig önállósodni kezd, és lassan kialakul a rá jellemző egyedi személyiség is. A fejlődés folyamán vannak bizonyos fejlődési mérföldkövek, amelyek nagy pillanatok mind a baba, mind pedig a szülők életében.

Minden ilyen mérföldkő elérése várakozással teli, a szülők pedig sokszor hasonlítgatják saját gyermeküket a vele egykorúak fejlődési üteméhez. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy minden csecsemő egyedi, így a fejlődésük is. Minden mérföldkő időben el fog jönni - pontosan akkor, amikor a kisbaba készen áll rá, hogy elérje.

A baba fejlődésének állomásait több fontos területen figyelhetjük meg. Mozgásának, érzékszerveinek, kognitív képességeinek előrehaladását, szociális, érzelmi és kommunikációs képességeinek változásait születésétől kezdve nyomon követhetjük. Cikkünkben röviden foglalkozunk ezekkel a területekkel a baba egyes fejlődési szakaszait érintve.

A baba fejlődési szakaszai

0-1 hónapos kor

A baba első hónapja főként az új környezetéhez való alkalmazkodásról szól. Számos reflex szabályozás segíti őt. Végtagjai még hajlítva vissza, de ki tudja őket nyújtóztatni. Testrészeit még nem független mozgatja, hanem egyszerre jár a keze, lába. Figyeli a fényeket, a hangokat, mimikát. Vele született utánzási módszerrel tanul, ami most még nem akaratlagos. Kommunikációjára főként a sírás jellemző.

A számára biztonságot adó anyaméh érzését idézhetjük fel, ha gyakran karunkba veszünk, beszélünk hozzá. Neki is szüksége van a biztonság érzésére, rendkívül fontos a testi kontaktus az egészséges lelki fejlődéséhez. Az újszülöttek könnyen felismerik édesanyjuk hangját, később a többi, gyakran hallott emberi hangot is meg lehet különböztetni. Ebben az időszakban a pici még keveset van ébren, ilyenkor viszont próbál mozgolódni, főként a külvilágra reagálva. Fejét már egy-egy pillanatra megemeli. Ingerekre gyakran egész testével reagál, kézujjai még hajlítottak. A babának már a méhen belül is jól működött a bőr, test, és egyensúly érzékelése. Ezért is olyan fontos számára az érintés, simogatás, ölelés, ringatás, ami egy kommunikációs csatorna is a szüleivel.

Az újszülött hossza 50-51 cm körül mozog. A születés után megfigyelhető „élettani fogyás” egy természetes testsúlycsökkenés, ami 100-150 grammot jelent, és 10-15 napon belül visszagyaramodik majd.

2-3 hónapos kor

A 2. hónap végén megjelenik az első elbűvölő szociális mosolygás, már nem utánozza, hanem a szülőnek szól. Két hónapos kor után már egyre több akaratlagos mozdulata van, és elkezdi felfedezni saját kezeit. A szimmetrikus mozgás már jellemző, izmai erősödnek. A gőgicsélés folytatódik, minden hangot kipróbál.

Ha rámosolygunk, elmosolyodik, és innentől kezdve ezt egyre gyakrabban használja. 2 hónaposan egyre több hangot kezd kiadni. 3 hónapos korban hason fekve a fejét képes megtartani, az ujjaival játszik. A látás és a kéz koordinációja összekapcsolódik, így a csecsemő képessé válik a körülötte lévő dolgokra fókuszálni. Az arcokat 8 hetes korban kezdi felismerni, a tekintetével keresi a körülötte lévőket. A látásuk két hónapos kor körül kezd el élesedni.

4-6 hónapos kor

4 hónaposan hason fekve támaszkodik a karjain. Egyre figyel a saját hangjára, többet kezd rájönni, hogy nem minden hangot akar figyelni adott pillanatban. Szemei 4. hónap végére a legtöbb helyzetben mozognak. Utánozza a felnőtteket, és saját magát is. Visszaválaszol, visszamosolyog. Ebben a korban már eltűnnek a primitív reflexek - fogó, kereső, járó reflex -, újdonságként lábfejét megfogja, és szájába is veszi. Hason fekve stabilan támaszkodik, hamarosan biztosított könyökkel is. Kezdi megtanulni a tárgyak állandóságát. Azt, hogy nem szűnnek meg attól, hogy ő nem látja őket. A beszéd hallgatásakor már felismeri, hogy milyen a mondatok hanglejtése.

Fél évesen már főként a saját anyanyelve hangkészleteit használja, és lassan megjelenik a gagyogás, amely már nem csak hangokat, hanem hangkapcsolatokat jelent. Fél éves kora körül fontossá válik, hogy a szopás mozdulatai mellett elkezdje megtanulni a rágást, harapást, a kanállal evés és pohárból ivás technikát. 4-6 hónapos korban gagyog. 5 hónaposan már képes kifejezni szégyenlősségét is. 4-6 hónapos korában már képes hasra fordulni, tárgyak után nyúlni. 5 hónapos korban a mélységérzékelés és a színlátás nagymértékben fejlődik. Körülbelül egy méterre is ellát 4 hónapos korban, a gyorsabban mozgó tárgyakat is képes követni.

6-12 hónapos kor

Izgalmas időszak ez, hiszen a pici egyre tudatosabban mozog, rengeteg tapasztalatot szerez, és önállósodni. Felül, vagy félig ülő helyzetet vesz fel, négykézlábra áll. A stabil ülő helyzet fontos mérföldkő lesz, mert így végre mindkét keze felszabadul. Kúszik, mászik. Megjelenik a motiváció. Kezeivel össze tudja csippenteni a játékokat. Felfedezi a távolságot, mélységet, részleteket. Gőgicsél, és már egyre tudatosabban rendezi össze a hangokat (papapa, tötötö).

A baba mozgásfejlődése látványos változásokat hoz ebben az időszakban. Kúszik, mászik, felegyenesedni igyekszik, a szakasz végén pedig felkapaszkodik, és feláll. Gyakran feltérdel, majd felállva testsúlyát egyik-másik lábára helyezi. Innen fog kiindulni az oldalazva lépegetés. Már nem csak egy játékkal játszik egyszerre, hanem többel is, sőt, összefüggésbe akarja őket hozni egymással, például összeütögeti őket. A felegyenesedés más rálátást ad a világra. Szeret dobálni, kipakolni, tárgyakat keresni. Érzelmeit egyre jobban kifejezi mimikával, vagy karjaival. Tartózkodóvá válik az idegenektől, ez a szorongás első megjelenése. Szavakat alkot, amelyek még nem értelmesek, de gyakran használják is őket.

Pontosan ismeri a családtagokat. 6-10 hónaposan már figyel a nevére. 7-10 hónapos korában kezd el kúszni, az ujjait pedig egyre ügyesebben használja fogásra. Már 8-9 hónaposan abba az irányba nyúl, ahonnan szeretne valamit megkapni, ha például szomjas és látja a poharát, akkor arrafelé nyújtja a kezét. 10 hónapos korban odabújik hozzánk, ha biztonságra vágyik, átölel bennünket. Megérti a „nem” szót. Ismeri a „pápá”zást és pontosan érti, mire való a köszönés és mikor használjuk. 1 éves korára támaszkodva fel tud állni. 1 évesen pedig már kimond egyszerű szavakat. A csecsemő látása 1 éves korára már teljessé válik, tökéletesen élesen lát, és a látóterében lévő tárgyakat, embereket is felismeri. 12 hónapos korban a kisbaba képessé válik távolságok felmérésére, a látás pedig tökéletesen élessé válik.

12-18 hónapos kor

Az egyedül járást az önálló megállás előzi meg. Ez egyensúly gyakorlat, általában két stabilnak látszó ember, tárgy, bútor között. Mindent levesz a polcokról, megismeri a tárgyakat. Megtanulja, hogy melyik mire való. Elkezdi őket egymásra pakolni, és kisebb játékokat nagyobb üreges tárgyakba rak. Megismeri így a méreteket, formákat. Kommunikációjában a gagyogás egyre felismerhetőbb szavakat jelent, szókincse folyamatosan növekszik. Érzelmeit játszás közben is kifejezi, például ölelgeti a mackóját. Az önállóság előtérben van. A pelenkázás már nehézkes lehet, hiszen nem szereti a fekvést és a tortúrát. Nagyon szeret hintázni, ez különösen fejlesztő hatású is egyben. Szereti a mozgalmas dolgokat nézni, figyelni. Beszéde lehet már halandzsa, néhány értelmes szóval.

A kisded talán most van az anyanyelv elsajátításának legintenzívebb szakaszában. Mivel csakis a környezettel való kapcsolat által képes az anyanyelvet elsajátítani, ezért ebben a szakaszban fokozottan kell arra figyelniük, hogy megfelelő beszédmintát közvetítsenek számára. Gyermekük olykor csak ’öö’ hangadással, máskor esetleg „Mi ez?”, „Ez mi ez?” kérdéssel is jelzi, hogy a felfedezett tárgy nevét szeretné tudni. Ebben a fogékony korszakban naponta akár 10-30 új szót is képes megjegyezni. Ilyenkor fontos, hogy minden odaadott tárgyat meg is nevezzenek.

11-12 hónaposan már egyszerű utasításokat is megért. Az első kimondott szavak esetleg már 18 hónapos kor előtt megjelennek, a lányoknál általában korábban, a fiúknál később. A kisgyermekek többsége már igyekszik önállóan is próbálkozni az evéssel. Kanalazáskor a falatot már meríteni tudják a tálból, és megfordítás nélkül a szájukhoz emelik. A legtöbb állaggal jól boldogulnak. Legtöbbször elég csak apró falatokra vágni a keményebb darabokat, a zöldségféléket sem kell külön pürésíteni. Nagyobb ételekből, gyümölcsből, kekszből egyre ügyesebben harapják le a megfelelő méretet, és megrágás után biztonsággal nyelnek. Fontos, hogy az étrendjük egyre inkább a családi menühöz igazodjon; a (nem túl fűszeres, alkoholmentes) főételek is fogyaszthatóvá válnak számukra. 15 hónaposan nagyon szeret társaságba járni, barátkozni.

18-24 hónapos kor

Ez a korszak az igazi totyogó időszak. Gyermekükre leginkább a mozgásban levés a jellemző. Folyton cipekedik, hurcol magával valamit, tesz-vesz, rakosgat; ébren töltött ideje legjavában megállás nélkül dolga van. Ebben az életkorban gyermekük már nemcsak síkfelületen, hanem egyenetlen talajon is tud járni. Irányt változtatva futkározik. Felügyelet mellett korlátba vagy falba kapaszkodva egyedül próbál fel-le lépegetni a rövidebb (3-4 fokos) lépcsősoron. Ágyon vagy földön páros lábbal ugrál, alacsony lépcsőfokról, járdaszegélyről leugrik. Amennyiben az önálló járás később alakult ki (másfél éves kor felé), a futás és az ugrás elsajátítása is későbbre várható (2-2,5 éves kor között).

Gyermekük már egyre több, akár három, négy elemből is képes tornyot építeni. A formák egymásba illesztése lesz az egyik fő foglalatossága, különböző méretű és alakú dolgokat próbál egymásba rakni.

A korszak végére a beszéd szinte robbanásszerűen fejlődik. Kétéves korra általában 50-70 szót is használnak. Kezdetben egy-egy szó több jelentést is hordozhat, például a „vau-vau” nemcsak a kutyát, hanem minden négylábút jelöl. A korszak végén általában megjelennek a távirati stílusú mondatok is, például „Apa dolgoz.” „Vau-vau eszik.” Az egyszerű utasításokat (például „Kérem a labdát!”, „Tedd a kosárba a kockát!”) megérti, és végrehajtja. Képeskönyvben a számára ismerős képeket kérésre megmutatja.

A sírás továbbra is fontos kommunikációs eszköz a belső (testi, érzelmi) rossz érzések kifejezésére, de egyre többször az akaratérvényesítés egyik eszközévé válik. Ebben az időszakban jelenik meg a hétköznapi nyelvhasználatban „hisztinek” titulált viselkedés. Ezek az érzelemkitörések leggyakrabban akkor jelentkeznek, amikor a kisgyermek vagy saját korlátai, vagy a szülői tiltás miatt nem tudja megvalósítani önállósági törekvését, vagy nem képes érvényesíteni az akaratát. Tulajdonképpen ezek az érzelmi hullámok a normális fejlődés részei. Fontos azonban, hogy szülőként megfelelő érzelmi és kommunikációs válaszokat adjunk, segítve őt abban, hogy képes legyen megküzdeni ezekkel az érzésekkel.

Ebben az időszakban már jellemzően csak egyszer alszanak napközben. Ennek az időpontja még eshet az ebéd előtti vagy az utáni időszakra is. Az elalvásban nagy segítség gyermekük számára egy kialakított rituálé, a jól ismert cselekvéssorozat, környezet és tárgyak.

A 18-24 hónapos kisded kortársakkal való kapcsolódása még nagyon kezdetleges. Többnyire egymás mellett játszanak, de már figyelik a másikat, esetleg egyszerű interaktív, főleg mozgásos játékokat kezdeményeznek. Üdvözlik egymást, tárgyakat átadnak, megmutatnak a társaiknak is. 18 hónapos korban egyre többet segít a házimunkában, mindent leutánoz. Kétéves korra már három alapvető alakzatot: a kört, a négyzetet és a háromszöget azonosítani tudja, és képes a helyére illeszteni.

2-3 éves kor

2 évesen egyre gyakrabban ő akarja átvenni az irányítást a többiek felett. 3 éves korára önzetlenné válik, és megérti a barátság lényegét is. Szilárd barátságokat köt, a bajba jutottakon pedig segíteni szeretne.

Fejlődési táblázat

Mikor forduljunk szakemberhez?

Minden csecsemő más és más ütemben fejlődik, így az egyéni különbségek megjelenése esetén még nincs ok az aggodalomra. Ha azonban az alábbiak a csecsemő 3 hónapos korában is fennállnak, forduljon házi gyermekorvosához:

• A babának nem javul a fejtartása.
• Nem reagál a hangos zajokra.
• Nem mosolyog, ha az édesanyja hangját hallja, és másokra sem.
• Nem követi a szemével a mozgó tárgyakat.
• Nem játszik a saját kezeivel, nem markol meg semmit, nem tartja meg a tárgyakat.

Emellett, ha a következő jeleket észleljük később, szintén érdemes szakemberhez fordulni:

• Vezetve tud csak járni, álló helyzetben bizonytalan.
• Járása bizonytalan.
• A gyors járás nem jelenik meg (24 hó).
• Mindennapi, ismert használati tárgyakkal nem játszik megfelelően (eldobja, pörgeti), és/vagy a játéktárgyak nem keltik fel az érdeklődését.
• Az egyik kezét feltűnően elhanyagolja, vagy sokkal ügyetlenebb vele, mint a másikkal.
• A két kéz mozgása nem összehangolt a játék során.
• Az összerakós játékok részeit nem próbálja, vagy nem tudja a helyükre illeszteni (formákat, építőelemeket, pontosan illeszkedő részeket).
• Nem próbál, illetve nem tud felületen nyomot hagyni (kézzel maszatolni, ceruzával firkálni, krétával/ecsettel dolgozni).
• Nem próbál, illetve nem tud tárgyakat egymásra tenni.
• Nem vagy nehezen lehet vele tekintetkapcsolatot tartani.
• Nem mosolyog vissza, ha rámosolyognak.
• Nehéz felkelteni a figyelmét, nem követi a mutatás, a tekintet irányát.
• Kortársakkal való kezdetleges játék még hiányzik. Nem szeret más gyermekek közelében lenni.
• Neve hallatán tekintetkapcsolatot nem keres, a nevére nem figyel.
• Nem ért meg egyszerű utasítást (például: „Kérem a labdát!”, „Tedd a pohárba a ropit!”).
• A korszak elején tapasztalt szókincse nem bővül a korszak végére.
• Továbbra is a gagyogás uralja a kisgyermek közléseit; nem jelennek meg benne szavak, szókezdemények.
• Tiltakozását fejezi ki evéshelyzetben.
• Éjszaka még mindig gyakran ébred, ilyenkor nehezen alszik vissza vagy játszani kezd.
• Hárítja a tisztálkodást, nem szereti a szappant, a fogmosást.

Ki tud segíteni?

A gyermek fejlődése szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy minél korábbi életkorban elkezdődjön a fejlesztése, ezért ha szülőként felmerül Önökben a probléma gyanúja, akkor mindenképpen forduljanak szakemberhez.

Az első életévekben elsősorban az egészségügy (védőnő, házi gyermekorvos) feladatai közé tartozik a fejlődés nyomon követése és a megkésetten vagy eltérően fejlődő gyermekek minél korábbi felismerése. Mivel az előzőekben felsorolt tüneteknek lehetnek szervi okai, ezért első lépésben a védőnőt és/vagy a házi gyermekorvost keressék fel, aki szükség szerint különböző szakrendelésekre küldheti a gyermeket. Amennyiben a kivizsgálás semmilyen szervi okot nem igazolt, akkor a pedagógiai szakszolgálathoz vagy a korai fejlesztő centrumhoz fordulhatnak, ahol a gyógypedagógusból, mozgásfejlesztő szakemberből (gyógytornász, szomatopedagógus, konduktor) és pszichológusból álló szakmai team tud segítséget nyújtani a gyermek további fejlődésének érdekében.

A félénkség, mint normális fejlődési szakasz

Vajon a félénkség veleszületett vagy a társas kapcsolataink által formálódó tulajdonság? Kutatások sora igazolja, hogy a temperamentum - vagyis az, ahogy az egyén a környezet ingereire reagál - már négy hónapos korban megállapítható. Jerome Kagan harvardi kutató és munkatársai kísérleteikben arra keresték a választ, hogyan reagálnak csecsemők egy-egy ismeretlen tárgyra: például egy állatos körforgót helyeztek el a közvetlen közelükben. Több ezer gyerek temperamentumát tanulmányozva megfigyelték, hogy azokból váltak szégyenlős gyerekek, akik egy ismeretlen helyzet vagy tárgy hatására zaklatottá váltak. Velük szemben azok a csecsemők, akik pozitívan, érdeklődéssel vagy semlegesen reagáltak a változásokra, óvodáskorukra sokkal nyitottabbá, szociábilisabbá váltak. Más vizsgálatokból az derül ki, hogy a félénk és a társaságkedvelő gyerekek agyműködése is eltér, amiből arra következtethetünk, hogy a gátlásosság kérdése már kora gyermekkorban eldől.

Másfelől persze nincs semmi baj azzal, ha az átlagosnál valamivel visszahúzódóbb a gyerek. Fontos megjegyezni, hogy a kutatások szerint a csecsemők egy része, úgy 10-15 százaléka szélsőséges mértékben érzékenynek számít. Ők azok, akiknél a legnagyobb a kockázat a félénkség, sőt mintegy 40 százalékuknál akár a társas szorongás kialakulásának. Nem kell mindjárt megijedni, ha azt tapasztaljuk, hogy a pici még rokonok társaságában vagy ismerős helyeken is feszeng, a társas szorongás kialakulása ugyanis elkerülhető. Ebben pedig a támogató szülői hozzáállás, a csecsemő jelzéseire és szükségleteire érzékenyen reagáló, azokat kielégítő gondozó játszik elsődleges szerepet. Gyakran előfordul, hogy az emberek kevésbé hajlanak a játszadozásra egy félénk kisbabával, ami csak megerősíti a kezdeti beállítottságát.

Igaz tehát, hogy a félénkségnek erős biológiai alapja van, de az anatómia nem minden, éppen ezért nagyon fontos, hogy kiszámítható és stabil legyen a szülő viselkedése, és hogy mindig rendelkezésre álljon, segítsen, amikor a picinek nyugalomra, esetleg megnyugtatásra van szüksége.

tags: #futyi #kisbaba #szegyellos