A demográfiai változások globális szinten és Magyarországon is jelentős kihívásokat jelentenek, melyek a társadalom, a gazdaság és az egyén életére egyaránt kihatnak. Az ENSZ rendszeresen publikálja demográfiai előrejelzéseit a születési ráta, a halálozási számok, illetve a be- és kivándorlási adatok alapján, melyek sok országban sötét jövőt vetítenek előre.
Globális trendek és demográfiai mélypontok
A Business Insider összeállítása szerint húsz olyan ország van, ahol a jelenlegi népesedési adatok már középtávon komoly problémákat jeleznek. Ezek közül 14 európai (9 kelet-európai, 2 dél-európai) és 1 ázsiai.
Európa és Ázsia legsúlyosabban érintett országai
A Business Insider gyűjtése szerint a következő országok népessége csökken a legnagyobb mértékben:
- Bulgária: A leggyorsabban fogyó nemzet, 6,9 milliós lélekszáma 2050-re 22,5 százalékkal lesz kisebb: 5,4 millió ember él majd Bulgáriában.
- Litvánia: 22,1 százalékos fogyási rátával a második leggyorsabban fogyó nemzet, ma 2,7 milliós népessége a század közepére 2,1 milliósra zsugorodik.
- Lettország: Az első, amely népességének több mint ötödét veszíti el az előrejelzés szerint: ma 1,9 millióan vannak, de 2050-re 21,6 százalékkal kevesebben, 1,5 millióan lesznek.
- Ukrajna: Jelenleg 43,7 milliós népessége 2050-re 35,2 milliós lesz, ez 19,5 százalékos csökkenés.
- Szerbia: A század közepére, 18,9 százalékos csökkenés után 7,1 millió lesz a lakosság.
- Bosznia-Hercegovina: Népessége jelenleg 3,3 milliós, de 2050-re már csak 2,7 millióan lesznek, ez 18,2 százalékos csökkenés.
- Horvátország: Jelenleg 4,1 millióan élnek, de az előrejelzés szerint 2050-ben már 18 százalékkal kevesebben, 3,4 millióan lesznek.
- Moldova: Négy milliós népe harminc év múlva már csak 3,4 milliós lesz, ez 16,7 százalékos fogyás.
- Japán: Ugyancsak demográfiai időzített bombán üldögél, 2015-ben például 300 ezerrel csökkent a népessége. A jelenlegi 126,5 millió helyett 2050-ben 105,8 millió ember fogja benépesíteni az országot, ami 16,3 százalékos csökkenést jelent.
- Albánia: A 2,9 milliós Albánia népessége 2050-re 2,4 millióra csökken, ez 15,8 százalékos csökkenés.
- Románia: Jelenleg 19,2 milliós lélekszáma 30 év múlva 16,3 millió fő lesz az előrejelzés szerint, ez 15,5 százalékos csökkenés.
- Görögország: Ha minden így megy tovább, 2050-re 1,4 millió embert veszít, ez 13,4 százalékos csökkenés. A 10,4 milliós ország népessége a század közepére 9 millióra csökken.
- Észtország: A jelenleg 1,3 milliós Észtországot 2050-ben 1,2 millióan fogják benépesíteni, ami 12,7 százalékos visszaesés.
- Magyarország: 12,3 százalékos, 1,2 millió embert veszítve a jelenlegi 9,7 millió helyett 8,5 millióan leszünk 2050-ben, legalábbis az országhatáron belül.
- Lengyelország: A várható fogyás mértéke 12 százalék, 37,8 millió helyett 2050-re 33,3 millióan lesznek a lengyelek.
- Grúzia: A 11 százalékos határt lépi át a várható fogyás: a 2020-ban 4 milliós lakosságból 11,8 százalékot veszítve 2050-re már csak 3,5 milliós lesz az ország.
- Portugália: A jelenlegi 10,2 millió helyett 2050-re már csak 9,1 millióan lesznek.
- Észak-Macedónia: Most is csak 2,1 millióan lakják, de 2050-re, 10,9 százalékos csökkenéssel már csak 1,9 millióan lesznek az előrejelzés szerint.
- Kuba: A 2020-as 11,3 millióról az évszázad közepére 10,2 millióra csökken a lakosság, ez 10,3 százalékos csökkenés.
- Olaszország: A jelenlegi 60,5 millióról 2050-re 54,4 millióra csökken a lélekszám, ez 10,1 százalékos visszaesés.
Olaszországban például 1,32-re csökkent a teljes születési arányszám, ami jóval alatta van a lélekszám stabil fenntartásához szükséges 2,1-es értéknek. A Financial Times által idézett szakértők szerint a demográfiai mélypont oka, hogy a fiatalok nem bíznak az ország hosszú távú gazdasági stabilitásában, és attól tartanak, hogy nem lesz pénzük a gyereknevelésre. Japánban inkább társadalmi, mint anyagi okai vannak a népességcsökkenésnek.
A népességfogyás Magyarországon
Magyarországon a népességfogyás már évtizedek óta megfigyelhető jelenség. A hazai lakosság 1981-ben tetőzött 10,7 millió fővel, azóta egy erősen fogyó tendencia látható. A 2000-es évek eleje óta átlagosan évi 40 ezer fős népességfogyásról beszélhetünk. A tavalyi év szintén az átlagnál magasabb, közel 48 ezres népességfogyással zárult. Benda József szociológus szerint a demográfiai válság kifejezés nem túlzó, sőt késve reagál egy régóta zajló folyamatra. A születésszám évről évre csökken, és 2025-ben már az is reális forgatókönyv, hogy az újszülöttek száma hetvenezer alá esik. Ez történelmi mélypont, amely világosan jelzi, hogy történelmi folyamatba ágyazódó strukturális problémáról van szó.
A demográfiai átmenet és a Ratkó-korszak
A 19. század végétől zajló „demográfiai átmenet” során a magas születésszám és magas halálozásról eljutottunk a kevés gyerek születéséhez és a hosszabb élettartamhoz. Ennek egy korszaka volt a népességrobbanás, amikor még sok gyerek született, de közülük már kevesebben haltak meg gyerekként. Az ’50-es évek elejére már voltunk is 9 millióan, amiből egy jó évtized után közel 10 millió lett. Ekkor volt miniszter Ratkó Anna, aki abortusztilalmat rendelt el 1953-ben, és a gyerekteleneket adóval sújtotta. A Ratkó-korszak szerepét azonban nem szabad túlzottan magyarázni. Ez egy nagyon rövid időszak volt, és valóban jelentett néhány évig egy megugrott születésszámot, de pár év nem elég ahhoz, hogy alapvetően új mintára helyezze a termékenységi mintát. Ez a növekedés 1956-ban véget is ért.
1981 - A népességfogyás kezdete
1981-ben nem történt semmi konkrét esemény, de ekkor kezdett el fogyatkozni a népesség. Ennek oka nem az adott évben keresendő. Volt előtte 20 évünk, hogy a népességszám növekedését már csak az tartotta fenn, hogy bár egy nőre számítva kevés gyerek született, de a korstruktúra jó volt, és a várható élettartam nőtt, így nem következett be fogyás. Az, hogy többen halnak meg, mint ahányan születnek, azóta is így van, és mai tudásunk szerint így is lesz belátható ideig.
A népességfogyás okai és következményei Magyarországon
- Gazdasági bizonytalanság: A fiatalok nem bíznak az ország hosszú távú gazdasági stabilitásában, és attól tartanak, hogy nem lesz pénzük a gyereknevelésre.
- Halogatott házasságkötések és gyermekvállalás: A rendszerváltás utáni időszakban a házasságkötések halogatása és az élettársi kapcsolatok elterjedése is hozzájárult a születésszám csökkenéséhez.
- A demográfia három lába: A termékenység mellett a halálozás és a vándorlás is kulcsfontosságú tényező. Magyarországon a kivándorlásról keveset beszélünk, holott jelentős hatással van a népesség alakulására.
- Társadalmi elöregedés: A népességfogyás a korstruktúra eltorzulásával és a társadalom elöregedésével is együtt jár. Jelenleg a világ népességének 12,3%-a 60 éves vagy még annál is idősebb. 2050-re a számuk megduplázódik. Négy emberből egy 60 év vagy afeletti korú lesz. Már 2020 előtt a 65 év fölöttiek száma meghaladta az 5 év alattiak számát.
- Regionális különbségek: Vannak Magyarországon olyan területek, ahová már nem éri meg tőkét vinni, ahonnan már menekülnek a fiatalok, ahol már nem az a kérdés, hogy miben fejlődjünk, hanem, hogy lesz-e jövőre óvoda. Ahol gyorsan fogy a népesség, az öngerjesztő folyamattá is válhat - például Békés megye ilyen irányba megy.
A magyar családpolitika és demográfiai céljai
Az Orbán-kormány évek óta különböző családtámogatási intézkedések bevezetésével próbálja megállítani az ország lélekszámának közel negyven éve tartó fogyását. A kormány 2010-es évek elején demográfiai célként tűzte ki a 2,1-es teljes termékenységi arányszám elérését, ami 2021-re 1,59-re nőtt.
Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének munkatársa szerint a 2,1-es szint teljesen elérhetetlen, irreális cél Magyarországon. A magyar termékenységi ráta növekedésében már azt is hatalmas sikernek tartaná, ha eljutnánk 1,8-ig - ezt is ambiciózus célnak gondolja, de nem lehetetlennek.
A kormány egyik legnagyobb sikerként beszél a magyar családpolitikáról, kiemelve az emelkedő termékenységszámot, a több házasságot, a kevesebb abortuszt és az anyagi segítséget. Valóban történt emelkedés a termékenységben a 2011-es 1,23-ról majdnem 1,6-ra, de nemzetközi szinten nehéz ezzel turnézni, mert a mínusz első szintről feljöttünk az alagsorba.
A házasságkötések számának növekedése
Ami valóban sikertörténet lehet, az a házasságok számának a növekedése. A rendszerváltás után nem azért esett vissza a házasságkötések száma, mert a párok nem szerettek volna házasságot kötni, hanem azok a nyomások, amelyek a korábbi generációknál megvoltak, hogy milyen ciki, hogy ti együttéltek és nem vagytok házasok, ezek ma már egyre kevésbé erősek, és beindult a házasságkötések halogatása. Nagyon felduzzadt az élettársi kapcsolatban élő, de alapvetően nem házasságellenes csoport létszáma. 2011-ben volt több mint 900 ezer ilyen ember, és nekik jött egy ösztönzés: itt a pénz, házasodjatok. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a házasságkötési boomnak az a következménye, hogy jön a gyerek - inkább úgy van, hogy az emberek azért házasodnak meg, mert jön a gyerek.
A családpolitika hatékonysága és alternatívák
Az Európai Bizottság felkérésére készült elemzés szerint a családpolitika intézkedéseinek van hatása, de a nagy kérdés a hatékonyság. Felvetődik, hogy ugyanennyi pénzt a meglévő gyerekek oktatási színvonalának növelésébe fektetve, vagy a bölcsődei ellátás színvonalának emelésére nem lenne-e hatékonyabb? Vagy, ha az egészségügybe tennénk, akkor a leélhető évek számát növelnénk, azaz továbbélhetne egy csomó ember.
A bölcsődefejlesztés területén is számos kihívás mutatkozik. A Családvédelmi Akcióterv 2019-ben beígérte 2022-re a hetvenezer bölcsődei férőhelyet, a teljes bölcsődei ellátást, és nem lett belőle szinte semmi. Ez is mutatja, hogy a mai Magyarországon igen nehéz jó színvonalon létrehozni és működtetni intézményrendszereket.
A demográfiai válság mélyebb okai és lehetséges megoldások
A demográfiai válság mögött egy mélyebb értelmi és egzisztenciális válság húzódik meg. A modern ember gyakran úgy tekint saját életére, mint önmagában álló projektre, amelynek értelme az egyéni önmegvalósításban merül ki. Ebben a keretben viszont a gyermek nem ajándék, hanem kockázat, nem jövő, hanem teher.
A gyermeknevelés társadalmi elismerése
A vita egyik legkonkrétabb szakpolitikai javaslata a gyermeknevelés társadalmi elismerésére irányult. Botos Katalin érvelése szerint a nyugdíjrendszer jelenlegi logikája alapvetően hibás, mert figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a jövő nyugdíjait nem a befizetések, hanem a felnevelt generációk termelik meg. Ha a gyermeknevelést nem tekintjük munkának és befektetésnek, akkor a rendszer önellentmondásba kerül.
Benda József megoldásként korábban is beszélt már a főállású szülőség elismeréséről, a Hivatásos Szülők programról. A gyermeknevelés munkaként való elismerése az egyik legnehezebb, ugyanakkor megkerülhetetlen kérdés. „Kutatásaink szerint a magyar nők körülbelül egynegyede szívesen élne kizárólag a családjának, de ezt anyagi okokból nem teheti meg.” A magyar munkaerőpiac azonban nem segíti ezt, hiszen az egykori szocialista országokban az 1970-1980-as évekre 75 százalékra növelték a nők, az édesanyák kötelező foglalkoztatását, míg a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya mindössze 5-6 százalék. Ezzel szemben a nyugat-európai országokban ez jóval magasabb, ezzel is rugalmasságot teremtve, hogy a gyermeket vállaló anyák úgy tudjanak visszatérni a munkaerőpiacra, hogy közben a gyermek gondozásán van a hangsúly.
A férfiak szerepe és a munka-magánélet egyensúlya
A demográfiai vitákban kevesebb szó esik a férfiak szerepéről, holott az apák jelenléte és felelőssége kulcsszerepet játszik a gyermekek fejlődésében. A jelenlegi gazdasági berendezkedés mindkét nemet egyre hosszabb munkaidőbe kényszeríti, miközben a család működtetéséhez szükséges idő és energia csökken. Ez arra utal, hogy a termelési szerkezet nem az embert szolgálja, hanem inkább a gazdaság érdekrendszerét.
Lakhatási nehézségek és az elvándorlás
A lakhatási nehézség - amely szintén nem kizárólag magyar sajátosság - jelentős szerepet játszik a demográfiai válságban. A kedvezményes hitelek fontosak, de ki kellene egészíteni bérlakásprogramokkal és olyan átmeneti megoldásokkal, mint például a „fecskeházak”, amelyek öt-tíz éves átmeneti lakhatást biztosíthatnak a fiatalok számára.
A népességfogyás önmagában még nem negatív. Egy kisebb lélekszámú ország is lehet élhető, de az odáig vezető út során jelentősen csökkennek az erőforrások, nőnek a társadalmi konfliktusok, és erősödik az elvándorlás.
Függőségek és népesedés
A függőségek kérdésköre az elmúlt évtizedekben alapvető társadalmi és egészségügyi problémává vált, amely a biológiai, pszichológiai, szociális és spirituális tényezők komplex kölcsönhatásán alapul. A szerhasználati és viselkedési addikciók egyaránt jelentős terhet rónak az egészségügyi ellátórendszerre, a családokra és a társadalomra.
Dohányzás és alkoholizmus
A dohányzás a WHO becslése szerint a rákhalálozás negyedében, az összes halálozás 15%-ában szerepet játszik, és a világon a második vezető halálok. A dohányosok átlagosan 8 évvel rövidebb életűek a nem dohányzóknál, és közülük minden második a dohányzás következménye miatt hal meg. Az alkohol a legelterjedtebb, tompító hatású drog, és a dohányzás után a legnépesebb a tábora. Az alkohol főként a fejlett világ problémája, ahol a betegségek több mint 9%-áért felelős.
Az alkoholfogyasztás egészségi és társadalmi kockázatai egyaránt jelentősek. A WHO becslése szerint a májzsugorodásos betegségek harmadának, a májrákos megbetegedések és az öngyilkosságok negyedének, a szájüregi rákok, a mérgezések, az epilepsziás esetek és a balesetek ötödének hátterében ez a szer áll.
Illegális drogok és új pszichoaktív szerek
Az 1990-es évek elején új korszak kezdődött: megjelentek a klasszikus szerek, a heroin, az LSD, a kokain, a marihuána és az amfetaminszármazékok. A droghasználók száma ugrásszerűen nőtt, és a tendencia a 2000-es évek elejéig kitartott. 2006-2008 között megjelentek a „dizájner drogok”, azaz az új pszichoaktív szerek (ÚPSZ), amelyek kémiailag módosított, a tiltólistát megkerülő vegyületek. Ezeket gyakran az interneten keresztül lehetett beszerezni, alacsony áron, „legális” alternatívaként.
A legszélesebb körben termesztett, szállított és fogyasztott drog a kannabisz. Közel ötezer éves kínai gyógyszerészeti könyvek a malária, a reuma, a köszvény, a hegek gyógyítójaként említik, az indiai gyógyászat pszichoszomatikus betegségek kezelésére használta. A Földön közel 160 millió ember élvezi időről időre a kannabisz nyújtotta rövid nyugalmat és eufóriát.
Viselkedési addikciók
Az elmúlt két évtizedben a viselkedési függőségek tömeges megjelenése figyelhető meg. A szerencsejáték-függőség mellett egyre gyakoribb az enyhébb társadalmi megítélés alá eső munkafüggőség, a társfüggőség, a problémás internethasználat, a mobiltelefon- és közösségimédia-függőség, valamint a videójáték-függőség. A becslések szerint Magyarországon minden negyedik-ötödik ember mutat a telefonhasználattal kapcsolatos kóros mintákat.
A pszichológiai kutatások rámutatnak, hogy az élet első évének fejlődési folyamatában alakul ki a bizalom, az empátia, az együttműködési képesség, a szeretetre való képesség az ember idegrendszerében, és ezek később már nem pótolhatóak. Ha a gyermekek már életük első éveiben nem kapják meg a szükséges figyelmet és érzelmi biztonságot, később könnyebben válnak függőségek áldozatává, amelynek a digitális világ az egyik megjelenési formája csupán, és a tömeges elmagányosodás erősödéséhez vezet.
A demográfiai válság kezelése
A demográfiai válság nem oldható meg technikai eszközökkel. Valódi fordulatra csak akkor van esély, ha a gazdaság újra eszközzé válik, és nem célként, hanem szolgálatként értelmezi önmagát. A kérdés végső soron nem az, hogy mennyibe kerül a gyermekvállalás támogatása, hanem az, hogy milyen árat fizetünk azért, ha nem vállaljuk.
Olyan társadalompolitikai fordulatra van szükség, amelyben az állam, a helyi közösségek és az egyének egyaránt szerepet vállalnak. A megelőzés és a korai intervenció fontossága, valamint a családi és közösségi kapcsolatok megerősítésének szerepe kulcsfontosságú a függőségek visszaszorításában.
A demográfia sajátos tudományterület: lassú, nehezen fordítható folyamatokat vizsgál, ezért különösen alkalmas arra, hogy hosszú távú társadalmi tendenciákat jelezzen. A magyar adatok - különösen a havi bontásban kirajzolódó trendszerű csökkenés - világosan mutatják: a probléma nem ciklikus, nem átmeneti, és nem magyarázható pusztán gazdasági visszaesésekkel. Akkor is csökken a gyermekvállalási hajlandóság, amikor a gazdaság növekszik, és akkor is, amikor bőkezű családtámogatási rendszerek működnek.
tags: #fuggosegi #teher #nepessegcsokkenes