Ez az iránymutatás az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikkének a horizontális együttműködési megállapodásokra való alkalmazhatóságáról szóló 2011. évi iránymutatás helyébe lép. Célja, hogy jogbiztonságot teremtsen azáltal, hogy segíti a vállalkozásokat horizontális együttműködési megállapodásaik uniós versenyszabályoknak való megfelelésének értékelésében, miközben biztosítja a verseny hatékony védelmét.
Az 1. fejezet bevezetést tartalmaz, amely azt a kontextust határozza meg, amelyben a 101. cikket alkalmazni kell a horizontális együttműködési megállapodásokra. Ez a fejezet kifejti ezen iránymutatás és a horizontális együttműködési megállapodásokat érintő egyéb iránymutatások, jogszabályok és ítélkezési gyakorlat közötti kapcsolatot is. A horizontális megállapodások meghatározott típusaira vonatkozó 2-9. fejezetben található iránymutatás kiegészíti az ebben a bevezető fejezetben adott általánosabb iránymutatást.
A Horizontális Együttműködési Megállapodások Értékelésének Alapelvei
A horizontális együttműködési megállapodások az együttműködés különböző szakaszait kapcsolhatják össze, például a K+F-et és a K+F eredményeként történő gyártást és/vagy értékesítést. Az ilyen kombinált együttműködési megállapodások szintén ezen iránymutatás hatálya alá tartoznak.
Amikor ezt az iránymutatást ilyen kombinált megállapodások elemzésére használják, főszabályként az együttműködés különböző szakaszaira vonatkozó minden fejezet irányadó. Különösen két tényező lényeges az ilyen kombinált együttműködési megállapodások súlypontjának megállapítása szempontjából: először is az együttműködés kiindulópontja, másodszor pedig a különböző egyesített funkciók integrációjának foka.
Egy közös K+F-et és az eredmény közös gyártását (vagy közös forgalmazását) magában foglaló horizontális együttműködési megállapodás súlypontja általában a közös K+F, ha a közös gyártásra (vagy a közös forgalmazásra) csak akkor kerül sor, ha a közös K+F sikeres. Amennyiben a közös K+F eredményei döntő fontosságúak az azt követő közös gyártás (vagy közös forgalmazás) szempontjából, a K+F megállapodásokról szóló fejezetben található útmutatás az irányadó.
Az együttműködés súlypontjának értékelése másként alakul, ha a közös gyártás (és a közös forgalmazás) területén a felek mindenképpen, azaz a közös K+F-től függetlenül is megállapodnak. Ebben az esetben az együttműködést inkább közös gyártási (vagy közös értékesítési) megállapodásként kell értékelni, és a gyártási (vagy közös értékesítési) megállapodásokról szóló fejezetben foglalt útmutatás érvényesül.
A súlypontteszt csak ezen iránymutatás fejezeteinek viszonyára alkalmazandó, nem a csoportmentességi rendeletek közötti viszonyokra. Adott csoportmentességi rendelet hatályát annak rendelkezései határozzák meg.
A 101. Cikk Hatálya és a Vállalkozások Meghatározása
A 101. cikk a vállalkozásokra és a vállalkozások társulásaira alkalmazandó. A vállalkozás fogalma magában foglal minden, személyi, materiális és immateriális elemekből álló, gazdasági tevékenységet végző jogalanyt, függetlenül e jogalany jogállásától és finanszírozásának módjától. A vállalkozások társulása olyan szervezet, amelyen keresztül az azonos típusú vállalkozások összehangolják piaci magatartásukat.
Amennyiben az egyik vállalkozás meghatározó befolyást gyakorol a másik vállalkozás felett, egyetlen gazdasági egységet képeznek, ennélfogva ugyanazon vállalkozás részei. A 101. cikk megsértéséért való felelősség megállapítása céljából a Bíróság kimondta, hogy az anyavállalatok és a közös vállalkozásuk egyetlen gazdasági egységet alkotnak, és így a versenyjog és az érintett piac(ok) tekintetében egyetlen vállalkozásnak minősülnek, amennyiben bizonyítást nyer, hogy az anyavállalatok meghatározó befolyást gyakorolnak e közös vállalkozásra.
Ezen ítélkezési gyakorlat fényében a Bizottság általában nem alkalmazza a 101. cikket az anyavállalat(ok) és a közös vállalkozás közötti megállapodásokra és összehangolt magatartásokra, ha azok azo(ko)n az érintett piaco(ko)n tanúsított magatartással kapcsolatosak, ahol a közös vállalkozás működik, és olyan időszakokban, amikor az anyavállalatok meghatározó befolyást gyakorolnak a közös vállalkozásra.
Megállapodások és Összehangolt Magatartások Értékelése
Ahhoz, hogy a 101. cikk alkalmazható legyen, meg kell állapítani egy megállapodás, összehangolt magatartás vagy vállalkozások társulása döntésének létezését. A megállapodás két vagy több olyan vállalkozásra vonatkozik, amelyek akarategyezségüket fejezik ki az együttműködésre. Az összehangolt magatartás a vállalkozások közötti egyeztetés olyan formája, amelynek során nem kötnek kifejezetten megállapodást, ám a kockázatokkal teli versenyt tudatosan helyettesítik a gyakorlati együttműködéssel.
Egy megállapodásnak, összehangolt magatartásnak vagy vállalkozások társulása döntésének fennállta önmagában nem jelenti azt, hogy a 101. cikk (1) bekezdése értelmében vett versenykorlátozás valósul meg. Horizontális együttműködési megállapodások köthetők tényleges vagy potenciális versenytársak között. Két vállalkozás akkor minősül tényleges versenytársnak, ha ugyanazon az érintett termék- vagy földrajzi piacon folytat tevékenységet.
Valamely vállalkozás akkor tekintendő a másik potenciális versenytársának, ha - megállapodás hiányában - valószínű, hogy az első vállalkozás rövid időn belül vállalja az azon érintett piacra való belépéshez szükséges kiegészítő beruházásokat vagy más szükséges átállási költségeket, amelyen az utóbbi vállalkozás tevékenykedik. Ennek az értékelésnek valós okokon kell alapulnia, a piacra történő belépés pusztán elméleti lehetősége nem elégséges.
A Kétlépcsős Értékelési Folyamat
A 101. cikk alapján történő értékelés kétlépcsős. Az első lépés a 101. cikk (1) bekezdése szerinti potenciális versenykorlátozó célok vagy hatások azonosítása. A második lépés a 101. cikk (3) bekezdése alapján - amely csak akkor válik relevánssá, ha a megállapodást a 101. cikk (1) bekezdésének értelmében versenykorlátozónak találják - a megállapodás révén létrejött előnyök meghatározása, és annak értékelése, hogy ezen előnyök jelentősebbek-e a versenyt érintő hátránynál.
E korlátozó és versenyt támogató hatások mérlegelése kizárólag a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott kereten belül történhet. Amennyiben az érintett piacon a fogyasztóknál jelentkező előnyök nem múlják felül a versenykorlátozást, a megállapodás a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozik.
Kivételek és Az Előnyök Értékelése
A 101. cikk nem alkalmazandó abban az esetben, ha a vállalkozások versenyellenes magatartását nemzeti szabályozás vagy olyan nemzeti jogi keret írja elő, amely kizárja az érintett vállalkozások részéről a versenyző magatartás bármilyen lehetőségét. Ilyen helyzetekben a vállalkozások nem folytathatnak olyan önálló magatartást, amely akadályozhatja, korlátozhatja vagy torzíthatja a versenyt.
Valamely horizontális együttműködési megállapodásnak közigazgatási szervek általi ösztönzése nem jelenti azt, hogy a megállapodás a 101. cikk alapján megengedett. A vállalkozások továbbra is a 101. cikk rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak.
A Horizontális Együttműködés Előnyei és Hátrányai
A horizontális együttműködési megállapodások jelentős gazdasági előnyöket, többek között fenntarthatósági előnyöket eredményezhetnek, különösen, ahol egymást kiegészítő tevékenységek, szakértelem vagy eszközök kapcsolódnak össze. A horizontális együttműködés a kockázat megosztásának, a költségmegtakarításnak, a beruházások fokozásának, a know-how egyesítésének, a termékminőség és -választék javításának, valamint a gyorsabb innovációnak is eszköze lehet.
A horizontális együttműködési megállapodások azonban több módon korlátozhatják a versenyt az érintett piacon. A horizontális együttműködési megállapodás csökkentheti a felek döntéshozatali függetlenségét, és ennek eredményeként növelheti annak valószínűségét, hogy összehangolják magatartásukat az összejátszást eredményező magatartás alapján elérhető végeredmény érdekében. Az összehangolás könnyebbé, stabilabbá vagy hatékonyabbá is válhat a korábban már összehangoltan fellépő felek számára, akár az összehangolás erőteljesebbé tétele, akár magasabb árak kivetésének lehetővé tétele révén.
A horizontális együttműködés például bizalmas üzleti adat felfedéséhez vezethet, ennélfogva növeli az együttműködés keretén belül vagy kívül a felek közötti összehangolás valószínűségét. Ezenfelül a felek jelentős közös költségviselést valósíthatnak meg (a felek közötti közös változó költségek aránya), így könnyebben hangolhatják össze a piaci árakat és a kibocsátást.
Bizonyos horizontális együttműködési megállapodások - mint a gyártási és a szabványosítási megállapodások - versenyellenes piaclezárást idézhetnek elő. A megállapodás megakadályozhatja vagy korlátozhatja a versenytársakat a tényleges versenyben, például azáltal, hogy megtagadja tőlük a hozzáférést egy fontos inputhoz, vagy blokkol egy fontos piaci útvonalat.
A vállalkozások közötti együttműködés bizonyos formái jellegüknél fogva úgy tekinthetők, hogy károsak a rendes verseny megfelelő működésére. Annak megállapításához, hogy a megállapodásnak versenykorlátozó célja van, nem szükséges, hogy közvetlen kapcsolat álljon fenn a megállapodás és a fogyasztói árak között.
Amennyiben a felek a megállapodás lehetséges versenytámogató hatásaira hivatkoznak, az ilyen hatásokat a megállapodás hátterét képező körülményekként megfelelően figyelembe kell venni a „cél általi korlátozásként” minősítés szempontjából, mivel az ilyen hatások kétségbe vonhatják a megállapodásnak a verseny tekintetében fennálló elegendő károssági fokával kapcsolatos átfogó értékelést.
Egy olyan horizontális együttműködési megállapodás, amely önmagában nem mutat a verseny tekintetében elegendő károssági fokot, még mindig lehet versenykorlátozó hatású. A horizontális együttműködési megállapodás akkor versenykorlátozó hatású, ha ténylegesen vagy valószínűsíthetően érzékelhető hátrányos hatással van a piaci verseny legalább egy olyan paraméterére, mint például az ár, a kibocsátás, a termékminőség, a termékválaszték vagy az innováció.
A megállapodások versenykorlátozó hatása abban is megnyilvánulhat, hogy érzékelhetően csökkenti a versenyt azon vállalkozások között, amelyek a megállapodásban részt vevő felek, illetve valamely részt vevő fél és harmadik felek között.
Az Együttműködés és a Járulékos Korlátozások
Egyes esetekben a vállalkozások azért kötnek horizontális együttműködési megállapodásokat, mivel objektív tényezők alapján - például korlátozott műszaki képességeik miatt - nem lennének képesek önállóan végrehajtani az együttműködés tárgyát képező projektet vagy tevékenységet. Az ilyen horizontális együttműködési megállapodások általában nem járnak a 101. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom alá.
Amennyiben a vállalkozások olyan együttműködést folytatnak, amely nem tartozik a 101. cikk (1) bekezdése szerinti tilalom hatálya alá, mivel semleges vagy pozitív hatást gyakorol a versenyre, egy vagy több részt vevő vállalkozás kereskedelmi autonómiájának korlátozása sem tartozik e tilalom hatálya alá, feltéve, hogy e korlátozás objektíve szükséges az együttműködés megvalósításához, és arányos az együttműködés céljaival (úgynevezett „járulékos korlátozások”). Annak meghatározásához, hogy a korlátozás járulékos korlátozásnak minősül-e, meg kell vizsgálni, hogy az együttműködés megvalósítása a szóban forgó korlátozás hiányában lehetetlen lenne-e.
A 101. Cikk (3) Bekezdése Alapján Elérhető Előnyök
A versenykorlátozó céloknak vagy hatásoknak a 101. cikk (1) bekezdése alapján történő értékelése a 101. cikk szerinti elemzésnek csak az egyik oldala. A másik oldal annak értékelése, hogy egy korlátozó megállapodás megfelel-e a 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. Amennyiben megállapítást nyer, hogy egy megállapodás céljánál vagy hatásánál fogva versenykorlátozó a 101. cikk (1) bekezdése értelmében, védekezésként a 101. cikk (3) bekezdésére lehet hivatkozni. A 101. cikk (3) bekezdése szerinti bizonyítási terhet az e rendelkezésre hivatkozó vállalkozás(ok) viselik.
A 101. cikk (3) bekezdése szerinti előnyöknek el kell jutniuk a fogyasztókhoz. A fogyasztóknak méltányos részesedéshez kell jutniuk az abból eredő előnyből, tehát a nélkülözhetetlen korlátozások révén elért hatékonyságnövekedést - beleértve a minőségi hatékonyságnövekedést is - megfelelő mértékben tovább kell adni a fogyasztóknak, hogy számukra legalább ellentételezzék a megállapodás korlátozó hatásait. Következésképpen a csak a megállapodást kötő feleknél jelentkező hatékonyságnövekedés nem elegendő.
A K+F és a szakosítási csoportmentességi rendelet arra az előfeltételezésre épül, hogy az egymást kiegészítő szakértelem és eszközök összekapcsolása jelentős hatékonyságnövekedés forrása lehet a K+F, valamint a szakosítási megállapodásokban. A horizontális együttműködés más típusai hasonlóképpen kombinálhatják a szakértelmet és az eszközöket a jelentős hatékonyság elérése érdekében. Az együttműködési megállapodás által kiváltott hatékonyságnövekedés 101. cikk (3) bekezdése szerinti elemzése ezért nagyrészt a felek által az együttműködésbe fektetett, egymást kiegészítő szakértelem és erőforrások meghatározásának, valamint annak értékelésének a kérdése, hogy az eredményként létrejött hatékonyságnövekedés megfelel-e a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek.
A horizontális együttműködési megállapodásokból több módon is létrejöhet egymást kiegészítő jelleg. Egy K+F megállapodás különböző kutatási képességeket egyesíthet, és kombinálhatja az egymást kiegészítő szakértelmet és eszközöket, amelyek olyan új vagy továbbfejlesztett termékek és technológiák fejlesztését és forgalmazását eredményezhetik, amelyek egyébként nem jöttek volna létre.
Horizontális Együttműködések, Amelyek Nem Tartoznak a 101. Cikk Hatálya Alá
Nem tartoznak a 101. cikk (1) bekezdésének hatálya alá azok a megállapodások, amelyek nem alkalmasak arra, hogy érzékelhető hatást gyakoroljanak a tagállamok közötti kereskedelemre (a kereskedelemre gyakorolt hatás hiánya), illetve amelyek nem korlátozzák érzékelhető módon a versenyt (csekély jelentőségű korlátozások).
