A fogzás okozta garatgyulladás és a torokfájás gyermekkorban

A garatgyulladás, avagy pharyngitis gyakori egészségügyi probléma, melyet a garat (torok) nyálkahártyájának gyulladása jellemez. Ez okozhat torokfájást, kaparó érzést és más kellemetlen tüneteket. A garatgyulladás, ismertebb nevén torokgyulladás, a garat belső felületének akut vagy krónikus gyulladása. Az állapot általában kényelmetlenséget és jellegzetes torokfájdalmat okoz. Vírusos vagy bakteriális fertőzés következtében alakulhat ki, de egyéb faktorok, mint allergének vagy irritáló anyagok szintén kiválthatják. A betegség lehet vírusos, bakteriális vagy más okok miatt kialakuló, mint például allergiás reakciók vagy környezeti irritánsok következtében.

A torokgyulladás egy összefoglaló név, amely általában mindig fájdalommal jár. Többfajta betegség okozhat fájdalmat a torokban. A „torokgyulladás" kifejezést használjuk például a mandulagyulladás (tonsillitis), a garatgyulladás (pharyngitis), esetében, amikor a gyulladás és a fájdalom oka csak a garatot érinti.

A garatgyulladás attól függően kezelhető, mi okozza a gyulladást. Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb garatgyulladás vírusos fertőzés következménye, amelyre az antibiotikumok nem hatásosak. Az akut torokgyulladás (pharyngitis) a garat nyálkahártyájának valamely általános fertőzés kapcsán kialakult, igen gyakori megbetegedése. Az akut torokgyulladásnál, pharyngitisnél, a torokfájás, a torok égető, szúró, kaparó érzéseként jelentkezik, és sokszor a nyelés is fájdalmas.

A fogzás időszaka alatt a csecsemők fokozottan hajlamosak a fertőzésekre, és a fogzási tünetek, mint a nyáladzás, rágcsálás, irritált íny, hőemelkedés, néha összetéveszthetők a torokgyulladás vagy más betegségek tüneteivel.

A garatgyulladás okai

• Vírusos fertőzések: A legtöbb garatgyulladást vírusok okozzák, amelyek között az influenza, a megfázás vírusai (rhinovírusok), valamint az Epstein-Barr vírus (ami a mononukleózist okozza) találhatók.
• Bakteriális fertőzések: Bár kevésbé gyakoriak, mint a vírusos okok, bizonyos bakteriális fertőzések, mint amilyen a Streptococcus pyogenes (a streptococcus torokfertőzés okozója), szintén kiválthatják a garatgyulladást.
• Egyéb okok: A garatgyulladás kialakulhat allergiás reakciók következtében is, a pollen, házipor vagy állati szőr is kiválthatja. A garat a ganglion petrosumból eredő nervus glossopharyngeus idegen keresztül kapcsolatban áll a füllel.

Különleges garatgyulladás típusok gyermekkorban

• Mononucleosis infectiosa: Vírus eredetű fertőző betegség, amelyet láz, általános nyirokcsomó duzzanat, a mononuclearis sejtek megszaporodása és heterophil antitest reakció jellemez. Az angina monocytotica vagy mononucleosis infectiosa, az angina egyik speciális formája, ami szintén nagy garat fájdalommal jár. A mononucleosis infectiosa acuta, fertőző vírus okozta lázas betegség. A mononucleosis infectiosa betegséget az Ebstein-Barr vírus (EB-vírus) okozza. Az Ebstein-Barr vírus a herpes vírus csoportba tartozik. A mononucleosis infectiosa a lappangási idő után lassú kezdettel, ritkábban hirtelen lázzal, enyhe torokfájdalommal, babnyi, mogyorónyi, el nem gennyedő nyirokcsomó duzzanatokkal kezdődik. A nyirokcsomók az állkapocs mögötti szögletben, a nyakon, a tarkón és a test hajlatokban jelentkeznek. Ezek a nyirokcsomók is gyakran fájdalmasak érzékenyek. A mononucleosisban gyakran jelentkező felsőlégúti hurut, tonsillitis catarrhalis, tonsillitis follicularis, tonsillitis ulcerosa vírusfertőzés vagy bakteriális felülfertőzés következménye.
• Bárányhimlő (varicella zoster): A bárányhimlőben, a bőr hólyagocskákkal egyidejűleg a száj és a garat nyálkahártyáján kiütések, enathemák is keletkezhetnek, amelyek gyakran fájdalmasak.
• Pharingitis vesicularis (herpangina): Coxackie A vírus okozta betegség. A pharingitis vesicularis, herpangina hirtelen torokfájással, fejfájással, hányással, végtag-, nyak-, törzsfájdalmakkal, és magas lázzal kezdődik. Jellegzetesen 1-2 mm átmérőjű, vörös udvarral körülvett, szürkésfehér hólyagocskák jelennek meg az első garatíveken, a lágyszájpad hátsó részén, a hátsó garatfalon, esetleg a mandulákon.
• Száj körüli herpesz (herpes labialis): Hólyagcsoport formájában jelentkezik a torok és az ajak nyálkahártyáján. A hólyagocskák nagyon fájdalmasak és átlátszó, világossárga folyadékot tartalmaznak. A hólyagocskák kiürülése után kerek, ovális vérbő szélű fekélyek jönnek létre, amelyek erős, égető fájdalommal járnak. Szájherpeszre és a torokherpeszre jellemző továbbá a szájszag, a nagyfokú nyáladzás és a nyaki nyirokcsomók fájdalmas duzzanata.
• Afta (aphta): Hirtelen, csoportosan jelennek meg 1-5 mm átmérővel a pofanyálkahártyán, a nyelven, keményszájpadon, lágyszájpadon, garatíveken és a fogínyen. Az afta (aphta) igen fájdalmas és gyakran a regionális nyirokcsomók duzzanata és fájdalma kíséri. A fájdalom miatt a nyelés gátolt, ami miatt fokozott figyelemmel kell lenni a folyadék bevitelre.
• Mandulagyulladás (tonsillitis): A lymphaticus garatgyűrű egy részének heveny, vagy idült banális vagy specifikus gyulladása okozza a garat és a torok fájdalmát. Többnyire csupán a Waldeyer-gyűrű egy részének Streptococcus haemoliticus, ritkábban Staphyloccus vagy Pneumococcus fertőzés okozta megbetegedésről beszélünk. Az akut mandulagyulladás (tonsillitis acuta) esetében, már rögtön a betegség kialakulásakor, magas láz, torokfájdalom és nyelési fájdalom jelentkezik. Az egész garat nyálkahártyája haragosvörös, mérsékelten duzzadt, oedemás.
• Orrmandula gyulladás (tonsillitis pharyngea, retrotonsillitis, adenoiditis): Az orrgarat és garatmandula többnyire vírusfertőzés okozta heveny gyulladása. Az orrmandula gyulladást mérsékelt nyelési fájdalom és savós-nyákos váladékképződés jellemzi.
• Tonsillitis Plaunt-Vincenti: Heveny necrotizáló mandulagyulladás kifejezett fájdalommal és kezdetben magas lázzal jár.
• Diftériás mandulagyulladás (tonsillitis diphterica): Kezdeti tünete a torokfájdalom és a nyaki nyirokmirigyek mérsékelt duzzanata, fájdalma.
• Mandula tályog (abcessus intratonsillaris) és mandula körüli tályog (abcessus peritonsillaris): Többnyire heveny mandulagyulladás után alakul ki. A mandula körüli tályog és a mandula tályog vezető tünete az éles hasogató fájdalom, ami nehezen csillapítható. Magas lázzal, hidegrázással, rossz közérzettel, fejfájással, szájzárral járó, rendszerint egyoldali folyamat.
• Parapharingealis tályog (abcessus parapharingealis): Krónikus mandulagyulladás szövődményeként és nyaki és garatsérülések után alakulhat ki. Magas lázzal, a garat és a torok éles, hasító fájdalmával és fájdalmas nyaki duzzanattal jár.
• Heveny garat mögötti tályog (abcessus retrophayringealis): Az első két életévben fordul elő legjellemzőbben. Klinikai tünetei között a légzési nehézség valamint a nyelés fájdalmasság dominál. A fájdalmas nyelés miatt a gyermek nem eszik, és nem iszik rendesen, ezért a súlygyarapodás elmarad. A váladékozás és a félrenyelés miatt, köhögési rohamok jelentkeznek.

A fogzás tünetei és a torokgyulladás elkülönítése

Az addig jól evő, jól alvó baba hirtelen méregzsákká válik, nem eszik, mindent a szájába vesz és patakokban folyik a nyála, éjszaka pedig esze ágában sincs aludni, csak nyűgösen hánykolódik a kiságyban. Az első tünetek megjelenésekor a baba gyakran még csak 3-4 hónapos és az ínyén semmilyen elváltozás nem látható. Ilyenkor a mélyben megbújó foggyökerek növekedésének köszönhetően jelentkezik a kellemetlen érzés, ami akár hetekig kínozhatja a gyermeket. Az áttörés után a fog koronája már pár hét alatt kibújik és a kellemetlen érzés is mérséklődik.

Változó, hogy mennyi idő alatt tör át a fog, amikor akár fájdalmas, hólyagszerű véraláfutások is láthatók a baba ínyén. Az első fog előbukkanása 6 hónapos korra tehető és 3 éves korig mind a 20 tejfog kibújása megtörténik. Ha egy éves korig nincs nyoma az első tejfognak, érdemes orvoshoz fordulni. Két éves kor körül a leghátsó, nagyobb koronával rendelkező őrlőfogak kibújása viseli meg legjobban a kisdedeket.

A fogzás tipikusan 6-10 hónapos kor között kezdődik (de lehetnek kivételek, kezdődhet hamarabb) az alsó metszőfogak kibújásával, és körülbelül 2,5 éves korig az összes tejfog megjelenik. Az orrfolyás nem tartozik a fogzás tünetei közé. A fogzás okozta fájdalom jellemzően a fül felé sugárzik, ennek köszönhetően a gyermekek a fülüket téphetik, fejüket ütögetik (szükség lehet a fülgyulladás kizárására is).

A fogzás állapot, nem betegség. Nem szabad összekevernünk tehát betegséggel; és ha úgy gondoljuk, hogy beteg a gyermekünk, ne várjunk azzal, hogy gyermekorvoshoz vissszük! Figyeljünk a babára, ő mindent kifejez nekünk.

A fogzás általános tünetei és figyelmeztető jelei:

A fogzás tünetei:

• Fájdalom - a babának fájdalmai vannak, nem érzi jól magát.
• Ingerlékenység - a kisbaba rosszkedvű és nyűgös lehet.
• Arcpír - a baba arcán piros foltot látunk.
• Nyáladzás - a kisbaba folyatja a nyálát, mert a fogzás idején többletnyálat termel.
• Rágcsálás - a baba minden szájába kerülő dolgot megrág.
• Duzzadt íny - a kibújni készülő tejfog felett az íny duzzadt, pirosas.
• Felriadás - előfordul, hogy a kicsi felébred az éjszaka és nyűgös, pedig rendszerint végigalussza az éjszakát.
• Hőemelkedés - a fogzás okozhat enyhe hőemelkedést. A fogzás időszaka alatt megemelkedhet a gyermek hőmérséklete, de magas láz nem kíséri a fogak megjelenését. Mérsékelt hőemelkedés a fog kibújása napján, előtti és utáni napon jelentkezik, azaz kb. három napig észlelhető.
• Fájós popsi - bár az okát nem tudjuk, egyes megfigyelések szerint fogzáskor a kisbaba hajlamosabb a pelenkakiütésre és a hígabb székletre.
• Emésztési tünetek (hányás, hasmenés, étvágytalanság, fogyás)

Betegségre utaló jelek:

• Elhúzódó sírás - ha a baba vigasztalhatatlan.
• Fülfájás - a fül rángatása, fej rázása.
• Hasmenés - erős, vizes hasmenés, főleg ha egymás után kétszer folyékony széklete van.
• Láz - ha a babának 38 °C-os vagy magasabb láza van. A fogzáskor, pontosabban a fog áttörésekor igen kis mértékben, néhány tizeddel emelkedhet a gyermek testhőmérséklete, lázat azonban a fogzás nem okoz.
• Az étel visszautasítása - egy étkezésnél többet nem valószínű, hogy visszautasít emiatt a baba. Elutasítják az ételt, kevesebb folyadékot fogyasztanak.
• Köhögés - szinte mindig betegségre utal, bár a fogzás okozta többletnyál-termelés következtében a kisbaba köhöghet és köpködhet egy kicsit.

A garatgyulladás diagnózisa és kezelése

Az orvos megvizsgálja a beteg torkát, keresve a gyulladás, vörösség, és duzzanat jeleit. Ha bakteriális fertőzés gyanúja áll fenn, a torokból vett minta segíthet a pontos kórokozó azonosításában. A garatgyulladás kezelése függ az okától és a tünetek súlyosságától.

Gyógyszeres kezelés:

• Antibiotikumok: Súlyosabb esetekben vagy bakteriális fertőzés gyanúja esetén az orvos antibiotikumot írhat fel. Az antibiotikumok kizárólag bakteriális eredetű fertőzések esetén javasoltak. Penicillin és amoxicillin a leggyakrabban előírt antibiotikumok streptococcus fertőzések kezelésére. Azitromicin és klaritromicin macrolid antibiotikumok, amelyeket akkor alkalmaznak, ha a beteg allergiás a penicillinre.
• Gyulladáscsökkentők: Szájon keresztül alkalmazott gyulladáscsökkentő szer (paracetamol, ibuprofen) adása orvosi utasítás alapján, néhány napig lehetséges, amennyiben kifejezett éjszakai nyugtalanság, fájdalom társul a panaszokhoz.

Kiegészítő kezelések fogzás idején:

Ha mérsékelt a fájdalom, a csecsemő rendszeres foglalkoztatása, figyelmének elterelése elegendő lehet. Az íny irritációjának megelőzésére érdemes a bevezetett ételeket hígabbra készíteni és ebben az időszakban a jól bevált falatokkal kóstoltatni. A szoptatás és üvegből való etetés során a szájban keletkező vákuum fájdalmat okozhat, azonban itatópohárból, vagy kiskanálból való kínálás kevésbé ingerli a fájdalmas ínyt.

• Mechanikai enyhítés:
  • Az íny dörzsölése speciális műanyag dörzsölő-ujjal.
  • Csörgők és hűtött (nem fagyasztott!) rágókák alkalmazása. Biztonságosan szilikon, vagy gumi rágókák használhatók.
  • Tiszta kézzel masszírozzuk meg a baba fogínyét az ujjunkkal.
  • Vásároljunk a babának ún. masszírozó fogkefét és ezzel gyengéden dörzsölgessük az ínyét.
  • Adhatunk ropogtatható rágni való ételt, amit majszolhat (pl. pirítóst főzött répával, almaszelettel), de maradjunk a kicsi mellett, amíg eszik.
  • A textil pelenkák lehűtve a legtermészetesebb megoldást nyújthatják a fájdalom ellen.
  • A cumi megnyugtathatja a babát, ha szophat, harapdálhat vagy rághat valamit, de használatát korlátozzuk az ágyra és a pihenésre.
• Folyadékpótlás: A nagyfokú nyáladzással jelentős mennyiségű folyadékot veszít a csecsemő, így fontos a megfelelő folyadékpótlás, gyakori itatás is.
• Helyi gélek: Több készítmény hozzáférhető a patikák polcairól, melyek az íny fájdalmát hivatottak csillapítani. Érdemes étkezés után, illetve lefekvés előtt kezelni az ínyt, így hatásuk tartósabb.
  • A biztonságos összetételű helyi gélek (pl. Begedel, Anaftin) alkalmazása a legtöbb esetben megoldást jelent a baba panaszaira.
  • A benzocain, lidokain tartalmú és homeopátiás szerek kerülendők súlyos mellékhatásaik miatt.

Megelőzés:

• Kézmosás: A kézmosás az egyik leghatékonyabb módszer a különböző fertőzések, köztük a garatgyulladást okozó kórokozók terjedésének megakadályozására.
• Életmód és immunrendszer erősítése: Az immunrendszer erősítése érdekében ajánlott egészséges étrendet folytatni, rendszeresen sportolni és elegendő mennyiségű alvást biztosítani.

Mikor forduljunk orvoshoz?

Amennyiben a garatgyulladás tünetei tartósak és nem enyhülnek az idő múlásával, fontos további orvosi vizsgálatokat igénybe venni. Ha a tünetek súlyosak, például magas láz, nyelési nehézség vagy ha egy hétnél tovább tartanak, javasolt orvosi segítséget kérni.

A torokfájás az egyik leggyakoribb panasz, amely számos oka lehet, beleértve fertőzéseket, gyulladásokat, sérüléseket és szövődményeket. A torokfájás különböző okokból alakulhat ki, kezdve a fertőzésektől, mint például a vírusos vagy bakteriális garatgyulladás (pharyngitis) vagy mandulagyulladás (tonsillitis), egészen a fizikai sérülésekig. Súlyos esetekben tályogok vagy fertőző betegségek, mint például a mononucleosis infectiosa vagy a diftéria, állhatnak a háttérben. Az öngyulladásos betegségek, például a Stevens-Johnson szindróma vagy a Behçet-szindróma, is okozhatnak súlyos torokfájdalmat.

Krónikus garatgyulladás esetén az orvos további vizsgálatokat rendelhet el, mint például laborvizsgálatok, allergiatesztek vagy a torok endoszkópos vizsgálata. Amennyiben az alapbetegséget, mint például refluxot, allergiát vagy autoimmun betegséget azonosítják, a kezelés ezekre a problémákra összpontosul.

tags: #fogzas #miatt #garatgyulladas