Az abortusz kérdése már önmagában is rendkívül komplex és megosztó téma, különösen akkor, ha fogyatékossággal élő magzatról vagy gyermekről van szó. A jogi szabályozás, az etikai dilemmák és a társadalmi támogatás hiánya mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a szülők és a családok rendkívül nehéz döntések elé kerüljenek.
Ebben a cikkben részletesen elemezzük a fogyatékosság esetén felmerülő abortusz kérdéskörét Magyarországon és Lengyelországban, összehasonlítva a két ország jogi kereteit, a szülők számára elérhető támogatásokat, valamint az ezen a területen zajló társadalmi vitákat.
A fogyatékossággal kapcsolatos abortusz jogi háttere
Magyarországon a terhesség megszakítását a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény szabályozza. A terhesség csak veszélyeztetettség, illetőleg az állapotos nő súlyos válsághelyzete esetén, a törvényben meghatározott feltételekkel szakítható meg.
A terhesség 12. hetéig megszakítható, ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved. A terhesség 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri.
A családvédelmi szolgálat munkatársánál az állapotos nő terjeszti elő a terhesség-megszakítás iránti kérelmet, annak a törvényben előírt tájékoztatást és tanácsadást követő írásba foglalása után a választott egészségügyi intézményben ő dönt a kérelem megerősítéséről, elutasítás esetén szakmai felülvizsgálat kezdeményezéséről.
Fontos tudni, hogy a megszakítás kérelmezése ellenére, egészen a műtétig a nő elállhat az abortusz szándékától. A terhességmegszakítás költségeit a társadalombiztosítás fedezi, amennyiben a terhességmegszakítására a biztosítással rendelkező állapotos nőnél, vagy a magzatánál fennálló egészségi ok miatt kerül sor. Egyéb esetben a beavatkozásért fizetendő díj megegyezik a társadalombiztosítás szerinti finanszírozás mindenkori összegével.
Lengyelországban október 22-én tovább szigorítottak amúgy is Európa legszigorúbb abortusztörvényén: alkotmányellenesnek minősítették a beteg magzatok művi vetélését. Emiatt Varsóban heteken keresztül százezrek vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak a szerintük embertelen törvény ellen. A tüntetéseken „az én testem, az én döntésem” érvet lehet a legtöbbször hallani az abortusz tiltása ellen, de a tiltakozások mögött ennél sokkal több van.
Fogyatékossággal élő gyermek mint "kár" jogi megközelítése
A "gyermek, mint kár" kérdésköre a felelősségi dogmatika törvényszerűségeit új megvilágításba helyezi, hiszen a kártérítési jog eszközrendszerének tekintettel kell lennie a család belső immateriális viszonyaira is, amely nehezen megfogható a jogalkalmazó számára is.
A születéssel kapcsolatos kártérítési igények három csoportra bonthatóak: a „wrongful pregnancy action” (egészséges, de nem kívánt gyermek világrajövetele), a „wrongful birth action” (fogyatékossággal született gyermek utáni szülői kártérítési igény), valamint a „wrongful life action” (magának a fogyatékos gyermeknek a kártérítési igénye).
A magyar joggyakorlatban a Legfelsőbb Bíróság az 1/2008-as jogegységi határozatban egyértelműen állást foglalt abban, hogy a genetikai, vagy teratológiai ártalom következtében fogyatékossággal született gyermek nem igényelhet a saját jogán kártérítést az egészségügyi szolgáltatótól, mert a terhesgondozás ideje alatt az anya nem él mégsem a terhesség megszakításának a jogszabály által biztosított jogával.
Ez a határozat, hasonlóan a korábban említettekhez, szintén a közrendbe ütközne - átvéve az angolszász „public policy” érvet - amely azonban sértené Magyarország alkotmányos rendjét. Összegzésképpen Magyarország a jogegységi határozattal - ha megkésve is - csatlakozott a többi európai és tengerentúli felsőbírósághoz, amelyek elutasítják az ilyen jellegű igényeket.
A fogyatékossággal élőket érintő társadalmi támogatás és ellátórendszer
A lengyel abortusztörvény elleni tiltakozás alapját képezi, hogy a lengyel nők szerint az államot csak addig érdekli az édesanya és a fogyatékos gyermeke, amíg meg nem születik, azután viszont magukra hagyja őket. A lengyel fogyatékossággal élő emberek ellátórendszere, a támogatások mértéke, a lehetőségek nagyon hasonlóak a miénkhez. Egyik ország sem ad elegendő támogatást és segítséget a családoknak.
Az, hogy mi történik a fogyatékossággal élő emberekkel, miután a szüleik meghalnak, a legnagyobb félelmük a magyar és a lengyel szülőknek.
Az otthonápolási díj és a szülői demonstrációk
Több éve folyó küzdelem 2018-ban új lendületet kapott, ami nem csak azért volt sikeres, mert híres emberek, színészek álltak ki a szülők mellett, azt hangsúlyozva, hogy az otthonápolás is munka, hanem mert ezek a szülők megmutatták magukat a sérült gyerekeikkel együtt a nyilvánosságban. Számtalan cikk jelent meg arról, hogy hogyan élnek, milyen nehézségekkel küzdenek, és hogy mit is jelent egy fogyatékossággal élő gyereket 24 órán keresztül ápolni.
A civil szervezetek a Kossuth térre is tüntetéseket szerveztek, aminek végül beért a gyümölcse: 2018 októberére a kormány megemelte az otthongondozási díjat egységesen nettó 100 ezer forintra, amit évenként tovább emel, hogy 2022-re elérje az akkori minimálbér összegét.
Eközben Lengyelországban is valami hasonló történt. A lengyel fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő szülők országszerte tüntetni kezdtek, és 2018 április 18-án nem csak a lengyel parlament előtti teret foglalták el, hanem magát a parlamentet, hogy így kényszerítsék ki a kormánytól a juttatásaik megemelését és egyéb követeléseiket. A szülők 38 napig maradtak az egyik teremben, akiknek a demonstrációját mindenféle módon próbálták akadályozni: kikapcsolták a lifteket, hogy a parlamenten belül a kerekesszékes gyerekekkel ne tudjanak közlekedni, egy nagy szürke függönnyel takarták el őket, hogy az érkező képviselők ne lássák őket. A tüntetéseken a 21 pontból 8-nál sikerült eredményt elérni, a legnagyobb az volt, hogy a szociális segély összegét, ami nálunk nagyjából a rokkantsági járadéknak felel meg, megemelték a lengyel minimálbér szintjére, ami 1030 zł, közel 80 ezer forint.
Azonnali rezsitámogatást kell adni a fogyatékkal élőket támogató civil szervezeteknek!
Összehasonlító táblázat: Otthonápolási támogatások Magyarországon és Lengyelországban
| Ország | Otthonápolási díj (nettó) | Extra ápolási támogatás | Családi pótlék (18 év alattiakra) | Szociális segély/rokkantsági járadék (felnőttkorban) |
|---|---|---|---|---|
| Magyarország | 100 000 Ft (2018-tól emelkedő) | Nincs adat | Nincs adat | Nincs adat |
| Lengyelország | 1830 zł (kb. 140 000 Ft) | 215 zł (kb. 15 000 Ft) | 500 zł | 1030 zł (kb. 80 000 Ft) |
Szülés előtti és utáni támogatás
Bizonyos területeken a lengyelek előrébb járnak a fogyatékossággal élő gyerekek ellátásában, ilyenek például a szülés előtti és a szülés utáni pillanatok. Magyarországon a szülők ebben igen csak magukra vannak hagyva, nincsenek egy fogyatékossággal élő gyerek érkezésére felkészítő programok, és a szülés után is kórháza válogatja, hogy segítik-e megfelelő információkkal a szülőket. Alapvetően nincs erre kiépítve protokoll, nincs specifikus személy, aki foglalkozna ezekkel a szülőkkel.
A lengyeleknél viszont működik egy program, amit For life-nak hívnak, amit szintén egy mostanihoz hasonló tüntetés hívott életre 2016-ban.
Oktatás és hozzáférhetőség
A lengyelek és a magyarok a fogyatékossággal élő gyerekek iskoláztatása terén sem állnak túl jól, de a hozzáférhetőség szempontjából a lengyelek sokkal előrébb tartanak. Az integráló iskolákkal az a baj, hogy nagyon kevés van belőlük, nehéz bejutni, ráadásul a kormány 2017-ben hozott egy rendeletet miszerint azok a gyerekek, akiknek súlyos fogyatékosságuk van, vagy speciális tanrendet igényelnek (például az ADHD-s gyerekek) csak otthonról tanulhatnak egy tanár segítségével.
Ez Magyarországon is egy általános tendencia, de ennél sokkal sokkal rosszabb a helyzet az elérhetőséget tekintve. Nagyon sok óvoda és iskola alapító okiratában benne van, hogy felvesznek sajátos nevelési igényű (SNI) gyereket, ugyanis erre törvény kötelezi őket, de a valóság az, hogy a jelentkező szülőket mégis elutasítják, mert nincsenek meg nekik sem a tárgyi, sem a személyi feltételek.
A magyar törvény viszont kimondja, hogy bármilyen súlyos fogyatékossága is van egy gyereknek biztosítani kell az oktatást heti 20 vagy 40 órában. Az igazság viszont az, hogy 20 órából jó, ha 4 órát tud biztosítani az állam a gyógypedagógus-hiány miatt. Ennek ráadásul semmilyen következménye nincs, nincs kárpótlás a szülők felé, az állam úgy van vele, hogy oldják meg a szülők a gyerek oktatását, ahogy tudják.
Nappali ellátás és támogató szolgáltatások
Magyarországon a fogyatékossággal élő gyerekeket nevelő szülők nem csak az iskolaidő alatt nem tudják elhagyni az otthonukat a gyerekük nélkül, hanem nagyjából a nap 24 órájában négy fal közé vannak zárva. Nagyon kevés nappali ellátó hely van, ahova el lehetne vinni a speciális szükségletű gyerekeket, és ott is egy ápolóra általában 8 ellátott jut, és otthonra sem lehet hívni gyógypedagógust vagy ápolót, mert nincs elegendő.
Az otthonápolást biztosító támogató szolgáltatások is túlterheltek, ráadásul általában csak reggel nyolc és délután négy között érhetők el.
Lengyelországban több lehetőség van, ha a szülők ki szeretnék váltani néhány órára magukat az ápolás alól. Többféle szolgáltatást lehet igénybe venni, amik megyénként eltérnek. Az egyikbe tartoznak azok a szociális munkások, akik a mozgásra korlátozottan képes személyeknek bevásárolnak, kitakarítják a házat, higiéniailag ellátják a fogyatékossággal élő személyt, konzultálnak az orvosával, és mentális segítséget is adnak, tehát beszélgetnek velük, sétálni viszik őket.
Intézményi elhelyezés és önálló lakhatás
Azok a lengyel és magyar szülők is hasonló helyzetben vannak, akik otthonápolás helyett az intézményi elhelyezés mellett döntenek. Lengyelországban a statisztikai hivatal szerint 1831 szociális intézmény van, amikben összes 118800 férőhely van, de hosszú várólisták vannak, becslések szerint nagyjából 12 ezer ember nem jut be ezekbe az intézményekbe.
Kitagolásban mi sem járunk az élen, nem csak azért, mert kevés lakóotthon létezik, hanem azért is, mert a fogyatékossággal élő embereket még mindig próbálják elrejteni a többségi társadalom szeme elől azzal, hogy például mocsár és szennyvíztelep mellé, erdők szélére, az utca végére építik a lakóotthonokat.
A magyar szülők azért félnek beadni ilyen intézményekbe fogyatékossággal élő gyerekeiket, mert úgy érzik, hogy sokkal rosszabb körülmények között lennének, mint otthon. Pedig, ha még a szülők meg is tesznek mindent, hogy ezeket az intézményeket messze elkerüljék, egy napon valószínűleg akkor is ide fog jutni a gyerekük, mert nem lesz, aki ápolja őket, amikor ők meghalnak. Ez a legnagyobb félelmük a magyar és a lengyel szülőknek egyaránt.
Lengyelországban próbálnak kiépíteni egy személyi asszisztenseken alapuló rendszert, aminek lényege, hogy egy fogyatékossággal élő önállóan, de segítséggel tudjon otthon élni. Egy felmérés szerint a fogyatékossággal élők 46 százaléka, akik szüleikkel vagy intézményben élnek, szívesebben élne önállóan, de közülük mindössze 63 százalékuk hiszi, hogy ez lehetséges.
A fogyatékos emberek önálló lakhatásának egyik mintapéldája Norvégiában van. A norvég törvény kimondja, hogy minden embernek joga van a saját otthonában önállóan élni, ha nem akar intézményben lakni, ehhez pedig minden segítséget meg is ad az állam. Egy fogyatékossággal élő személy évente kap 100 ezer koronát (körülbelül 3 millió forint), amit akármire költhet, ami a szükségleteihez kell, de eszközökre, rehabilitációra, autóra és akadálymentesítésre is jár külön támogatás. A kapott pénzből fizetik viszont az úgynevezett asszisztenseket, akik akár váltott rendszerben a nap 24 órájában látnak el még egy súlyosan fogyatékossággal élő személyt is.
Etikai dilemmák és társadalmi megítélés
A fogyatékosság és az abortusz kapcsolata számos etikai kérdést vet fel. Az egyik kutatás megdöbbentő eredménye szerint tízből kilenc orvos támogatná az úgynevezett szülés utáni abortuszt, ha a gyermek valamilyen fogyatékossággal született - még akkor is, ha az a fogyatékosság nem halálos.
Világszerte egyre durvább szabályokat hoznak az abortusz időtartamára, van, ahol már egészen a születésig el lehet vetetni a babát, bármilyen indokkal.
Pro-life és pro-choice mozgalmak
- Pro-life (életért) mozgalom: Ez azok csoportosulása, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg.
- Pro-choice (választásért) mozgalom: Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásának kérdésében teljes szabadságot követelnek a kismamáknak. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról - különösen annak első harmadában. További érvként hozzák fel, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető nem kívánt gyermekek élete egyes esetekben fájdalmas élet.
A magzat emberi mivoltának kérdése
Fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek. Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az ember...
Defenzív medicina és az orvosi mulasztások
Az úgynevezett defenzív medicina is megjelent, amely a rizikós kezelések elkerülését jelenti az esetleges feljelentésektől és a kétes kimenetelű műhibaperektől való félelem miatt. Ezek az egyre szaporodó peres eljárások ugyanis mind inkább arra késztetik az orvosokat, hogy már jó előre szükségtelen vizsgálatokkal és beavatkozásokkal bástyázzák körül magukat. (Ezért is nevezik gyakran a defenzív orvoslást a műhibaperek mellékhatásának).
A leginkább elfogadott definíció szerint a defenzív medicina körébe sorolható minden olyan vizsgálat, beavatkozás, illetve egyéb diagnosztikai vagy terápiás eljárás, a mely a beteg eredményes gyógyításához szükségtelen, és az orvos bizonytalanságának eloszlatásán túl pusztán azt szolgálja, hogy vitás esetben vagy jogi eljárás során könnyebben védhető legyen korábbi szakmai ténykedése.
tags: #fogyatekossag #eseten #abortusz