A gyermekvállalás az egyik legizgalmasabb időszak egy pár életében. Amikor egy pár elhatározza, hogy gyermeket szeretne, sok kérdés merül fel bennük a fogamzással kapcsolatban. Ebben a cikkben részletesen bemutatjuk a fogamzás legvalószínűbb időpontját, a női és férfi termékenységet befolyásoló tényezőket, a meddőség okait és kezelési lehetőségeit, valamint a terhesség nyomon követését.
A menstruációs ciklus és a fogamzás
Minden hónapban az egyik petefészekből egy érett petesejt szabadul ki, és bejut a petevezetékbe. Ezzel körülbelül egy időben a méh felkészül a megtermékenyített petesejt beágyazódására, a méhnyak által termelt váladék pedig hígabbá és síkosabbá válik, hogy a hímivarsejtek könnyebben átjussanak rajta. A petesejt kiszabadulását nevezzük ovulációnak, azaz peteérésnek.
Az ovuláció időpontja
A menstruációs ciklus közepén, 28 napos ciklusok esetén a 14. napon körül az egyik petefészekből a tüszőrepedés során kiszabadul az érett petesejt. A petevezeték nyúlványainak csapkódó mozgása hatására a petesejt a szabad hasüregből a petevezetékbe kerül, ahol megkezdi vándorlását a méh ürege felé. Ha pontos ciklusai vannak, a peteérés jó eséllyel a ciklus utolsó napja előtt 14 nappal következik be, azaz 28 napos ciklus esetén pontosan a 14. napon, 26 napos ciklusnál a 12. napon, 31 napos ciklusnál a 17. napon.
A petesejt a tüszőrepedést követően 24 óráig, a spermiumok a hüvelybe jutástól számítva 48 óráig életképesek. Mindezek alapján a megtermékenyülésnek legnagyobb esélye a tüszőrepedés előtt két nappal kezdődően, a tüszőrepedést követő napig van. A fogamzás legvalószínűbb ideje a ciklus közepén, ideális esetet, vagyis 28 napos ciklusokat figyelembe véve, az utolsó menstruáció első napját követő 14. nap környékén következik be.
A termékeny napok azonosítása
Minden ciklusban csak néhány nap van, amikor egy nő termékeny. Sokan nem tudják, mikor van a termékeny időszakuk, így minden második pár rossz időben próbál teherbe esni, mivel nem a megfelelő napokon élnek szexuális életet. Ha ismeri a menstruációs ciklusát és tudja, mikor van ovulációja, maximalizálhatja a fogamzás esélyét. A legjobb időszak a gyermeknemzéshez az ovulációt megelőző napok és maga az ovuláció napja.
A legtermékenyebb napok nyomon követése segíthet megtervezni, mikor kell szexuális életet élnie a teherbe eséshez. A termékeny napok azonosításának egyik pontos módja a hormonok ellenőrzése. Ha LH- (luteinizáló hormon) csúcs figyelhető meg, az azt jelzi, hogy a következő 24-36 órában petesejt fog kilökődni a szervezetében. Az ösztrogénszint ovuláció előtt megemelkedik. Ha ezt az emelkedést észleli, az azt jelzi, hogy megnő a teherbe esés esélye.
Más módszerek is segíthetnek a termékeny napok azonosításában:
- Alap testhőmérséklet: A nyugalmi állapotban lévő test hőmérséklete az ovulációt követően enyhén megemelkedik. Ha minden reggel megméri a testhőmérsékletét, mielőtt felkel az ágyból, és ezt nyomon követi, megfigyelhet egy kialakult mintát.
- Hüvelyváladék ellenőrzése: Közvetlenül a petesejt kibocsátása előtt a méhnyakváladék áttetsző, nedves, nyúlós, így a spermiumok számára kedvezőbb lehet. Az ovuláció után sűrűbbé, zavarossá és kevésbé észrevehetővé válik.
- Ovulációs tesztek: Ha a ciklus hossza változó, sokat segíthet, ha ovulációs tesztet használ.
A megtermékenyülés folyamata
Házasélet alkalmával a spermiumok az ondóval a hátsó hüvelyboltozatba kerülnek. Az ondóváladék kb. 200-400 millió spermiumot tartalmaz, melyeknek egy része aktív mozgását felhasználva a méh nyakcsatornáján és a méhüregen keresztül vándorolva eléri a petevezetékben tartózkodó petesejtet. A petesejtet elérő és körülvevő spermiumok közül egyetlen egy spermiumnak sikerül a petesejtet körülvevő rétegeken átjutni és a petesejtet megtermékenyíteni. A megtermékenyülés eredményeképpen kialakult egy sejtből álló zigóta azonnal osztódni kezd, miközben megkezdi vándorlását a petevezetékekből a méh ürege felé.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
A termékenység befolyásoló tényezői
A sikeres fogamzáshoz számos tényező optimális együttállására van szükség, mind a nő, mind a férfi oldaláról.
Női termékenység
A női termékenységet az életkor alapvetően befolyásolja. A fogamzóképesség a nő 20-as éveiben éri el a csúcspontját, majd 35 éves korban kb. 25%-al, 40 éves korban pedig 50%-al csökken. Egy hat hónapja próbálkozó 25 éves nőnek átlagosan 15 százaléknyi esélye van rá, hogy egy hónapon belül megtermékenyüljön, 35 esztendős korra ez a mutató 10 százalék alá csökken. Egy 30 éves nőnek például, aki 3 hónapja próbálkozik, 16% esélye van az egy hónapon belül történő megtermékenyülésre, míg egy 40 esztendős, két éve próbálkozó nőnél ez már csupán 1%. Az életkor ezen felül a petesejtek minőségét és ovulációs ciklusait is befolyásolja.
A nőknél a testtömegindex (body mass index, BMI, kg/m²) jelentős hatással van a termékenyítő képességre. Vizsgálatok alapján van egy optimális (20-25 között) BMI tartomány, ami mellett a legkedvezőbb a termékenység. A 20 alatti és 25 feletti BMI mellett is csökken a teherbeesés valószínűsége. Minden 1 kg/m² növekedés 15-20%-al csökkenti a termékenységet 30-as BMI felett.
Férfi termékenység
Döbbenetes arányban romlik a férfiak termékenyítőképessége. A 40-es években még 200 millió volt milliliterenként a normálisnak tekintett hímivarsejt-koncentráció alsó határa. Ez a 70-es évek közepére lecsökkentették 120 millióra, majd a 80-as években 50 millióra, manapság pedig 15 milliónál tartunk (WHO 2010). Hasonló fontosságú tényező a hímivarsejtek mozgása, alaki épsége is, amely szintén folyamatosan romlik. Mindezekért alapvetően a hormonális változások tehetők felelőssé, amelyeket a környezetszennyezés, a helytelen életmód, a stressz okoz. Az életkor ezen felül a férfiak spermájának minőségére és mennyiségére is hatással van.
Egyéb tényezők
Az életmód és a környezeti tényezők, például a dohányzás, alkohol- és/vagy drogfüggőség, az elhízás (kövérség), a kóros soványság is hátrányosan befolyásolhatják a termékenységet.
Meddőség: okok és kezelés
Meddőségről, más néven terméketlenségről akkor beszélünk, ha fogamzásgátló módszerek használata nélkül, rendszeres szexuális aktivitás mellett sem következik be a kívánt terhesség 1 éven belül (Egészségügyi Világszervezet (WHO) definíció). A fejlett országokban -Magyarországon is- a meddőség a párok kb. 20%-át érinti. Egészséges pároknál egy éven belül 80-90% az esély a spontán megtermékenyítésre. A megtermékenyülés legvalószínűbb időpontja statisztikai szempontból a 6. hónap.
Meddőség formái
A sterilitásnak alapvetően két formáját különböztetjük meg:
- Elsődleges (primer) meddőség: Akkor beszélünk róla, ha a nőnek élete folyamán terhessége nem volt.
- Másodlagos (szekunder) meddőség: Akkor beszélünk róla, ha volt már terhes, de ezt követően nem képes ismételten teherbe esni.
Meddőség okai
A meddőség okai rendkívül szerteágazók. A terméketlen párok körülbelül 85% -ának azonosítható oka van. A meddő párok fennmaradó 15% -nak „megmagyarázhatatlan meddősége” van. Az ismeretlen eredetű meddőségek közel felében immunológiai probléma áll fent. A meddőség leggyakoribb oka az ovulációs diszfunkció, a férfifaktor meddősége és a petevezeték betegsége.
Az ovulációs rendellenességek teszik ki a meddőségi diagnózisok körülbelül 25% -át. Az anovulációban szenvedő nők 70% -nak policisztás petefészek-szindrómája (PCOS) van. Azonban genetikai hibáktól kezdve, pajzsmirigy problémák, inzulinrezisztencia, cukorbetegség, mellékvese rendellenesség, anyagcserezavarok, fertőzések, gyulladások, méh betegségei, myoma, endometriózis, pszichés okok is lehetnek a háttérben.
Kóroki megoszlás nemek szerint:
| Faktor | Arány |
|---|---|
| Női faktor | 45-50 % |
| Férfi faktor | 35-45 % |
| Mindkét fél | 10-20 % |
| Ismeretlen ok | 5-15 % |
A fogamzóképesség és a myomák
A női meddőség minden egyéb okának kizárását követően a fennmaradó betegek pár százalékánál fordul elő myoma. Ugyanakkor a myomás betegek nagy része minden nehézség nélkül esik teherbe. A méhnyálkahártya alatt elhelyezkedő, submucosus myomák jelenlétében kisebb a teherbeesés esélye, és nagyobb spontán vetélés kockázata. A méhüreget torzító submucosus myomák eltávolítása jelentősen emeli a sikeresen kihordott terhességek számát, így eltávolításuk erősen javasolt. A méhfelszínhez közeli, subserosus elhelyezkedésű myomák nem növelik a meddőség, és a vetélés rizikóját. A méhüreget nem torzító méhfalban lévő, intramurális myomák esetében egyes vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy kisebb a teherbeesési arány, és nagyobb spontán vetélés kockázata. A meddő nők intramurális myomáinak eltávolítását követően a teherbeesési arány megközelíti az 50%-ot. A myoma mérete, a myomák száma egyéni mérlegelést igényel. Általában 4-5 cm-nél nagyobb intramurális myomák eltávolítását követően várható a sikeresen kihordott terhességek számának emelkedése. A myoma gyógyszeres kezelése nem hozott eredményt a meddőség kezelésében.
Kivizsgálás és kezelés
A meddőség kivizsgálása összetett folyamat, jól meghatározott protokoll alapján történik. Fontos szerepet játszik a kivizsgálásban a nőgyógyász és a férfi partnernél az urológus. A meddőség az esetek nagy részében gyógyítható. A meddőség nem egy ember problémája, hanem párkapcsolati probléma. A megoldás is, a kivizsgálás és a kezelés is alapvetően párkapcsolati kérdés, mindkét félnek részt kell benne venni.
A kivizsgálásban jelentős segítségünkre van az Anti-müllerian hormon (AMH), amit a nőkben a petefészek granulosa sejtjei, férfiakban a here Sertoli sejtjei termelnek. Nőkben az AMH szint jól jelzi a petefészek működését, információt ad a petefészek tartalékairól és stimulálhatóságáról. Férfiakban az AMH szint a spermatogenezist jellemzi.
Az anovulációval jelentkező egyéneknél az ovuláció indukciója időzített közösüléssel gyakran a megfelelő kezdeti kezelési mód. Megmagyarázhatatlan meddőséggel, endometriózissal, vagy enyhe férfitényező-meddőséggel rendelkező párok esetében kezdeti 3-4 ciklus petefészek-stimuláció alkalmazható. Az IVF-et (in vitro fertilizáció) fontolóra kell venni, ha ezek a megközelítések nem vezetnek terhességhez. Mivel a női termékenység az életkor előrehaladtával csökken, ennek a tényezőnek kell vezérelnie a döntéshozatalt. Az azonnali IVF első vonalbeli kezelési stratégiának tekinthető 38-40 évnél idősebb nőknél. Az IVF javallott súlyos férfifaktor-meddőség, vagy kezelhetetlen kétoldali petevezeték faktor (lezárt petevezeték) esetén is.
A méhen belüli fejlődés HD (biologika, ontogenezis)
Terhesség nyomon követése és időtartama
A terhesség a fogamzástól számítva 266 napig, 38 hétig tart. A kórházi, klinikai gyakorlatban az orvosok a terhességi heteket az utolsó menstruáció első napjától számítják, így tehát a terhesség 280 (266+14) napból, 40 (38+2) hétből áll. Az átlagos terhesség tehát 40 hétig tart, de a betöltött 37. héttől a 42. hétig kiviselt terhesség is normális variációnak tekinthető.
A szülés várható időpontjának kiszámítása
A szülés várható időpontját (szaknyelven terminust) nagyon egyszerűen ki tudjuk számítani az utolsó menstruáció első napjának ismeretében. Az utolsó vérzés első napjához 7 napot hozzáadva, majd abból 3 hónapot levonva tájékoztató jelleggel meghatározható a szülés várható időpontja. A terhesség korai szakaszában elvégzett ultrahang vizsgálat a magzat méretei alapján becsüli meg a szülés várható időpontját. Amennyiben a számított és a koraterhességi ultrahang vizsgálattal megállapított várható szülési időpont 3-5 héttel eltér egymástól, az ultrahang vizsgálat eredményét vesszük figyelembe.
Terhességi tesztek
Ma már lehet kapni olyan tesztet is, ami nem csak azt mondja meg, hogy várandós-e az anya, hanem azt is, mióta. A Clearblue CB9 nevű teszt a pozitív eredmény mellett a fogantatás óta eltelt hetek számát 92%-os pontossággal mutatja meg. A teszt érzékeny, ezért már a várható menses előtt már 4 nappal el lehet végezni. A teszttel végzett kísérletek során a várható menses előtti 4. napon 55, a 3. napon 76, a 2. napon 97, az 1. napon 98, várható menses napján pedig 99% feletti valószínűséggel mutatta ki a pozitív eredményt a teszt. A teszt nem napra pontos eredményt ad, hanem a heteket mutatja meg, a pozitív eredmény alatt azt láthatjuk, hogy a fogantatás 1-2, 2-3 hete vagy 3 hétnél régebben történt.
tags: #fogamzas #legvaloszinubb #idopontja