A magzat nemének meghatározása és az ezzel kapcsolatos hiedelmek, tények

Amikor egy új élet csírája fakad egy családban, az első pillanattól kezdve megannyi kérdés és izgalom övezi a várakozást. A leendő szülők szívében talán az egyik leggyakoribb és legkedvesebb kérdés a „Vajon fiú lesz, vagy lány?”. Ez a kíváncsiság évezredek óta kíséri az emberiséget, és nem meglepő, hogy generációról generációra öröklődnek a találgatások, a népi megfigyelések és a tudományosabbnak mondott módszerek, melyek mind arra próbálnak választ adni, hogy milyen nemű apróság érkezik majd a családba.

A baba nemének megismerése nem csupán egyszerű kíváncsiság. Sok család számára ez a hír alapozza meg a babaszoba berendezését, a ruhák kiválasztását, sőt, még a névadási folyamatot is. A várakozás időszakában minden apró jelre, minden apró változásra fokozott figyelem irányul, hátha az elárulja a nagy titkot. A hagyományok, a régi korok bölcsessége és a modern orvostudomány vívmányai mind-mind hozzájárulnak ahhoz a komplex képhez, amely a baba nemének megjóslását övezi.

A terhesség egy olyan misztikus utazás, ahol minden nap új felfedezéseket tartogat. Az anya testében zajló változások, a hangulat ingadozása, az étkezési szokások átalakulása mind-mind olyan jelenségek, amelyekre a népi megfigyelések gyakran a baba nemének megfejtését vetítik. Ez a fajta találgatás egyfajta játék, egy kedves hagyomány, amely összeköti a múltat a jelennel, és segít még inkább elmélyülni a babavárás csodájában.

Generációk óta gyűjtjük és adjuk tovább azokat a jeleket és történeteket, amelyek állítólag előrevetítik a születendő gyermek nemét. Ezek a hiedelmek a megfigyelésen, a tapasztalaton és sokszor a véletlen egybeeséseken alapulnak, és bár tudományos bizonyítékokkal nem támaszthatók alá, mégis szerves részét képezik a babavárás kulturális örökségének.

Népi hiedelmek a baba nemének megállapítására

A népi hiedelmek évszázadok óta kísérik a babavárást, és sokszor kedves, szórakoztató módon próbálnak választ adni a nagy kérdésre: fiú lesz vagy lány? Bár tudományos alapjuk nincsen, mégis sokan hisznek bennük, vagy legalábbis jóízűen találgatnak a segítségükkel.

A pocak formája

Ez az egyik legelterjedtebb és leggyakrabban emlegetett népi hiedelem. A mondás szerint, ha a kismama pocakja magasan hordozott és kerekded, akkor lányra számíthat. A lányok állítólag „szépen ülnek” az anya hasában, felfelé, mintha egy kosárban pihennének. Ezzel szemben, ha a pocak mélyen ül, előre álló és hegyes, akkor fiú érkezését jósolják. Ez a hiedelem valószínűleg a terhesség alatti hasforma vizuális megfigyeléséből ered. Azonban a pocak formáját számos tényező befolyásolja, mint például az anya testalkata, az izomzata, a magzatvíz mennyisége, a baba elhelyezkedése a méhben, sőt, még a terhességek száma is. Egy első terhesség során a hasizmok feszesebbek, ami gyakran „magasabb” pocakot eredményezhet, míg a többedik terhességnél a lazább izmok miatt a pocak mélyebben ülhet.

Reggeli rosszullétek

A terhesség első trimeszterében sok kismama tapasztal reggeli rosszullétet, ami valójában a nap bármely szakában jelentkezhet. A népi hiedelem szerint, ha a kismama súlyos, hosszan tartó és nagyon intenzív reggeli rosszullétekkel küzd, akkor valószínűleg lány érkezik. Úgy tartják, a lányok „ellopják” az anya szépségét és energiáját. Ennek a hiedelemnek van egy halvány tudományos alapja, bár nem a nem dönti el. Egyes kutatások kimutatták, hogy a lánygyermeket váró anyáknál magasabb lehet a humán koriális gonadotropin (hCG) szintje, ami összefüggésbe hozható a súlyosabb terhességi hányingerrel.

Ételkívánósság

Ez a jóslat is rendkívül népszerű. Azt mondják, ha a kismama édes ételeket, csokoládét, gyümölcsöket kíván, akkor lány érkezik. A lányok „cukorkásak” és édesszájúak. Ha viszont sós, savanyú, húsos ételekre vágyik, például chipset, savanyúságot vagy steaket enne, akkor fiúra számíthat. Az ételkívánósság a terhesség egyik legmisztikusabb jelensége. Bár sok kismama tapasztal furcsa vágyakat, ezek mögött valószínűleg a hormonális változások, a tápanyagigények megváltozása vagy egyszerűen a komfortérzet keresése áll. Az, hogy valaki édeset vagy sósat kíván, valószínűleg nem függ a baba nemétől, hanem sokkal inkább az egyéni ízléstől és a test aktuális szükségleteitől.

Bőr és haj változásai

A népi megfigyelések szerint, ha a kismama bőre ragyogóbbá, tisztábbá válik a terhesség alatt, és haja is dúsabb, fényesebb, akkor fiú érkezik. A fiúk állítólag „széppé teszik az anyát”. Ha viszont a bőr pattanásosabbá válik, fakóbbnak tűnik, esetleg hajhullást tapasztal, akkor lányra számíthat. A terhesség alatti hormonális változások valóban jelentős hatással vannak a bőrre és a hajra. A megnövekedett ösztrogénszint például sok nőnél javíthatja a bőr állapotát és hajnövekedést serkenthet. Azonban a progeszteron is befolyásolja a faggyútermelést, ami pattanásokat okozhat. Ezek a változások teljesen egyéniek, és nem köthetők egyértelműen a baba neméhez.

Hangulatváltozások

A terhesség hormonális hullámvasútja miatt a hangulatváltozások gyakoriak. A hiedelem szerint, ha a kismama nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, akkor fiú érkezik. Ha viszont érzelmesebb, sírósabb, idegesebb, akkor lányra számíthat. A hormonális ingadozások, a fáradtság, a stressz és a várakozás mind hozzájárulnak a kismama hangulatához. Ezek a tényezők sokkal inkább befolyásolják az érzelmi állapotot, mint a magzat neme.

A pulzus és a magzat szívverése

Ez egy érdekesebb népi megfigyelés, amely a szívverés ritmusára fókuszál. A hiedelem szerint, ha a kismama pulzusa gyorsabb a normálisnál, akkor lányra, ha lassabb, akkor fiúra számíthat. A kismama pulzusa a terhesség alatt valóban változhat, a megnövekedett vérvolumen és a szív fokozott munkája miatt általában gyorsabbá válik. Ez a változás azonban nem függ a baba nemétől. Ami a magzat szívverését illeti, a 140 ütés/perc határ egy széles körben elterjedt, de tudományosan teljesen megalapozatlan hiedelem. A magzat szívverésének normál tartománya 120-160 ütés/perc között van, és ez a sebesség a terhesség során folyamatosan változik, a baba aktivitásától és fejlődési szakaszától függően.

Naptárak és tesztek

Az ősi naptárak az egyik legnépszerűbb „jóslási” eszközök, amelyek még ma is sokak fantáziáját megmozgatják. A kínai naptár egy táblázat, amely az anya életkorát a fogantatás idején és a fogantatás hónapját veszi figyelembe a baba nemének meghatározásához. Úgy tartják, hogy ez a naptár több mint 700 éves, és egy pekingi sírban találták meg. Hasonlóan a Jónás naptár is, amely a Hold fázisaihoz köthető. Bár ezek a naptárak rendkívül érdekesek és kulturális szempontból értékesek, tudományos alapjuk nincsen. Statisztikailag nagyjából 50-50% eséllyel találnak el minden nemet, ami megegyezik a véletlen valószínűségével. A naptárak eredményei gyakran eltérnek egymástól, és nem nyújtanak megbízható előrejelzést.

Egy régi babona szerint, egy gyűrűt (gyakran az anya jegygyűrűjét) egy cérnára vagy hajszálra fűznek, majd a kismama hasa fölé tartják. A hiedelem szerint, ha a gyűrű körbe-körbe forog, akkor lányra lehet számítani. Ha előre-hátra, vagy oldalra leng, akkor fiú érkezik. Természetesen ez a teszt is csupán a véletlen és a finom, akaratlan kézremegések, mozgások eredménye. Nincs semmilyen fizikai vagy biológiai alapja, ami összekötné a gyűrű mozgását a magzat nemével.

A vizelet színe is szerepel a népi hiedelmek között. Azt mondják, ha a kismama vizelete világosabb, halványabb sárga, akkor lányra számíthat. Ha sötétebb, élénkebb sárga, akkor fiú érkezik. A vizelet színe a hidratáltságtól, az étrendtől és a vitaminok szedésétől függően változik, nem a baba nemétől.

Sok kismama számol be arról, hogy a terhesség alatt élénkebb álmokat lát, vagy erős megérzései vannak a baba nemével kapcsolatban. Néha ezek az álmok vagy megérzések be is válnak, ami megerősíti a hitet bennük. Bár a megérzések néha meglepően pontosak lehetnek, ez inkább a véletlen egybeesésnek tudható be, vagy annak, hogy az anya tudatalattija feldolgozza a várakozással járó érzelmeket.

Egyéb népi „tesztek” és hiedelmek:

• Fokhagyma teszt: Ha a kismama fokhagymát eszik, és néhány órán belül a bőre pórusain keresztül érződik a fokhagyma szaga, akkor fiú. Ha nem, akkor lány.
• Só teszt: Ha valaki a kismama háta mögé dob egy csipet sót, és a kismama a vállát vagy az arcát érinti meg először, akkor lány. Ha a mellkasát vagy a hasát, akkor fiú.
• Kéz melegsége: Ha a kismama kezei melegebbek, mint általában, akkor fiú. Ha hidegebbek, akkor lány.
• Szőrnövekedés: Egyes hiedelmek szerint, ha a kismama testén megnő a szőrszálak mennyisége, akkor fiú érkezik.

A nemi szervek fejlődése és a baba neme

Ahhoz, hogy megértsük, mikor és hogyan lehetséges a baba nemének meghatározása, érdemes röviden áttekinteni a nemi szervek fejlődését. A nemi szervek fejlődése az anyaméhben már a terhesség 7. hetétől megkezdődik. Az embrió kezdetben nem rendelkezik differenciált nemi szervekkel, mindkét nem esetében azonos, ún. indifferens gonádok (ivarlemez) és csőrendszerek (Wolff- és Müller-csövek) vannak jelen.

A 6. hét körül kezdődik a nemi differenciálódás folyamata. Ha Y kromoszóma van jelen (azaz fiúról van szó), akkor a SRY gén aktiválódik, ami elindítja a herék fejlődését. A herék tesztoszteront termelnek, ami serkenti a férfi nemi szervek (hímvessző, herezacskó) kialakulását. Ha Y kromoszóma nincs jelen (azaz lányról van szó), akkor a Müller-csövek fejlődnek tovább petevezetővé, méhé és hüvellyé, míg a Wolff-csövek visszafejlődnek. A külső nemi szervek ekkor még nagyon hasonlóak.

A 11-14. hét körül válnak már annyira fejletté és elkülöníthetővé, hogy tapasztalt ultrahangos szakember már megpróbálhatja azonosítani a nemet, bár ekkor még sokkal nagyobb a tévedés lehetősége. A 18-22. hét körül végzett genetikai ultrahang során a nemi szervek már jól láthatóak, és a pontosság is lényegesen magasabb.

Tudományos módszerek a magzat nemének meghatározására

A modern orvostudomány számos megbízható módszert kínál a baba nemének meghatározására, melyek jelentősen eltérnek a népi hiedelmek találgatásaitól. A genetikai vizsgálatok a legpontosabb módszerek a baba nemének meghatározására, mivel közvetlenül a kromoszómákat vizsgálják. Ezeket a vizsgálatokat általában akkor végzik, ha valamilyen genetikai rendellenességre van gyanú, vagy az anya kora, illetve korábbi kórtörténete miatt magasabb a kockázat.

Ultrahang vizsgálat

Az ultrahang vizsgálat kétségkívül a legelterjedtebb és leginkább várt pillanata a babavárásnak, amikor a szülők először pillanthatják meg gyermeküket. A megfelelő ultrahang készülékkel egy tapasztalt szakember már a 12-13. héttől meg tudja állapítani a baba nemét, majdnem biztos válaszra azonban csak a 16. hét környékén számíthatunk. Az ultrahang a terhesség közepén, általában a 18-22. hét körül végzett genetikai ultrahang során képes a legpontosabban meghatározni a baba nemét. A terhesség kora: Minél idősebb a terhesség, annál fejlettebbek és jobban láthatóak a nemi szervek. A 12. heti ultrahangon már lehetnek jelek, az ún. „nemi tuberkulum” állása alapján. Bár az ultrahang rendkívül pontos (95-99%), mindig fennáll egy minimális hibalehetőség. Előfordulhat, hogy a fiút lánynak, vagy a lányt fiúnak látják, bár ez ritka.

Nem invazív prenatális teszt (NIPT)

A NIPT egy egyszerű vérvizsgálat, amelyet a terhesség 10. hetétől lehet elvégezni. Ez a teszt az anya vérében keringő magzati DNS-t (cell-free fetal DNA) elemzi. Elsősorban a kromoszóma-rendellenességek (pl. Down-szindróma) szűrésére szolgál, de rendkívül pontosan, több mint 99%-os megbízhatósággal képes meghatározni a baba nemét is az X és Y kromoszómák jelenléte alapján.

Invazív genetikai vizsgálatok (Amniocentesis, CVS)

• Amniocentesis: Az amniocentesis során egy vékony tű segítségével mintát vesznek a magzatvízből, amely magzati sejteket tartalmaz. Ezt a vizsgálatot általában a 15-20. hét között végzik. A sejtek genetikai elemzése révén 100%-os pontossággal meghatározható a baba neme, valamint számos genetikai rendellenesség is kiszűrhető. Ez egy invazív eljárás, amelynek van egy minimális (kb. 0,1-0,5%) vetélési kockázata.
• Chorionboholy-mintavétel (CVS): A CVS során a méhlepény (chorionboholy) egy apró darabjából vesznek mintát, általában a terhesség 10-13. hetében. Ez a vizsgálat is 100%-os pontossággal képes meghatározni a nemet és a genetikai rendellenességeket. Hasonlóan az amniocentesishez, ez is invazív eljárás, és vetélési kockázattal jár (kb. 0,5-1%).

Egyéb módszerek

• Korai nemi vérvizsgálatok: Egyes magánlaborok kínálnak olyan speciális vérvizsgálatot, amely kifejezetten a baba nemének korai meghatározására szolgál, orvosi indikáció nélkül. Ezek a tesztek szintén az anyai vérben keringő magzati DNS-t vizsgálják, hasonlóan a NIPT-hez, de fókuszuk kizárólag a nemi kromoszómákra irányul. Ezek a tesztek már a 7-8. héttől elvégezhetők, és rendkívül pontosak (99% feletti).
• Preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD): A mesterséges megtermékenyítés (IVF) során, amikor az embriókat még az anyaméhen kívül, laboratóriumi körülmények között hozzák létre, lehetőség van preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) elvégzésére. Ennek során az embriókból még a beültetés előtt mintát vesznek, és genetikailag elemzik őket, beleértve a nemet is. Ezt a módszert elsősorban súlyos, nemhez kötött genetikai betegségek (pl. hemofília) elkerülése céljából alkalmazzák, ahol a szülők szándékosan választanak egy adott nemű embriót, hogy elkerüljék a betegség továbbadását. A magyar törvények alapján a beültetés előtti genetikai vizsgálat csak abban az esetben végezhető el, amikor olyan genetikai betegség van a családban, ami súlyos és csak az egyik nemű újszülötteket érinti.

A magzat nemének meghatározása a fogantatáskor

A baba nemét a fogantatás pillanatában határozza meg az, hogy a spermium milyen nemi kromoszómát hordoz. Ez azt jelenti, hogy a baba nemét az apa határozza meg. Az embernek két nemi kromoszómája van, az X és az Y. Az anya petesejtjében mindig egy X kromoszóma van, az apa hímivarsejtjeiben vagy X, vagy Y található.

• Ha egy X kromoszómát hordozó spermium termékenyíti meg a petesejtet, akkor XX kombináció jön létre, és lány születik.
• Ha egy Y kromoszómát hordozó spermium termékenyíti meg a petesejtet, akkor XY kombináció jön létre, és fiú születik.

Alapvetően tehát a férfiak határozzák meg, hogy milyen nemű gyermek fog születni, de ha a nő szervezetében zajló folyamatokat is figyelembe vesszük, kiderül, hogy a kérdés ennél bonyolultabb. Egy jellemző példaként azok a sejtfelszíni jelzőfehérjék, vagy más néven antigének említhetőek, amelyek az Y-kromoszómát hordozó hímivarsejtek felületén helyezkednek el. A sejtfelszínen található jelfogó molekulákkal (úgynevezett receptorokkal) hozható összefüggésbe egy további lehetséges faktor, amely egyes esetekben szintén hatással lehet a születendő gyermek nemére. A petesejt külső burka olyan receptorokat tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a hímivarsejtek kapcsolódását, egyben serkentik is a spermiumok aktivitását.

Befolyásolható-e a baba neme? A Shettles-módszer és cáfolata

Amikor egy pár a családalapítás mellett dönt, sokszor merül fel a kérdés: fiút, vagy lányt szeretnél? Fontos tudni, hogy az, hogy kislány vagy kisfiú érkezik a családban, valójában nem befolyásolható.

A Shettles-módszer

Landrum B. Shettles amerikai biológus az 1960-as években kidolgozott egy módszert arra, hogy egy pár ráhatást tudjon gyakorolni arra, milyen nemű gyermekük foganjon. Az alapötlet onnan ered, hogy Shettles a tudományos munkája során rengeteget vizsgálta a spermiumokat mikroszkóppal. Azt állította, hogy két jól elkülönülő csoportja van a spermiumoknak, és arra törekedett, hogy az elkülönített csoportokban megszámolja a kromoszómákat. Arra a következtetésre jutott, hogy a kisebb fejű spermiumokban Y, míg a nagyobb, tömegesebb fejű társaikban az X kromoszóma található. Az elkövetkező évben leírta azt is, hogy a kisebb, Y kromoszómát tartalmazó spermiumok gyorsabban vándorolnak, így hamarabb célba is érnek. Ezt az alapgondolatát kiegészítette azzal az ötlettel is, hogy a kisebb, Y kromoszómát tartalmazó spermiumok gyorsabbak, ámde érzékenyebbek is, hamarabb elpusztulnak, és a savasabb környezetet sem bírják elég jól, így szintén károsodhatnak, ha a hüvelyben éppen savasabb a kémhatás. Shettles szerint a spermiumok eltérő sebessége és a különböző túlélési esélyei alapján azzal befolyásolhatnánk a megfoganó baba nemét, ha az együttlétet néhány nappal a petesejtérés előttire időzítjük (X kromoszómát tartalmazó spermiumok előnyben), vagy igyekszünk ahhoz minél közelebbi fogantatást elérni (Y kromoszómát tartalmazó spermiumok előnyben).

A Shettles-módszer szerint, abban az esetben, ha fiút szeretnénk, a behatolás legyen mély, hogy a spermiumok a lehető legkevesebb ideig ússzanak a számukra kedvezőtlen közegben, illetve lehetőleg az ovuláció napjára időzítsük az együttlétet. A kislány esélyének növeléséhez az ovulációt megelőző 2-3 napban történjen az együttlét, és a behatolás mélysége ne legyen olyan nagy, így a savas közeg az X kromoszómával úszó spermiumoknak kedvez majd.

A Shettles-módszer cáfolata

• A spermiumok mérete és kromoszómák: Shettles elmélete miatt többen is végeztek kutatásokat, próbálták megcáfolni vagy alátámasztani az elméleteit, de igen szegényes vagy egymásnak ellentmondó eredmények születtek csak, és a felfedezni vélt eltérések is olyan minimálisak voltak, hogy következtetéseket levonni nem lehetett belőlük. A számítógépes analitikai vizsgálatok (CASA - computer assisted sperm analysis) módszerével Shettles elméletét alapjaiban cáfolták meg. Kimutatták ugyanis, hogy az Y és X kromoszómákat hordozó spermiumok között semmilyen különbség sincs! Sem a méretük, sem a formájuk nem különbözik, ráadásul a „sebességüket” sem befolyásolja a bennük lévő örökítőanyag.
• A hüvely „túl savas" pH-értéke: Minden nőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a hüvelyben teljesen természetes a savas pH (3,8 és 4,5 között van). Ez a savas közeg igen fontos, hiszen ez védi meg a hüvelyt attól, hogy abban gombák vagy kórokozó baktériumok szaporodjanak el. Szerencsére egy egészséges hüvelyben az állandó pH-érték nem engedi elszaporodni a kórokozókat, így az egyébként alkalikus, vagyis lúgos ondó sem fogja jelentősen vagy tartósan módosítani a hüvelyi viszonyokat. Mivel korábban már leírtuk, hogy nincs méretbeli különbség a spermiumok között és a sebességük is ugyanannyi, sőt, az élethosszukat sem befolyásolja a hordozott kromoszóma, könnyen beláthatjuk, hogy a hüvelyi savas közegben is ugyanolyanok az esélyeik arra, hogy életképesen jussanak tovább ezen az akadályon is.
• Hüvelyöblítések: Fontos megjegyezni, hogy a javaslatok, melyek szerint hüvelyöblítéssel kellene a hüvelyi pH-t megváltoztatni, kifejezetten káros ötletek. Az ilyen hüvelyöblítésekkel károsíthatják a normál hüvelyi viszonyokat, a normál hüvelyflórát, és fertőzésekhez, gyulladásokhoz vezethetnek a női szervezetben.
• Savasító-lúgosító étrend: A szervezet sav-bázis egyensúlya állandó. Az étkezés szerencsére nem befolyásolja ezt az értéket egészséges embereknél. A hüvely pH-ját a táplálkozás pedig egyáltalán nem befolyásolja, mert ott a bevitt táplálék nem választódik ki.
• Időzített házasélet: Mivel a spermiumok sebessége vagy túlélése nem függ attól, hogy X vagy Y kromoszómát hordoznak, így mindegyik spermium ugyanúgy fog reagálni a barátságos vagy adott esetben barátságtalan környezetre is a női nemi szervekben. Így elmondhatjuk, hogy az időzített együttlét segítheti a teherbeesést (amennyiben egy nő tudja, hogy mikor van peteérése), de a megfoganó magzat nemét így sem lehet kiválasztani sajnos.

Miért „működik” mégis időnként a módszer?

Persze, egy 50%-os esély azért nem olyan rossz, hiszen az esetek felében valóban sikerül a kívánt nemű kisbabának megfogannia. Ugyanekkoera lenne az esély azonban akkor is, ha nem kísérleteztek volna semmilyen módszerrel. Bármennyire is szeretnénk tehát befolyásolni a megfoganó babánk nemét, mégiscsak fogadjuk el, hogy ez nem rajtunk múlik.

Tényezők, amelyek befolyásolhatják a fiú-lány arányt

A WHO adatai szerint a világon születéskor a fiú-lány arány átlagosan 105:100, azaz minden 100 lány születésre 105 fiú születése jut. Rengeteg statisztikai felmérés, kutatás vizsgálta, hogy milyen tényezők befolyásolják születéskor a fiú-lány arányt.

Az Y kromoszómát tartalmazó spermium valamivel gyorsabban úszik, így megtermékenyítéskor az arány 150-100 az Y kromoszómát tartalmazók javára, azonban az Y kromoszómát tartalmazó hímivarsejtek, illetve az XY kromoszómákat tartalmazó zigóták sokkal érzékenyebbek a környezeti tényezőkre, így sokkal gyakrabban halnak el, így lesz születéskor a nemek arány kiegyensúlyozottabb.

Környezeti stressz

Ilyen stressz lehet bármilyen negatív esemény, természeti katasztrófa, éhezés, rossz gazdasági helyzet, megemelkedett sugárterhelés, pszichés stressz, társadalmi konfliktusok. Megfigyelték például, hogy a terrortámadások után relatív több lány születik, pl. 2001 szeptember 11-es ikertorony elleni támadás, a 2011-es norvég tömeggyilkosság, vagy az USA-ban az iskolai lövöldözések után. Ezek a pszichés stresszek mind megnövelik az esélyét a fiú-magzatok vetélésének és növelik az esélyét, hogy a fiú:lány arány csökkenjen. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezek az arányok, csak nagyon kicsit változnak, azaz csak nagyszámú születést elemezve válnak statisztikailag „láthatóvá”.

Környezeti stressznek számít a hideg időjárás is. Hidegben a nők fiú magzatai nagyobb eséllyel vetélnek el, így csökken születéskor a fiú-lány arány. Viszont a hidegebb időjárás növeli a férfiak várható élethosszát, így hidegebb éghajlaton az idősebb életkorban a férfi:nő arány nő. Ezzel kapcsolatban azt is megfigyelték, hogy az éves átlagos hőmérséklet emelkedése növeli a fiúk születésének esélyét. Német statisztikusok 1946-1995 közötti időszakban, németországi születéseket elemezve megállapították, hogy a születéskori nemek aránya, ha nagyon kicsit is, de évszak-függő.

Életmódi tényezők

Stressznek tekinthető férfiaknál az intenzív sportolás is. Amerikai focista férfiaknál megfigyelték, hogy az intenzív edzés időszakában nagyobb valószínűséggel született lányuk. Az Oxford és az Exeter Egyetem kutatói egy korábbi tanulmányukban az anyák táplálkozási szokásait vizsgálták: a kérdőíves módszerrel végzett vizsgálat összefüggést mutatott az anyák táplálkozási szokásai és a megszületett csecsemők neme között. Az eredmények szerint a magas kalóriabevitelű nők 56 százalékának született fia, míg a kevés kalóriát fogyasztó csoportban csak 45 százalék volt a fiúcsecsemők aránya. Fiona Mathews kutatásvezető szerint az eredmény evolúciós szempontból nem nevezhető meglepőnek, mivel korábban már más fajoknál is megfigyelték, hogy ha a táplálékforrások szűkösek, nagyobb eséllyel születnek nőstények.

Gazdasági és egészségügyi helyzet

A születéskor várható fiú-lány arányt befolyásolja az ország gazdasági, illetve egészségügyi helyzete. Mindkettő javulásával nő a fiú-lány arány. Így például Dél-Afrikában megfigyelték, hogy az egészségügy helyzetének javulásával nőtt a megszületett fiúk aránya.

Apai életkor és családi háttér

A férfiak életkora (a nőké nem) is befolyásolja az arányt. Fiatalabb apáknak nagyobb valószínűséggel születik fia, mint az idősebbeknek. Azt is megfigyelték, hogy azoknak a férfiaknak, akiknek több bátyjuk van, nagyobb valószínűséggel születik fiúk, akiknek több nővérük van, nagyobb valószínűséggel születik lányuk. A nőknél ilyen összefüggést nem lehet találni. Ez a megfigyelés arra enged következtetni, hogy férfiaknál ez a jellemző öröklődik, azaz genetikai háttere van.

Corry Gellatly, a Newcastle Egyetem kutatója 1600-tól kiindulva, 927 családfa és 556.387 ember adatait elemezve, kidolgozott egy genetikai elméletet, ami magyarázza ezt a megfigyelést. Ez alapján azt, hogy egy férfinak lánya, vagy fia születik, egy gén határozza meg, amelynek két változata, allélja van, m (az angol male = fiú szóból) és f (female = lány). Annak a férfinak, akinek mm a genotípusa inkább fiai születnek, akinek ff, inkább lányai. Az mf heterozigótáknak egyenlő eséllyel születik fia, vagy lánya. Az elmélettel magyarázni lehet azt is, hogy hosszútávon az emberiségben a nemek aránya kiegyenlített marad.

Hormonszintek

Az előzőekben említetteken kívül, még a hormonszintek is befolyásolják a fiú-lány arányt. Magasabb tesztoszteronszint (mindkét nemben), illetve ösztrogénszint a nőkben, a fiúk születésének kedvez. Mind a két hormonszintet genetikai és környezeti tényezők is befolyásolják. Például férfiaknál ki lehet mutatni, hogy a pozitív életesemények (pl. győzelem egy versenyben, vagy a túlélt háború utáni eufória) növelik a tesztoszteronszintet, azaz a fiú utódok nemzésének esélyét.

Szexuális együttlét gyakorisága

A háborúból szabadságra hazatérő férfiak általában csak egy rövid időt tölthettek el feleségükkel. Ez alatt a rövid idő alatt a szexuális együttlét gyakorisága az átlagosnál jóval magasabb. Matematikailag ki lehet mutatni, hogy a szexuális együttlét gyakoriságával megnő az esélye, hogy a termékenységi periódus elején történjen a megtermékenyülés, ha egyáltalán ez alatt a rövid idő alatt megtörténik. Ekkor viszont a fiú magzat kialakulásának van nagyobb esélye.

tags: #fiu #magzat #rendellenesseg