Fischer Iván: A Zene Világába Született Karmester

Fischer Iván, a világhírű karmester, Budapesten született 1951. január 20-án. Élete a zene körül forgott gyermekkora óta, és családja is szorosan kötődött a komolyzenéhez. Édesapja, Fischer Sándor szintén komolyzenész volt, így Fischer Iván és bátyja, Fischer Ádám, aki szintén világhírű karmester lett, a zene és a kultúra világába nőttek bele.

Gyermekkor az Operaház árnyékában

Fischer Iván már kisfiúként fellépett az Operaházban bátyjával, Fischer Ádámmal együtt a Varázsfuvolában. Ahogy bátyja egy német nyelven megjelent interjúban elmesélte: „A Magyar Rádió Gyermekkórusában énekeltünk. Akkoriban a gyermekkórust meghívták az Állami Operaházba különböző produkciókra. Nagyon jól éreztük magunkat. [… ] A Varázsfuvola színfalak mögötti megtapasztalása hihetetlen volt.” Az Operaházzal szemben laktak, ami tovább erősítette a zene iránti vonzódásukat. „A kórusban éneklés a legjobb dolog egy gyerek számára. Csak ajánlani tudom minden gyereknek. Különösen a Borisz Godunovra emlékszem, mert két jelenetünk volt benne. És a kettő között hazamehettünk a jelmezeinkben” - mesélte Fischer Ádám.

Zenei tanulmányok és korai karrier

Fischer Iván először zongorázni, majd hegedülni tanult, később csellót és zeneszerzést is tanult Budapesten. Mindössze 19 éves volt, amikor követte az akkor már Bécsben tanuló bátyját, aki az ottani Zeneakadémiára járt karmesterképzésre. Hans Swarowsky híres bécsi karmester-osztályában szerzett diplomát, majd két évig Nikolaus Harnoncourt asszisztenseként dolgozott. Zenei kalandozásai során a zürichi operában ismét találkozott Mozart egyik zeneművével, ahol a Don Giovannit vezényelte, majd 1976-ban megnyerte a Rupert Alapítvány Karmesterversenyét Londonban. Ezek után a világ egyik legkeresettebb karmesterévé vált, és a legnevesebb zenekarok hívták világszerte.

A Budapesti Fesztiválzenekar megalapítása

Bár kényelmesen élhette volna a jól fizetett világhírű karmesterek életét, Fischer Iván mégis úgy döntött, hogy kalandvágyból hazaköltözik a külföldi sikerek után. 1983-ban visszatért Magyarországra, és Kocsis Zoltánnal karöltve megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart (BFZ). A BFZ gyökeresen átalakította a klasszikus zenéhez való viszonyunkat, koncertjeik alatt a közönségből valódi közösség válik. Fischer Iván innovatív és nagyon szabad, játékos, de mindig kifogástalan szakmaisággal felépített zenei koncepciójának a közönség bevonódása is igen fontos része. Számos reformot vezetett be az együttes irányításában, felkészítésében, és új koncertformákat valósított meg.

Innovatív koncertformák és társadalmi szerepvállalás

Fischer Iván számos új koncertformát talált ki és honosított meg. A közönség utánpótlását, nevelését hivatottak segíteni „Kakaó” és „Egy forintos” hangversenyei, ismeretterjesztő előadásai. Hasonló céllal lép fel az együttes a Budapesti búcsú keretében a Hősök terén is. Szintén visszatérő esemény az őszi hangverseny idény kezdetén a Mahler Ünnep. A Titok-koncertek is rendkívül népszerűek, ahol a közönségnek fogalma sincs arról, mit fog aznap meghallgatni. Fischer Iván mindig hangsúlyozza, mennyire kivételes a stábja, a zenekar tagjairól pedig szuperlatívuszokban beszél.

Fischer Iván elmondta, hogy soha nem vállal a zenekar semmiféle politikai párthoz köthető eseményen fellépést, annál szívesebben mennek viszont például szociális otthonokba kis kamarazenekarokkal, hogy az idős emberek is élvezhessék az élőzene varázsát. Mindenféle társadalmi igazságtalanság miatt felemeli a szavát Fischer, és kiáll az elnyomottakért. A zene, szerinte, minden egyes anyától született ember elemi szükséglete, el kell vinni tehát mindenhová: a kisgyerekhez és az idősekhez, a szegényekhez és a gazdagokhoz. A zenének nem csak a hangversenyteremben, hanem a mindennapok tereiben is fel kell hangoznia.

Nemzetközi elismertség és díjak

Fischer Iván nemzetközi karrierje a Rupert Foundation 1976-os londoni karmesterversenyének megnyerésével indult. Vendégkarmesterként a legrangosabb zenekarokkal dolgozik, több mint tíz alkalommal vezényelte a Berlini Filharmonikusokat, évente két hetet tölt a Concertgebouw Zenekarral. Az Egyesült Államokban rendszeresen dolgozik a New York-i Filharmonikusokkal és a Clevelandi Zenekarral. Számos operaházi fellépés után Párizsban Varázsfuvoláját gyakran láthatja a Mezzo tévécsatorna, a Glyndebourne-ben 2006-ban általa vezényelt Così fan tutte pedig DVD-n is nagy siker. A Fesztiválzenekarral készített lemezeit számos nemzetközi díjjal - Gramophone-díj, Grammy-jelölés - jutalmazták.

Családi háttér és gyökerek

Fischer Iván családjának története is érdekes. Ahogy egy interjúban mesélte: „A dédapám még jiddisül beszélt, vegyesboltja volt Alsó-Kubinban. Nagyapám Bécsbe költözött, nem tartotta már a vallási előírásokat, vasúti mérnök lett, és nagyanyámmal mindig németül beszéltek. Apám és testvérei már magyarul nevelkedtek, bár szépen megtanultak németül is. Jiddisül viszont már egy szót se beszéltek. A jiddis a szegényebb, vidéki zsidóság nyelve maradt.” Fényes pályája jelenlegi szakaszában Fischer visszatalált az elhagyott nyelvhez: jiddis szövegeket zenésít meg, egy meggyilkolt közösséggel együtt meggyilkolt nyelvnek állítva emléket.

Húga Fischer Eszter pszichológus. Fischer Iván alapítója a Magyar Mahler Társaságnak és patrónusa a Brit Kodály Akadémiának. Göncz Árpád a Magyar Köztársaság elnökének Arany Emlékérmével, a Davosi Világgazdasági Fórum Kristály-díjjal tüntette ki. Mi nem is kérünk semmi mást a Teremtőtől, csupán annyit, hogy Fischer Iván - a Budapesti Fesztiválzenekar élén - még nagyon-nagyon sokáig mesélhessen és zenélhessen nekünk.

tags: #fischer #ivan #kisgyerek