A velőcsőzáródási rendellenességek a leggyakoribb fejlődési rendellenességek közé tartoznak. Az agyat és a gerincet érintő veleszületett rendellenességek egy csoportját hívjuk összefoglaló néven velőcsőzáródási rendellenességeknek. A fejlődés korai szakaszában az embrió sejtjeinek egy speciális csoportja kialakítja a velőlemezt, amiben barázda képződik, és a két szél egymás felé közelítve, majd egymással fuzionálva kialakítja a velőcsövet. Ebből fejlődik ki az agy és a gerincvelő, valamint ezek burkai. A velőcső záródására nagyjából a 4. terhességi héten kerül sor. Ha ebben az időszakban éri a magzatot valamilyen káros behatás, az befolyásolhatja a normális záródási folyamatot. Amennyiben a velőcső záródása elmarad vagy nem megfelelő, akkor a nyitott szakaszon fejlődési zavar alakul ki.
A velőcsőzáródási rendellenességek eredete
A velőcsőzáródási rendellenességek gyakran az életminőséget jelentősen befolyásoló, változó súlyosságú kórképek. Súlyosabb formáinak előfordulása Európában kb. Kialakulásukban fontos szerepet játszik a folsavhiány, illetve genetikai, környezeti tényezők, valamint ezek kombinációi. Multifaktoriális öröklődésű betegségnek tartják, ami azt jelenti, hogy kialakulásában génhibákon túl egyéb külső és belső tényezők is szerepet játszanak (pl. inzulin alkalmazása, görcsgátló gyógyszerek, lázas állapot, elhízás, testhőmérséklet emelkedése magas láz vagy szaunahasználat következtében).
A folsav szerepe
Mivel évtizedek óta ismert és igazolt, hogy a folsav hiánya is hozzájárul a velőcsőzáródási betegségek kialakulásához, ezért ma már minden terhes anya szed a várandóssága alatt folsavat. A folsavbevitel hiánya magas szintű környezeti provokáló tényezőnek számít, már alacsony genetikai hajlam esetén is kiválthatja a VZR-t. Czeizel Endre és Papp Zoltán professzor vizsgálatokkal igazolták, hogy a folsav rendszeres, ún. periconceptionalis bevitele, vagyis a fogamzás előtt, a fogamzás környékén és a terhesség első három hónapjában történő alkalmazása lényegesen csökkenti a VZR előfordulását. Kidolgozták a folsav tudatos, tervezett alkalmazására vonatkozó szakmai protokollt, amely értelmében a gyermekvállalást tervező nőknek, így a reprodukciós kezelésben részesülőknek is, már a fogamzás előtt, a gyermekvállalás szakaszában javasolják a folsav szedését. Így biztosítható, hogy a fogamzáskor megfelelően magas legyen a folsav koncentráció az anya vérében és biztosítsuk a VZR elsődleges megelőzését. A megfogalmazott protokoll értelmében az optimális dózis egészséges terhesek számára 0,8 mg folsav bevitele naponta.
A Metafolin® a folát biológiailag aktív formájának, az 5-metiltetrahidrofolátnak (5-MTHF) a kalciumvegyülete. A Metafolin® a folát szabadalmaztatott formája, amely 10 éves kutatómunka eredménye. A folsavval ellentétben metabolizációja nem több lépésben zajlik. Ebből adódóan a szervezet számára közvetlenül felhasználható. Mivel az 5-MTHFR enzim-polimorfizmus egyes esetekben jelen van bizonyos malformációk és velőcsőzáródási rendellenességek esetén, a megfelelő folát-ellátás biztosításához szükség van a Metafolin®-ra, mint a folát közvetlenül felhasználható formájára. Ezenkívül a Metafolin® a folsavnál hatékonyabb az optimális vörösvérsejt-koncentráció elérése szempontjából (több mint 906 nmol/l). A megfelelő folát-ellátottság csökkenti a velőcsőzáródási rendellenességek kockázatát. A Metafolin® a folsavnál hatásosabban növeli a vérplazma folát-koncentrációját. A vér megfelelő folát-koncentrációja csökkenti a koraszülés - az első életévben bekövetkező gyermek-halálozás egyik legjelentősebb rizikófaktora - és az alacsony születési súly előfordulásának kockázatát.
A genetikai háttér
A VZR malfunkciók okai az esetek 90 százalékában multifaktoriális kóreredetűek. Főbb okai lehetnek: kromoszóma aberrációk, mutációk és teratogén ártalmak kapcsán. Terhelt genetikai háttér esetén a környezeti tényezők provokáló hatása felszínre hozza a rendellenességet. A genetikai háttér akkor lehet terhelt, ha több - akár több tucat - ún. kishatású gén hibát hordoz magában. Amennyiben a genetikai terheltség találkozik valamilyen környezeti provokáló tényezővel - például folsavhiánnyal -, VZR alakulhat ki. A genetikai terheltség foka és a környezeti tényező provokáló mértéke szorosan összefügg.
Mi a genetikai tanácsadás? | Jaclyn Haven | TEDxHelena
A velőcsőzáródási rendellenességek formái
Attól függően, hogy a záródási hiba milyen fokú, illetve a velőcső mely részét érinti, különböző megjelenési formákat különböztethetünk meg. Az összes velőcsőzáródási rendellenesség 95%-át a spina bifida (nyitott gerinc) és az anencephalia (a fejtető hiánya, amely az agyszövet részleges hiányával társul) alkotja, vagyis ezek a leggyakrabban előforduló defektusok.
Anencephalia
A legsúlyosabb, élettel összeegyeztethetetlen forma az úgynevezett anencephalia. Ilyenkor a koponyatető teljesen hiányzik és az agyállomány helyén is csak kevés idegszövet található, a magzat rendszerint halva születik. A teljes koponyatető hiányzik, az agyállomány helyén csak kevés, roncsolt idegszövet található, a magzat rendszerint halottan születik.
Spina bifida (gerinchasadék)
A spina bifida (gerinchasadék) esetében a gerinccsatorna hátul nyitott, a csigolyaívek nem egyesülnek. Ennek az elváltozásnak két különböző súlyosságú megjelenési formája ismert.
Meningokele
A meningokele, amikor a gerinccsatornából elő boltosul az a gerincvelői folyadékkal (liquor) telt burok, mely az agyat és a gerincvelőt veszi körül. Leggyakrabban a háti-ágyéki gerincszakaszon található, és bőrrel vagy vékony hártyával fedett. A kiboltosulásra lehetőséget adhat a gerinccsatorna fejlődési hibája, vagy akár a csigolyák közötti rés is. Komoly idegrendszeri elváltozás az újszülöttnél nem észlelhető, így egy mielőbb elvégzett operációval orvosolható a probléma. Többnyire már a méhen belül is észlelhető, változatos tünetekkel járó, általában a háti-ágyéki gerincszakaszon található cisztás elváltozás, amely agyvizet tartalmaz.
Myelomeningokele (spina bifida cystica)
A meningokele egy súlyosabb formája a myelomeningokele (más néven spina bifida cystica), amikor a csigolyák csontos íve valamint a keményagyhártya is nyitott, és nem csak a gerincvelőt körülvevő burok, hanem vele együtt a gerincvelő is elő boltosul. A gerincvelő ilyenkor teljesen nyitott, vagy legfeljebb egy vékony hártya borítja, így ez komoly fertőzések kialakulására ad lehetőséget. Az ilyen elváltozással született újszülötteknél komoly idegrendszeri eltérések észlelhetők. Az alsó végtagok gyakran bénák vagy nagyon gyengék, és legtöbbször a széklet és vizeletürítés szabályozása is lehetetlen. Gyakran társul hozzá egy komplex agyfejlődési zavar, amit Arnold-Chiari-malformationak neveznek, és nem ritka a vízfejűség (hydrocephalus) jelenléte sem. A myelomeningokelével született gyermekeknél súlyos idegrendszeri eltéréseket lehet észlelni (pl. alsó végtagok kóros gyengesége, bénulás), gyakran a széklet- és vizeletürítés szabályozása is károsodik. A betegséghez számos esetben vízfejűség (hydrocephalus) is társul, ami kezelés nélkül értelmi visszamaradottságot okozhat. Kapcsolódhat hozzá komplex agyfejlődési zavar is, amit Arnold-Chiari malformációnak neveznek.
Spina bifida occulta (rejtett nyitott gerinc)
A gerinchasadék másik formája a spina bifida occulta, amikor a gerinccsatorna csontos része szintén nyitott, de bőr fedi. Általában idegrendszeri eltérés sincs, ezért gyakran véletlenül fedezik fel az elváltozást, pl. amikor más okból készített röntgenfelvételen láthatóvá válnak a nyitott gerinccsigolya-ívek. Valószínűleg ez a leggyakoribb formája a velőcsőzáródási rendellenességeknek, de pontos előfordulási gyakorisága - éppen tünetmentessége miatt - nem ismert. Elsősorban a gerinc alsó részén, az ágyéki, keresztcsonti részen szokott kialakulni. Időnként egyéb apró eltérések társulnak hozzá, mint pl. fokozott szőrnövekedés a keresztcsont feletti bőrterületen, apró haemangiomák (jóindulatú érdaganatok) a mellkason, pigment foltok, vagy érzéscsökkenés az alsóvégtagon. A gerinccsatorna csontos része szintén nyitott, de az idegszövet nem érintett, és az elváltozást normál bőr fedi. Magyarul rejtett nyitott gerincnek hívják. A leggyakoribb és legveszélytelenebb formáról van szó, amelyet gyakran csak véletlenül - például egy más okból készített röntgenfelvétel során - fedeznek fel, és legtöbbször panaszt sem okoz.
A velőcsőzáródási rendellenességek kezelése
A fenti eltérések többségére ma már a magzati korban fény derül. Egyrészt több közülük a rendszeres UH-vizsgálatok során kimutatható, másrészt pedig a rendszerint a terhesség 12. hetén elvégzett úgynevezett AFP-mérés eredménye is utalhat a rendellenességre. A velőcsőzáródási rendellenességek súlyosabb eseteiben az a cél, hogy az elváltozást már a magzati élet során kimutassák. Az AFP (alfa-fetoprotein) volt az első olyan magzati fehérje, melynek kapcsán igazolták, hogy az anyai vérben mért emelkedett koncentrációja velőcsőzáródási rendellenességeket jelezhet. A nyitott gerinc-, illetve a koponyafejlődési rendellenességek ultrahangvizsgálat segítségével legtöbbször már születés előtt diagnosztizálhatók. Súlyosabb esetben az első trimeszterben is észlelhető az elváltozás, a gerinc részletesebb vizsgálatára pedig a 18-20. terhességi hét között kerülhet sor.
Az elváltozások terápiáját azok súlyossága határozza meg. A csak csontos fejlődési rendellenességek többnyire nem igényelnek kezelést, a súlyosabb formák esetén viszont komplex ellátás szükséges. Ennek része kell, hogy legyen az újszülöttkori, sőt sokszor később megismételt ortopédiai és idegsebészeti operáció, majd pedig a rehabilitáció. A műtéti technika fejlettsége ma már bizonyos esetekben a méhen belüli műtétet is lehetővé teszi! Méhen belül felismert myelomeningokele esetén, amennyiben a házaspár a terhesség kiviselése mellett dönt, szóba jöhet méhen belüli magzati sebészeti beavatkozás lehetősége is, amelyre jelenleg Magyarországon ugyan nincs lehetőség, de egyes külföldi centrumokben elérhető.
A fedett gerinchasadékkal vagy meningokelével született babáknak jó esélyük van arra, hogy a későbbiekben teljes értékű életet éljenek. A súlyosabb rendellenességek azonban az egész életre kihathatnak. Ezekben az esetekben az életminőséget és élettartamot az idegrendszeri elváltozások súlyossága és rehabilitálhatósága határozza meg. A legrosszabb az életkilátás azokban az esetekben, amikor a baba petyhüdt alsó végtagokkal és vizeletürítési zavarokkal születik. Ezekben az esetekben sokszor mentális fejlődési rendellenesség is része a kórképnek. A myelomeningokelével született gyermekeknél sürgős idegsebészeti beavatkozásra (a myelomeningokele zárására) van szükség, ám a későbbiekben így is számtalan maradványtünettel kell számolni.